Hamarosan megérkezett a helikopter a pilótákkal a Madonna Di Camp. melletti leszállópályára. Ott megint több tucatnyi fotós várta őket, na meg persze fejenként egy - egy autó. Riki persze azt hitte, hogy őt majd Jho viszi el. Ezért kereste a tekintetével a tömegben. A fiúk még pózoltak a kocsik mellett, Kimi a vadi új Fiat Bravo, Felipe egy piros Brera és Luca pedig egy új Punto mellett. A negyedik autó egy 500-as Fiat, egy csontszínű kis aranyoska.

- Riki. – kiáltotta el magát Jho, és Riki a hang irányába kapta a tekintetét. – Te vezetsz. – mondta Jho és Riki felé, hajította a kis Fiat kulcsait. Riki a levegőbe ugrott és úgy kapta el a kompakt kis kulcsot.

- Király. – ujjongott Riki és elkezdett rohanni a kocsi felé, felugrott a motorháztetőre és onnan fel az autó tetejére, persze a riasztót nem kapcsolta ki, így az már ezerrel villogott meg szirénázott, és már mindenki rá figyelt- ott ált a kocsi tetején és várt, hogy a kamerákat is felé fordítsák, majd kikapcsolta a riasztót, leguggolt és kinyitotta a kocsi ajtaját. A bal kezével megtámaszkodott az ajtón, a jobbal pedig az autó tetején, majd belóbálta magát a kocsiba. Beillesztett a kulcsot a kulcsszekrénybe és bestartolta a gépet. 1,2-es benzines, igazi kis szappanos doboz, de nem számít lényeg hogy vezethessen. Kinyomta a kuplungot, sebességbe rakta a váltót, majd sokat sejtetően rámosolygott a fotósokra. Lassan felengedte a kuplungot, direkt előbb adott gázt, mint ahogy fogott volna a kuplung, elég rendesen felpörgette a motort, és szépen el is kapart a havon, gyönyörű látvány volt, főleg azoknak akik ott álltak a kocsi mögött. Követte a többieket a szállodáig, majd a parkolóba hajtott, három profi pilóta orral parkolt be, Riki pedig tökéletesen garazsírozta a gépet a két Fiat közé farral. Vagyis kicsit kitekerte a kormányt hátramenetbe kapcsolt, alászedte a kormányt, és betette a két másik kocsi közé.

- Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni. – mondta Kimi ahogy kiszálltak a kocsikból

- Hát pedig nagyon úgy néz ki a dolog, hogy igen. – válaszolta Riki mosolyogva.

- Hoztam neked valamit, de csak este vacsi után adom oda. – mondta Kimi majd elindult befelé, Riki pedig követte. Majd az egész napot a sípályán töltötték. Mindenki ott volt. Riki kapott egy pár ezüst alapú fekete ágaskodó lovacskás sílecet, délelőtt síelt, délben forralt bor ittak, délután pedig snowboardozott. Jho pedig a pálya mellől nézte, hogy mennyire boldog, ő nem síelt mert a tüdeje nem bírta ha megerőlteti magát. Bár a teste izmos volt, mégsem volt egészséges, mert egy gyerekkori tüdőgyulladás nyomait hordozza még mindig.

 13 éves volt, koszos, éhes és nagyon elhagyatott, már alig élt mikor Frank Richardson rátalált egy genfi sikátorban, tálvíz idején, pontosak 15 évvel ezelőtt. Georgo Valentini 5 éves volt mikor az utcára került. Az édesanyja feladta a küzdelmet, pedig erős asszony volt, de a teste nem bírta és meghalt. A fiával éltek, szegényesen de boldogan, és miután meghalt Jho még jobban gyűlölte az apját aki elhagyta őket. 5 évesen az utcára került és kisebb lopásokból tartotta el magát, és állandóan menekült. Pont mint azon a sorsdöntő éjszakán, és Frank Richardson kocsijával találta szemben magát, az volt a szerencséje, hogy Frank nem hajtott gyorsan.

- Jól vagy kölyök? – kérdezte a rémült kissrácot.

- Igen.

- Bizton nem tört el semmid? – kérdezte Frank aggódva.

- Lelehet szállni rólam, az lenne a legjobb, ha most mind a ketten mennénk a magunk útjára. – mondta a srác, és eléggé ellenszenvesen nézett Frankre.

- Figyi, egyezzünk meg. Te eljössz hozzánk a feleségem ad neked enni, meg tiszta ruhákat és akkor mész el amikor jól esik. – mondta Frank lágyan.

- Nem kell magától semmi. – a srác riadt volt mégis határozottan küzdött Frank ellen.

- Kölyök, ne butáskodj, nem akarlak bántani.

- Oké. – felelte végül a gyerek és további beszéd nélkül beült a kocsiba. Megérkezésük után Anna nem kérdett semmit, csak némán bevezette a gyereket a fürdőbe és ott mutatkozott be.

- Szia Anna vagyok.

- Jho. – felelte a még mindig rémült gyerek. – Anna hozott pár tiszta ruhát, ami a fiáé volt. Jho megmosdott, felöltözött és megkajált. Míg Jho evett Frank felhívta egy orvos ismerősét, aki hamarosan meg is vizsgálta a fiút.

- Figyelj Frank, a srác alultáplált, tetves, és volt egy lábon kihordott tüdőgyulladás amiből talán sosem gyógyul meg teljesen. – mondta a doki. Így hát Jho maradt néhány napig, míg kicsit meg nem erősödik, de aztán érezte, hogy hívja a természet, hogy a szíve azt súgja menni kell.

- Nem fiam, azt szeretnénk ha maradnál, és engednéd, hogy mi legyünk a gyámjaid. – mondta Frank mikor elkapták Jhot ahogy szó nélkül el akart tűnni.

- Nem korlátoznánk semmiben, de mindig lenne hova hazajönnöd. – mondta halkan Anna.

- Nem is tudom. – felelte Jho, akinek nagyon fura volt ez az egész. Szerette a Richardson családot, Petert aki pont annyi idős volt mint ő, és okos mégsem nézte le a tudatlanságáért.. Juliettet aki még csak 2 éves, de tele szeretettel, Annát aki kedvesen bánt vele, és Franket akinek az életét köszönheti.

- Hát legyen, de.. – némaság következett, Anna elakadt lélegzette várta, hogy mi lesz.

- De?

- De, ha lehet szeretnék megtanulni írni és olvasni. – mondta Jho és í]y maradt a Richardson család fogadott gyermeke, Anna tökéletes munkája, Frank büszkesége, és a gyerekek testvére.

- Szia te sem síelsz? – kérdezte egy mosolygós női hang a pálya szélén Jhotól.

- Nem, és látom te sem. – Felelte Jho az ismeretlen lánynak.

- Munka ügyben vagyok.

- Én is, nem csatlakozol egy forró csokira?

- De az nagyon jó ötlet, mert kicsit át vagyok fagyva.

- Szia még be sem mutatkoztam. Georgo Valentini vagyok.

- Tamara Ecclestone. – felelte a lány majd kezet ráztak.

- Akkor már értem, hogy milyen munka ügyben vagy itt. – mondta Jho mert tudta, hogy mivel foglalkozik a lány.

- Félre ne érts nem azért vagyok most itt, hogy rávegyelek Riki adjon nekem egy interjút, hanem mert láttam rajtad, hogy magányos vagy.

- Ilyen jó megfigyelő.

- Hát ha valaki jó újságíró akar lenni. – mondta Tamara és láthatóan belement a játékba Jhoval, egész nap elszórakoztak. Riki is fantasztikusan érezte magát a pályán, síelt, snowboardozott, forró csokit ivott Kimivel, Felipevel, meg Casey Stonerral, és határtalanul szabadnak érezte magát. Még az sem zavarta, hogy Jho fűzi azt a hosszú hajú csajt. Este aztán hulla fáradtan ültek asztalhoz, Riki Casey mellé.

- Hello.

- Szia, jól tudsz síelni. – mondta a srác, hogy valamivel felvegye a beszélgetés fonalát.

- Próbálkozom.

- És minden ilyen jól meg?

- Motoron még nem ültem, de szeretném egyszer kipróbálni. – vágta rá Riki.

- Nézed a versenyeket?

- Mikor csak az időm engedi

- És ki nálad a favorit?

- Hát ugye most mindenki azt várná el tőlem, hogy kapásból rávágjam, hogy te. De nem, nálam az abszolút favorit Valentino Rossi.

- Ez teljesen érthető, én is őt választanám, ha nem lenne az ellenfelem. – mondta Casey mosolyogva. – És találkoztatok már?

- Még nem, Jho nem hajlandó elvinni egy MotoGP futamra sem. – mondta Riki kicsit szomorúan, de azért még mindig mosolygott a fiúra.

- Ha egyszer mégis eljössz, keress meg bátran, és akkor bemutatlak neki.

- Jaj, de rendes vagy. – mondta Riki és szívből örült az ajánlatnak. – De ha nem haragszol., most meg kell keresnek a soros világbajnokomat, mert hozott nekem valamit és még nem adta oda. – mondta Riki és felállt, körülnézett, hogy vajon merre lehet Kimi. – Á meg is van, még biztos találkozunk addig is pápá. – azzal ott hagyta a srácot is Kimi felé indult.

- Csá Riki épp téged kereslek. Itt az ajándékom. – azzal a lány kezébe nyomott egy dobozt. Riki kibontotta, és egy mobil lapult benne. Riki nagyon örült és ezt úgy fejezte ki, hogy kImi nyakába ugorva köszönte meg.

- Te meg mit ölelgeted itt a férjemet. – tette fel a kérdést Jenni, de ő hogy a jó életbe kerül ide, szinte lehetetlen, azt mondta, hogy nincs hozzá kedve, most meg mégis itt fogja csinálni a fesztivált. Futott végig Kimi agyán, és elég mérgesen nézett a nejére. És akkor még csak nem is próbálja leplezni, hogy mennyire féltékeny, na ennyit a bizalomról.

- Bocsi én… én csak nagyon örültem. – mondta megszeppenve Riki.

- És minek ha szabad tudnom?- még mindig elég kemény volt a hangja, és kritikusan méregette kettőjüket, mert Kimi még mindig Riki mellett állt és nem engedte el a derekát.

- Vettem neki egy mobilt ajándékba. – válaszolta Kimi lágyan, Rikire mosolyogva.

- Akkor én most megyek. – mondta Riki és fogta a már üzemkész telefont és eltűnt a tömegben.

- Bocsáss meg. – mondta Jenni, és megsimította Kimi arcát, de ő elkapta a fejés és elég mérgesen nézett a feleségére.

- Ez most mire volt jó? – kérdezte végül. – Idejössz kivered a balhét, mire jó ez neked? – Kimi maga sem tudja, hogy miért annyira ideges, de tudta hogy valami nagyon nincs rendben.

- Édesem menjünk fel a szobádba, és ott mindent megbeszélhetünk. – mondta Jenni és hozzábújt férjéhez. Érezte, hogy Kimi teste megfeszül az érintésétől, és el is húzódott tőle.

- Nem, levegőre van szükségem. Majd jövök. Azzal úgy ahogy volt otthagyta a nőt és kiment a szálloda elé friss levegőt szívni. Jenni rögtön feltalálta magát, mivel szeretett a középpontban lenni, így tudtára adta mindenkinek, hogy itt van. Hajnalig bulizott a tömegben, majd felment Kimi szobájába..

- Szia. – köszöntötte Kimi halkan, majd lágyan megcsókolta, és lassan levetkőztették egymást, és szeretkeztek, olyan óvón, olyan gyengéden, és mégis tele szenvedéllyel. Jenniben felötlött a gondolat, hogy talán nem is neki szól ez a csodás éjszaka, és hogy Kimi valaki mást gondol a helyére. De elhessegette magától a gondolatot, és reggel még mindig egymás karjában ébredtek.

Riki nem értette, hogy mi baja Jenninek, hiszen ők Kimivel mindig így viselkednek, és szerinte nincs ebben semmi rossz. És ő nem is akar rajta változtatni, ezt Kiminek és Jenninek egymás közt kell elintéznie. Fogta a telefonját és bepötyögte a már jól ismert számot

- Halló. – szólt bele a srác. – Sebastian Vettel.

- Itt pedig Juliett Richardson, akinek nagyon hiányzik a barátja.

- Á értem, és én miben segíthetek?

- Hát nem is tudom, mondjuk mondhatnád, hogy neked is hiányzik a barátnőd.

- Szeretlek kicsim. – mondta Seb. – De mi ez az új szám, kinek a telefonjáról hívsz?

- Kimitől kaptam ajándékba.

- Értem, Kimitől. – Seb hangja kifürkészhetetlen, volt, de Riki arra gondolt, hogy talán Sebnek is baja van azzal, hogy ők ilyen jóban vannak.

- Mikor találkozunk? – váltott témát Riki.

- Nem tudom, mert holnap megyek tesztelni, és elég sűrű lesz a program. Képzeld még nem is tudod, hogy a Red Bullt is fogom vezetni. – mondta Seb büszkén

- Fantasztikus, gratula. – nem lehetett valami meggyőző Riki hangja, mert jobb szerette volna ha már végre találkoznak. Majd búcsúztak egymástól.

- Szia leülhetek? – kérdezte Tamara Jhotól

- Persze, gyere csak nyugodtan. – válaszolta Jho széles mosollyal az arcán, és felállt kihúzta Tamarának a széket.

- Nem akarok beleszólni, de mond meg Rikinek, hogy jobb lesz, ha vigyáz Jennivel.

- Mert? – kérdezett vissza Jho.

- Csak kicsit kétszínű a csaj. – mondta és lehetett hallani a hangjában megbúvó gyűlöletet.

- Honnan ismered? – Jho is tovább feszegette a témát.

- Őt nem nagyon, csak az úgymond barátait akikkel nagyon elbánt már, miután kihasználta őket, és nem akarom hogy Riki is így járjon.

- Majd beszélek vele. – mondta Jho. – De most foglalkozzunk mással.

- Például? – kérdezte incselkedve Tamara és a haját babrálta.

- Esetleg iszol valami? – kérdezte Jho

- Esetleg. – mondta Tamara.

- Esetleg pezsgő, esetleg a szobámban, esetleg a pattogó tűz mellett?

- Esetleg. – és megfogták egymás kezét és Jho szobája felé vették az irányt.

Másnap mindannyian egyszerre léptek ki a szobáikból. Mivel Riki volt legközelebb a lifthez, így ő hívta azt. Majd odaértek Kimiék, és Jhoék is. A két nő csak néma biccentéssel üdvözölte egymást, és egész nap nem is szóltak egymáshoz. Valami oka biztosan van annak, hogy ekkora ellenszenvet táplálnak a másik iránt, gondolta Riki. és még arra is, hogy nem szretene kettőjük közül választani, és ő mindkettővel jóban lesz, ha törik ha szakad. Mert azt az első pillanatban meglátta, hogy Jho komolyan érez valamit Tamara iránt. Az meg a másik dolog, hogy mivel Kimivel jóban van akkor természetes, hogy a feleségével is jóban kell lennie. Ezt így eldöntötte magában, de azt sosem fogja akarni, hogy így 5-ben vagy esetleg 6-osban Sebbel eljárjanak bulizni. Megreggeliztek, és megint csak a pálya felé vették az irányt. Riki élvezte a havat, csak az szomorította el kicsit, hogy Seb nincs vele, nagyon hiányzott neki a pasi, az ölelése a csókja. Kicsit szusszant és teljes harci díszben huppant bele a hóba a pálya mellett. És akkor valaki megjelent mellette.

- Azért küldtek, mert sürgős életmentésre van szükség. – mondta az ismerős hang.

- Seb, nem hiszem el. – ujjongott Riki, és amilyen gyorsan csak tudott feltápászkodott és megcsókolta a pasit aki mintha csak a kívánságára jelent volna meg a semmiből. – hihetetlen hogy itt vagy, meddig maradhatsz?

- Sajnos csak 20 percem van, szerintem így is késni fogok, de teszek rá. Annyira hiányoztál, hogy muszáj volt megállnom, és megnéznem téged. – azzal ő is visszacsókolta a lányt. Szeretlek, de gyere üljünk le.

- Kár, hogy csak ilyen rövid időre jöttél. – mondta kicsit lehangolva Riki

- Tudom, de ha nem álltam volna meg akkor még ennyi sem marad nekünk. – felelte Seb és újra megcsókolta a lányt. Hosszan csókolták egymás és végül Seb szólalt meg.

- Mennem kell.

- Tudom, de annyira fogsz hiányozni.

- Jaj, kicsim ne nézz így rám mert nem lesz szívem itt hagyni téged.

- Akkor vigyél magaddal. – bújt közelebb Riki.

- Ha tehetném, de sajna nem lehet. Neked is dolgod van és nekem is, és szerintem az egyik csapat sem örülne neki. Szeretek.

- És is szeretlek. – azzal még megcsókolták egymást, majd Seb kocsiba ült és elhajtott, Riki pedig mosolyogva integetett utána. Hamarosan sötétedni kezdett és kezdetét vette egy újabb közös akció. A Fiat 500-okkal versenyeztek a havas szerpentinen, persze Riki sem maradt ki a jóból. Aztán a szállodában a házibajnokság díjkiosztója. Rikinek az volt a legfeltűnőbb, hogy Kimi úján ott van a jegygyűrű, amit eddig sosem látott rajta. Fura volt neki a helyzet és nem nagyon értette a dolgot. De ezt Kimi tudja, biztosan meg van az oka arra, hogy csak a felesége jelenlétében viseli a gyűrűt. Most úgy néztek ki mint egy boldog család, kézen fogva sétálgattak, és mindenkire mosolyogtak, csak Jenni tekintete volt gyilkos mikor meglátta Tamarát Jhoval.

- Riki, ne vedd tolakodásnak, de arról van szó. Hogy szerintem nem jó ötlet, hogy Georgo összeállt ezzel a nőszeméllyel. – mondta Jenni halkan Rikinek

- De miért, szerintem jól elvannak együtt?

- Higyi, ez a nő egy szaftos sztoriért mindenre képes. Úgyhogy jó lenne ha beszélnél a pasival

- Oké, és köszi. – mondta Riki, de biztos volt abba, hogy nem szól Jhonak, Tamarával kapcsolatban. Legyenek boldogok, és ő köszöni de, nem akar ebbe belerondítani.

Kimi Aldo és Giov felszabadultan dumáltak a terem egyik sarkában, Kimi épp az új tetkóját mutogatta. Rikinek még nem volt lehetősége közelebbről szemügyre venni a művet.

- Megnézhetem? – kérdezte Riki

- Persze. – húzta fel a felsője úját teljesen.

- Fúú nagyon tuti. – mondta Riki ahogy végighúzta az ujjait az Iceman feliraton, Kimi meg tiszta libabőrös lett az érintésétől.

- Te nem akarsz?

- Én, túl beszari vagyok én ehhez. – mondta Riki mosolyogva. – de ugye azért csináltattad, mert VB lettél a Ferrarival?

- Igen, de honnan vetted?

-. Tudod volt egy olyan megérzésem, azt az elsőt ami meg a másik karodon van, azt meg azért mert megnyerted életed első versenyét a Ferrarival.

- Ebben is igazad van, tudod megfogadtam, ha nyerek akkor tetováltatok magamnak.

- Te is tettél ilyen gyerekes fogadalmakat?

- Én? – Riki elszomorodott. – Én a bátyámmal fogadtam, és most úgy néz ki a dolog, hogy nyerésre állok.

- És miben fogadtatok?

- Ő azt állította, hogy sosem jutok be a Forma 1-be. – egyre szomorúbb lett

- És ő most hol van eszi a kefét mi? – Kérdezte vigyorogva Giov

- Ő meghalt, és már nem tudom neki bebizonyítani, hogy itt a helyem. – már nem tudta visszatartani a könnyeit és kitört belőle a sírás. Most biztos hülye, nyafogós csitrinek gondolnak, de nem nagyon érdekel. És kirohant a teremből, Kimi meg utána. Maga sem tudta, hogy miért, csak úgy érezte, hogy most ott a helye Riki mellet.

- Riki várj. – szólt utána, és Riki lassította a léptein, hogy Kimi utolérhesse. – Akarsz róla beszélni?

- Nem, csak kérlek ölelj meg. – mondta Riki és úgy bújt Kimihez, mintha ő lenne az egyetlen ember aki most megértené. Kiminek jól esett a lány közelsége, önző mód. Arra gondolt, hogy most legalább érezheti a lányt, mert most erre van szüksége és azt kívánta, bárcsak sosem érne véget a pillanat. De hamarosan bekövetkezett és szétváltak az ölelésből. Mindketten megszeppenve álltak és nézték a másikat, ahogy zilálva kapkodnak a levegő után, és érezték, hogy a köztük lévő kapocs most még szorosabb lett, és hogy történjék bármi, ők mindig itt lesznek egymásnak.

- Tessék. – szólt végül Kimi és egy zsebkendőt adott a lánynak. Riki nem köszönte meg csak némán megtörölte vele a szemét és visszamentek a többiekhez. Giov nagyon hülyén érezte magát az este miatt és sűrűn bocsánatot kért a lánytól.

- Te meg sírtál? – kérdezte Jho ahogy meglátta Rikit.

- Nem, dehogy. – azzal Riki tovább ment, Jho pedig elkapta Kimi kezét

- Mit mondtál neki? – kérdezte Kimit és a tekintete szikrákat szórt, a pillantása tele volt gyűlölettel, és dühvel, amit most Kimire zúdított

- Én nem mondtam neki semmit, előjött a téma a bátyjáról, és ha kicsit jobban figyelnél, rá tudnád, hogy még mindig nincs túl az elvesztésén. – felelte Kimi és kirántotta a karját Jho szorításából. Na tessék ez a majom mondja meg nekem, hogy mit hogyan csináljak Rikivel. Jho kicsit ideges volt a történtek miatt.