5. rész
2009.02.17. 21:12
- Segítesz nekem megteríteni az asztalt, utána megvacsorázunk, és aztán kinyitjuk az ajándékokat. – mondta el mindezt Seb mamája.
- Persze, megyek. – felelte Riki, is követte a nőt a konyhába. Gyorsan megterítettek, utána Riki felment a szobájába átöltözött, és elővette az ajándékokat, amit Sebastianéknak vett. A család már a konyhában volt, ő becsempészte a csomagokat a fa alá és visszament a többiekhez. Elfogyasztották az ételt, és Daru már nagyon odavolt, hogy megnézhesse az ajándékokat.
- Mennyünk már. – vonszolta befelé az anyját.
- Nyugi Daruka ezek az ajándékok nem futnak már el. – mondta a mamája, de azért amilyen gyorsan csak lehetett elpakolta az asztalt, majd mindannyian visszamentek a nappaliba, és már minden ajándék ott volt a fa alatt. Persze mondani sem kell Daru úgy vetette rá magát az ajándékokra, mint az éhes párduc az áldozatára. Sebastianéknál az volt a szokás, hogy Daru osztja szét az ajándékokat. Elsőnek meg is fogta Riki ajándékát, amit a szülőknek vett.
- Daru, azt add oda légy szíves a szüleidnek. – mondta Riki, és Daru úgy is tett, Seb mamájának nagyon tetszett az ajándék, aztán jött sorban mindenki és végül már csak Sebastiané maradt ami egy elég nagy doboz. És amit maga emelt fel, mert Daru nem bírta el.
- Riki ezt pedig tőlem kapod. – mondta Seb mosolyogva Rikinek, aki már az újdonsült pulóverében feszített, amit a szülőktől kapott. Riki is kíváncsi volt a doboz tartalmára, így hát gyorsan felnyitotta azt, és egy kölyök vizsla aludt benne.
- Jaj de kis cuki, köszönöm. – és még jobban vigyorgott. – Hogy hívják?
- Logannak. – mondta Seb és nem törődve a szülőkkel megcsókolta Rikit, a csóknak a csengetés vetett véget. Mindenki furán nézett, mert nem vártak senkit. Seb mamája ment ajtót nyitni.
- Jó estét miben segíthetek? – kérdezte az idegentől aki az ajtóban állt
- Riki itt van? – kérdezte vissza a fáradt utazó.
- Igen, de megtudhatnám, miért keresi? – kérdezte újra az asszony, de akkor megjelent a háta mögött kéz a kézben Seb és Riki.
- Jho, te mit keresel itt? – kérdezte Riki, és elengedte Seb kezét, majd odarohant Jhohoz.
- Frank meghalt. – mondta röviden, nem törődve a következményekkel. Riki először nem hitt a fülének, de miután tudatosult benne, hogy mindez igaz, megfordult és Seb tekintetét kereste.
- Sebastian sajnálom, de mennem kell. – mondta majd felrohant a szobájába a bőröndjéért. Seb pedig utána.
- Veled megyek. – jelentette ki, Seb, de Riki nem akarta, hogy vele menjen, mert tudta, hogy csak a fájdalom vár ár, és Seb nem érdemli meg, hogy fájdalmat okozzon neki.
- Nem Seb te itthon maradsz, és majd beszélünk, de majd én kereslek. Szereltek. – azzal megcsókolta, de olyan forrón, hogy még a hó is elolvadt volna odakint. Seb agyán egy pillanatra végigfutott a gondolat, hogy talán ez egy búcsúcsók, de próbálta elhessegetni ezt a gondolatot. – Mindent köszönök, ha nem baj, akkor Logant most nem viszem el, mert szegényre nem lenne időm, de amint tudok valamit telefonálok. – mondta Riki, és a hangja megnyugtató volt, lágy és bocsánatkérő. – Sajnálom. – mondta ki végül az utolsó szót, és Seb valahogy ettől az egy szótól nagyon megijedt. Riki és Jho kimentek a kocsihoz, és eltűntek a Karácsonyi éjszakában. Seb nagyon kedvetlen lett.
- Vele kellett volna mennem. – mondta végül kis hallgatás után. – Nem szabadott volna magára hagynom.
- Sebastian ne emészd magad, szerintem Rikinek most magányra van szüksége, ő aki már annyi rosszat élt át egyedül.
- De anya ő már nincs többé egyedül, itt vagyok neki én. – mondta Seb, és otthagyta őket, inkább felment a szobájába, a kiskutya pedig követte őt az emeletre.
- Most már elmondod mi történt? – szólt végre Riki, aki már a könnyeivel küszködött
- Öngyilkos lett.
- Jézus. – kiáltott fel rémülten, ez nem lehet igaz, már csak Jho van nekem és senki más, mondjuk apa már rég nem volt az életem része, de mégis. Futott végig Riki agyán. – És mégis miért, mikor?
- Hagyott neked egy levelet. – mondta Jho remegő hangon, és odaadta Rikinek a levelet, ami ott hevert a kocsi műszerfalán. Riki félve vette el a levelet és elkezdte olvasni.
„Mindent nagyon sajnálok. Bánom hogy úgy viselkedtem veled, tudnod kell, hogy szerettelek, és hogy nem miattad volt ez az egész, csak kicsúszott a talaj a lábam alól, kérlek bocsáss meg nekem. És szeresd Jhot, mert már csak ti vagytok egymásnak. Frank” Riki nem tudta mire vélni apja levelét, csak némán nézte a kézzel írt sorokat, és kereste a szavak valódi jelentését, és csak arra tudott gondolni, hogy az apja mindenért őt hibáztatja.
- Riki akármi is jár a fejedben nem a te hibád a dolog, Frank hozott egy rossz döntést és elindult a lejtőn.
- Kérlek mond el mindent amit tudsz.
- Tegnap este találtam meg őt az otthonában, semmit sem bízott a véletlenre, felakasztotta magát. – Jho nem kertelt, tudta, hogy nincs rá szükség. – Eltőzsdézte az egész vagyonodat, elveszik a genfi lakást, sőt a házadat is, és azt hiszem, hogy felvett egy uzsorakölcsönt is, szóval annak a milliónak is búcsút mondhatsz, amit Annatól örököltél.
- Hát durva, de nekem nem számít a pénz, és… - úrrá lett rajta a bánat és kitört belőle a sírás. – Szeretném még egyszer utoljára látni, ha lehet.
- Persze hogy lehet. – felelte Jho és egészen a genfi hullaházig meg sem szólaltak. Riki egyedül ment be végső búcsút venni az apjától
- Gyűlöllek. – mondta halkan, még vetett egy utolsó pillantást és úgy döntött, hogy ezentúl csak boldog lesz, és nem gondol többet a családjára, akik elhagyták őt, mert ő már rég egyedül volt, neki már csak Jho volt akit sosem akart elveszteni.
Riki némán bámulta az odakint tomboló vihart, ahogy a hópelyhek cikáztak az ablak előtt. Annyira csodás volt odakint minden, és mégis annyira haragos. Pont mint a lelkében tomboló vihar, az érzések amikkel nem tud mit kezdeni. Annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy azt sem vette észre, hogy Jho ott áll mögötte. Végigsimította a lány copfba fogott feketén csillogó selymes haját, majd átkarolta.
- Jho ígérj meg nekem valamit. – mondta a lány szomorúan, lassan megfordult, és a férfi szemébe nézett, de nem bújt ki az ölelésből. Jho megsimította a lány hátát és bátorítóan rámosolygott. – Sosem hagysz el, és mindig itt leszel velem. – még mindig könnyezett és a férfi mellkasára hajtotta a fejét
- Törpe sosem hagyom, hogy bárki is bántson, és mindig itt leszek melletted. – felelte Jho, hangja tiszta őszinte volt, és amilyen szorosan csak tudta magához ölelte a lányt. Genfben voltam Jho kis lakásán Frank temetése után néhány nappal. Férfi szép kis adósságot hagyott a lányára, de Jho mindent elintézett, amit tudott kifizetett, és ahol lehetett ott halasztást kért. Elvették a genfi lakást ahol Frank öngyilkos lett és a Bellevue-i házat is ezért volt Riki Jhonál. Mivel már az egész világ tudta, hogy Riki a Ferrari 3. számú pilótája, így a reklámbevételekből könnyen ki tudják majd fizetni a maradék 5 milliós tartozást. Másnap hajnalban alábbhagyott a hóvihar és már csak finom porhavat hagyva az utazóknak. Riki és Jho Maranelloba vette az irányt, mert január 6.-án bemutatják a vadi új Ferrarit, és mint a 3. számú pilótának, így Rikinek ott a helye mikor leleplezik a kocsit.
- Nem gondolod, hogy fel kellene hívnod Sebastiant? – kérdezte Jho az úton.
- És vajon mit mondhatnák neki?
- Hát, hogy szereted, és hogy szükséged van rá. – mondta Jho és nem értette, hogy a lány miért küzd annyira a boldogsága ellen..
- De az már nem elég. – mondta Riki és kibámult az ablakon ezzel is tudtára adta Jhonak, hogy nincs mit hozzáfűznie a dologhoz.
A táj egyhangúan havas volt, elvarázsolt, csodálatos, mint egy havazó gömb, amit felráztak, és kavarog benne a hó. Hamarosan meg is érkeztek a Via Ascariara ahol egy kisebb adag riporter várta őket. Riki pózolt párat a fotósoknak de egyetlen kérdésre sem válaszolt pedig volt belőle pár. De ő minél előbb szabadulni akart, és elindultak Jhoval az épület felé. Odabent az első akivel összefutottak Aldo Costa volt.
- Sziasztok. – üdvözölte őket.
- Hello. – Jhoval kezet ráztak, Rikit pedig megölelte.
- Jól vagy? – kérdezte a lánytól.
- Megvagyok. – felelte Riki kicsit megilletődve.
- A legjobbkor érkeztetek. – lépett oda hozzájuk Stefano Domenicali – Ezt vedd fel. – és egy halom ruhát nyomott Riki kezébe.
- Hol? – kérdezte Riki röviden, de a válasz egy másik személytől jött.
- Gyere utánam, megmutatom. – mondta Kimi és bátorítóan mosolygott a megszeppent lányra, valahogy magát látta benne. És elindultak hátra az épület belseje felé. Kimi haladt elől, Riki meg kétlépésnyire lemaradva utána.
- Ez lesz a szobád a tesztek alatt, itt nyugodtan tudsz majd átöltözni, és pihenni. És ha bármire is szükséged lenne, akkor csak szólj nyugodtan. – mondta Kimi.
- Oké. – préselte ki magából nagy nehézségek árán Riki, és úgy csukta be Kimi orra előtt a szoba ajtaját, hogy majdnem orrba verte. Kimi nem tudta mire vélni Riki viselkedését, valami miatt fél tőlem ez a lány gondolta magában, és maga sem tudta, hogy miért mégis úgy döntött hogy megvárja a lányt. A falnak dőlve várta, hogy elkészüljön.
- Te itt? – kérdezte riadtan a lány, ahogy hirtelen előtte termett a férfi.
- Gondoltam megvárlak, ha nem baj?
- Ugyan miért lenne az, csak megijedtem. – mondta Riki majd lassan elindultak.
- Te is jössz a sítúrára? – kérdezte Kimi.
- Igen. – felelte Riki röviden.
- És tudsz síelni?
- Igen, Franknek meg volt az a fura szokása, hogy minden sznob sportot ki kellett próbálnunk a síeléstől kezdve a lovagláson át egészen a golfig.
- Lovaglás, a feleségem is lovagol, majd biztosan jól elszórakoztok együtt. – mondta Kimi és arra gondolt, hogy milyen jó lesz, így legalább Jenni sem fog unatkozni, ha néha kijön egy-egy futamra. Már ott is voltak a többieknél.
- Elég sokáig tartott. – mondta Jean mosolyogva. Miért van, az hogy itt mindenki mosolyog és nagyon boldog, gondolkodott el magában Riki. Felipe már lent volt a szerelőgödörből átminősített fotóhelyszínen. Kimi simán leugrott és odaállt Riki elé, felnyújtotta a kezét, hogy leemeli a gödörbe. Épp csak a derekáig ért fel, kicsit meg is csúszott a karja közt és hirtelen egymáshoz ért a mellkasuk. Kimi akarva-akaratlanul, is még szorosabban magához ölelte a lányt, maga sem tudta, hogy miért de mindentől óvni szerette volna azt a törékeny testet amit most a karjai között tart. Néhány véget nem érő pillanatig nézték egymás igézően kék szemét. Kiminek óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy meg ne csókolja a lányt, azt a hívogatóan érzéki ajkakat. A pillanatnak azonban Aldo vetett véget.
- Gyerekek idő van. – és a két fiatal úgy rebbent szét mint a galambok a téren, amik közé befutottak a pajkos kisgyerekek. A Ferrari S.p.a. fotósa rengeteg képet csinált erről az intim pillanatról Kimi és Riki között. Kimi rántotta le az ejtőernyőszerű műselyem leplet a kocsiról, ami csak úgy táncolt a levegőben. Aztán sorban csinálták a rengeteg képet a pilótákról, hol csak egy volt, hol mind a hárman. Riki kicsit mű volt, olyan volt mint aki karót nyelt. Aztán a vezetősséggel együtt Kimit beültették a kocsiba Riki a jobb keréken míg Felipe a bal keréken kapott helyet, egész jó kis képek lettek. Majd ezen a helyszínen végeztek és átvonultak a tesztpálya mellé ahol Michael tett néhány kört az új autóval. Ez alatt a néhány pillanat alatt olyan viszony alakult ki Kimi és Riki közt, olyanok voltak mint két gyerek kergették egymás, mert Riki meg akarta szerezni Kimi sapkáját, mert ő nem kapott..
- Ha elkaplak tuti leveszem rólad azt a satyekot. – mondta mosolyogva ahogy rohant utána.
- Kislány ahhoz korábban kellett volna kelned, hogy engem elkapj. – felelte Kimi és meglóbálta a sapkát.
- Na most húztad ki nálam a gyufát. – mondta viccesen Riki, és rohant Kimi után kifelé, mit sem törődve azzal, hogy odakint hideg van. Utol is érte a srácot, és beletaszított a hóba, kikapta a kezéből a sapkát, és elkezdte betemetni a hóval. Kimi meg csak vigyorgott, majd rántott egyet a csajon és már ő volt alul, na meg persze a hó alatt.
- Ne. – mondta Riki szomorúan, mert ahogy ott feküdt eszébe jutott Sebastian és december 23.- a, és hogy mennyire boldog volt.
- Valami baj van? – kérdezte Kimi amikor látta, hogy mennyire megváltozott a légkör köztük
- Nincs csak menyünk be. – mondta lehajtott fejjel. – Ezt visszaadom. – és Kimi kezébe nyomta a sapkát.
- Nem kell, tisztességes csatában nyerted el. – felelte Kimi és a lányra mosolygott, aki még csak rá sem nézett, csak némán visszaballagott az épületbe. Ahol rögtön Jhohoz ment.
- Add oda légyszi a telefonodat.
- Minek? – kérdezte csodálkozva Jho
- Felhívom Sebet, és megmondom neki, hogy nagyon hiányzik. – mondta, és elvette a telefont majd arrébb vonult.
- Mit mondtál neki? – szegezte Jho Kiminek a kérdést, amint ő is beért az épületbe.
- semmit, egyszer csak megváltozott a kedve és ilyen lett ahogy most van. – mondta Kimi és nem értett semmit. – Most hol van?
- Elment felhívni Sebastian.
- Vettel? – kérdett vissza Kimi.
- Igen, tudod ők ketten egy pár. – mondta Jho, burkoltan közölve, hogy nehogy bepróbálkozzon Rikinél. – Csak mióta Frank meghalt nem beszéltek.
- És mióta vannak együtt?
- A FIA gála óta.
- Értem. – felelte Kimi és maga is meglepődött azon, hogy miért érdekli őt ennyire Riki és a kapcsolatai. Jho is csodálkozott azon, hogy Kimi ekkora érdeklődést mutat Riki iránt, és hogy mennyire megváltoznak a vonásai, ahogy felfogta a szavak jelentését.
Riki kikereste Seb számát, majd felhívta, kicsöng.
- Sajnálom. – mondta rögtön amint Seb, felvette a telefont.
- Már azt hittem, hogy megfeledkeztél rólam. – mondta Seb enyhén megrovó hangon.
- Sebastian annyira sajnálom. – mást nem tudott mondani, pontosan tudta, hogy jogos Seb felháborodása, és nagyon szégyenlete magát miatta.
- Jaj kicsi annyira hiányoztál. – mondta végül megenyhülve a lánynak.
- Te is nekem, csak míg nem voltam tisztában az érzéseimmel nem akartalak zaklatni.
- Te sosem zavartál volna. Jól vagy?
- Igen minden oké, most Maranelloban vagyok
- És mi9kor tudunk találkozni?
- Hát szeretnék most azonnal a karjaid közé bújni, de most még mennem kell valami sítúrára, aztán meg a tesztek. Szerintem ott majd találkozhatunk, Jerezben biztosan.
- Rendben, de ha lehet, akkor gyakrabban hívj.
- Oké, de te is hívhatsz ezen a számon. Most mennem kell szeretlek. – mondta Riki, és elbúcsúzott Sebastiantól. Majd visszament a többiekhez.
- Na mit mondott? – kérdezte Jho kíváncsian.
- Csak annyit hogy még mindig szeret, és hogy valahol, valamelyik teszten találkozunk. – felelte vigyorogva, és akkor találkozott a tekintete Kimiével, és maga sem tudta miért de egy nagyon fura érzés fogta el. És egész eddig nem vette észre, hogy vizes a felsője, és hogy fázik, csak most lett kicsit zavaró, hogy a nedves felső a testéhez tapad.
- Na fiatalság, jobb lenne ha átöltöznétek, nehogy megfázzatok nekem, mert Madonnán még abszolválnotok kell egy jó adag riportert és fotóst, na meg persze a síelést.
- Oké.
- Rendben. – vágták rá egyszerre. Miután mind a ketten szárazat vettek fel, Riki követte Kimit egy nagy terembe, ahol terített asztal várta őket. Riki haja még elég vizes volt.
- Remélem nem fogsz megfázni. – mondta Kimi
- Nem kell aggódni minden rendben lesz. – mondta Riki és egy nagyot tüsszentett, ahogy kimondta.
- Na látom. – és egy fehér zsepit nyomott Riki kezébe. Riki megtörölte az orrát, majd helyet foglalt Jho mellett és megkajált. Aztán ebéd után a fiúk interjút adtak az új kocsiról meg az eddig történt dolgokról.
- a karácsony Porkallában töltöttem a feleségemmel, nem vettünk egymásnak ajándékot, az volt a lényeg, hogy ott vagyunk egymásnak, és, hogy boldogok vagyunk. – mondta Kimi mosolyogva. Aztán Felipe beszélt a nászútról meg a házas élet csodáiról.
- És mikor jönnek a trónörökösök?
- Rafaellaval úgy döntöttünk, hogy a természetre bízzuk a dolgot. – mondta sokat sejtetően Felipe.
- Ez a kérdés már nagyon elcsépelt, de most is csak annyit mondhatok mint eddig, nekem csak akkor lesz gyerekem, mikor lesz rá elég időm, hogy vele legyek, és ne csak fényképen lássa az apját. – mondta Kimi mosolyogva az előre betanult szöveget, és már maga is elhitte, hogy ez az igazság, de aztán keserűen emlékeztette magát, hogy miért is nincs még gyermekük.
- És mit szóltok az új tesztpilótához? – tette fel a kérdést Bernie lánya Tamara, aki mindig mindenhol ott volt, de hát ez a dolga egy sportriporternek.
- Riki jó fej csaj. – vágta rá Felipe.
- És szerintetek sokat fog tudni segíteni a csapatnak?
- Hát azt nem tudom, de mikor nálunk versenyzett nagyon sokat fejődött a csapatunk és Steve nagyon meg volt elégedve a munkájával. – monda Kimi, és végig Tamara szemébe mosolygott.
- És nem féltitek az állásotokat?
- Hogy Riki az elkövetkező versenyeken kocsiba ülne? Nem gondolod, hogy az édesapádnak ez nem tetszene. Riki még csak 17 éves, nem azt mondom, hogy nem tudná győzelemre vezetni a kocsinkat, de akkor is túl fiatal még.
- Na akkor még egy kérdés. Rendezted már a viszonyodat Fernando Alonsoval?
- Majd a pályán elintézzük. – felelte Kimi és még szélesebben vigyorgott.
- Szóval kiviszed a magánéleted a pályára, az sosem vezetett még jóhoz. – mondta Tamara.
- Ez nem az én magánéletem. Ehhez mindenkinek köze van, ez nem csak Rikiről, rólam és Nandoról szól.
- Hanem, miről?
- Tudod az a baj, hogy Fernando nem tudja túl tenni magát azon hogy nem nyerte meg tavaly a VB címet, és szegény nem tudja feldolgozni a történteket. Én így látom. – azzal megfordult és otthagyta a csajt. Az öltözője felé vette az irányt, de útközben Michael állította meg.
- Kimi beszélni szeretnék veled.
- Miről? – kérdezte ingerülten
- Pontosan tudom, hogy igazad van, de akkor sem kellene így hozzáállni a dolgokhoz. Tudom, hogy nem volt valami fényes a viszonyod Nandoval, de nem kellene egy ilyen hülyeség miatt összeveszni vele. – na végre, hogy kibökte mit akar.
- Nekem nincs semmi bajom Nandoval, csak tudod az van, hogy mindenki rám beszél, hogy milyen részeges, és kicsapongó vagyok, de azt nem veszik észre, hogy ő is ugyan azt csinálja, neki mindent szabad, mert ő Fernando Alonso. Elegem van belőle, meg az egész cécóból, én húzom a rövidebbet, pedig csak meg akartam védeni a lányt. – mondta Kimi és otthagyta Michael, és bezárkózott a szobájába.
|