Pontosan 4 év telt el, Riki most 17 évesen megint otthon tölti a jól megérdemelt pihenőjét. Nem történt semmi, csak nyert két bajnoki címet a Forma 3000-ben és most azt fontolgatja, hogy ideje lenne továbblépni a GP2-be. Szeret a csapatál, az első pillanatban elfogadták őt, de már ott is mindenki tisztában van azzal, hogy Riki már túl tehetséges ehhez a kategóriához. Jho nem mond semmit a jövőjéről, csak nagyokat hallgat, és még többet telefonál. Steve is érzi, hogy már nem lesz hosszú az együttműködésük, de nagyon barátságos.

- Riki, ugye tisztában vagy vele, hogy ha akarsz, maradhatsz? – mondta Steve az utolsó verseny utáni kis összejövetelen.

- Igen pontosan tudom, csak azt nem, hogy Jho mit forgat a fejében, mert tuti hogy valamit kitalált, csak nekem nem hajlandó megmondani. Te nem tudsz valamit?

- Nem nagyon avatott be engem sem, de én valahol azt hallottam, hogy a Toro Rosso szeretne leszerződtetni Sebastian mellé.

- Na ez érdekes, de, hogy én Forma 1-ben, nem korai ez még?

- Nem neked ott a helyed, ha én lennék a menedzsered, akkor biztos elfogadnám, hacsak nincs jobb lehetőség a láthatáron.

- Ennél jobb, nem hiszem. – mondta Riki mosolyogva. – Én most megyek majd a FIA gálán, találkozunk, addig is legyetek jók, és szorítsatok nekem a vizsgákon.

- Ne aggódj minden rendben lesz. – nyugtatta Steve, és úgy is lett, Riki kitűnően teljesített, pont, mint a pályán. A magántanárai tökéletesen elégedettek voltak vele, az ő sikerüket tükrözte Riki eredménye. Mindenki a csodájára járt annak, hogy mennyire tehetséges a sportban a tanulásban, és persze a gitárban, de azt csak kevesen tudták róla. Vagyis hogy pontos legyek csak Jho, és az apja Frank.

Csörgött a hálózati telefon, és Riki arra ébredt.

- Szia Jho. – köszönt bele álmosan.

- Szia Törpe, honnan tudtad, hogy én vagyok az?

- Jaj, Jho gondolkozz, Frank nem lehet, vele már karácsonyig nem beszélek, és más nem tudja a számom.

- Igaz, azért hívlak, mert 10 perc múlva ott vagyok érted.

- Azt meg minek?

- Megyünk Monte-Carlóba, tudod FIA gála, és neked ott kötelező megjelenned.

- De akkor sem értem minek megyünk már ma, még csak csütörtök.

- Valami ruhát is kell vennünk neked.

- Értem, de akkor most leteszem, mert most ébredtem és akkor gyorsan lezuhanyozom, meg összepakolok, néhány holmit.

- Ahogy én téged ismerlek, te már hétfőn bepakoltál, biztos, ami biztos alapon. – jegyeztem meg Jho mosolyogva.

- Jól van le lehet akadni rólam. – válaszolt cseppet sem ingerülten, szerették egymást ugratni. Riki gyorsan lezuhanyozott, és mire Jho odaért már kész is volt. Nem nagyon értette, hogy minek mennek már ilyen korán, és hogy minek neki új ruha, ő teljesen elégedett lenne a tavalyival.

- De hát abban nem jelenhetsz meg. – mondta Jho megrökönyödve. Mi baj van abban? Kérdezte Riki magától, őt nem zavarná és tesz a többiek véleményére. Így hát fogta a kis táskáját, berakta a BMW csomagtartójába és elindultak Monacóba. Genf felé indultunk, ott felmentünk az autópályára, és egészen Nizzáig meg sem álltunk, onnan meg már csak 20 percnyi út volt. Bevették magukat az előre lefoglalt szállodai szobánkba. Én és Jho egy-egy, egymásba nyíló szobát kaptunk. Elég jól nézett ki, nekem mondjuk kicsit sok is volt, de Jho szereti ha valami szép, tökéletes és fényűző. Másnap reggel megreggeliztünk majd elindultunk shoppingolni, na tuti kis buli lesz ezzel az alakkal, lápom a fájdalmas jövőt, hogy legalább 100 rongyot fel kell majd próbálnom. Már a harmadik üzletben voltunk és ott megláttam álmaim ruciját. Le is akasztottam a többi közül és bementem a fülkébe, és csak mosolyogtam az elárusító csajon, hogy fűzi Jhot

- A barátnőd? – kérdezte

- Is, meg a főnököm. – felelte lágyan Jho.

- És miért jöttetek Carloba?

- Carloba? Ja, hogy Monacóba, lesz itt egy kisebb összejövetel, és oda vagyunk hivatalosak.

- És mivel foglalkozol pontosan?

- Menedzser vagyok.

- És meddig maradtok Monacóban?

- Csak néhány napot. – lépett ki Riki a fülkéből, és Jhonak elakadt a lélegzete, ahogy meglátta a lányt abban az egyszerű fekete selyemruhában, ami annyira tökéletesen állt rajta, ami kiemelte a formás alakját, és ami kimondhatatlanul jól állt rajta.

- Szép vagy. – mondta Jho egyszerűen, és tovább nem is foglalkozott a csajjal a pult mögött.

- Kösz, elég furán érem magam benne, de azt az egy estét valahogy csak kibírom benne. – válaszolta Riki határozottan, mert tisztában volt vele, hogy nagyon jól néz ki a ruhában, és bízott benne, hogy a holnap esti fogadáson is majd ilyen hatással lesz a tömegre.

- Légyszi becsomagolnád nekünk a ruhát, meg valami harisnyát is tehetnél bele. – mondta Jho a csajnak.

- Oké, és beleteszem a telefonszámom, hogyha bármire szükségetek lesz, el tudj érni. – mondta a csaj és direkt úgy adta Jhonak a táskát, hogy összeérjen a kezük.

- Kösz szépen. Hello. – Riki is elköszönt, majd visszasétáltak a szállodába.

- Te figyuzz rám. – mondta Riki. – ha akartad volna, akkor a másik fülkében kapásból meghúzhattad volna a csajt.

- Na de Törpe, takarék. – mondta Jho aki kicsit elpirult. Pedig Jho volt az a pasi akinek voltak barátnői minden alkalomra. Lányok, akik keresték a kegyeit, és akik boldogok voltak minden egyes lopott percben, amit együtt tölthettek Jhoval, és Riki minden egyes csajt irigyelt, és sajnált, mert tudta, hogy Jhonak egyik sem jelentett semmit. Csak lányok voltak, akik mindig többet akartak belőle, és akiket ki tudott elégíteni. Riki már egy ideje szerelmes volt Jhoba, de nem merte bevallani neki, mert félt az elutasítástól, így csak némán tűrte a többi lányt.

- Nézd Stefano és Bernie. – mondta Jho ahogy beléptek a szálloda halljába, és oda is intett nekik.

- Muszáj odamennünk? – Rikinek semmi kedve nem volt most bájologni Berniekkel.

- Ne má, csak odaköszönünk nekik. – Jho élvezte, hogy most minden Riki körül forog, és hogy mindenki nagyon barátkozni akar velük.

- Sziasztok fiatalok. – üdvözölte őket először Mr. E, majd ugyan így tett Stefano is. – tudod-e, hogy nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan teljesítesz a Forma 1-ben.

- Hát én is várom már, hogy tesztelhessek. – mondta Riki egy erőltetett mosollyal az arcán. – De ha nem gond én most megyek pihenni. – meg sem várta a válasz, csak egyszerűen felállt és ott hagyta őket.

- Várj megyek veled. – állt fel Jho, hogy elkíséri.

- Arra semmi szükség, maradj csak nyugodtan, én úgyis lefekszem aludni. – nem fordult hátra, csak intett a kezével.

- Biztos, hogy jó ötlet ezt a kislány bevinni a Forma 1-be? – kérdezte Bernie, miután Riki eltűnt a liftben.

- Riki már nem kislány, és hidd el nekem, hogy jót fog tenni a sportnak, hogy ő most itt van.

- Hát mondjuk abban igazad van, már most óriási az érdeklődés, olyan szponzorok kerestek meg akikről csak álmodni mertem.

- Érdekes már bennünket is kerestek, pedig még csak pletykálni sem pletykálnak arról, hogy Riki nálunk folytatja. – mondta Stefano. – Már nagyon várom a holnapi reakciókat.

- Tényleg Kimiék már itt vannak? – kérdezte Bernie.

- Csak Kimi Jenni nem jön. – válaszolta Stefano, érezni lehetett a hangján, hogy csalódott.

- Nem értem ezt a nőt, de Kimit sem. – Bernie is kicsit felhúzta magát ezen, de maga sem tudta, hogy miért. – Én Kimi helyében nem nagyon tűrném el, hogy a feleségem ezt csinálja, de mondjuk, ha Jenni helyében lennék, boldogan mutogatnám magam a világbajnok férjem oldalán. – majd ivott a kávéjából

- Hát én azt hittem, hogy minden rendben van köztük. – mondta elcsodálkozva Jho.

- Szerinted ez a kapcsolat rendben van, Jennit láttuk nem is tudom mióta, azt hittük, hogy Brazíliába, de ott sem volt ott. Mondjuk jobb is mert Kimivel már csak veszekednek, és nagyon rossz a viszonyuk. Kimi még kapálózik, hogy megmentse a házasságát, de Jennit már nem érdekli. – mondta Stefano halkan.

- Akkor minden csak látszat volt.

- Hát igen Jenni kifelé nagyon tud játszani, de minden együtt töltött hétvége után Kimi úgy jött vissza mint egy kifacsart narancs.

Szia kicsim, csak ezért hívlak, mert most érkeztem meg Monacóba, és ha van kedved még mindig utánam jöhetsz. - mondta Kimi a telefonba

- Kimi nekem nincs hozzá kedven, hogy mindenhol csak megjátsszam magam.

- Annyira hiányzol, a régi Jenni aki még szerette a Forma 1-et, de van mikor abban sem vagyok biztos, hogy engem szeretsz. Pedig emlékszem még arra a csodás májusi napra amikor azt mondtuk, hogy jóban rosszban.

- Ne mond ezt. – mondta Jenni, ingerülten

- Hiányzol. – felelte Kimi halkan.

- Jaj, most egyedüllétre van szükségem.

- Persze, mindig ezt mondod, mikor szükségem lenne rád, és mindig kiderül, hogy bulizol a Te haverjaiddal, mert neked derogál, hogy velem mutatkozz..

- Nem tehetek róla, hogy nem vagyok Corina Schumacher.

- Nem is mondtam, hogy légy olyan.

- De elvárnád tőlem, hogy szüljek neked egy vagon gyereket, és hogy valami svájci tanyán nevelgessem őket. És az én pályafutásommal mi lesz?

- Tudod, mit felejts el, és azt is hogy hívtalak. – azzal letette a telefont és sikeresen fel is húzta magát. Miért van az hogy mi már csak veszekedni tudunk. Én csak simán azt akartam, hogy velem legyen és hogy együtt örüljön velem, de neki ez nem kell, neki… már nem is tudom, hogy mit akar tőlem, és a kapcsolatunktól. Már abban sem vagyok biztos, hogy érdemes küzdeni ezért a kapcsolatért. Leült a kanapéra, és a tenyerébe temette az arcát, és egy egészen hihetetlen emlék tört rá

 Steve Robertson hívta úgy 5 évvel ezelőtt.

- Szevasz haver.

- Hello Steve, mi a helyzet?

- Csak azért hívlak, hogy nem lenne e kedved eljönni megnézni az egyik pilótajelöltünket?

- Minek? – kérdezte Kimi elég morcosan, az volt az, az év, amikor csak 2 ponttal maradt le a Vb címről, és elég nehezen tudta feldolgozni.

- Csak hát mivel te is társtulaj vagy, gondoltam, megnézhetnéd.

- Mikorra? – hát igen Kimi a tőmondatok királya

- Holnap reggel 9-kor Spaban, nagyon fog tetszeni. - hamarosan meg is érkezett és eszébe jutott, hogy 3 évvel ezelőtt rá is pont ilyen nehézségek vágtam mint erre a srácra aki miatt ő most ide jött. Már bent volt a nekik fenntartott boxban, néhány szerelő ott sertepertélt, az egyik monitornál aztán meglátta Stevet egy idegennel, de ha ő az új pilóta miért van így felöltözve, és akkor hol a kocsi.

- Szevasztok.

- Á haver a legjobbkor, Riki már a pályán van.

- Riki? Én azt hittem te vagy az új pilóta. – mondta az ismeretlen srácnak

- Én, dehogy Georgo Valentini vagyok Riki menedzsere, haveroknak csak Jho

- Szia, Kimi vagyok. És mit kell tudni a srácról?

- Hát Riki 14 éves. – mondta Steve

- Micsoda?

- Nyugi, de nézd a köröket amiket eddig ment, nagyon tud a gyerek. – még ment is néhányat azt Jho beszólt neki a rádión

- Riki ideje lenne visszajönni a földre. – Riki a kör végén visszajött a boxba, kipakolta magát a kocsiból, és levette a sisakját. Steve csak Kimit figyelte, hogy mit szól majd az egészhez. Riki levette a kesztyűt, és a maszkot, amit begyűrt a sisakba.

- De – kezdte Kimi – De… - hebegett, és nem tudta folyatatni annyira meglepődött. – De, de hisz ez egy lány.

- Hát ja. De hogy vezet? – mondta Steve és a hangjában benne volt, az üzenet, hogy Kimi akármit mond akkor is Riki lesz az új pilóta.

- De egy kiscsaj? – mondta és elég rendesen végig mérte az egyre közeledő lányt

- De nekünk rá van szükségünk.

- Oké miattam. – Kimi vállat vont, és végig futott az agyán, hogy mennyire nem jó ötlet ez az egész.

- Kimi had mutassam be neked Juliett Richardsont

- Örvendek, de ha lehet a Juliettet mellőzük, inkább szólíts Rikinek.

- Tudod, hogy megtévesztett a neved? – mondta mosolyogva Kimi.

- Hát Franknek van ilyen rossz szokása, hogy elfelejti közölni, hogy a Riki mit is takar valójában, és úgy látom Jho is átvette ezt a jó szokást.

- Számít ez most? – kérdezte Steve

- Nekem, nem ha az elkövetkező szezonban is így vezetsz majd mint az előbb. – felelte Kimi és végig Riki nagy kék szemeibe nézett

- Ígérem mindent megteszek. – na ilyen egy megtartott ígéret, gondolta Kimi magában, mikor visszatért a jelenbe. Már alig várta, hogy újra találkozzon Rikivel.

Már mindenki ott volt a helyszínen, csak Jho és Riki nem, bár még nem késtek el de ők lesznek az utolsó érkező vendégek. Még ki sem szálltak a kocsiból, már le is rohanták őket a riporterek, a hülyébbnél, hülyébb kérdéseikkel. És Riki nem nagyon tudott tőlük szabadulni,. És Jho is magéra hagyta. Bent már nem volt annyi belőlük, de azért mindenkinek feltűnt, hogy Jho a Ferrari asztalához ült, és úgy üdvözölték őt, mint egy régi barátot.

- Riki? – kérdezte Kimi aki elég jól leplezte az izgatottságát

- Odakint, gondoltam, had örüljenek a riporterek, pózol nekik párat. – felelte Jho.

- Nézzétek, ott jön. – na uff ha a versenyeken is így fog megjelenni, akkor nekem végem lesz gondolta Kimi

- Hát már tényleg nem kislány. – mondta Stefano a tegnapi beszélgetésre célozva.

- 17 éves, és gyönyörű. – Jho azzal felállt és kiment Riki elé, hogy az asztalhoz kísérje. Ott mindenki örömmel fogadta, mindannyian bátorítóan mosolyog rá. Ő akkor már tudta, hogy bármi is történjen boldog lesz ennél a csapatnál.

Mr. E megnyitotta a Gálát, és kiosztotta a díjakat a világbajnokoknak, a sok díjazott közt ott volt Riki is.

- Törpe te jössz. – szólt rá Jho, mert Riki kicsit elbambult, és elég rendesen elvörösödött. Lerakta a táskáját az asztalra, és szépen lassan elindult a pódium felé. Mindenki őt nézte, sokan csodálattal, sokan irigykedve. Jho pedig dagadt a büszkeségtől, mert beérett a munkája gyümölcse. Neki sikerült az ami nekem sosem sikerülhetett volna, és lehet hogy már egyáltalán nincs rám szüksége. Kimi is némán figyelte a lányt aki oly gyönyörű és oly törékeny, és nem szabad elfelejtened, hogy csak 17 éves, és te pedig 28. emlékeztette egy hang a fejében,. Túl fiatal hozzád, és neked feleséged van, akivel újra akarod kezdeni. De mégsem tudta leküzdeni a vágyak Riki iránt, vágyott a csókjára hogy megérintse a lány fehér bőrét a csillogó haját, hogy érezhesse a bőre illatát. Teljesen megbabonázta a lány szépsége. Majd következett a nagy össznépi fotózás, Bernie volt középen mellette jobbról Kimi, balról pedig valahogy odakeveredett Riki, csináltak róluk vagy 2 tucat fotót, és aztán következett a nagy bejelentés, amit mindenki nagyon várt. De mindenki azt hitte, hogy Georgo Valentini lesz az aki megteszi a bejelentést. És most mindenki legnagyobb meglepetésére Luca di Montezemolo állt a mikrofon mellett.

- Az idei év gyötrelmes, és mégis csodás volt a számunkra. Miénk lett a végső győzelem, mint a csapat mint az egyéni világbajnoki címet elnyertük, és úgy érzem joggal lett a miénk. Most egy olyan bejelentést teszek amiről már rég suttognak és amiről sosem hittem volna hogy bekövetkezhet. A Ferrari lesz az első Forma 1-es csapat aki egy nőt alkalmaz mint pilóta. Üdvözlöm köreinkben Juliett Riki Richardson, aki remélem, épp oly sikeres lesz a következő években, mint az eddigiekben. – Óriási tapsvihar elnyomta a pár zúgolódót, ami Renault felől jött. Aztán megkezdődött az ereszd el a hajamat party. Riki mellé egy rég látott ismerős keveredett

- Szia Riki.

- Szia Sebastian, már vártam hogy összefutunk. – mondta Riki, de a határozottság, ami egész este elkísérte, most eltűnt, megremegett a térde, ahogy szembe találta magát a fiúval.

- Rég láttalak. – ölelte meg Seb, aki meg kell hagyni nagyon jól nézett ki öltönyében, mondhatni veszélyesen.

- Valahogy nem volt időnk egymásra.

- De most már lesz, néha biztosan összefutunk majd a boxutcában.

- Ja, biztosan

- Te Riki csak pusztán barátilag nem lenne kedved velem vacsizni valamikor, vagy esetleg moziba menni? – bökte ki Seb

- Kedves vagy, de még nem tudom, hogy hogyan alakul a programom, de amint úgy lesz elmehetünk valahova.

- Akkor esetleg megadhatnád a telefonszámod.

- Tudom fura, de nekem nincs telefonom, sem mail címem, semmi ilyen. De megadom Jho számát azon el tudsz érni.

- Oké akkor majd jelentkezem. De, most ha nem haragszol, akkor mennem kell.

- Oké és akkor majd még összefutunk. – azzal elbúcsúzott Sebastiantól, és akkor egy másik alakkal találta szembe magát.

- Hello Fernando Alonso vagyok, a majdnem csapattársad. Nincs kedved velem táncolni?

- Szia Riki vagyok. – nem tudja miért is ment bele ebbe a táncba, talán csak mert nem akart nemet mondani, így elsétáltak a táncparkettre.

- Tudom, ám én hogy miért is kerültél te a Ferrarihoz. – jelentette ki Nando.

- Igen és kifejtenéd bővebben. –egy apró pillanatig megremegett, de nem hagyta magát.

- Tudod a rossz nyelvek azt beszélik, hogy te meg Kimi összeraktátok amitek van, na de nem azért mondom, veled és is szívesen.

- Na havercsávó, neked teljesen elmentek otthonról, nem értem miről beszélsz.

- Hát, hogy az én ágyamba is belemászhatsz, ha jó meló kell. – és akkor már egyre erősebbe szorította a lányt.

- Eressz el, mert nem állok jót magamért. - mondta higgadtan

- És ugyan mit csinálnál? – mondta gúnyosan és elkezdte tapogatni

- Hagyj már békén. – mondta elég hangosan és akkor a körülöttük állók, mind rájuk figyeltek. Kimi rögtön ott termett

- Hé haver mi lenne ha a csajodat piszkálnád? –

 Ja, és ne a tiedet! – mondta hangosan széttárt karokkal a tömeg közepén körbefordulva. – a nagy Kimi megvédi ami az övé. – Kiminek sem kellett több, eldurrant az agya, és nekiugrott Fernandonak és bemosott neki egyet. Megfordult, hogy megkérdezze Rikit, hogy jól van e, de már csak azt látta ahogy kirohan a teremből. Kicsit elbambult, és akkor megérezte Nando kezeit a derekán, aki feltaszította őt. Hamar szét is választották őket, de a bunyó nyomait még pár napig biztosan magukon viselik majd.

- Hova mész? – kérdezte Jho Rikit aki épp elrohant mellette

- Menjünk, kérlek.

- Bocs csajok de mennem kell.