A tervem most kezdett csak életbe lépni. Kimi féltékenysége igazán nem lepett meg, de az, hogy nem tudta elrejteni, az igen. Pár pillanatig farkasszemet néztünk egymással, végül elkapta a tekintetét.

-Jól vagy?- kérdezte Fredrik. Csak én hallottam őt.

-Nem annyira. De majd túllépek rajta.- léptem oda a betonfalhoz. Éppen akkor hoztak ki néhány gokartot. Különlegesek lehettek.

-Hölgyeim és uraim!- szólt a bemondó.- A mai nap 3 különleges versenyző gokartja is rajthoz áll egy-egy pilótával önök közül. Megkérem a tulajdonosokat, hogy fáradjanak ide mellém!

Kimi, Heikki és Toni egy emberként indult el a pályára. Közben nagyon tanakodtak valamin, de ez csak akkor derült ki, mikor odaértek a bemondó mellé. Mondtak valamit a bemondónak, majd mosolyogva álltak mellette.

-A döntés megszületett. A McLaren-Mercedes versenyzőjének, Heikki Kovalainennek a gokartját ma Atte Mustonen vezetheti… -itt mindenki ujjongott,- Toni Vilander GT 2-es pilóta gépét Tobias Swan irányítja…- megint egy kis hangzavar,- a világbajnok Kimi Räikkönen pedig egy meglepő döntést hozott, egy fiatal hölgynek, Lewis Hamilton legyőzőjének, Hannah Voulera-nak adja át mára az autóját.

Egy pillanatig döbbent csend volt, majd mindenki kiabálni kezdett. Én csak néztem. Kimi pillantása tele volt reménnyel, szeretettel, bosszúvággyal és féltéssel. Lassan elkezdtek közeledni felénk, majd a Jégember a kezembe nyomta a mai nap programját. Csak egy óra múlva lesz az első versenyem.

-Miért?- néztem rá, miközben a kis csapat elindult a büfé felé.

-Te is tudod.- nézett rám és megsimogatta az arcom.

-Nem. Már nem tudom, hogy tényleg azért tetted-e ezt, amire gondolok. Már nem vagyok biztos benned.- gyorsítottam volna fel a lépteimet, de ő gyorsabb volt nálam. Elkapta a karom és maga felé fordított.

-Ne kételkedj, kérlek!- húzott közel magához.

-Nem tehetek mást. Emlékezz csak az utolsó találkozásunkra. Nem feleltél és ezzel annyi megválaszolatlan kérdést hagytál magad mögött, hogy muszáj kételkednem.- feleltem. Csak nézett rám, de álltam a tekintetét, bár nehezen.

-Tetszik a tetkó a nyakadon.- váltott csevegő hangra.

-Ennek semmi köze kettőnkhöz.- pillantottam rá mérgesen és faképnél hagytam.

-Hannah, várj már! Sajnálom!- jött utánam.

-Hagyj már békén! Nem érdekel, hogy mit akarsz!- kiabáltam.

-Minden rendben?- kérdezte Fredrik.

-Ehhez neked semmi közöd, úgyhogy ne szólj bele!- mondta neki Kimi.

-Már bocs, de a barátnőmről beszélünk.- csattant fel a férfi.

-Soha nem volt a tiéd és nem is lesz.- felelt gúnyosan a Száguldó Finn.

-A tiéd még inkább nem lesz, hiszen nem vagy képes magad mellett tartani egy nőt sem.- adta meg a kegyelemdöfést Fred. Indulni készültünk, de ez nem ment olyan egyszerűen. Kimi odaugrott elénk és behúzott a pasimnak. Bár az orrát nem törte el, a szája azért felrepedt és csúnyán vérzett.

-Normális vagy?- üvöltöttem le a fejét, majd leguggoltam.- Fred? Ugye nincs semmi komoly bajod?

-Nem hinném, csak felrepedt az ajka.- mondta Mark a szokásos, nyugodt hangon.

-Te meg tanulj meg viselkedni. És addig ne is gyere a közelembe, amíg nem vagy képes kulturált emberként megjelenni.- szóltam oda a Jégembernek, majd elkísértem a férfit az orvosi szobába.

-Tényleg ennyire durva volt, amit tettem?- nézett végig Kimster a jelenlévőkön.

-Csak annak tűnt, de megérdemelte.- felelte neki Leena.- Szerintem inkább csak rosszul esett a nővéremnek, hogy kitérsz a válaszadás elől és nem hagyod azt, akivel kicsit boldog lehet.

-Kicsit?- kérdezte a férfi és kishúgomra emelte a tekintetét. Választ nem kapott, de sejtette, hogy az van a dolog háta mögött, ami miatt megütötte Fredriket.