- Kimi mi a baj? – kérdezte Riki riadtan.

- Csak azt akarom, hogy tőlem tudd meg és ne az újságokból, hogy én vagyok az új gyámod, Jhot most csukták le.

- Mert, miért? – kérdezte Riki értetlenül.

- Én jelentettem fel, mert nem tetszett ahogy veled bánt, és úgy döntöttünk a csapatnál, hogy lépni kell az ügyben. Azt viszont le kell szögeznem, hogy én legyek a gyámod az nem az én ötletem volt, ez így sikeredett.

- És akkor most mi lesz, te is meg akarod szabni nekem, hogy mit szabad és mit nem. Te is bezársz majd napokra a szobámba, vagy, hogy lesz?

- Ezen nem gondolkodtam, de talán az lenne a legjobb ha hozzánk költöznél, legalább a látszat meglegyen. – mondta Kimi, Heikki meg nem bírt szóhoz jutni.

- Heikki mondj már te is végre valamit.

- Hihetetlen, ez így nagyon nem buli, jézus mit fog szólni a sajtó a dologhoz.

- Ettől én is félek. – mondta Kimi.

- És én maradhatok Riki barátja? – kérdezte Heikki viccesen.

- Mint apa jobban nem is kívánhatnák nálad. – válaszolta Kimi viccesen.

- Emberek, ez nem vicc. – Riki ideges volt, és csak arra tudott gondolni, hogy mindez megtörténhetett volna legalább 2 héttel korábban, és akkor most nem így lenne itt. De hát ez van, most már nincs segítség. Riki érezte hogy úrrá lesz rajta a sírhatnék, ezért elfordult a fiúktól, és elfutott.

- Ennek meg mi baja lett? – kérdezte Kimi elkerekedett szemekkel.

- Hát azért a férfi aki a gyámja volt sokat jelentett neki,k és nagyon fáj neki, az a sok minden amit vele tett. Talán majd egyszer te is megtudsz mindent, és akkor megérted Rikit. – Heikki tudta, hogy nem árulhatja el Kiminek Riki titkát, mert ez nagyon fájna a lánynak.

- Utána megyek és beszélek vele. – mondta és már indult is.

- Nem Kimi, most hagynod kell, időre van szüksége.

- Kösz haver, hogy nem árultál be nála.

- Valamit valamiért, majd eljön az ideje, hogy behajtom a tartozásod. Szeretem ezt a lányt és azt akarom, hogy boldog legyen, szóval nincs több mocskos húzás, és nem falazok neked. – mondta Heikki és indult a maga dolgára, de aztán visszafordult, és még hozzátette. – és vigyázz Jennivel, nehogy valamivel megbántsa Rikit, mert akkor örökre elveszted a lányt. – Heikki pontosan tudta, hogy mit érezhet most Riki, vagyis csak sejtette, mert még neki is nagyon fájt ez a meg nem születette baba elvesztése. Addig a néhány boldog napik azt hihette, hogy majd ők hárman olyanok lesznek mint egy család, mert mit számít az hogy nem az övé a baba, lényeg hogy Rikié, és ő szereti a lányt. Csak az a kérdés, hogy a lány szereti e őt, és ha igen akkor elég erős e a szerelem, hogy kibírjon egy ilyen veszteséget. Nem tudta, hogy mit tehetne, hogy menjen a lány után és ölelje magához, vagy csak hagyja egyedül a szomorúságfával, és bánatával kicsit, hátha magányra van szüksége.

A augusztusi valenciai nap így még égetőbb volt a város szívében a pályán sétálva, Riki nem tudta hova mehetne, csak szaladt, mindentől távol akart lenni. Tudta, hogy nem menekülhet mindig minden elől, de nem volt elég erős ahhoz hogy szembenézzen a sorsával. Szüksége lenne egy emberre akivel mindent meg tud beszélni, de ilyen ember nincs az életében, mert Jhot is elvesztette, bár Heikki is elég közel került hozzá vele mégsem olyan. És maga sem tudja hogy szereti a pasit, vagy csak menedéket jelent a számára.  Most meg még Kimi is megjelenik azzal, hogy ő az új gyámja, ha mindez korábban történik, még mindig terhes lehetne. Vajon milyen lesz Kimivel és Jennivel az élet az alatt a pár nap alatt míg be nem tölti a 18-a. Riki remélte, hogy nem fogják neki megtiltani, hogy Heikkivel legyen, és hogy nem fogják semmiben korlátozni.  Ideje lenne visszamenni, és kicsit a melóval is foglalkozni, mert már egy ideje elhanyagolta a munkáját. Így hát visszament a Ferrari Motor Homejához.

- Helloka mindenkinek, ugye van számomra valami melótok.

- Hát nem sok minden, de pl beszélhetnénk a jövődről. – mondta Stefano, na ez jól kezdődik.

- Valami baj van?

- Nem dehogy is csak arra gondoltunk, hogy ugye te vagy a csapat tesztpilótája, és mi lenne ha jövőre mellé elvállalnád Bruno Senna megüresedett helyét a GP 2-ben.

- Hát nem is tudom, igaz ami igaz, kicsit több tapasztalatot kell gyűjtenem ahhoz, hogy segíteni tudjak nektek, de hát ugye erről már Kimit is meg kell kérdezni.

- Igen de hol lehet most.? – kérdezte Stefano. – Nem veled volt?

- De, de én ott hagytam Heikkivel. – magyarázkodott Riki, de hamarosan megjelent Kimi is.

Teltek a napok az egyik a másik után Riki megszokta az új helyzetet Kimi nagyon figyelmes volt, Jenni is barátságos. He4ikki meg egyszerűen szeretetreméltó. Valencia után visszautaztak Zürichbe és Riki végérvényesen elfoglalta a Christől kapott lakást. Rengeteg időt töltött együtt Heiikivel, boldogok voltak, néha csak összebújtak, simogatták egymást, Heikki mesélt az otthonáról, meg hogy egyszer majd elviszi Rikit. Kimiékkel is sok időt töltött együtt. Legtöbbször Rikinél voltak, olyankor a lány főzött, ha viszonyt Kimiék voltak a soron akkor vendéglőbe mentek, és így ment ez egészen az Olasz nagydíj utánig, de ott valami nagyon elromlott. Már újra otthon voltak, Kimi kicsit ki akart kapcsolódni és Jennivel tölteni egy kis időt hogy megbeszéljenek néhány dolgot, amiről már egy ideje hallgatnak. És Heikkinek is volt valami megbeszélni valója Rikivel. Kimi úgy döntött hogy Jenni után megy a lovardába, ahol a nő mindig elég nyugodt ahhoz, hogy tiszta fejjel lehessen vele beszélni. Meglepetésnek szánta Kimi a látogatást a lovardában. De ahogy belépett az épületbe, szörnyű zajt hallott Jenni egyik lova felől, és Jenni hangját. Kimi felgyorsította a lépteit egyenesen rohant és mikor odaért a boxhoz, hihetetlen dolgot látott. Jenni teljesen szétzilálva ütötte a lovat egy vaslánccal, és közben hisztérikusan kiabált.

- Te szerencsétlen, meg kellett volna ölnöd, hogy az istenben, annak a szemét kis libának nem szabadna élnie. De est még megbánod. – szerencsétlen pára már küzdeni sem tudod, a őrület annyi erőt adott Jenninek, hogy minden egyes ütés egyre fájdalmasabb volt, és egyre közelebb kergette szerencsétlen jószágot a halálhoz. Kimi pillanatokig csak dermedten bámulta Jennit, hogy mit csinál, maga sem tudta, hogy merjen e szólni, de aztán mégis csak megtette.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte végül, és akkor szembetalálta magát egy vérengző őrülttel. A nő szemei vérben forogtak a kimondhatatlan, felgyülemlett és elfojtott dühtől. Egy pillanatig látszott, hogy felismerte Kimit, de lehet ez volt a baj, mert most felé fordult és rátámadt. Vagyis csak akarta, mert hála az égnek Kiminek gyorsabbak voltak a reflexei, és az is sokat számított, hogy Jenniben talán már nem volt annyi erő. Meglendítette a láncot, hogy lesújt vele, de Kimi félreugrott és elkapta Jennit.

- Mond megőrültél? – kérdezte miközben minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy a szorításában tartsa a nőt.

- Igen,. És ez is a te hibád, mint minden. Én már nem voltam neked elég jó. Neked az a kis liba kellett, láttam a szemedben, hogy szereted, és én gyűlöllek benneteket. Meg akartam ölni, mert ő képes lett volna neked gyereket szülni, én meg soha.

- De te voltál terhes.

- A frászt, Riki a terhes, a te gyerekeddel, a klinikán csinálták, és Alexi elszólta magát. Nekem meg kapóra jött, már akkor eldöntöttem, hogy kicsinállak, hogy sosem lehetsz boldog.

- Riki terhes. – terhes, cikáztak a gondolatok fejében.

- Igen terhes, és sosem lehetsz a gyerek apja, azt nem hagyom, ha kell megöllek téged is és őt is.

- De mire volt ez jó neked?

- Először azt akartam, hogy majd mi ketten feláldozzuk magunkat és felneveljük a gyereket.

- De akkor miért nem lehet saját gyerekünk? – Kimi tisztára elgyengült, már Jenni sem volt annyira harcias, de még mindig ölelte a nőt.

- Mert nekem nem lehet gyerekem, rendszeresen csaltalak, amit te nem vettél észre,, mert nem figyeltél rám, mert szemét dög vagy, és egyszer terhes maradtam, elvettettem és azóta nem lehet gyerekem. Gyűlöllek. – mondta Jenni és má csak az öklével ütötte Kimi mellkasát.

- Riki  terhes az én gyerekemmel, és lehet hogy nem is tudja, istenem, mi lesz ezután?

- Neked, semmi. Nem hagyom hogy valaha is találkozz vele. – mondta Jenni, és valahonnan, ki tudja honnan előkapott egy kést amivel Kimi felé csapott. Megint felgyülemlett benne az állati erő, Kimi alig bírta féken tartani. Hadakoztak, aminek az lett a vége, hogy Jenni hasba szúrta magát.

- Jenni, nyugodj meg, hívom a mentőket. – mondta Kimi és lefektette Jennit a szénába és a telefonja után nyújt. A mentők hamarosan megérkeztek, ellátták Jenni sebét, és kihívták a rendőrséget. Kimi és Jenni is mindent úgy mondott el ahogy törtét. Jenni lenyugodott és kapott egy nagy adag nyugtatót. A mentőorvos nem engedte Kimit a mentőbe, neki kocsival kellett utánuk mennie. Mire beért a korházba Jenni már békésen aludt. A doki épp akkor jött ki a szobájából.

- Jó napot, elnézést szeretnék érdeklődni a feleségem állapota felől.

- Jó napot, Jenni testileg rendben van, de több mint valószínű, hogy idegösszeroppanást kapott. Hogy viselkedett mostanában?

- Hát nagyok voltak az érzelmi kilengései, de annyira nem viselkedett furcsán, máskor is ilyen volt.

- Értem, van egy olyan gyanúm, hogy a feleségének komoly pszichés problémái vannak, és az lenne a legjobb ha bevonulna egy szanatóriumba hosszabb kezelésre.

- És meggyógyulhat még valaha?

- Hát nem vagyok specialista, de jobb lenne ha nem fűzne hozzá nagy reményeket. És jobb ha néhány napig nem is keresi őt, mert eléggé felizgatná. – mondta a doki.

- Köszönöm, a viszont látásra, majd telefonon érdeklődöm. – mondta Kimi és elindult a kocsija felé, zakatoltak az agyában a gondolatok, Riki terhes az ő gyerekével,é s ő hagyta, hogy Heikkivel összejöjjenek. És már nem tud mit tenni, mert már minden elveszett Riki szereti Heikkit, és nem akar a boldogságuk közé állni. Jenni, Jennit viszont szívből gyűlöli azért amit mindannyiukkal tett. Amint lehet elválik tőle, csak aztán hogyan tovább. Beült a kocsiba és hazaindult.

- Van egy meglepetésem. – mondta Heikki Rikinek az autóban. Rikinek be volt kötözve a szeme és már elég hosszan utaztak, vajon hol lehetnek, és mi az a meglepetés. Már nagyon várta hogy kiderüljön. Az autó lassított majd megállt, Riki nem mozdult, csak várt míg Heikki kisegíti a kocsiból. Néhány bizonytalan lépés után megálltak, Heikki valamivel zörgött, Riki arra következtetett, hogy valami kulcsokkal matat.

- Meg is érkeztünk. – mondta Heikki és bekísérte Rikit a helyre, majd kioldotta a szemén a selyemkendőt. – üdvözöllek itthon. – mondta Heikki boldogan, de amint meglátta Riki arcát tudta hogy valami baj van. Mire Riki feleszmélt a bódulatból, megértette, hogy nem jó ez így.

- Baj van? – kérdezte Heikki félénken

- Heikki annyira sajnálom, nem kellett volna idejönnöm, és neked megvenni ezt a házat. Fogalmad sincs, hogy hol vagyunk. Igaz?

- Nincs ez egy eladó ház volt a genfi tó partján.

- Igen és itt nőttem fel. Gyere megmutatom. – mondta Riki és elindultak felfedezni a házat, minden olyan volt mint mikor elment innen Sebbel, és jöttek a szörnyű emlékek, sorban. Meglátta hogy van egy meghallgatatlan üzenete. Megnyomta a gombot és egy rég hallott ismerős hang szólat meg benne.

- Szia Riki Frank vagyok már nem vagy itthon, talán jobb is így. Csak boldog karácsonyt akartam kívánni, és hogy tudd nem a te hibád. – Riki már nem bírt úrrá lenni a fájdalmain kitört belőle a sírás. Heikki meg akarta ölelni.

- Nem, kérlek menj el és hagyj magamra. Sajnálom, de nem működhet a dolog kettőnk között.

- Ne mond ezt, szeretlek, Riki mindent megteszek érted, de ne hagyj el. – rogyott térdre Heikki Riki előtt.

- Most tudom azt szeretnéd hallani hogy én is szeretlek, de nem hazudhatunk tovább egymásnak, én sosem tehetlek boldoggá téged. Most nagyon nehéz lesz mindenkinek, de el kell hogy engedj.

- Még mindig Chris szereted?

- Ha ez kell ahhoz hogy elengedj, akkor igen még mindig Christ szeretem. És most menj el kérlek.

- Nem hagyhatlak itt, ebben a házban ami annyi fájdalmat okoz neked. – mondta Heikki.

- Igazad van, de …

- Menjünk. – mondta és visszaindultak Zürichbe, egész úton egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Riki a saját lakásába ment Heikki meg Kimi után indult. Most neki volt szüksége egy megértő barátra. Hála az égnek otthon találta. Ki akarta önteni a szívét, de amint meglátta Kimit tudta hogy baj van, nagy baj.

- Szevasz haver, veled meg mi történt? – kérdezte Heikki

- Hát ha elmesélem, azt fogod mondani, hogy te előre megmondtad Jenni meg akarta ölni Rikit.

- Micsoda?

- Igen a múltkor lovagláskor, hihetetlen annyira de annyira ki vagyok. És a legjobb hogy Riki terhes tőlem. – mondta el Kimi nem bírta magában tartani, azt észre sem vette hogy Heikkinek is baja van.

- Kimi el kell mondanom neked valamit. Riki már nem terhes, azért volt kiborulva a múltkor mert Jho arra kényszeríttette, hogy elvetesse a babát.

- Úr isten szegény lány. – mondta Kimi és magába roskadva ült le a fotelba. – de veled meg mi van?

- Most szakított velem is, mert hogy nem szeret és, hogy jobb lesz így mindenkinek, magányra és főleg időre van szüksége. – mondta Heikki.

- Iszol valamit?

- Tudod mit, jöhet, csak erős legyen és sok. – mondta

 Riki nem tudta mit tegyen szeretett volna egyedül lenni, de mégis szüksége volt valakire akivel beszélhet. Fogta a bőröndjét bepakolt néhány holmit és elindult a reptérre.

Ezalatt a távolt újvilágban, Chris odahaza ült a dolgozószobájában és Tiomthy Z Mosleyval beszélgetett. A pasi az új producere ismertebb nevén Timbaland.

- Megmondanád mi ez? – kérdezte Tim ahogy az asztalra dobta az újságot, Chris valahogy hidegen hagyta hogy mit írnak róla a szennylapok, de azért elolvasta a szalagcímet „Vajon a legifjabb Cornell Európában nevelkedik majd?” – Nincs hozzáfűzni valód a dologhoz, mikor akartad elmondani, hogy felcsináltad azt a csitrit?

- Ne ordítozz vele, nem vagy otthon, és Riki nem csitri, és a gyerek nem tőlem van, bár tőlem lenne. 

- Beszélned kellene vele, hogy jöjjön vissza hozzád?

- Annak meg mi értelme lenne? – Chris pontosan tudta, hogy hova akar kilyukadni a pasi

- Most jelenik meg az új albumod, tudod mekkora reklám lenne ez.

- Ha magától nem jön vissza, akkor nincs semmi értelme az egésznek.

- Te még mindig szereted?

- Igen szeretem, de jaj de nehéz. Tudod milyen nehéz volt elengednem, és minden reggel azt várom, hogy hívjon, vagy csak hogy beállítson az ajtón, soha többé nem engedném el.