A nappaliban terített asztal várta a vendégeket, Riki behozta a poharakat és egy üveg behűtött pezsgőt.

- Nos akkor esetleg foglaljunk helyet és álljunk neki a vacsinak. – mondta Riki és az üveget Heikki kezébe nyomta.

- Ezt mind ketten művészkedtétek össze? – kérdezte Kimi elkerekedett szemekkel.

- Hát mi egy jó páros vagyunk. – mondta Heikki és ép akkor pukkant a pezsgő. Heikki mindenki poharába töltött csak Rikiébe nem.

- Én nem kapok?

- Mivel még tudtommal nem vagy 18 így nem. – mondta határozottan.

- Önts már neki egy keveset, nem mondjuk el senkinek, és szeretnék pohárköszöntőt mondani. – erősködött Jenni, Heikki pedig töltött néhány cseppnyit a hidegen gyöngyöző italból. Mindannyian felálltak és várták Jenni szavait.

- Nos most itt álok a barátaim és az egyetlen szerelmem mellett és nagyon boldog vagyok, bár szomorú események vannak mögöttünk, remélem, bízom benne hogy mindannyiunknak sikerül kilábalnia a gödörből. – azzal megemelte a poharát. – a barátságra és a szerelemre. – koccintottak majd megitták az italt. Hamarosan Jenni megint megszólalt

- És mióta laksz ebben a házban.

- Még Christől kaptam a lakást, hogy legyen hova menekülnöm a világ elől.

- Nem is mondtad. – Jenni kicsit eljátszotta a sértődöttet. – és te sem hogy Riki itt lakik a szomszédban.

- Nem kell nektek mindenről tudnotok. – mondta Heikki.

- Jaj Riki annyira sajnálom, hogy Chris elhagyott, olyan szépek voltatok együtt és én úgy szorítottam nektek, - mondta Jenni és megfogta Riki kezét, majd Heikkire nézett. – de ő legalább nem kérte, hogy hagyd abba azt ami az életed. – álnok módon mosolygott, és élvezte, hogy megbánthat mindenkit. Kimit nagyon idegesítette a felesége viselkedése. Hihetetlen mennyire kiállhatatlan tud lenni néha, és nincs figyelemmel a másik érzelmeire. – Nagyon finom ez az epersaláta. – váltott témát Jenni.

- Hát valaki pedig kilopkodta belőle az epret, egész nap ezt falta. – mondta Heikki.

- Pont mind Rami barátnője, ő is vödörszám falta az epret mikor terhes maradt. – Kimi meg is bánta, hogy kimondta amit gondolt. Jenni felpattant a székről

- Hogy lehetsz ekkora tapló, nem vagy figyelemmel senkire és semmire, utállak. – azzal kirohant a fürdőbe, Kimi rögtön utána akart menni, de Heikki nem hagyta.

- Te itt maradsz, majd én. – azzal ő is eltűnt, Kimi pedig Rikivel kettesben maradt a nappaliban. Heikki kopogás nélkül ment be a fürdőbe, ahol Jenni épp a sminkét igazgatta.

- Mit akarsz? – förmedt rá a pasira.

- Figyelj, az egy dolog hogy Kimivel úgy bánsz ahogy, de azt nem hagyom, hogy Rikit is bántsd. Átlátok rajtad és azt is tudom, hogy a te kezed is benne van abba a sok mocsokságba amit Riki ellene elkövettetek nem csak Kimié. Nem értem meg mire volt jó neked ez az  egész. És még valami, rólad még azt is el tudom képzelni, hogy megjátszottad ezt az egész terhességet, hogy ezzel is Kimit zsarolhasd. Tudod, hogy a házasságotok el van veszve, és azt hitted hogy a gyerek majd mindent megold, csak arra nem gondoltál, hogy azt a babát ki is kell hordani, vagy uram bocsú még az is lehet hogy egyáltalán nem volt, gyerek és hogy kibasztál Kimivel. Mond tudsz te még tükörbe nézni. – zúdította Jennire, Heikki a haragját. A nő meg sem tudott szólalni. Ezalatt odakint Kimi nem mert Rikire nézni, csak alig hallhatóan megszólalt.

- Sajnálom, Jenni mostanában nagyon kiszámíthatatlan.

- Ugyan ne kérj bocsánatot, most vesztette el a babát, még nincs túl rajta. És addig jó míg engem bánt és nem téged.

- Hát igen tegnap egész nap engem szidott, hogy mindennek én vagyok az oka, hogy miattam csinálta az egészet.

- Kimi annyira sajnálom, de most erősnek kell lenned, mert most van csak rád igazán szüksége.

- El akartam válni.

- Micsoda, de miért?

- Míg nem tudtam a babáról, mikor Nelsonnal Kínában voltatok, odahaza úgy volt hogy megmondom neki hogy vége, mert más valakit szeretek. Erre bejelentette hogy gyereket vár, vagyis, úgy kellett belőle kiszedni, na de nem is ez a lényeg, hanem hogy minden megváltozott. Így mégsem válhatok el tőle, ő lesz a gyerekem anyja, és egykor szerettem, de már nem, már valaki más lakik a szívemben, aki talán sosem lesz az enyém.

- Kimi ne légy ennyire elkeseredve, Jenninek nagy szüksége van rád, és majd utána mikor már túlette magát a dolgokon akkor megbeszéltek mindent, hogy hogyan tovább.

- Nem is vagy kíváncsi ki az a másik nő?

- Nem ez a te magánügyed, nem akarom tudni, majd ha eljön a pillanat úgyis kiderül. – mondta Riki és nem nézett többet Kimire. Hamarosan Heikki és Jenni is megjelent.

- Szeretnék bocsánatot kérni az előbbiekért, nagyon sajnálom, hogy ennyire kiakadtam, és hogy mindenkivel undok voltam. – mondta Jenni, és aztán kicsit fagyos hangulatban de elfogyasztották a felettébb finom vacsorát. Kimi és Jenni hamar el is mentek.

- Hát nem ilyenre terveztem ezt a mai estét. – mondta Heikki miközben bepakoltak a mosogató gépbe.

- Ugyan, ne csinálj belőle gondot, túl vagyunk rajta és kész.

- Riki szerinted létezhet barátság egy férfi és egy nő között?

- Nem. – mondta Riki és tudta, hogy Heikki hova akar kilyukadni.

- Akkor most velünk mi lesz? Tudom, hogy még nem vagy kész egy új kapcsolatra, de én többet akarok tőled mint barátságot.

- Én még mindig nem vagyok túl Chrisen.

- Azzal is tisztában vagyok, de had legyek melletted és segítsek elfeledni őt.

- Olyan aranyos vagy, és olyan sokkal jobbat érdemelnél nálam.

- De én téged akarlak, így ahogy vagy.

- Ha tudsz várni.

- Érted bármennyit. – mondta Heikki és megölelte a lányt, akinek ez nagyon jól esett. Tudta hogy sokáig fog tartani, de el kell felednie Christ és hogy Heikkivel jó lesz. Együtt utaztak Budapestre. Riki szerette ezt a várost, nyüzsgő volt és bizsergető, mégsem Zürich, vagy Genf. Rikiék a Boscoloban szálltak meg, míg Heikki és a McLaren bagázs a Kempinskit vette birtokába. Szerdán délelőtt érkeztek, Riki kicsit kifacsartnak érezte magát, de megegyeztek Heikkivel hogy elmennek megnézni a jótékonysági focimeccset. De nem számított arra hogy Kimivel találkozik a szálloda halljában.

- Hát te, már itt? – kérdezte Kimi meglepetten.

- Jha és már megyek is, mert Heikkivel megnézzük a meccset. – próbálta finoman lerázni a pasit de az csak nem tágított.

- Pedig azt hittem együtt töltjük a napot, megérkezett pár haver otthonról.

- Figyi nem is ismerem őket, és bocs de nem is nagyon érdekelnek, meg miről is beszélhetnék velük.

- És szerinted jó ötlet ez a meccs?

- Most mégis mi bajod van? Talán hogy Heikkivel megyek, és hogy nem maradok veled. Közlöm, hogy nem vagyok belenőve a seggedbe. – Riki egyre ingerültebb lett.

- Nyugi, nem az a baj, csak mi van ha felismernek, akkor tuti lerohannak benneteket, és mi van ha bajod esik.

- Ne csinálj már mindenből ekkora ügyet, ez csak egy ártatlan mérkőzés, és tudok magamra vigyázni, és ott lesz Heikki is. És most megyek, neked is jó szórakozást. – azzal megfordult és kilépett a napsütésbe.  Teljesen hétköznapi lány volt, egy teljesen átlagos napon. És a pasi aki messziről mosolygott rá, ő is hétköznapinak tűnt, olyan 12 egy tucat, de mégis ahogy Rikire mosolygott, még a nap is szebben ragyogott a pesti nyárban

- Hátköznapi emberek hétköznapi találkozója. – mondta Riki mikor Heikki mellé ért.

- Te nekem sosem leszel hétköznapi. Amúgy mi történt veled mióta elválltunk?

- semmi most beszéltem Kimivel, megjöttek a haverjai otthonról és valamiért nagyon nem tetszett neki hogy kimegyünk a meccsre, mert mi van ha felismernek.

- Így tuti nem, olyanok vagyunk mint mindenki más. – Heikki pontosan tudta mi baja Kiminek, féltékeny, de haragudott rá mindenért főleg hogy fájdalmat okozott Rikinek. Aki most olyan boldognak tűnik, felszabadult, és ki van virulva, ahogy lassan sétálnak a városban és nem szólnak egymáshoz.

- Nézd sült kukorica, veszünk annyira megkívántam.

- Ha szereted csak nyugodtan. – mosolyogott Heikki a lányon, néha úgy viselkedik mint egy kislány, olyan más. Riki kézzel lábbal elmagyarázta, hogy egy kukoricát szeretne.

- Fú nagyon forró, jaj de jó illata van. – azzal majszolgatni kezdte a frissen szerzett csemegét. Közben kirakatokat nézegettek, meg mindenféléről beszélgettek. Az egyik kirakatban épp egy új mobilt reklámoztak.

- Nini pont mint a tiéd. – mondta Riki.

- Nem az enyém egy öregebb modell, ez a legújabb nagyon fajn kis gép. – mondta Heikki és tovább nézték a képernyőt. A telefont mutatták hogy mi mindenre használható, a telefonáláson kívül, aztán egy szőke csak kezében megszólalt Chris Cornell új dala volt a csengőhang a Long gone, és hamarosan Chris is megvillantotta magát, Riki meg megbabonázva bámulta a tévét, szörnyű, még mindig pont olyan szexi mit rég. Gondolta magában, de aztán kicsit megrázkódott és Heikkire mosolygott.

- Hát ez a dal nagyon kis gyengus, valahogy félúton kiveszett belőle az a tűz amiért még Soundgardent hallgattam. – kommentálta az egészet, majd a futballpálya felé vették az irányt. Jól érezték magukat, sokat nevettek. És élvezték egymás társaságát., a mérkőzés is jó volt. És az a sok rajongó akik nem ismerték fel őket. Talán az volt a legjobb az egészben.   A McLaren szárnyalt, a Ferrari csak árnyéka volt önmagának, szenvedett rendesen. És az a legszörnyűbb hogy el sem tudták képzelni, hogy mitől lehet a Meki ennyivel jobb, és főleg Hamilton mert Heikki is alig tudta felvenni vele a versenyt. Aztán a szombati edzés után Heikki megjelent a Ferrari főhadiszállása előtt. Kimi volt akivel először találkozott.

- Sze haver. – nyújtotta a kezét és üdvözölték egymást.

- Csá, helyzet? – kérdezte Kimi röviden.

- Rikit keresem, szeretném elhívni az állatkertbe, ma estére. Remélem nincs programja.

- Hát én akartam meghívni egy pohár valamire a bárba, de szerintem szívesebben menne veled az állatkertbe.

- Te figyuzz rám, nem akarsz te is eljönni velünk

- Neked teljesen elment az esed, nem akarom a gyertyát tartani.

- Mi csak barátok vagyunk. Nincs köztünk semmi, csak azért csinálom, hogy minél előbb túl tegye magát a Chris dolgon, neked is segítened kéne, mert te is benne vagy a dologban de nyakig. – mondta szemrehányóan Heikki. És akkor jött ki Riki a Homeból.

- Na fiúkák mi ez a nagy susmus? – kérdezte ahogy meglátta a két sugdolózó pasit.

- Semmi csak rá akarom venni Kimit hogy jöjjön velünk este az állatkertbe.

- Miért mi megyünk az állatkertbe? – kérdezte Riki meglepetten.

- Aha, arra gondoltam, jó lesz kicsit kikapcsolni. De te ugye benne vagy?

- Persze. – vágta rá Riki gondolkodás nélkül, aztán folytatta. – De Kimi ugye te is jössz?

- Hát, nem is tudom, nem leszünk túl feltűnők?

- Dehogy le se sajnálják, hogy kik vagyunk.

- Hát legyen igazad. – válaszolta Kimi egy vállrándítás kíséretében.  Riki kopogott Kimi ajtaján és az hamarosan ki is nyitotta, teljes harci díszben.

- Jól nézel ki. – mondta Riki és meg kell hagyni igaza volt, tényleg jól mutatott.

- Te is egész, egész más vagy olyan, mint régen. – válaszolta Kimi és meg is lepődött mert rég látta a lányt ilyen hétköznapi öltözetben most olyan volt mint azelőtt, mint régen, mikor beleszeretett.

- Hát igen a régi szép idők emlékére, elővettem a halásznacim, és be kell vallanom ez az egy szerelésem, amihez felvehetem ezt a slattyogót, és mivel ennyire meleg van nincs kedvem botaszba zárni a lábaimat.

- Megértelek, én legszívesebben mezítláb mászkálnék, de sajna nem lehet. - Mondta Kimi és elindultak kifelé a szállodából, ott aztán fogtak egy taxit és Heikki elmentek. A hotel előtt elég nagy volt a kavarodás, rengeteg rajongó tolongott az épület előtt. Mindannyian a McLaren két sztárpilótáját várták. Kimi és Riki megpróbáltak feltűnés nélkül beosonni, de nem nagyon ment nekik.

- haver láttad mi van kint? – kérdezte Kimi miután összetalálkoztak Heikkivel.

- Hát szörnyű, sosem hittem volna, hogy vannak ekkora fanatikusok.

- Hogy lépünk le, mert ha most te oda kimész szétcincálnak, és abból nekem nem lenne semmi hasznom. – mondta Riki.

- Tudod, van hátsó kijárat, ott megyünk ki, jobb lesz mindenkinek. – azzal el is indultak hátra. Ott teljes volt a nyugi, és sétálva indultak a másik utca irányába, azt fogtak egy taxit, és meg sem álltak az állatkertig. Heikki vette a belépőjegyeket, majd határozottan indultak a kilátó felé. Aztán megnézték az oroszlánokat, és a majmokat.

- Tök helyesek. – mondta Riki és a két pasit bámulta. – Nekem nagyon hasonlít valakire de inkább nem mondom meg kire.

- Na áruld el, ez így nem éri. – mondta Heikki és közben megcsikizte a lányt.

- Ne, akkor sem mondom el. -  mondta Riki és kicsit távolabb ment Heikkitől,  a pasi meg követte aminek az lett a vége, hogy fogócskázni kezdtek Kimi körül, akit kicsit idegesített a dolog.

- Gyerekek álljatok le mindenki minket néz.

- Had nézzenek arra van a szemük. – válaszolta Heikki

- Együnk kukoricát vagy fagyit, vagy mind kettőt. – mondta Riki.

- Nem viszed kicsit túlzásba a dolgot?

- Mi van ebben, és nekem nem kell vigyáznom a vonalaimra. – mondta Riki és belekarolt a két pasiba és elvonszolta őket az árusok fel, Kimitől kapott egy nagy adag fagyit, Heikkitől meg utána kukoricát.

- Hallod olyan vagy mint a gyerek, édességgel be lehet tömni a szádat, most már legalább tudom mi kell ahhoz hogy csendbe maradj. – jegyezte meg Heikki viccesen. Így telt az idő az állatkertben.

- Emberkék ideje lenne menni, mert holnap verseny6 és pihizni kellene. – mondta Riki, már ő is elég fáradt volt, valahogy egyre kevesebb benne az energia, és túl hamar elfárad, de fogalma sem volt mitől van az egész.

- Igaz, indulni kéne, mert nekem még jelenésem van valami izén. – mondta Heikki de nagyon látszott rajta hogy semmi8 kedve sincs a dologhoz.

- Milyen izén látom haláli kedved van.

- Az, de muszáj. Majd holnap találkozunk, haver neked sok sikert a versenyhez, és legyetek jók, vigyázz Rikire hazafelé. – búcsúzott el Heikki, egy kézrázással Kimitől és egy elég hosszúra sikeredett öleléssel Rikitől. Kimi és Riki némán utaztak vissza a szálloda, majd másnap is pont olyan hallgatagon ki a pályára. Kimi tudta, hogy semmi esélye sem a győzelemre, a pályán, sem arra hogy megszerezze a lány szerelmét. És arra gondolt, ha már nem lehet ő akkor legalább Heikki legyen, mert ő egy jó barát, akiben bízik. Aztán verseny piros lámpák, Heikki kicsit mintha bealudt volna, Felipe ezt kihasználta és megelőzte de nem csak őt hanem Lewist is, a Ferrari taktikája nyerőnek bizonyult egészen a végéig, és akkor olyan történt ami már rég nem 3 körrel a leintés előtt Felipe kocsija meghalt, Massa a célegyenesben volt kénytelen feladni a versenyt. Így Heikki ölébe pottyant az első hely, és így nyerte meg élete első futamgyőzelmét, a Magyar nagydíjat. Visszafogott öröm határozott mosoly, ennyi volt az első pillanatban amit Heikkin látni lehetett, még maga sem fogta fel, hogy mi történt vele. Már fent voltak az pihetőben Kimi gratulált neki.

- Csúcs voltál haver. – mondta kezet ráztak, megölelték egymást és megveregették egymás hátát.

- Kösz, neked is gratula. – mondta Heikki és már egyre szélesebbe vigyorgott. Aztán jött Timo, ő is csoda számban ment, élete első dobogós helye. Aztán irány a pódium, Finn himnusz és a pezsgők, igazi tagadhatatlan finn szokás, előbb igyunk aztán locsolkodjunk, gondolatsort követvén a két finn előbb meghúzták az üveget, majd jöhetett a szokásos ünneplés, ami nem is akart véget érni. Riki egyik percben még a pódium alatt örült a többiekkel, a Ferrarival a mentett pontoknak, és titkon Heikkivel a győzelemnek, a másikban meg azon vette észre magát, hogy egy eszeveszett bulin tombol a táncoló tömeg közepén., Heikki mellett. És csak mosolyognak egymásra, valami ismeretlen gyors szám szól és ők csak vonaglanak, azt megszólal a DJ

- Ezt a futamgyőztes finn srácnak, és egy jó tanács csókold már meg azt a lányt. – mondta a pasi a keverőpult mögül, majd elindította a számot, Nightwishtől a The Islander. Igazi lassú szerelemes szám. Riki érzete hogy megfeszül a teste ahogy Heikki közelebb vonja magához, és úgy táncolnak, nagyon közel egymáshoz. Ez így nem buli, olyan kék szemei vannak és olyan jó az illata. A táncparkett teljesen kiürült helyet hagyva Heikkiéknek a tánchoz, tökéletes pár jól mutattak együtt. Aztán vége lett a dalnak, és mindenki azt várta, hogy Heikki megcsókolja Rikit, de nem tette meg, még mindig fogta a kezét elindult vele a teraszra. A levegő szinte meg sem mozdult, fülledt volt tele érzékiséggel. Nem szóltak egymáshoz, csak nézték egymást, aztán elérkezett a pillanat. Heikki közelebb hajolt, és Riki is és megcsókolták egymást. Kimi épp akkor lépett ki a teraszra, nem szólt csak nézte a csókollózó párt és győzködte magát, hogy így a legjobb és hogy ennek most örülnie kellene, de nem tudott. Féltékeny volt, ő akarta ölelni, csókolni, és szeretni ezt az ártatlan teremtés, fájt a szíve, hogy ezt kell látnia. De arra jutott, hogy ez a lehető legjobb megoldás mindenkinek. Már megfordult mikor meghallotta a nevét, Rikiék észrevették az ajtóban ácsorgó férfit.

- Várj mi is megyünk. – mondta Heikki.

- Riki beszélhetnénk? – kérdezte Kimi, de meg is bánta a dolgot, mert tudta, hogy nem szabadna ezt tennie.

- Persze. – Riki sejtette, hogy mit akar mondani Kimi, de megígérte magának, hogy nem húzza fel magát.

- Odabent leszek. – mondta Heikki és ott hagyta őket a balzsamos nyárban.

- Hidd el hogy kész vagyok erre a kapcsolatra. – mondta Riki, hogy megelőzze a pasit.

- Nem erről van szó, vagyis nem teljesen. Csak azt akarom mondani, hogy szeretném, ha tudnád, hogy rám bármikor bármiben számíthatsz. Történjék bármi, én itt leszek, és azt is tudnod kell, hogy szeretlek, és … - de nem tudta tovább folyatni, mert Riki a nyakába ugrott.

- Kimi annyira jó, hogy ezt mondod, én is szeretlek, mint egy barátot, és ez többet jelent nekem bárminél. Jó, hogy vagytok nekem Jennivel. – mondta Riki.

- Jenni – mond6ta szomorúan Kimi. – azt hiszem vele mindennek vége, én nem vagyok hozzá elég erős.

- Pedig annak kell lenned, mi Heikkivel segítünk, hogy túl tudjatok lépni. – és megsimította a férfi arcát, majd egy lágy puszit nyomott oda neki, és visszament az ünneplő tömeghez.