Kimi iszonytatós fejfájással ébredt. Szinte nem is igen tudta, hogy hol van. Azonnal a tus alá állt. Hideg vizet engedett magára és lassan előjöttek az előző este emlékei. Minden. A bárban történtek, ami a kapu előtt volt, Roosa és ő, nah meg Barbi.

-         Úr Isten, Barbi!!Hol lehet most? Mit csinálhat? Nem történt baja? Meg kell találnom!- mondta sorba hangosan kérdésit, aggályait. Gyorsan letusolt, felöltözött és hívta is barátját.

-         Moi haver! Segítened kell! Nagyon sürgős lenne! 10 perc és ott vagyok érted! –mondta Kimi és meg sem várta barátja reakcióját. Fogta máris Enzoja kulcsát és már füstölő gumikkal hajtott el a háztól.

-         Haver mi ilyen sürgős? Meg se vártad, hogy válaszoljak! Mi történt? 

-         Barbi… megcsaltam!- mondta Kimi lehangoltan.

-         Mit csináltál? Kivel? A tegnap esti lánnyal?

-         Igen, vele. Nem akartam, de te is láttad, hogy milyen teste volt és hát… nem tudtam ellen állni neki és éppen csókolóztunk mikor Barbi váratlanul beállított és meglátott minket. Nem szólt semmit csak kilépet az ajtón. A cuccai is ott maradtak. Már próbáltam hívni, de semmi… Nem tudom, hogy mi van vele!- mondta elkeseredetten.

-         Haver, nyugodj meg nézzük csak sorjában! –kérlelte Toni.

Máténál éppen nagy forgalom volt, mivel választásokra kerül majd sor a következő fél évben, így éppen Bencével írják a forgatókönyvet. Konzultációjukat a telefon csörgése szakította félbe.

-         Igen, tessék Forrás Máté.

-         Áh… drága miniszterelnök Úr!- szólt bele egy rekedtes férfihang.

-         Ki az? Ki vagy te?

-         Te azt nagyon jól tudod! –mondta az ismeretlen férfi. Máté furcsán nézett Bencére.

-         Mit kellene tudnom, te szemét! Elszedted tőlem a feleségemet! Nem tudsz beletörődni, hogy engem választott! – ismerte fel Máté Krisztián hangját és stílusát.

-         Látom felismertél! Nah, akkor most jól figyelj, mert nem mondom el még egyszer!!! Barbi nálam van, és addig nem látod, viszont még nem kapom meg a részem a római melóból!!!- mondta Krisztián, majd bontotta a vonalat. Kornélia leforrázva állt a szeretett férfi házában és még mindig nem hitte el a hallottakat! Annyi még volt benne, hogy fogta magát és autóba ült. Egészen a Parlament épületéig hajtott. Krisztián tudta, hogy most vesztette el a nőt végleg, de ez sem érdekelte. Azonnal telefonált az egyik emberének, hogy kövesse mindenhova Kornéliát. Mivel biztonsági okokból lehallgatták Máté telefonját a rendőrség azonnal intézkedni kezdett. Kornélia már a férjénél volt.

-         Jó napot! – köszönt az irodában ülő öt férfinak. Mire ő odaért addigra már két nyomozó és a rendőrkapitány is ott volt valamint a biztonsági tanács vezetője. Kornélia számon kérőn nézett a férjére.

-         Uraim a megbeszélésnek vége!- szólította fel őket Kornélia. - Máté! Beszélnünk kell!- szólt a férfira határozottan.

-         Mégis ezt hogy képzeled?- kérdezte felháborodottan Máté. - Csak úgy berontasz ide, és utasításokat osztogatsz?

-         Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne!- kérte a nő. - Szerinted ezek az egyenruhások mért vannak itt?- vonta kérdőre Kornélia.

-         Maradj ki ebből!- szólította fel Máté és felállt, hogy kitessékelje a nőt.

-         Az én lányom életéről van szó!- kiabálta feldúltan Kornélia. Máté megtorpant egy pillanatra, majd a munkatársai felé fordult és felkérte őket a távozásra. Azokban rengeteg kérdés merült fel, de nem mertek megszólalni, inkább csendben távoztak. Kornélia elégedettséggel és megvetéssel nézett a férfira. Eközben a hivatalos emberek türelmesen várakoztak a teremben.

-         Miniszterelnök úr - kezdte a rendőrkapitány. - mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lányát megtaláljuk, és épségben visszahozzuk.

-         Köszönöm. - hadarta a férfi. - De nem lehetne, hogy a nejem ebből kimaradjon?- kérdezte reménykedő arccal Máté.

-         Attól tartok, mivel Barbara édesanyja, nem lehet. - válaszolta a rendőrkapitány. A nevezett fölényesen nézett Mátéra.

-          Elnök úr!- vette át a szót a Biztonsági Tanács elnöke. - Ugye tudja, hogy ha eredményesek akarunk lenni, el kell mindent mondania erről a férfiról!- Máté idegesen nézett a hivatalos személyekre, majd egy halk igennel válaszolt. Leroskadt a legközelebbi székre és belekezdett a történetbe. Máté lassan és lesütött szemekkel idézte fel a távoli emlékeket.

-         A húszas éveink elején jártunk, mikor Krisztián és én befejeztük a sulit. Szegény családból származtam, így nagyon megörültem, mikor munkát ajánlott az apja nekünk. Örömmel vállaltuk el. Tudják neki volt egy cége. - Máté itt megállt és mély levegőt vett, majd folytatta. - Olyan mindenesek lettünk. Általában csomagokat kellett különböző címekre kézbesítenünk, de az is előfordult, hogy rendezvényekre kellett elkísérni jómódú, egyedülálló hölgyeket. - emlékezett vissza Máté. Kornélia elmélázva hallgatta a férjét. Máté folytatta. - Kocsis Krisztián apjának egy futárcége volt, ami akkoriban még újdonságnak számított. Ezért is ment neki jól. Ekkor ismertem meg Kornéliát egy partin, ahol Krisztián is ott volt. Egyből szemet vetettünk rá. - itt az asszonyra nézett, Kornélia komoran nézett vissza rá. - Mindketten őt akartuk… gyönyörű és fiatal volt. - folytatta Máté. - Krisztián nem tudta elfogadni, hogy Kornélia nem őt választotta. Ekkor kellett szembesülnöm azzal, hogy a cég, csak álca és Krisztián családja nem legális üzletekben vesz részt. Persze Krisztián mindenről tudott. Én ki akartam szállni, de Krisztián megfenyegetett, hogy Kornéliának baja eshet, ha eljár a szám! Döntenem kellett… - itt Máté gondolatai elkalandoztak, majd rövid idő múlva már össze is szedte magát. - Ekkor jöttünk át Kornéliával Magyarországra… és hogy legyen miből új életet kezdenünk elhoztam egy nagyobb összeget Krisztiántól… és most ezt a pénzt akarja ő, persze kamatostul visszakapni. - fejezte be a mondandóját Máté. Elkeseredetten nézett a körülötte álló emberekre. Kornélia szemében dühöt látott.

-         És ezért tetted kockára Barbi életét?- kérdezte megvető hangon a nő, azzal kirohant a teremből.