Riki látta Kimi szemében a félelmet, és sejtette, hogy nagy baj van, de nem mert megszólalni, nem merte megkérdezni, azt amitől félt. Végül Heikki törte meg a csendet.

- Akkor induljunk azonnal. – szólt és már az ajtónál is termett

- Nem kell velem jönnötök, maradjatok csak nyugodtan.

- Ugyan haver, ilyen állapotban nem hagyunk magadra, rossz vége lenne, és szeri8ntem Rikinek, és nekem is számít mi van Jennivel, és ott a helyünk mellettetek. – mondta Heikki, és Riki hálás volt neki érte, hogy nem neki kellett kimondani ezeket a szavakat,. Így hát kocsiba ültek és útra keltek. Riki felhívta Stefanot, hogy ha lehet akkor intézze el a kijelentkezést a szállodából.

- Persze, mindent megoldok, csak menjetek, és szorítunk Kimiéknek. – mondta Stefano, azzal letette a telefont. Heikki helyett is telefonált a csapatnak, Kimi megengedte hogy Dennisnek is elmondja mi van, végül is régen számított neki Kimi is és Jenni is, és legalább nem akad ki nagyon Heikkire. Végig a német autópályán aztán át a valamikori határon és egyenesen Zürichbe a kórházba. Heikki még a svájci sztrádán is úgy hajtott mind Németországban, két helyen le is fényképeztek, de most ez egyáltalán nem érdekelte. Kimi dúvad módjára tört be az épületbe, ahol a pultos csaj meg is rémült ahogy az álmából felriadt.

- Uram, álljon meg kérem, ide nem jöhet be ez egy kórház, és nem itt van az ügylet kérem távozzanak. – szólalt meg rémülten a lány.

- Itt van a feleségem, azonnal beszélni akarok vele.

- de kérem éjszaka van és ilyenkor senki sem fogadhat látogatót.

- Kisasszony nem érti amit mondok nekem, most azonnal beszélnek kell Jennivel, vagy az orvosával, vagy valakivel aki meg tudja nekem mondani, hogy mi van vele. – Kimi az elején még ordítozott, de a mondat végére már nagyon elbizonytalanodott, és alig hallhatóan magába roskad az egyik széken. Riki odalépett Kimihez és vigasztalni próbálta addig Heikki kicsit diplomatikusabban elmagyarázta a lánynak, hogy miről is van szó pontosan. Aki végül odahívta az ügyeletes orvost. Kimi a tenyerébe temette az arcát és nem tudott mit kezdeni magával. Riki meg a hátát simogatta és megállt a keze, ahogy meglátta az orvost. Kimi is felnézett és akkor tudta,hogy minden elveszett. Rikinek valahonnan ismerős volt a doki, és rá is jött honnan, ő volt az, az orvos aki őt is megvizsgálta, de mit keres ez itt, hiszen ő egy magánorvos.

- Doktor úr ugye lehet még gyereke? – kérdezte Kimi amit meglátta a doki arcát amire minden rá volt írva.

- Mi mindent megtettünk, de annyira sok vért vesztett, és olyan nem várt komplikációk léptek fel, hogy nagyon sajnálom, de a feleségének nem lehet többé gyereke. – mondta a doki, és magára erőltetett egy részvénynyilvánító arcot, ami nem olt annyira meggyőző.

- Bemehetek hozzá? – kérdezte Kimi remegő hangon.

- Igen de csak egyedül és hagyni kell pihenni, ne ébressze fel. – azzal az orvos odament a pultos lányhoz és elkezdett magyarázni valamit Kimi meg ott állt egyedül elanyátlanodva. Riki tudta mit kell tennie, és odalépett a férfihoz és megölelte.

- Minden jobb lesz, meglátod.

- Biztosan.

- Kimi erősnek kell lenned, nem láthatja meg rajtad, hogy sírsz, mert most te leszel a támasza és rád van szüksége. – mondta Riki majd elengedte Kimit.

- Haver hozzunk be valamit utánad a kórházba? – kérdezte Heikki

- Az jó lenne, odaadom a lakás kulcsait, és mindent kösz, de most bemegyek hozzá.

- Rendben, reggel jövünk. – mondta Heikki és belekarolt Rikibe akit szó szerint úgy kellett elrángatni Kimitől. Egész utol nem szólt egyetlen szót sem, csak mikor a lakása ajtaját próbálta kinyitni, de nem ment neki. Nem talált bele a zárba, sírni kezdett majd ő is leroskadt a földre.

- Jól vagy? Térdelt mellé Heikki

- Nem vagyok jól, nyomorultul érzem magam, minden miatt. Próbálok erős lenni de nem megy. Szegény Jenni, meg Kimi annyira szemétség a sorstól, hogy ez történt velük. – Riki Heikki mellkasába fúrta az arcát és csak sírt, most pedig Heikki vigasztalta a lányt, némán simogatással. Riki próbált elállni, de mindene remegett, végül Heikki nyitotta a ki az ajtót és besegítette a lányt.

- Most pihenj, holnap reggel megállok érted és együtt bemegyünk a kórházba. – mondta Heikki és elviharzott, maga sem tudta, hogy miért de gyorsan ott kellett hagynia a lányt, különbem nem tudta volna türtőztetni magát. Riki sokáig csak némán nézte a csukott ajtót, majd leült a kanapéra és elővette a telefonját. Ő sem volt tisztában a tetteivel, a keze magától cselekedett az agya tudta, hogy nem lenne szabad, de mégis megtette. Christ hívta aki a második csörgetésre fel is vette a telefont.

- Szia Chris. – mondta a lány halkan csupa megbánással a hangjában.

- Szia Riki. – Chris meglepődött, számított a lányra, de hogy ilyen hamar, és mit akarhat, talán azt mondja, hogy visszamegy hozzá és soha nem hagyja el többé. Nem azt nem lehet, Rikinek Európában kell maradnia, mert ott lesz boldog. Riki rögtön tudta, hogy minden megváltozott, Chris sosem hívta Rikinek, már semmi sem olyan mint régen, minden elveszett.

- Csak, csak azért hívtalak, hogy boldog szülinapot kívánjak. – mondta Riki.

- Köszönöm, és hogy vagy?

- Megvagyok a zürichi lakásban lakom, tetszik itt nagyon de ha bármikor szükséged van a lakásra elköltözöm.

- Riki, maradj csak ameddig jól esik, nem tervezem, hogy a közeljövőben Európába mennék. – a férfi hangja távolinak tűnt, elutasítónak, Rikinek ez nagyon fájt, de tudta, hogy így a legjobb mindenkinek.

- Gyerekek? – Riki próbálta húzni a búcsúzást.

- Meg vannak, csak mindnyájunknak nagyon hiányzol. – mondta Chris, a hangja ismét ellágyult, de a távolságtartás még mindig benne volt.

- Ti is nekem.

- Szeretlek, de most le kell tennem.

- Én is szeretlek, és majd talán egyszer még találkozunk. – azzal a vonal megszakadt Riki csak azt a kellemetlen pittyogó hangot hallotta. Sok idő telik el mire újra beszélni tudnak egymással, úgy hogy ne okozzanak fájdalmat a másiknak.

Heikki utálta magát, hogy magára hagyta Rikit, ilyen állapotban nem lett volna szabad, szegény lány nagyon ki van akadva. Heikki a konyhába ment és főzött egy teát. Fogott egy nagy bögrét és beletöltötte a teát, majd Riki ajtaján kopogott.

- Szia, hát te? – kérdezte meglepetten

- Én csak gondoltam megnézlek, és hoztam neked teát.

- Bejössz?

- Ha nem zavarok?

- Ugyan, épp azon gondolkodtam hogy megkeresem a kedvenc késemet.

- Hülye vagy?

- Igen beszéltem Chrissel. – mondta Riki már a kanapén ülve, már nem esett nehezére kimondani a szavakat, belenyugodott abba hogy vége örökre.

- És? – kérdezte Heikki mert látta a változást a szemében.

- Lezártam, ennyi vége. Majd ha újra találkozunk valahol mosolygok majd rá és úgy üdvözlöm mint egy barátot.

- Ennek igazán örülök, akkor most megyek is.

- De ne menj el, attól, hogy Christ lezártam még szarul vagyok és olyan jó, hogy itt vagy mellettem. Mesélsz nekem a volt barátnődről?

- Catherineről. Régóta ismertük egymás, a távolból, egymás mellett éltünk és lassan barátkoztunk. Igazi barátság szerelem, egy igaz barátság vége és egy nagy szerelem kezdete. Hittem én, minden csodálatos volt a karrierem sínen, a ő tanulmányai is jól haladtak. Orvosnak készült gyereksebésznek, csodáltam az elhivatottságát. Aztán jött a Forma 1 egyre kevesebbet találkoztunk. Egyszer azt kérte tőlem, hogy hagyjam abba a versenyzést. Azt nem mondta meg, hogy miért, de megkért, hogy csináljak mást. Aztán sokáig nem beszéltünk a dologról, azt hittem minden oké, de egyszer egy verseny után az üres lakásba mentem haza. Mindenét elvitt, és még csak egy üzenetet sem hagyott. Hívtam, kerestem, követtem, nem akart velem beszélni. Aztán be kellett mennem az ügyeletre a kórházba és még csak nem is gondoltam, hogy ott látom őt újra. Gyönyörű volt, igazi csoda. Hála az égnek nem látott meg, jobb is így, megjelent a barátja egy orvos, akivel azóta is boldog és remélem élete végéig az marad. Én is próbálom túl tenni magam a dolgon lezárni, de nagyon nehéz, és még néha most is fáj, hogy elhagyott. – mondta Heikki és akkor vette csak észre hogy Riki elaludt az ölében, - De most itt vagy nekem te, és te annyira más vagy mint ő. – mondta halkan, és lágyan homlokon csókolta a lányt, majd némán várta a hajnal első napsugarait. Reggel Riki elgémberedett tagokkal ébredt és friss kakaó illatát érezte a szobában. Mindene gyűrött volt ahogy kiment a konyhába egy friss és fitt Heikkivel találta szembe magát, aki határozottan rá mosolygott.

- Te már fent is vagy?

- Igen lezuhanyoztam és voltam Kimi lakásán pár cuccért és főztem neked kakaót

- Jaj imádlak. – mondta Riki nyújtózkodás közben. – elmegyek dobok egy zuhanyt és utána indulhatunk is.

- Rendben itt leszek addig kajálok.

- Mintha otthon lennél. – Riki a zuhany alatt állt és észre sem tette hogy énekel, csak mikor végzett maga köre tekerte a törölközőt és kilépett a szobába akkor látta meg Heikkit.

- Valami baj van? - kérdezte Riki.

- Nincs csak nem értettem mit mondtál, és azért jöttem be, de már megyek is. Tudtad hogy jó hangod van?

- Pont a zuhany alá való. - Mosolyodott el Riki, majd becsukta a szóba ajtaját és felöltözött. Heikki odakint várta a nappaliban. - Kész vagyok, mehetünk. - Azzal el is indultak a kórházba, egyikük sem szólt egyetlen szót sem, csak a rettenetes találkozásra tudnak gondolni, hogy mit mondjanak majd Jenninek. Mit is lehet ilyen helyzetben mondani. Riki fel volt készülve mindenre de erre nem. A szoba általam kopogtak majd Heikki kinyitotta és beléptek a szobába. Kimi Jenni kezét fogta aki az ablakon bámult kifelé, elég lesújtó látvány volt. Lassan az érkezőkre emelte kisírt szemeit.

- Már csak ti hiányoztatok, jöttetek kiröhögni. Megnézhettek, tessék. És mind a te hibád. - mutatott Rikire.   - Ha te nem hálózod be a férjem akkor, még mindig boldogok lehetnénk ketten, de nem neki én már nem voltam elég, neki már gyerek kellett, és az istenit én is akartam az a babát erre tessék. Ne vágj már ilyen ártatlan képet, tudom hogy Kimit akarod megszerezni, de abból nem eszel és én átlátok rajtad. Tűnj már el. - mondta Jenni, Rikinek földbe gyökerezett a lába, mozdulni sem tudott. Az volt a szerencséje hogy ott volt Heikki aki kirángatta a szobából. Riki még mindig nem fogta fel amit Jenni mondott de egyre sápadtabb lett az arca, és szédült és forgott vele a világ.

- Le kell ülnöm. – mondta és odatántorgott az egyik fotelhez.

- Jól vagy? Hozzak neked valamit?

- Nem kell te csak menj be hozzájuk nyugodtan itt megvárlak.

- Nem hagylak itt.

- De menj be, így legalább valaki lesz Kimi mellett mert neki is nagy szüksége van a  támogatásra.

- Rendben, ha ezt akarod. – azzal Heikki felállt és bement a szobába. Jenni vele tuti nem fog kiabálni. Aztán jó 20 perc elteltével mind a két férfi kilépett a szobából. Riki úgy ugrott fel a helyéről mint akit áramütés ért.

- Mi történt?

- Semmi, csak vizit lesz és ki kellett jönnünk.

- Nagyon sajnálom, amiket Jenni mondott. Meg kell nyugodnia, remélem meg tudsz neki bocsátani.

- Ugyan semmiség, szegénynek biztosan nagyon rossz és inkább engem bántson, mint téged.

- Tegnap este én is megkaptam a magamét. Nagyon ki volt, most is kapott nyugtatót, a doki azt mondta hogy holnap reggelig aludni fog.

- Kimi tudod mit, menj haza, addig mi Rikivel itt maradunk, pihenj, egyél és fürödj meg. – mondta Heikki, de Kimi ellenkezett, aztán végül is sikerült jobb belátásra bírni, így hazament. Riki meg Heikkivel maradt a váróban. Sokáig nem szóltak egymáshoz, aztán Riki felállt és elindult Jenni szobája felé.

- Most hova mész?

- Bemegyek hozzá, szüksége van valakire.

- És mi lesz, ha megint kiakad? Az nem lenne jó senkinek

- Hidd el nem fog. – mondta Riki és bement a szobába, leült az ágy mellé, és megfogta Jenni kezét. – Tudom, hogy alszol, de tudnod kell, hogy mi melletted vagyunk, és szeretünk téged. Erősnek kell lenned, hogy talpra tudj állni, és mosolyogni tudj a világra, mert itt minden olyan szép, te is szép vagy. – mondta Riki és megsimította Jenni arcát. Aztán csak némán fogta a kezét. Úgy 2 óra múlva megjelent Kimi.

- Mindent kösz, de most már itt vagyok.

- Semmiség.

- Menj pihenj kicsit, nagyon nyúzott vagy, és Heikki is aggódik érted.

- Heikki? – kérdezett vissza csodálkozva Riki.

- Igen, nagyon fura az utóbbi időben, nincs köztetek valami?

- Nincs, de most megyek. – azzal megfordult és kiment a szobából. Az ajtóban Heikkivel találta szembe magát.

- Elmegyünk valahova vacsorázni? – kérdezte Heikki

- Kimi azt kérdezte, hogy nincs e köztünk valami? – Riki nem bírta magában tartani

- Erre te? – Heikki hirtelen megtorpant és visszakérdezett

- Azt, hogy nincs miért van? – Riki nem tudta mi ebben olyan furcsa, hiszen tényleg csak barátok.

- Nincs. – vágta rá Heikki, azzal elindult.

- Akkor nem hazudtam, de most inkább menjünk haza ott összedobok valamit, azt hajcsikázás. – mondta Riki és a férfi után ment

- Rendben. – Heikki is jobbnak látta ha hazamegy és vesz egy hidegzuhanyt. Az úton megint nem szóltak egyetlen szót sem, síri hangulat, gondolta magában Riki.

- Akkor meg is érkeztünk. – mondta Heikki a liftből kiszállva.

- Nem jössz kajálni, azt hittem éhes vagy.

- Én meg azt hogy magad arasz lenni.

- Ugyan ahol egynek van hely ott kettőnek is. – azzal belekarolt Heikkibe és bevonszolta őt a lakásba.

 Jenni másnap már teljesen megnyugodott Rikitől is elnézést kért. Csütörtökön ki is engedték a kórházból. Érdekes módon a sajtó nem tudott semmit a dologról, és Kimi gond nélkül tudta hazavinni a feleségét. Jenninek kicsit nehezére esett hogy pátyolgassák, újra lovagolni akart. Az orvos mondta hogy csak lassan és hogy ne kapkodja el a dolgot.

- Hát újra csak ketten. – mondta Jenni és közben egy óriásit sóhajtott.

- Kicsim annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted. – mondta Kimi

- Kimi ne legyen bűntudatod, ennek így kellett történnie, lehet hogy jobb is így. Mi van ha nem lettünk volna jó szülők, ha elkényeztessük a kicsit. – mondta Jenni és leült a kanapéra. Kimi szerette volna megölelni, de nem tette. Annyira távolinak tűnt a felesége, hiába volt a szobában, mégis távol volt, talán távolabb mint Chris most Rikitől. De miért van az hogy Riki mindig belopja magát a gondolataiba.

- Kimi észrevetted, hogy Heikki és Riki nagyon sok időt töltenek együtt? – kérdezte Jenni.

- Nekem fel sem tűnt, de legalább jobban van, és talán túl teszi magát Chrisen. Még mindig lelkiismeret furdalásom van a dolog miatt.

- Ne legye, a lehető legjobban cselekedtünk. De azt hiszem, hogy össze kellene hozni ezeket

- Kiket?

- Hát Heikkit és Rikit. – mondta Jenni, és moso9lygott, olyan igazi Jennis mosoly volt. Kimi meg is örült neki, legalább valami amivel elfoglalhatja magát. Meg ha már nagyon muszáj Rikinek valaki, akkor az tényleg Heikki legyen. Kimi eldöntötte, hogy segíti a feleségét

Heikki és Riki is rengeteg időt töltöttek együtt, együtt jártak futni, edzeni, úszni.

- Figyi Riki támadt egy ötletem, mi lenne ha meghívnánk Kimiéket vacsizni, vagyis én, és végre bemutatnám az új szomszédomat.

- Benne vagyok és tudod már mit szeretnél főzni?

- Úgy nézek ki mint aki tud főzni.

- Ja hogy erről fúj a szél, de ki kell hogy ábrándítsalak, én sem vagyok egy konyhatündér. – mondta Riki.

- Nem baj valamit csak összehozunk.

- Akkor gyors zuhany, te beszélj Kimivel, és a mai napot a kotyvasztásnak szenteljük. Keresünk valami egyszerűt a neten és utána elmegyünk vásárolni.

- Rendben, akkor 20 perc múlva gyere át.

- Oké. – tényleg csak egy gyors zuhany volt, utána receptkeresés, nyomtatás. Riki már nem is kopogott úgy ment át Heikkihez, már így voltak megegyezve. Ha nyitva az ajtó szabad a pálya, ah zárva, akkor meg zavarna a másik. De ez még a rövid ismeretségük alatt sosem fordult elő.

- Figyi találtam egy tuti összeállítást. – mondta Riki és épp akkor lépett elé Heikki egy szál törölközőben

- És milyen a kaja?

- Rakott csirke olasz módra epersaláta bazsalikommártással, és epres palacsinta.

- Ennyi eper, rá vagy zizzenve. Amúgy Kimiék 7-re érkeznek.

- Akkor kapd össze magad és menjünk.

- Nyugi még csak reggel 9 van.

- Igen de a csirkét elő kell sütni, és mi van ha elcsesszük, akkor ég legyen időnk valamit rendelni, úgyhogy kapjál lángra és menjünk. – mondta Riki és Heikki már felöltözve jött vissza a szobába. Nyakukba vették a hipermarketot, vettek mindent amit kell. Heikki rá akarta beszélni Rikit az elősütött csirkére de a lány hajthatatlan volt. Vettek két kiló epret biztos ami biztos alapon. Riki egész végig azt szagolgatta.

- Valami fantasztikus az illata. – mondta az utón aztán fent a lakásban és mikor kivette a megsült csirkén és egy deszkára tette. – azt mondja, hogy ki kell csontozni, okké akkor kérek egy kést vagy csinálod te?

- Inkább felvágom az epret a salátába. – mondta Heikki és kivett két kést a fiókból.

- Jézus ez nagyon, nagyon forró. – kapta el az ujját Riki.

- Nagyon megsütött? – kérdezte Heikki és a kés hideg pengéjét nyomta oda. – már jobb? – kérdezte és akkor találkozott a tekintetük, és akkor ott eldőlt minden, nem bírták tovább Heikki közelebb hajolt és Riki is és megcsókolták egymást, forgott a világ, aztán Riki elkapta a fejét.

- Ezt nem szabad. – azzal megfordult és folytatta a vacsora készítést.

- Igazad van, bocs. – és Heikki is tovább negyedelte az epret. A hangulat nem volt feszült, csak ott volt köztük a két lépés távolság. – Riki lopkodott Heikki epréből, Heikki meg Riki sajtjából. A palacsinta is elkészült, de úgy hogy mind a ketten ügyeltek, arra hogy ne érjenek a másikhoz. Hamarosan elérkezett az idő és megérkeztek a vendégek. Heikki nyitott ajtót.

- Gyertek be. – mondta Heikki

- Haver ezt neked hoztam. – Kimi átadott egy üveg fehérbort. – Remélem finomat rendeltél.

- Mi főztük. – lépett ki a konyhából Riki és akkor az érkezők nagyon meglepett arcot vágtak.

- Te vagy az új szomszéd, nem is tudtam. – mondta Jenni

- Nem kell nektek mindent tudnotok. – vágta rá Heikki vigyorogva. – Asztalhoz, már mindennel készen vagyunk.