Riki határtalanul szabadnak érezte magát, és ezt a szabadságot a tudat, hogy bármikor lefekhet bárkivel, mert a tabletta ami ott lapul a zsebében, megakadályozza, hogy bármilyen baleset történjen. És határtalanul boldogan várta Nelson érkezését. Aki csütörtökön érkezett. Laza volt és stílusos, igazán sportosan, elegáns. Eredendően jól nézett ki. Nelsont is izgatottság járta át, míg arra várt, hogy beengedjék. Míg beengedték hosszú óráknak tűnő pillanatok teltek el.

- Szevasz haver! - üdvözölte Kimi vigyorogva - Már nagyon vár itt valaki. - lépett arrébb Kimi, hogy Nelson be tudjon menni.

- Ááá, szívem. - ugrott a nyakába és gondolkodás nélkül megcsókolta, elég forró és hosszú csók volt, amit Jenni torokköszörülése vetett véget.

- Hello Nelson! Maradtok vacsira? - kérdezte Jenni. - Nekem mindegy a gépünk úgyis csak holnap reggel indul.  - mondta Nelson.

- Akkor megágyazok neked a másik vendégszobába.

- Arra semmi szükség, Nelson el lesz nálam. - szólt közbe Riki, és közben megölelte Nelsont, és Jennire mosolygott. Aki kifürkészhetetlen arcot vágott és Kimit bámulta. Kimi is elég érdekes arcot vágott. Jenni rögtön tudta, hogy miért van az egész Kimi akár hogy is próbálkozott nem tudta titkolni a féltékenységet. Riki pedig arra nem bírt rájönni, hogy hirtelen mitől lett ilyen paprikás a hangulat. De Nelson sejtette hogy mi bajuk van. Mondjuk arról azért nem akart lemondani hogy Rikivel alhasson.

- Figyelj kicsim szerintem szállodába is mehetünk. Biztos van itt a környéken valami.

- Ne hülyéskedjetek már, miattam úgy alusztok ahogy nektek tetszik, csak az az ágy elég kicsi.

- Nem baj el leszünk. - vigyorodott el Nelson, és Kimi is lenyelte valahogy a dolgot, majd asztalhoz ültek és megvacsoráztak. Utána meg beszélgettek, persze a fiúk a kocsikról, meg a esélyekről.

- Én Monacót várom legjobban, igazi lutri lesz.

- Hát ja Monaco mindig az, de valahogy nem az én pályám. Nekem nem annyira jön be, bár édes volt a győzelem.

- Ehhez nem tudok igazán mit hozzáfűzni, mert szerintem te is észre vetted, hogy nem úgy megy a szekerem ahogy szeretném.

- Ne aggódj ezen, mert csak rosszabb lesz, és biztos vagyok abban, hogy lesz meg jobb is. Tapasztalat, én is voltam már a béka segge alatt. - mondta Kimi barátságosan mosolyogva, van hogy teljesen megfeledkezik arról, hogy Nelson áll vele szemben és hogy mennyire utalja. De egy hang a felében, mindig figyelmezteti rá, hogy gyűlöli Riki miatt, mert elveszi öt tőle, de aztán egy másik hang figyelmezteti, hogy Riki sosem volt az övé, meg csak egy pillanatra sem. Kimi küzdött az érzései ellen abban biztos volt, hogy meg mindig szereti a feleségét, de Riki iránt is többet érez mint barátság. Magának is fel bevallani, de talán ez szerelem, amit már Jenni iránt nem érez.  De talán most, hogy Riki elmegy Nelsonnal, így ők is rendezni tudják a kapcsolatukat, és újra összemelegednek. A fiúk jól eldumáltak a nappaliban addig Jenni és Riki a konyhában beszélgettek.

- Mennyire gondolod komolyan a viszonyod Nelsonnal? - kérdezte meg Jenni kisvártatva Rikit.

- Épp erről akartam veled beszélni. Szerinted túl korai lenne, ha lefeküdnék vele? - tette fel a kérdést gondolkodás nélkül Riki.

- Hát ha megfogadsz egy tanácsot akkor még nem kapkodod el, ha ő az igazi akkor kibírja, ha meg nem akkor kár lett volna rá pazarolnod magad. - válaszolta Jenni

- Akkor azt mondod, hogy várjak meg vele?

- Igen, mindenképp, meg amúgy is most kezdted szedni a tablettát, hogy biztonságos legyen azzal is meg kell várni egy ciklust.

- Annyira jó, hogy vagy. - ölelte meg Jennit. - Nem tudom kivel, tudnám megbeszélni mindezt.

- Ugyan ne légy szamár, a múltkor is mondtam, hogy erre vannak a barátok. - mosolyodott el barátságosan Jenni, majd ők is bementek a nappaliba, és egészen fel 12ig dumáltak, Kimi elmesélte, hogyan ismerte meg Jennit meg, hogy milyen pánikolások voltak az esküvő előtt.

- Azt meg el is felejtettem mondani, hogy Rami hívott. Megszületett Yuustu. 

- Ilyet elfeledni. - mondta Jenni, de egy csepp harag sem hallatszott a hangján, mivel tudta, hogy jobb ha nem feszegeti a témát Kiminél, mert nem akár vele megint veszekedni. És ennek csak megint az lenne a vége.

- És mikor megyünk el megnézni? - kérdezte Jenni.

- Holnap akár mi is elutazhatnánk haza.

- Nem is rossz ötlet, akkor a reptérre is mehetnénk együtt. - mondta Jenni és Rikiékre nézett. - Én benne vagyok. - felelte Nelson.

- De ha nem bánjátok, mi elmennénk aluszni.

- Dehogy csak nyugodtan. Akkor reggel találkozunk. Jó élt. - Rikiék mindenkitől elbúcsúztak majd felmentek a vendégszobába. Riki csak most tette észre, hogy tényleg mennyire kicsi az ágya. De Nelsont ez láthatóan nem nagyon zavarta, fogva magát és ledobta a felsőjét, majd meztelen felsőtesttel Riki elé áll és csókolni kezdte.

- Gyönyörű vagy. - és elkezdte vetkőztetni. Riki majdnem teljesen elgyengült, de aztán sikerült úrrá lennie önmagán és a vágyain.

- Nelson én meg nem vagyok kész. - mondta megszeppenve.

- Én tudok várni. - mondta egy erőltetett mosollyal az arcán, ami nem volt valami őszinte és meggyőző. Így hát csak simán ágyba buktak és egymás karjaiban aludtak el. Reggel meg arra ébredtek ahogy valaki lopni a szoba ajtaján.

- Ébredjetek elaludtunk. - szólt be Jenni, és tényleg elaludtak. Fél kilenc múlt, látta Nelson mikor felcsatolta az óráját, és amilyen gyorsan csak lehetett elkezdett öltözni. Riki meg csak egy nagyot nyújtózott az ágyban.

- Te nem akarsz felkelni? - kérdezte Nelson csodálkozva.

- Minek ha már elkéstük a gépet akkor nem rá érünk. - mondta egy nagy ásítás kíséretében.

- Nem mivel a mi gépünk fel 12 kor négy úgy, hogy supp-supp öltözz. - felelte Nelson. Így hát Riki kénytelen kelletlen kimászott az ágyból és nekiállt öltözködni. 

- Uram isten és akkor hány óra lesz mire odaérünk? - Kérdezte Riki szörnyülködve.

- Hát mivel 16 óra az út, és 11 óra az időeltolódás nagyjából ma délután 5re.

- Az fantasztikus, akkor ma már nem is megyünk ki a pályára? 

- Szerintem jobb lesz ha a mai napot pihenéssel töltjük, meg amúgy is szakad az eső Kínában. - Kár. - mondta Riki miközben beleugrott a nadrágjába. Megint kopogást hallottak, de most nem szólt senki, csak egyszerűen kivágódott az ajtó, és Kimi állt velük szemben.

- Még nem vagytok készen, nem hiszen el. Mozogjatok. - nagyon ki lehet valamin akadta, de akkor sem Rikiéken kellene kitölteni a mérgét.

- Mi már készen vagyunk, és nem kell ordítozni. - Rikit sem kell félteni a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül képes beszólni Kiminek. Riki fogta a kofferját, és elindult kifelé a szobából, Kimi meg csak bámult utána, ahogy Nelson is. Tüzes kiscsaj, gondolta magában Nelson, és árának is tuti tetszeni fog, remélem. Majd ők is elindultak a nappali irányába. Riki a konyhában, épp vizet ivott. Jenni meg nem volt sehol.

- Mi lesz már indulhatunk végre? - Riki is játszotta az idegbeteget.  Ami persze csak Kiminek szólt, csak azért, hogy visszavágjon, de Jennit nem akarta bántani. Vannak csajok, akiknek ilyen dolgok tovább tartanak.

- Könyörgöm Jenni Mozogj, mert tényleg elkéssük azt a kurva gépet. - csattant fel Kimi.

- Nyugodj meg, és ne beszélj velem így, nem én tehetek arról, hogy elfelejtetted beállítani az ébresztőt. - mondta Jenni ahogy jött le a lépcsőn. Riki meg arra gondolt, hogy nem is baj, ha lejes Nelsonnal, mert elég csípős a hangulat Kimiék közt. A reptérig senki sem szólt egyetlen szót sem. Kimiék ültek elől. Riki meg kézen fogva Nelsonnal hátul, de egész végig Kimivel egymást bámulták a tükörben. Cseppet sem volt feltűnő, amit csináltak.  Meg az eddig egész higgadt Nelson is egyre erősebben szorította Riki kezét, ami a reptérre érve egészen elzsibbadt. Mást bent voltak az épületben mikor Nelson megszólalt.

- Na akkor Törökországban találkozunk. - azzal kezét nyújtotta Kiminek, majd megölelte Jennit.

- Mindent kösz. - mondta Riki Jenninek.

- Szevasz. - köszönt el cseppet sem kedvesen Kimitől. Majd mind a két páros más, más irányba indult.  Riki és Nelson elindultak a B terminál felé, de nem szóltak egymáshoz, csak kéz a kézben sétáltak Nelson elől Riki meg kétlépésnyire utána. Aztán leadták a csomagjaikat. - Esetleg megihatnánk egy kávét vagy valami üdítőt. - mondta Nelson.

- Nekem nyolc, csak üljünk le mert kicsit el vagyok punnyadva.

- Hát már bocs de tényleg rosszul nézel ki. Akkor csak ásványvizet?

- Aha az úgy elég lesz. - Émelygett a gyomra, de a rosszullétet a tegnap esti lépni vacsinak tudta be.  Nelson hamarosan megérkezett az ásványvízzel, ami kis felfrissülést hozott Rikinek Riki ivott az ásványvízből, és leült az egyik székre a közelben. Nem tudta mire vélni ezt az érzést, a teste nem engedelmeskedett, fáradt volt és kimerült. Az utat Kínáig végigaludta, és elég kómásan ébredt. Vagyis hogy pontosabb legyek Nelson ébresztette.

- Szerelmem ébresztő,- suttogta a fülébe és aztán lassan megnyalta az arcát, habár Riki először nem volt biztos ebben, de aztán mikor már teljesen magához tért még mindig érezte, hogy nedves az arca. Na már most azt várta, hogy vége legyen a hétvégének, és hogy megérkezzenek Törökországba. Ahol azonnal dobja ezt a majmot. Nagyon nem volt kedve ehhez a hétvégéhez, állandóan Kimin járt az agya. Azon, ahogy a napokban viselkedett vele meg Jennivel. Ott állt Nelson mellett és azon agyalt, hogy vajon most Kimi mit csinál. Egész úton a szállodáig a taxiban kifelé bámult, még csak fél szemmel sem nézett Nelsonra. Amit ő is észrevett, de nem feszegette a témát, majd ha akarja, elmondja. Így hát ridegen egymástól eltávolodva léptek be a szállodába, meg kell hagyni, hogy gyönyörű volt az épület kívülről és belülről is. Nelson bejelentkezett és szótlanul követték a boyt a szobájukhoz.  Nelson adott neki egy 20ast, majd Rikihez fordult.

- Na mit szólsz?

- Elmegy.

- Miért vagy ilyen? - letett oda mellé és szerette volna megölelni, de Riki kibújt a karjai közül. - Milyen? - kérdezett vissza Riki kedvetlenül.

- Azóta nem szoktak hozzám egy szót sem mióta eljöttünk Svájcból. Utálatos vagy, még csak a szemembe sem nézel.

- Ez nem is igaz. - próbálta cáfolni, de maga is tudta hogy Nelsonnak igaza van. - Sajnálom. - mondta végül, és hozzábújt a sráchoz.

- Ne mond ezt, így nem akarom. - mondta Nelson és most ő távolodott el a lánytól.

- Akkor most mi lesz? - kérdezte Riki félve.

- Törökországig valahogy kibírjuk.

- Kedves hogy ezt mondod. - felelte keserű szájízzel.

- Úgy csinálsz mintha valami is lett volna köztünk. Arról egyeztünk meg, hogy nem lesz köztünk kötöttség.   

- Igen, de mégis.

- Mégis micsoda. És ha zavar, akkor alszom a kanapén.

- Ne mondj hülyeségeket, de azért ugye a kezedet holnap megfoghatom. 

- Te kis szamár. - mondta majd a lányhoz lépett és megölelte. Igazi baráti ölelés volt, simán csak közel álltak egymáshoz, és barátságot kötöttek. Így hát némán fogadalmat tettek, hogy csak barátok lesznek, és ez így volt jó mindkettőjüknek.

- Esetleg egy korai vacsora? – kérdezte végül Nelson, és barátságosan Rikire mosolygott.

- Benne vagyok. – mondta a lány, majd kéz a kézben lementek az ebédlőbe.

- Tudod, hogy ugyanabban a szállodában foglaltattam szállást ahol Valentino Rossi lakik?

- Nem, de ez fantasztikus, ugye majd megkeressük, akarok tőle egy autogramot. – vidult fel Riki ahogy megtudta mindezt.

- Én nem ismerem, és én sem nagyon szeretem, ha vadidegenek jönnek oda hozzám, és zaklatnak.

- Akkor majd holnap beszélek Caseyvel és ő majd intézkedik az ügyben.

Kimiéket az apja várta Hesinkiben a reptéren.

- Sziasztok gyerekek. – monda a férfi majd megölelte mindkettőjüket.

- Hello apa.

- Szia Matti. – üdvözölték mind a ketten a férfit.

- Anya a lelkemre kötötte, hogy egyenesen haza vigyelek benneteket és semmiképp se a kórházba. – mondta Matti.

- Pedig épp meg akartalak kérni, hogy először odavigyél, már nagyon kíváncsi vagyok a kis harcosra. – mondta Kimi vigyorogva.

- Jaj, fiam, olyan kis csodálatos. De tudod milyen anyád,kiborul a bili, ha nem viszlek haza.

- Persze tudom, de azért meg kellett próbálni.

- És milyen utatok volt?

- Hosszú, mondta röviden Jenni, fogta a bőröndjét és bevágta a csomagtartóba.

- Ennek meg mi baja? – kérdezte Matti hangtalanul, ahogy Jenni hátat fordított nekik. Kimi meg csak egy vállrándítással elintézte. Majd behuppantak a kocsiba. Matti vezetett, Kimi ült mellette, Jenni meg hátul.

- Apa mesélj a kicsiről. – mondta Kimi és közben teljesen átszellemült arcot vágott.

- Gyönyörű, annyira olyan, mint ti voltatok, már épp ideje lenne, hogy nektek is legyen gyereketek. – mondta és hátravigyorgott Jennire, aki fel sem fogta hogy mit mondott az apósa.

- Apa pontosan tudod mi erről a véleményem, addig nem míg nem tudunk úgy élni mint egy igazi család. Majd ha minden reggel ott lehetek a gyerekeim mellett és véletlenül sem maradok le egyetlen lépésről, vagy szavacskáról, majd akkor lesz gyerekünk. – mondta Kimi és megint óriási vihar dúlt a szívében, mert annyira akart már egy kisbabát, de Jenni hajthatatlan. Annyira ellene van ennek a gyerek dolognak, hogy az már hihetetlen. Most azt mondta, hogy próbálkozzunk a babával, mégis cigizik, így meg én nem akarom, mert mi van ha a kicsinek valami baja lesz. Hamarosan megérkeztek Kimi szülői házába. Az édesanyja Paula már az ajtóban várta őket.

- Jaj az én kicsi fiam, annyira nagyon hiányoztál nekem. – mondta és szorosan magához ölelte. De annyira, hogy Kimi alig kapott levegőt

- Anya nyugi, eressz el mert megfulladok. – mondta Kimi és egy lépést hátrébb lépett.

- Szia Jenni. – őt is épp oly szeretettel üdvözölte, mint a fiát, - Gyertek be, kész a kaja, a kedvencedet főztem.

- Az nagyon jó.

- Mert látom, megint nagyon soványka vagy, mind a ketten nagyon soványak vagytok.

- Anya, tudod jól, hogy a sportban így működik, az egyikünk karrierje sem engedi meg hogy elhízzunk. – mondta Kimi.

- Tudom, a karrieretek, és a gyerek is ezért nem jön. – na tessék már Paula is rákezdett a szokásos témára

- ejtsük a témát, legyetek szívesek, nem azért jöttünk, hogy megint ezzel szekáljatok. Ha nem hagyjátok abba akkor inkább átmegyünk hozzánk, és ott nyugtunk lesz. – mondta Kimi fenyegetőzve

- Kisfiam arra semmi szükség, Ramiék Kriistianával, meg a kicsivel hamarosan megérkeznek, és ők is itt lesznek pár napig. Elkél nekik a segítség, mivel Kriistit nagyon legyengítette a szülés. – mondta Paula.

- De ugye azért jól van? – szólalt meg hosszú idő óta Jenni.

- Persze aranyom, de sokat kell pihennie, úgyhogy vagy főzöl vagy, a babára vigyázol.

- Akkor inkább főzök. – mondta Jenni, és abban a pillanatban megszólalt a csengő.

- Megyek. – mondta Kimi és már az ajtóban is volt.. kinyitotta és a tele pofából vigyorgó Ramival találta szemben magát. Az egyik kezében a kisfia egy apró kosárban a másikkal pedig óvón átkarolta a feleségét. – Szevasz bátyó. – mondta Kimi és nyúlt a kosárért amit Rami gondolkodás nélkül átadott neki. Így ő mind két kezével Kriistit tudta fogni

- Ne álldogáljatok már az ajtóban, gyertek beljebb. Jaj istenem, hát nem egy angyalka. -  Paulának teljesen vége volt ahogy meglátta a kissrácot. Kimi meg elkezdett sírni, bár csak halkan de a könnycseppek, csak úgy patakzottak le az arcán.

- Bátyó, hogy az életbe van az, hogy ilyen alaknak mint te ilyen szép gyereke legyen. – mondta Kimi bőgve, vigyorogva.

- Öcsi, ne aggódj, neked is van rá esélyed, hogy Jennire fog hasonlítani a gyerek és nem rád.