Feltűnő módon sem Jeannak, sem pedig Stefanonak nem volt útjában Chris és a gyerekek, Riki ettől nagyon boldog volt, és attól még inkább, hogy Kimi is kijött a pasival, és a gyerekekkel. Riki próbált a versenyre koncentrálni, de egyre csak Jho járt a agyában, meg hogy mi történik, ha elveszik tőle a gyámságot, hogy mi lesz ha azt akarják, hogy otthonba vonuljon, vagy, ha valami kiállhatatlan nevelőszülőköz kerül, és elszakítsák Christől meg a gyerekektől, vagy még rosszabb nem engedik a versenyekre.

- Kiscsillag min gondolkozol? – kérdezte Chris már harmadszor a lánytól

- Semmi, csak az jutott az eszembe, hogy mit fogok csinálni, ha elszakítanak tőled. – mondta és megteltek a szemei könnyekkel.

- Senkinek sem hagyom, hogy elszakítson tőlem, sosem hagyom, hogy bántsanak. – öleltete Chris magához a lányt, mert tudta, hogy most csak erre van szüksége. – Riki arra gondoltam hogy néhány napot Párizsban tölthetnénk, a gyerekek és mi ketten.

- Én benne vagyok, ha nem lesz a csapatnál más feladatom. – mondta Riki de még mindig szorosan ölelte a férfit, nem akarta vagy nem merte elengedni, mintha attól félne, hogyha elengedi megszűnik a világ, és ő nem kap majd levegőt. Nem tudta mennyi ideig állt Chris karjaiban, de a csendet Kimi hangja zavarta meg.

- Nem lenne kedvetek velem kajálni valamit a büfében? – kérdezte Kimi.

- Hát mehetünk. – mondta Chris és lassan elindultam a Home büféje felé. Riki egész végig egyetlen szót sem szólt, csak némán hallgatta a hogy a fiók jól el vannak. Aztán chris kávét rendelt magának, és az az illat.

- Jaj, de finom illata van. – mondta először Riki, aztán a kezébe vette a csészét és mélyen beleszagolt a kávéba, és akkor hirtelen felfordult a gyomra és olyan hányingerféle tört rá. Maga sem tudta, hogy mitől, de rögtön elsápadt.

- Baj van? – kérdezte Chris riadtan, de Riki nem merte kinyitni a száját, csak felállt és a mosdó felé rohant.

- Hát belé meg mi ütött? – Kimi értetlenkedve nézett Riki után, Chris meg már teljesen biztos volt abban, hogy mitől van ez az egész, csak megmagyarázni nem tudta a dolgot.

- Szerintem a túl sok meló miatt van, kicsit pihennie kellene. Nem neki való ez a hajtás, nem  tudja feldolgozni.

- Ó milyen szakértő vagy. – mondta Kimi a kelleténél kicsit gúnyosabban.

- Tudod a saját bőrömön tapasztaltam, milyen az mikor az ember nem tud mit kezdeni a sztársággal, és belecsúszik valami nagyon rosszba.

- Szerinted drogozik?

- Nem hiszem, de mindenképp pihennie kell.

- Mire gondolsz?

- Ma verseny, azon még itt kell lennie, holnap meg Párizsba utazunk, ott leadom a gyerekeket a feleségem bátyjának, és akkor csak kettesben tudunk lenni, lehet hogy sikerül rávennem, hogy elmenjen egy orvoshoz. – Kiminek nem nagyon tetszett az ötlet, hogy csak kettesben, de ha ez kell ahhoz, hogy Riki végre elmenjen egy dokihoz ám legyen.

- És én miben segíthetek? – kérdezte Kimi

- Jó lenne, ha elintéznéd, hogy szabadja legyen.

- Oké, meglátom, mit tehetek az ügyben. Akkor most megyek és beszélek Stefanoval. – azzal felállt az asztaltól, a kezét nyújtotta a pasinak, és távozott. Még a verseny kezdete előtt felkereste Stefanot. Elég hülyén érezte magát, de hát csak magának köszönheti.

- Stefano szeretnék beszélni veled.

- ha megint Rikiről meg Chrisről van szó, leszögezem, hogy nem vagyok hajlandó belefolyni ebbe az ügybe.

- Nem, vagyis de.

- Na jó lenne ha eldöntenéd mit akarsz.

- Tudom mit akarok, száraz pályás gumit, meg hogy engedjétek el Rikit szabira, és hülyeség volt részemről ez a szétválasztási macera. Bocs, hogy belekevertelek.

- Biztos jó ötlet a slick?

- Igen, tutira.

- És Rikivel mi lesz?

- Lesz ami, jól el vannak a pasival, és nem akarom, hogy elromoljon a kapcsolatom vele, szóval nem kavarok.

- Helyes, akkor irány a győzelem. – Stefano sem tudott kiigazodni a pilótáján. Pénteken még azt hangoztatta, hogy Rikit mindenképp el kell választani Christől, most meg arra kéri, hogy engedje el a lányt a pasival 2 egész hétre, mikor tesztek lesznek.

Riki kerek 10 perc után tért vissza az ideges pasihoz, aki már fel alá járkált. Riki még mindig sápadt volt, és csupa víz.

- Jól vagy?

- Csak a gyomromat rontottam el, biztos nem volt jó a reggeli tonhalsaláta. Kimi?

- Mennie kellett, nehogy megint megbüntessék. – mondta Chris.

- Azért ez az 5000 eurós büntetés jó vicc.

- Hát jha, ajánlottam neki, hogy kifizetem, de nem fogadta el.

- Ő már csak ilyen, de rendes tőled hogy mondtad neki.

- Végül is miattunk nem ért oda időben.

- Hát Toni elég rendesen lefoglalta. Nagyon kijön a gyerekekkel, nem gondolod?

- Tuti ki van éhezve már az apaságra. – mondta Chris és magához ölelte a még mindig reszkető Rikit. Nem akarta feszegetni a témát a rosszullétről csak simán mellette volt, mert tudta hogy szüksége van rá. Felballagtak a rajtrács mellé, Riki is jobban érezte magát, csak kicsit remegett. De megerőltette magát, és még mosolyogni is tudott a kamerákba.

- Megkeresem Stefanot. – mondta és ott hagyta a pasit egyedül a forgatag kellős közepén. Rikinek nem kellett sokat keresgélnie, mert Stefano ott állt Kimi mellett és valamiről nagyon elmélyedten beszélgettek. – Bocsika nem nagyon akarok zavarni, csak azt szeretném megtudni, hogy nem lenne e baj, ha csak Silverstone-ra jönnék? – tette fel Riki a kérdést. Kimit zavarta az egész, de nem szólt egy szót sem, meg nagyon hülyén venné ki magát, Stefano így is bolondnak gondolja őt.

- Riki nyugodtan mehetsz a dolgodra, csak pihenj, mert szörnyen nézel ki. – mondta Stefano.

- Oké, meglesz. Neked meg sok sikert. – mondta Kiminek, és indult vissza Chrishez.

- Riki várj, csak még valami. – szólt utána Stefano, a lány meg lassan megfordult. – Még csak annyit, hogy Chris és a gyerekek is nyugodtan j9hetnek. – mondta a férfi mosolyogva, Riki nem válaszolt csak a hüvelykujjával intett feléjük. Chris a kerítésen túl várt rá, de ő sem kérdezett semmit, mert látta a lány boldog arcát.

- Mehetek veled, akár a világ végére is.

- Én nem akarok a világ végére menni, én a világot akarom neked megmutatni úgy ahogy én látom, a sok szép és csodás dolgot, én nem úgy ahogy te látod a rohanásból, az autóból, és a repülőből. - mondta Chris és közben visszasétáltak a Paddockba, ahol elfoglalták a helyüket és nyugodtan várták Kimi győzelmét, mert biztos volt, hogy Kimi nyer, másnak nincs is esélye. Kimi fényévekkel gyorsabb az utána haladóknál. Még Felipét is fölényesen verte, Rikinek rossz előérzete volt, nem tudta megmagyarázni, hogy mi, de valami nem volt rendben, és akkor megtörtént Kimi kocsija lassulni kezdet, de hihetetlen módon, aztán azt is megtudták, hogy miért, az elszabaduló kipufogócső miatt. Ami elég rendesen szétverte a kocsi oldalát.

- Mi a jó életért szakadt ki az a vacak? – mérgelődött Riki, talán még Kiminél is idegesebb volt.

- Kiscsillag nyugalom, nem lesz semmi baj, lélegezz, az a kocsi kibírja és a második hely sem olyan rossz.

- Hát a csapatnak ez a lehető legjobb eredmény, ami születhet, de azért neked be nekem vallani, hogy nekem Kimi a favoritom.

- Hát magamtól nem jöttem volna rá. – mondta Chris mosolyogva.

- De csak a sportban, amúgy te vagy az abszolút győztes. – mondta Riki és megcsókolta a férfit, aztán némán imádkoztak, hogy Kimi kocsija kibírja a leintésig. És hála az égnek teljesítette a versenytávot, és beparkolta a gépet a második helyezettnek fenntartott parkolóba. Kiszállt a kocsiból és szemügyre vette az autón tátongó lyukat. Szinte hihetetlen a dolog ami történt, hogy a kipufogó leszakadt és átégette a karbon-szálas kasznit, annak a kipufogónak nem lett volna szabad elszabadulnia, talán nem bírta az óriási hő elvezetését, de a karbon-szálas anyagot akkor is lehetetlen hogy átégesse, inkább az történhetett, hogy az elszabaduló izzó fém szétverte a kasznit. Kimi magában hálát adott az istennek, hogy pontszerző helyen ért célba. Aztán a pódiumon próbált mosolyogni a kamerába, de azért látható volt, hogy nem őszinte a mosolya.

- Megnyerhettem volna ezt a versenyt, a kocsi egész hétvégén tökéletes volt, a csapat szempontjából a lehető legjobb eredmény született. De azért örülök ennek a 8 pontnak, mert ezzel is erősítettem a helyem a Vb- tabellán. Ha a verseny még két körrel hosszabb, akkor már biztosan nem tudom befejezni a versenyt. – nyilatkozta Kimi a riportereknek.

- Szerinted, mi okozhatta a meghibásodást? – kérdezte az egyik újságíró.

- Őszintén, nem nagyon izgat a dolog, csak, hogy megtalálják a baki okát, és hogy ilyen többet ne forduljon elő. – mondta Kimi.

- És esetleg az nem lehet hogy valaki szabotálni akarta a versenyedet?

- nem hiszem, olyan óriásiak a biztonsági szabályok, hogy akinek nincs engedélye az még csak rá sem nézhet a kocsira.

- De mi láttuk hogy tegnap Riki gyerekei a kocsi körül futkároztak.

- Azok nem Riki gyerekei, és mit értenének ők az ilyen technikához. – mondta Kimi ingerülten, hogy a jó életbe juthatott ilyen ökörség az eszükbe, hogy Toni, vagy Stoffi valamit is csináljanak az autóval.

- Pedig a pénteki sajtótájékoztatóról is miattuk késtél el, nem igaz? – feszegette tovább a témát a firkász

- Igen, de ők még csak gyerekek, mire lenne jó nekik ez az egész. – azzal nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésre sem, pedig foglalkoztak, azok a terhességgel, meg Riki és Chris kapcsolatával. De Kimi megfordult és ott hagyta őket, amint lehetett visszament a szállodába, nem akart találkozni senkivel, még Rikivel sem. Főleg nem Rikivel, meg Chrissel akik annyira boldogok, és most annyira sajnálkozva néznének rá. Mondjuk a gyerekekkel szívesen beszélne, ők még ártatlanok, és nincs bennük képmutatás, ők még képesek a tiszta szeretetre. Kimi belevagdalta a cuccait a bőröndjébe és kijelentkezett a szobájából. Azért mégsem úszta meg a szerelmes pár nélkül. Ők is akkor jelentkeztek ki mikor ő. Toni persze rögtön Kimi nyakába vetette magát.

- Annyira sajnálom, hogy nem te nyertél, pedig én ám neked drukkoltam. – mondta Toni, és megölelte Kimit és adott neki egy puszit.

- Tudom, és én sajnálom, hogy nem tudtam neked megnyerni ezt a versenyt. Hercegnő, de ígérem, hogy a következőt neked nyerem meg. – mondta Kimi és lerakta a kislányt, majd odalépett a többiekhez.

- Sziasztok, Chris vigyázz Rikire és a szép családodra. – mondta Kimi és kezet rázott a pasival. - Riki te meg pihenj sokat. – azzal megölelte a lányt, aki maga sem tudta hova tenni a pasi érzelmi kirohanását. – Valamikor még biztosan összefutunk. – mondta Kimi és ott hagyta őket.

- Ez meg mi volt? – nézett Chris Rikire.

- Szívem ha tudnám, de ezek szerint én sem ismerem a pasit. De ne foglakozzunk most Kimivel, irány Párizs. – mondta Riki és ők is elhagyták a szállodát, azzal a bérelt Peugeottal amivel érkeztek. Elég jó kis út várt rájuk, a gyerekek hamar el is aludtak, de mikor megérkeztek még javában tobzódott az élet a Balck Calavadosban. Chris csak intet a csaposnak, hogy megérkeztek, ő vitte az alvó Tonit, Rikinél pedig Stoffi volt. Elmentek hátra, majd fel az emeletre ahol Chris egy fényűző lakást rendeztetett be maguknak még anno, mikor Vickyt megismerte. Ez volt a titkos szerelmi fészkük. Lefektették a gyerekeket, majd visszamentek a klubba. Ahol rengeteg ember, csupa gazdag. Riki nem bírt betelni a hely látványával, olyan különleges, olyan más mint amit eddig látott, olyan más mint Chris otthona, mégis pont olyan mint Chris maga.

- Riki hadd mutassam be neked Nicholast, a sógoromat. Nicholas, ő pedig Riki.

- Szia Riki örülök, hogy megismerhetlek.

- Hello. – Riki nem nagyon tudott mit mondai, csak arra gondolt, hogy itt egy görög pasi, aki gyönyörű, Vicky is biztosan ilyen volt, és mellé még mosolyog is rá. Annak ellenére, hogy a testvére férjével van.

- Azon csodálkozol, hogy nem zavar hogy Christopher vagy?

- Igen be vallon igen. – mondta Riki és lesütötte a szemét.

- Tudod, Vicky elment és mi élők akik itt maradtunk megígértük neki, hogy boldogok leszünk. – felelte Nicholas Rikinek, - de ha most megbocsátasz mennem kell. – folytatta, majd ott hagyta őket. Chris és Riki nem maradtak a bárban sokáig Riki is eléggé kimerült volt. A hétfői napot is pihenéssel töltötték, és a gyerekekkel játszottak, aztán kedd reggel mikor Riki már ébredezett Chris halkan megszólalt.

- Jó reggelt szerelmem, készen állsz a mai napra?

- Igen. – válaszolta Riki, és mind a ketten nekiálltak az öltözködésnek. A gyerekek is fent voltak már, és nagyon várták, hogy a nagybátyjukkal töltsék a napot. Riki nem tudta, hogy mire számítson a nap folyamán ezért egy kényelmes papucsot húzott, meg farmert és egy sima fehér felsőt. A délelőttöt a párizsi Disneylandben töltötték, és olyanok voltak, mint két gyerek. Aztán az Eiffel toronyban ebédeltek, és megcsodálták a kilátást. Chris minden fontos emlékezetességet megmutatott neki a távolban, délután hajóztak egyet a Szajnán

- Tudod milyen nap van ma? – kérdezte Chris Rikitől

- Kedd. – válaszolta a lány és nem értette, hogy a pasi mire akar kilyukadni.

- De nem akármilyen kedd ma éjszaka Szent Iván éjszakája, ma éjjel bármi megtörténhet. – felelte Chris egy sokat mondó mosoly kíséretében, majd tovább sétáltak. Meg sem álltak egészen a Louvre bejáratáig, odabentről hűvös fuvallat csapott ki, Riki kicsit megborzongott, de nem a hidegtől, hanem az épülettől csodálatos volt, szinte Isteni, és ott magasodott előttük mint egy Párizs szörnyetege, és ők mégis beléptek. Odabent félhomály , és egy árva lélek sem volt sehol, annak ellenére, hogy ez a múzeumok éjszakája. Visszhangoznak a lépteik a padlón, aztán a távolban a kandallóban pattok a tűz és egy üveg behűtött pezsgő várja őket, aztán Chris belekezd a mondókájába.

- Sokat gondolkoztam az életemről, kettőnkről, és önző vagyok, tudom, hogy nem kérhetem tőled, mégis megteszem. Szeretném ha hozzám jönnél feleségül. - és akkor előkerült egy apró doboz Chris zsebéből, amit egész nap magánál tartott csak nem volt mersze megkérdezni egész eddig. Egy platina foglalatos fehér kövekkel kirakott karikagyűrű volt benne. Riki percekig csak némán bámulta a gyűrűt, nem tudta, nem merte kimondani azt az egy szót. Aztán a gyűrűről Chrisre emelte a tekintetét és rögtön tudta, hogy minden lehetséges és nincs akadály amit nem tudnának leküzdeni

- Igen, hozzád megyek feleségül. - mondta végül a lány és megcsókolta a férfit, hosszú forró csókok voltak, amit Chris telefonjának csörgése zavart meg. Chris elég ideges lett, de amint  meglátta a számot kicsit megenyhült.

- Bocs a magánnyomozóm fel kell vennem. – mondta és kicsit távolabb lépet  és csak néhány szót váltott a pasival, majd vissza is lépett Rikihez. – Vissza kell utaznom Amerikába most azonnal, Susant letartóztatták, narkót találtak nála és Lilian most valami otthonban van, érte kell mennem ugye megérted. – monda a pasi megbánó arccal már a taxi mellet ami egyenesen a reptérre vitte őt.

- Chris nyugodj meg mi itt megvárunk, és nem lesz semmi baj. Ígérem vigyázok a kicsikre, de te is vigyázz magadra, és siessetek vissza. – mondat Riki és megcsókolta a férfit aki beszállt a taxiba és az elindult vele. Riki még megvárta, míg a kocsi  Rue La Boetie-n kifordul az Avenue Des Champs Elysées-re, majd visszament a lakásba ahogy a gyerekek békésen aludtak, a szerdai program abból állt hogy elmentek moziba és megnézték a Kung-fu Pandát ami nagyon tetszett a gyerekeknek, nem i s nagyon hiányolták az apjukat, Toni meg egyszerűen örült, hogy jön Lilian.

Chris csütörtökön este meglepetésszerűen jelent meg Párizsban, nem szólt senkinek, hogy megérkezett. Felment a lakásba, de ott nem talált senkit Liliannal lepakolták a cuccaikat és lementek a vendéglőbe. Chris alig hitt a szemének mikor meglátta Rikit az egyik asztalnál a gyerekekkel és Kimivel, kicsit elöntötte az ideg, de próbált úrrá lenni a féltékenységén. Kicsit úgy érezte hogy Riki elárulja őt, hogy jól érzi magát Kimivel.

- Sziasztok. – lépett oda az asztalhoz. – Látom jól el vagytok, már pont úgy néztek ki mint egy család. – mondta kicsit gúnyosan

- Te meg pont úgy mint aki féltékeny. – vágott vissza Riki gyorsan, de rájött hogy rátapintott a lényegre és hogy Chris tényleg féltékeny, amit maga is alig hitt el. És akkor megjelent az asztalnál egy nő aki Kimit karolta  át épp. Chris kicsit el is szégyelli magát mert akkor kapcsol, hogy a nő biztosan Kimi felesége és neki semmi oka nem volt arra hogy féltékeny legyen. Jenni is látta hogy jobb lesz ha cselekszik, így hát Chrishez lépett a kezét nyújtotta, majd üdvözölte.

- Szia Jenni vagyok Kimi felesége.

- Hello, én pedig Chris, Riki vőlegénye. – mondta Chris majd egy puszi kíséretében viszonozta a nő üdvözlését. Kimi egész végig a tányérját bámulta és mikor meghallotta Chris szavait kiesett a villa a kezéből amivel egész eddig játszott. – Riki nem is mondta el nektek?

- Tudod szívem, kedd éjjel elmentél és másnap minden újság ezzel foglalkozott. – mondta Riki és nem törődött a figyelő tekintetekkel megcsókolta a pasit. – Csak arra lennék kíváncsi, hogy kit fizettél le, hogy Louvre üres legyen azon az éjjelen.

- Kiscsillag senkit, az igazgató tartozott nekem egy szívességgel. És ti mikor érkeztetek?

- Nagyjából 2 órája, a Notre Dame-nál találkoztunk – mondta Jenni, Kimi még mindig hallgatott.

- Igen és meghívtam őket vacsizni, de én fizetetek. – mondta Riki vigyorogva. -  Lilian gyere csüccs ide mellém, eszel valamit. – kezdett el Riki anyáskodni a kislány felett akit ez cseppet sem zavart. Egy ideig még az egész csapat az asztalnál hangoskodott aztán a gyerekekből kifogyott az elem.

- Felviszem a gyerekeket lefektetni hamarosan jövök. – mondta Riki ellenvetés nem tűrő hangon, így hát Chris Kimiékkel maradt és tovább beszélgettek.

- És mikor lesz az esküvő? – kérdezte Jenni.

- Azt hiszem megvárjuk míg Riki betölti a 18. szülinapját, és utána Bel Air-ben a Vadászklubban. – mondta Chris határozottan, mint egy eldöntött tényt, pedig még erről nem is beszéltek.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg Kimi halkan

- Persze.

- És mi lesz Riki karrierjével? A versenyzéssel, a Forma 1-gyel, a Ferrarival, és a világbajnoki álmaival?

- Az ő döntése, ha versenyezni akar én mellé állok, és mindenben támogatom majd. – mondta Chris.

- Igen, és te is maradsz a zenélésnél?

- Igen, természetesen.

- Gondolod, hogy össze fogjátok tudni egyeztetni a dolgokat.

- Ne haragudj meg azért amit most mondok, de ti sem vagytok sülve főve együtt mégis jól elvagytok nem igaz? – kérdett vissza Chris, és tudta hogy Kiminek igaza van, de ha meg sem próbálják életük végéig bánnák a dolgot.

- Igazad van. – felelte Kimi, és kicsit haragudott magára, hogy hagyta, hogy ennyire kikeljen magából Riki miatt. Aki abban a pillanatban meg is jelent az asztalnál.

- Na itt is vagyok. – huppant bele Chris ölébe. – Meddig maradtok Párizsban?

- Még nem tudjuk.

- Apropó, mi meddig maradunk? – kérdezte a lány Christől

- Arra gondoltam hogy vasárnapig, aztán volna egy meglepim Zürichben.

- Meglepi, szeretem a meglepetéseket. – mondta fancsali arcot vágva.

- Nyugi Kiscsillag nem fog fájni, gyereken nektek van hol aludnotok?

- Még nem foglaltattunk szobát. – felelte Kimi

- Akkor, míg itt vagytok el lehettek nálunk is, van a lakásban elég hely, és ahogy észrevettem Toni nagyon örülne a társaságodnak. – mondta Chris vigyorogva.

- De nem akarunk zavarni. – felelte Kimi

- De nem fogtok zavarni. – válaszolta Riki

- Akkor köszönjük elfogadjuk az ajánlatotokat. – mondta Jenni.

- Na akkor ha ezt így megbeszéltük, mi lenne ha táncolnánk egyet?

- benne vagyok. – azzal Riki és Chris elvonultak a táncparkettre.