Annak ellenére, hogy Riki és Nelson kirándulása nem úgy alakult ahogy várták, azért nagyon jól érezték magukat. A szombati napot a pályán töltötték. Kéz a kézben sétáltak és ahogy várták elég sokat foglalkoztak velük.

- Gyere keressük meg Caseyt.

- Te ismered Stonert?

- Persze, és azt mondta ha valamelyik versenyre kimegyek akkor mindenképp keressem meg, és bemutatja nekem Valentino Rossit.

- Akkor menjünk. - felelte Nelson és elindultak a tömeg felé. - Mit mondunk a riportereknek kettőnkről? - tette fel a kérdést Nelson.

- Nem tudom, de úgy jöttünk ide mint egy pár.

- Akkor Kirakatra játszunk?

- Hát ha neked nem gond?

- Dehogy gond, és szerintem jól mutatunk együtt a kamera előtt. - mondta Nelson és a lányra mosolygott, tudta hogy neki most egy barátra van szüksége aki támogatja öt, és belátta, hogy maga sem vágyik most jobban másra mint hogy igaz barátot szerezzen Riki személyében. Így hát gondtalanul és persze kötöttségek nélkül élvezték ezt a szabad hétvégét. Casey nagyon meglepődött amint meglátta Rikit közeledni.

- Hát te meg hogy kerülsz ide?

- Nelsonnal erre jártunk és gondoltuk megnézünk, baj?

- Dehogy, örülök neked. - majd megölelték egymást.

- Ugye emlékszel mit ígértél? - tette fel a kérdést Riki.

- Ne viccelj már beszéltem Rossival, és bármikor szívesen találkozik veled.

- Akkor esetleg meg is kereshetnénk.

- Nyugi nem kell úgy rohanni. Na de akkor induljunk. - mondta Casey és elindultak a Yamaha boxa felé. Meglehetősen kevesebb volt a fotós körülöttük. Hamarosan meg is érkeztek Valentinoékhoz.

- Csá haver, te meg hogy kerülsz ide.

- Hoztam neked egy rajongott. - mondta majd oldalra lépett hogy Vale láthassa a lányt.

- Ó gyönyörű. Valentino Rossi vagyok. Örvendek a szerencsének.

- Hello Riki Richardson vagyok. - Riki érezte a pezsgést a vérében, ahogy kezet ráztak Rossival.

- Ültél már motoron?

- Nem.

- Akkor gyere utánam. Kapsz tőlem egy sisakot és viszlek egy kört.

- Csak óvatosan mert még szűz vagyok. - mondta vigyorogva. Majd vigyorogva követte Rossit az épületbe, ott kapott egy sisakot és arra kellette rájönnie, hogy fenomenális érzés motoron ülni.

Míg ő élvezte a szabadságot addig Kimiék szenvedtek egymás mellett, Jenni nagyon nem akarta ezt az egészet, hogy mindenhez, jé képet kell vágnia, hogy Paula állandóan szekálja őt. A kisgyerek mondjuk elég aranyos volt, de mindenki csak vele foglalkozott. Kimi minden időt a kissráccal tölt, Jennivel már nem is foglalkozik. De akkor sem mondja el, hogy mi van, mert az csak nagyon kiborítaná, gondolta magában Jenni, majd megfordult az ágyban és úgy tett mintha aludna. De csak színlelte az alvást, pont mint Kimi aki Rikire gondolt. Vajon mit csinálhat most Kínában Nelsonnal, és hogy egyáltalán eszébe jut e Kimi. Ha most Riki lenne itt vele, ő biztosan örülne a kicsinek, és nem vágna olyan fájdalmas arcot minden egyes alkalommal, mikor meglátja a gyereket. Kiminek volt egy olyan érzése, hogy Jenni egyáltalán nem akart gyereket, és hogy csak hülyítette őt. Viszont abban is biztos volt, hogy Riki majd akar gyereket, és hogy neki nem lesz fontosabb a karriere, mint a családja. Na tessék már ott tart, hogy esetleg Rikivel kezd, hogy családja lehessen. Mert Riki egy rendes, helyes lány akit lehet szeretni. És ki lehet jelenteni, hogy Kimi már menthetetlenül szerelmes Rikibe, azt érzi a lány iránt amit valaha Jenni iránt, ami már rég elmúlt. Szereti a kék szemét, a selymes haját a bőre illatát. És ahogy az emberre néz., de ott van Jenni akinek megfogadta hogy jóban rosszban, és hogy örökké boldogok lesznek. Nem akarja mindenért Jennit hibáztatni, mert azzal is tisztában volt, hogy neki is nagy része van abban, hogy itt tart a kapcsolatuk ahol. De már annyira elfáradt az állandó küszködésbe, már nincs ereje, hogy csak ő harcoljon ezért a kapcsolatért. Ha kicsit is látná hogy Jenni is küzd ezért a kapcsolatért tudná, hogy érdemes, de így szinte hiába van minden. Kimi nem bírt elaludni, csak forgolódott az ágyban, és egyre csak Rikire gondolt, meg arra hogy mennyire jól érezhetik magukat Nelsonnal. Aztán hajnalban, valamikor fél hat körül aztán úgy döntött, hogy fogja magát és inkább elmegy futni, hátha attól majd megnyugszik. Így hát az edzőcuccaival a kezében lement a földszintre és ott öltözött fel. Mert nem akarta Jennit felébreszteni. Véletlenül se kelljen vele beszélgetnie. Ne kelljen azt magyaráznia, hogy miért nem tud aludni, és hogy állandóan Rikin jár az agya. Aki most bújik Nelson karjaiba, és lehet hogy épp most szeretkezik vele. Ettől a gondolattól még szarabbul érezte magát, így hát nyakába vette a környéket és sanyargatta a testét, mert azt gondolta, hogy a testi fájdalom majd elnyomja a lelki bajait. Arra gondolt, vagy abban bízott, hogy ha kellőképp kifárasztja a testét akkor nem lesz ereje Rikire gondolni. Ezért úgy döntött, hogy a megszokott 10 kilométer nem lesz elég és rátesz még egy lapáttal. Izzadta és hulla fáradtan tért haza, még csak az anyja volt fent. Aki rögtön tudta, hogy valami baja van Kiminek, mert ismerte a fiát..

- Csináltam neked reggelit. És azt akarom hogy mindent elmondj, mi bánt.

- Jaj anya, ne mááá.

- Kicsim pontosan tudom, hogy valami nincs rendben veled, és tudni akarom, hogy mi az.

- Semmi sincs rendben. – kezdett bele Kimi a mondókájába, és leült az egyik székre az asztal mellé. – Magam sem tudom, hogy mi van, de ez így már nem mehet tovább

- Hogy? – kérdezte Paula.

- Azt hiszem már nem szeretem Jennit, és az a legszörnyűbb, hogy valaki mást szeretek. – mondta ki Kimi most először azt ami maga volt a valóság.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Paula óvatosan.

- Anya, ha az lennék akkor most nem itt lennék, hanem azzal a lánnyal akit valójában szeretek, akire igazán vágyom.

- És ki az?

- Riki, tudom, nem kell mondanod semmit, pontosan tudom, hogy ő még csak gyerek mellettem, de én mégis csak rá gondolok már hetek óta. Egyszerűen szeretem és akár hogy is küzdök ellene, nem tudom legyűrni a vágyaimat.

- Kisfiam, jól átgondoltad?

- Mást sem csinálok csak ezen agyalok, hogy  mit kellene tennem. Itt van Jenni aki a feleségem, akivel annyi mindenen mentem keresztül, és még mindig fontos a számomra, de ez már nem ugyanaz mint rég. Ha látnám, hogy ő is küzd ezért a kapcsolatért, de nem neki már teljesen mindegy. Spanyolba is csak azért jött velem mert féltékeny Riki miatt. Meg hogy legyen miről beszélnie a sajtónak. – Kimi egyre szomorúbb lett, és most fogta fel, hogy már ő sem akarja megmenteni ezt a házasságot. – Anya szerintem az lenne a legjobb mindkettőnknek, ha vége lenne.

- Akkor megmondod neki, hogy válni akarsz?

- Nem, megvárom amíg ő mondja.

- De ha már nem szereted, akkor mire jó ez az egész játék?

- Szerintem én már tettem ezért a kapcsolatért annyit, hogy ne én legyek a rossz, és hogy ő lépjen először.

- Nincs merszed elé állni és a szemébe mondani, hogy vége.

- Igazad van. Nincs. Most boldog vagy. – vágta hozzá a villát a tányérhoz, és felállt az asztaltól.

- Ne húzd fel magad. – kiabálta utána Paula, de csak annyit hallott hogy Kimi bevágta maga után a bejárati ajtót. Szuper teljesen elment az esze ennek a gyereknek. Majd folytatta a reggeli készítést

- Jó reggelt. – köszönt Jenni – Kimi? – kérdezte röviden

- Edzeni ment azt volt itthon, de az előbb megint eltűnt, és nem mondta hova megy. – ezzel Paula elintézettnek tekintette a Kimi témát. Jenni ha lehet azt mondani mindent elkövetett, hogy minél messzebb legyen a kicsitől, nehogy meg kelljen fognia a gyereket, attól félt, hogy elejti, vagy valami baja lesz. Ez alatt már a város is ébredezett, Kimi meg csak rohant amerre a lábai vitték. És sosem gondolta volna, hogy itt köt ki, a mérgéből, ahol most áll. A temetőben volt, ott ahova, megfogadta, hogy sosem jön, mert nem volt rá kész, és most mégis itt van, de vajon miért. Ott állt a sír előtt, egy lány sírjánál, akivel valaha barátok voltak, de a lány meghalt. Miatta halt meg, mert felelőtlen volt. Sokáig csak némán állt és bámult maga elő.

- Bocsáss meg nekem, kérlek. – mondta végül.

- Haver az a legfontosabb, hogy magadnak megbocsáss. – mondta egy férfi hang a háta mögött, Kimi kissé megremegett, de nem nézett a férfira.

- De, ha nem megy

- Kimi akkor sem a te hibád volt, hanem egy szerencsétlen baleset.

- Jó, hogy ezt mondod, de miattam vesztetted el.

- Kimi ez egyáltalán nem a te hibád.

- Ha nem hagyom vezetni az ő állapotában.

- Akkor is jön az a kamion, és belénk fajt.

- Ha nem iszom magam olyan részegre.

- Akkor most te lennél itt

- Pontosan, de ti legalább boldogan tudtok élni hárman, vagy akár már négyen is. – Kimi már nem bírta tovább, és az óriási fájdalom kikívánkozott belőle. Legszívesebben csak ordítana, mert arra van szüksége. És ott állt vele szemben a pasi akinek minden oka megvolt rá hogy gyűlölje, de mégsem tette. Mert erős és tud megbocsátani, amire Kimi sosem lesz képes, mert akárki akármit mond, ő tudja, hogy Nicol miatta halt meg, akkor éjjel évekkel ezelőtt. Még most is úgy látja maga előtt, mintha tegnap történt volna. Hajnal volt, k9d és eszeveszettül csúszott az út. Nicol, Alexi és Kimi egy buliból tartottak hazafelé, és jött a kamion, ami megcsúszott az úton, és Kimiék kocsijába ütközött. A fiúk túlélték, csak Nicol halt bele a sérüléseibe, Kimi azóta sem bocsátott meg magának, még a temetésre sem volt mersze elmenni, mert fél szembesülni a tettei következményeivel. Még mindig nem emésztette meg a dolgot, most mégis itt állt a temetőben Nicol sírjánál és az egyetlen ember áll most mellette aki számon kérhetné őt, és mégsem teszi inkább vigasztalja őt

- Haver. – mondták egyszerre és megölelték egymást

- Kérlek bocsáss meg nekem. – mondta Kimi

- Figyelj rám, én pont annyira érzem magam hibásnak mint te, de hidd el nekem, hogy nem tehettünk volna semmit.

- Ha tehetném visszaforgatnám az időt, és mindent másképp csinálnák.

- Kimi ne rágd magad a múlton. – mondta Alexi, és elindultak a férfi kocsija felé. – Találkoztam a feleségeddel.

- Nem is mondta. – csodálkozott el Kimi.

- Te minden rendben van köztetek, nagyon furcsán viselkedett?

- Hát, hogy őszinte legyek magam sem tudom, hogy mi van, de egy ideje már csak veszekszünk. – mondta Kimi

- És szerinted a gyerekvállalás jó megoldás a problémáitokra?

- Nem értem miért mondod?

- Mert emlékszel letétbe helyeztél a klinikán egy kis örökítő anyagot, és egy adag eltűnt5 belőle.

- Az meg hogy lehet?

- Hát én arra gondoltam, hogy Jenni már nem bír magával, te állandóan úton ő meg úgy döntött, hogy gyereket csináltat magának mesterségesen. – mondta Alex vigyorogva.

- A gyerek nem miattam nem jött, hanem Jenni nem akart.

- Akkor ezt most én nem vágom. – mondta Alexi elképedve

- De azt hiszem komolyan el kell vele beszélgetnem. Ha nem haragszol akkor most megyek is haza és beszélek vele.

- dehogy, de akkor majd Svájcban azért összefuthatnánk.

- Persze haver, és mindent kösz. – mondta Kimi és egyenesen hazafelé vette az irányt. Belépett a házba, és egy pillanatig sem teketóriázott .

- Jenni. – kiáltotta el magát, mire a nő kilépett a konyhából. – beszélnünk kell, most. – mondta és a karjánál fogva kivonszolta a teraszra.

- Mi a frász bajod van már megint. Mit csináltam, hogy így bánsz velem? – akadt ki Jenni

- Nem akarsz nekem valamit elmondani? – nézett rá Kimi mérgesen

- Nem értelek?

- Jenni nem most jöttem le a falvédőről, és találkoztam Alexivel.

- Hol? –kérdezte Jenni, mert nem fogta fel a helyzete súlyosságát.

- Az most nem számít, csak hogy mit mondott.

- Miért mit mondott? – Jenni nagyon nem vágta a témát.

- Azt hogy te mesterségesen csináltattál magadnak gyereket tőlem, mert, hogy eltűnt egy adag spermám. – Kimi nagyon ki volt akadva, nem is azon, hogy mit gondol a haverja, mert az egyáltalán nem érdekelte, hogy azt hiszi róla, hogy meddő, és hogy lombikprogram kell, ahhoz hogy gyereke legyen, hanem az akasztotta ki, hogy Jenni nem bízott meg benne, és hogy a háta mögött hozott meg egy ilyen döntést. Nélküle, mintha neki egy szava sem lenne hozzá.

- Jaj kicsim, meglepinek szántam. – mondta Jenni mert jobb nem jutott az eszébe.

- És mikor akartad megmondani, mikor már az egész sajtó arról beszél, hogy gyerekem lesz, vagy, mikor már látszódik a hasad.

- Nem értem, hogy miért vagy így kiakadva, hiszen erre vágytál. – mondta szemrehányóan Jenni.

- De nem így, ez így nagyon szar, olyan mintha mindenből kihagynál.

- De olyan keveset vagy velem. – mondta Jenni és hozzábújt a férjéhez, Kimiből minden harag elszállt, és csak arra tudott gondolni, hogy végre lesz egy kisbabájuk, akit szerethetnek. De vajon jó apa lesz majd, gondolkodott el rögtön.

- Gyere mondjuk el anyáéknak. – ragadta karon és indult volna befelé a házba, de Jenni csak állt és maga elé bámult.

- Én még nem szeretném elmondani senkinek, amíg nem teljesen biztos. – mondta halkan, megszeppenve.

- Jó, ha így akarod, akkor legyen. De annyira boldog vagyok, hogy az hihetetlen. – mondta Kimi és megcsókolta Jennit. És minden elfeledett, hogy reggel még szakítani akart, és hogy Rikit szereti, minden kitörlődött. Csak Jenni volt meg a baba, és ő aki határtalan boldogságot érzett a szívében. Jenni is bájosan mosolygott, és arra gondolt, hogy ebből a szarból, hogy fog kimászni. Kimi elfeledett minden, Rikit, meg hogy mennyire szereti, és hogy leküzdhetetlen vágyat érzett iránta, mert most itt volt neki Jenni, aki a felesége, és akinek örök hűséget fogadott. Boldogan sétáltak vissza a nappaliba, Kimi elment zuhanyozni, majd a szabadnapok nagy részét a kicsivel töltötték. Paulának nagyon szembetűnő volt a Jennit ért változás, de nem mert szólni, mert kicsit aggódott Kimiért, így hát rá hagyta, majd elmondja, ha akarja.

Riki is nagyon jól érezte magát Nelsonnal, Kínában. Na meg persze feledhetetlen élmény volt számára, hogy láthatta Valentino Rossit győzni azzal a motorral amivel őt is elvitte egy körre. Vale nagyon rokonszenvesnek, és közvetlennek tűnt, határozottan barátkozni akart mindenkivel. Rikinek átfutott az agyán, ha nem lenne itt Nelson akár még más is lehetne köztük, de aztán elhessegette a gondolatot, mert Nelsonban egy igaz barátra lelt. Persze a nagyközönségnek és a sajtónak még mindig megjátszották a nagy szerelmes pár. Ami nem csak a kézen fogva sétálásokból állt, hanem a szenvedélyes csókokból, bárhol ahol a kedvük tartotta. Néha csak azért hogy legyen néhány jó fotó, néha mert ők akarták, néha meg, hogy Riki bosszanthassa a lányokat akik majd megepedtek Nelsonért.

- Nem értem mi bajod van? – kérdezte Nelson egy újabb rohamozás után

- Elvégre a barátnőd vagyok, had engedjem meg magamnak, hogy féltékeny legyek. – válaszolt vigyorogva Riki. – De tudod mire leszek kíváncsi Isztambulban mi lesz?

- Hogy, hogy?

- Arra gondolok, hogy ki lesz az aki előadja hogy szakít és ki lesz a szenvedő fél

- Látom elég sokat gondolkodtál a témán.

- Hát igen, mivel megfogadtam, hogy egy futam egy pasi, így mindenképp nekem kell szakítanom, és ha úgy érzed játszatod a szenvedő felet, vagy lehetünk akár barátok is.

- Nekem ez a lehetünk barátok szöveg jobban bejön, mint az hogy telebőgjek fél tucat zsebkendőt. Valahogy a mártír szerep nem áll jól nekem.

- Hát ebben igazad van. – mondta Riki majd megölelte Nelsont.

- És ki a következő pasi?

- Még nem tudom, de hoki Eb-é lesz hátha találok valakit aki szereti a hokit, és az rossz ember nem lehet. – mondta vigyorogva.

- És engem mi alapján választottál ki?

- Téged nem kellett kiválasztani te jöttél magadtól. - mondta Riki majd kiszálltak a Taxiból a Ferrari isztambuli szállodája előtt. – Feljössz? – kérdezte Riki röviden.

- Persze. – vágta rá Ne4lson, és arra gondolt, hogy minden egyes pillanatot ki fog használni amit még lehet hogy Rikivel lehessen. A recepciónál épp Kimi állt, aki felhőtlenül boldog volt, de vajon miért, kérdezte magától Riki. aztán ahogy találkozott a tekintetük, Kimi arca egy pillanatra megkeményedett, majd mosolyra húzta ajkát.

- Szevasztok fiatalok. – üdvözölte barátságosa mindkettőjüket. – Milyen volt Kína?

- Frenetikus. – vágta rá Riki, és Kimire mosolygott.

- Hát Riki ült Vale mögött a motoron. – mondta Nelson.

- Akkor már ezen is túl vagy.

- Hát, ja, de ha lehet akkor ne mondjátok el Jhonak, mert tuti kiakadna rajta, és felelőtlennek tartana. – mondta Riki és közben megkapta a szobája kulcsát. – Akkor feljössz? – kérdezte újra Riki, és közben akarva akaratlanul, is Kimi arcára pillantott, de nem tudott kiolvasni belőle semmit, semleges volt mint mindig.

- Nem hagylak kipakolni, és pihenni, majd holnap találkozunk. – azzal Nelson megfordult és eltűnt az ajtóban.

- Na ez is jól itt hagyott. – mondta Riki és elindultak Kimivel a lift felé. – És milyen a kicsi?

- Jaj, hát nagyon kis aranyos, alig mertem megfogni, mert attól féltem, hogy eltörik.

- Még sosem tartottam a karomban újszülöttet. – közölte az infót Riki.

- Majd a mi kicsinket tartogathatod épp eleget. – mondta Kimi, de rögtön kapcsolt is hogy elszólta magát.

- Na csak nem, máris. Gratula, haver. – ugrott a nyakába Riki

- Figyi, csak az a gond, hogy nem akartuk elmondani senkinek, szóval ha lehet akkor nem kell nagy dobra verni.

- Hallgatok mint a sír, jaj de király nagyon örülök nektek. – mondta Riki és még mindig Kimi nyakában lógott.

- És veletek mi van? – kérdezte Kimi míg a lift felért a legfelső szintre

- Hogy velünk, mármint velem és Nelsonnal. Semmi, és nem is lesz, holnap vége.

- De én azt hittem, hogy jól el vagytok. – mondta csodálkozva Kimi

- Tudod vannak dolgok amiket akkor kell abbahagyni mikor a legjobban élvezed. – felelte Riki, és erre egyáltalán nem is gondolt, hogy Kiminek kell majd megmagyaráznia, hogy mit miért tesz.

- Remélem a versenyzéssel nem így leszel

- Hát, ez ami most van messze nem versenyzés, de majd csak lesz valahogy,.

- Bírom a hozzáállásodat a dolgokhoz. – mondta Kimi ahogy kiszálltak a liftből. – Uzsi egy óra múlva?

- Benne vagyok.

- Azt hallottam, hogy van itt egy nagyon jó kis bár, ahol kaját is lehet rendelni.

- Ok, akkor egy óra múlva a halban. – mondta Riki és ezerrel azon agyalt, hogy mi ez a nagy változás Kiminél, mert az egy dolog, hogy gyereket várnak Jennivel, mégis olyan furcsán néz rá.