Riki nem ismerte a dalt, de már most tetszett neki.

- Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;

Minden, amit eddig hittem, romokban hever.

Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:

Nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.

Nehéz könnyes szemen uralkodni,

hisz őt senki sem tudja majd pótolni.

Néma minden, hisz még fáj a szív,

s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.

Talán igazad van, de ha így is lenne,

gondolj az együtt töltött, boldog percekre.

Hisz annyi minden közös emlék,

forró csókok, meleg ölelés…

S most minden szertefoszlott.

Közös álmok, vágyak, tervek,

minden, miket együtt terveztetek.

Ennyi volt, s te már tudod,

sohasem feleded el őt, bárhova is juttok.

Az ő szerető szívét nem lehet feledni,

mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.

Forró ölelések, csókok, s minden,

mit ajkaitok egymás felé mondott.

Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged,

hiszen élete egy részét szentelte néked.

S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet,

ha szíve majd egykor egy másikat szeret.

Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.

S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg,

ő lesz az utolsó, ki azt mondja: ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.

Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged. – fejezte be Chris az éneklést

- Ez gyönyörű. – mondta Riki

- Pont mint te. – Chris szemei is megteltek könnyekkel, így adott még egy gyors puszit és kiment a szobából. Riki sokáig nem tudott elaludni és azon gondolkodott, hogy vajon kinek írta Chris ezt a számot, neki vagy a volt feleségének. Teltek a napok, Riki nem hallotta a számot többet és nem is merte megkérdezni hogy kinek szól, mert félt attól hogy Chris azt mondja neki, hogy Vickynek írta és hogy még mindig szereti. Teltek a napok, Tim is megjelent a fotókkal, amik fergetegesre sikerültek.

- Na Riki gyere te is nézd meg, hogy milyenek a képek, és mutatom, hogy én melyikre gondoltam. – mondta Tim, és bementek Chris dolgozójába. Tim leült a kanapéra Riki és Chris pedig vele szembe. Rikinek is nagyon tetszettek a képek, főleg az amikor mind a ketten megérezték, hogy megmozdul a kicsi.

- Akkor mondom, hogy én mire gondolok. Ez legyen az eleje. – az a kép volt ami Rikit is megfogta, amin ölelik egymást és egymás szemébe néznek, látszik a tekintetükben a titok. – Ez a belseje. – azon Chris volt maga. – Ez pedig a hátulja. – azon pedig Riki ahogy a falnak támaszkodik.

- Nekem bejön. – mondta Chris.

- Riki?

- Nekem is tetszik, de mit számít ez?

- Csak annyit hogy beleegyezel e abba hogy énekelsz egy duettet Chrissel?

- Micsoda milyen duettet? Nincs is olyan szám a listán ami annak készült volna? – Chris riadtan ugrott fel

- Haver pontosan tudod mire gondolok, arra a szerelmes számra amit az után írtál miután visszajöttél Amerikába.

- Azt sosem éneklem fel. – mondta határozottan Chris.

- Pedig dehogynem úgy fogod énekelni mint a pacsirta.

- Mondj egyetlen okot hogy megtegyem.

- Az embereknek hallaniuk kell ezt a dalt, csodálatos és egyszerűen zseniális, és pont jók lennétek ketten Rikivel. Persze csak ha benne van. Benne vagy?

- Nem tudom, nem akarom erőltetni, ha Chris nem akarja. – mondta Riki félénken

- Riki ha benne vagy akkor én is szeretném. – mondta Chris

- Na emberek ez a beszéd holnap felvesszük az éneket, holnapután meg a klipet. – mondta Tim és elhúzott

A szám feléneklésével nem voltak gondok. Hamar meg is voltak vele, csak kétszer vették fel, tökéletes volt mind a kétszer. Csak azért ismételték meg a felvételt ,mert olyan élvezetes volt őket hallgatni.

- Nos akkor emberek lássunk munkához. – mondta Tim, és már vezénylete is a klip forgatását, ami szintén fenomenálisra sikeredett. Még az nap este összevágták, hogy megnézhessék a helyszínen a munkájuk gyümölcsét.

Chrisről indul a kép. Reggel van a férfi izzadtan ziláltan ébred, majd útra kel és mindenütt ugyan azt lássa, egy nőt akit elvesztett, az utcán őt követ. Riki a lány akit mindenkiben meglát, de mire utolérné, mindig eltűnik, közben énekelte a dalt, és végül a temetőben kötött ki egy névtelen sírnál rogyott térdre és akkor megjelent Riki megérintette a férfi vállát aki felnézett és akkor már Riki énekelt. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.

S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg,

ő lesz az utolsó, ki azt mondja: ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.

Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged.

- Emberek jobb nem is lehetne. - Mondta Tim azzal csaptak egy kisebb összejövetelt., ahogy Chris rengeteg ismerőse volt jelen, és Rikinek eszébe jutottak a Forma 1-es partyk, meg hogy mennyire hiányzik neki Kimi, és hogy hamarosan 18 lesz, négy nap múlva, és hogy aztán már tényleg nem lesz miért visszamennie Európába. A buliról hazafelé menet nem szólt senki egyetlen szót sem. Chris fáradtan rogyott le az ágyára és azon gondolkodott hogy ezek után hogyan tovább. Aztán kopogásra eszmélt.

- Bejöhetek? – kérdezte Riki akin egy selyem hálóing volt vékonypántos testhez simuló.

- Kiscsillag, istenem annyira szeretném ha ez igaz lenne. – mondta Chris

- Szeretnék még egyszer utoljára melletted aludni, holnap hazamegyek itt az ideje. Nem várhatom el tőled, hogy feláldozz értem mindent.

- Kiscsillag, szeretlek, de így lesz a legjobb mindenkinek. Keresd meg a gyerekek apját és légy vele nagyon boldog. – ölelte meg Chris Rikit, majd egymás karjaiban aludtak el. Már a repülőtéren voltak és még egyszer utoljára talán örökre búcsúztak egymástól.

- Kiscsillag vigyázz magadra, légy mindig önmagad, és mindig élj úgy hogy semmit se kelljen megbánnod.

- Chris, mindent köszönök, hogy ennyi időt energiát és szeretetet pazaroltál rám

- Ne mond ezt én is jól éreztem magam, de neked Kimi mellett a helyed, mert szerintem ő az ikrek apja, ha meg nem akkor is nektek együtt kell megöregednetek, mert egymásnak vagytok teremtve. – mondta Chris megölelte a lányt, majd eltolta magától és még hozzátette. – Kérlek soha többé ne keress, mert még egyszer nem tudok már lemondani rólad. – Riki a könnyeivel küszködött, de tudta hogy a férfinak igaza van, és a szavai cikáztak a fejében Kimiről, hogy ő eddig nem is vette észre hogy Kimi lehet a gyerekek apja, és hogy Jenni keverte meg a szart. De vajon mit fog mondani majd Kimi, ha hazamegy. Még csak utána sem ment, még csak nem is hívta. Lehet az sem érdekli mi van vele. Ilyen és ehhez hasonló félelmekkel utazott Zürichig, és a lakásig. Abba bízott, hogy nem találkozik össze Heikkivel, de most már a lakást is vissza kell adnia Chrisnek. De akkor hova mehetne, talán egyenesen Kimihez. Hiszen ő a gyámja, még 3 napig. Szólt a taxisnak, hogy megváltozott a terv, megadta az új címet. Felment a lakásba ahol még csak egyszer járt, és akkor eszébe jutott, hogy talán igazából minden akkor kezdődött el.  A fotózással, meg azzal a csókkal, ami egy ártatlan semmiség volt, de most ott abban a helyzetben, Kimi lakásának ajtajában egészen más értelmet nyert. Rikiben megdobbant valami, talán eddig is ezt érezte, csak elfojtotta magában. Épp kopogni akart mikor kinyílt az ajtó, és Kimi állt vele szemben.

- Valami zajt hallotta, és bíztam benne hogy te vagy az, gyere be. – mondta Kimi és beengedte a lányt. Riki bement a nappaliba lerakta a bőröndjét, és csak megszeppenve állt.

- Beszélnünk kell. – mondták ki egyszerre.

- Kezd te. – mondta Riki

- Rendben, de akkor ülj le. Kezdem az elején. Nem akarom, hogy azt hidd én akartam. Jenni keverte meg a dolgokat. Csak nem olyan rég tudtam meg hogy terhes voltál, és hogy el kellett vetetned, mert Jho így akarta. Sajnálom, hogy mindezt át kellett élned, ha bármit tehettem volna akkor megteszem. És azt is tudom, hogy ki volt a gyereked apja. Tőlem voltál terhes. Kicsim annyira bánt a dolog. – Kimi nem bírta tovább meg kellett hogy érintse a lányt aki most jött vissza hozzá és akit soha többé nem enged majd el. – Jenni teljesen megőrült, most egy klinikán van, és már nem a feleségem és, és… - Kimi nem tudta folyatni eluralkodtak raja az érzelmei. – És szeretlek, már egy ideje és egyre jobban történjék bármi azt szeretném, ha velem maradnál örökre. Persze csak ha nincs más valaki.

- Kimi nekem is be kell vallanom pár dolgot. Chrissel vége örökre, így a legjobb, azt mondta, hogy keressem, meg a gyerekeim apját és legyek vele boldog életem végéig. – mondta Riki és megölelte Kimit.

- A gyermekeid apját? – kérdett vissza Kimi elkerekedett szemekkel.

- Igen. – Riki megfogta Kimi kezét és a hasához vezette. – a születendő gyermekeim apját. Nem vetettem el a babát. Megfenyegettem az orvost hogy feljelentem, amiért ezt csinálta vele. És elég meggyőző voltam, szóval még mindig állapotos vagyok. – mondta Riki

- De akkor sem értem a gyermekeidet?

- Ikretet várok, egy fiút és egy kislányt. – mondta Riki. Kimi meg csak bambán nézett, de aztán feleszmélt és felkapta a lányt és magához ölelte, majd megcsókolta. – szeretlek, és szeretnék veled szeretkezni. Most itt azonnal. – mondta Riki.

- De nem lesz bajod? – kérdezte Kimi megszeppenve.

- Nem. - Válaszolta lány. Kimi a karjaiba kapta Rikit és bement vele a hálószobába. Levetkőztette a lányt, majd az ágyra fektette, és csókolni kezdte a testét. – Gyönyörű vagy. – mondta Kimi és a testük érzékien összeforrt, és mind a ketten határtalan örömöt éltek át egymás karjaiban, és utána egymás karjában aludtak el és egymás karjában ébredtek.

- Azt hittem csak álomvolt az egész. – mondta Riki

- Nem ez az örökkévalóság, szeretnélek feleségül venni minél előbb, és a világgá kürtölni, hogy boldog vagyok veled.

- az esküvővel várnunk kell míg nagykorú nem leszek, mert nem tudom hogy a gyámom bele egyezik e. – mondta Riki mosolyogva, majd megcsókolta a pasit és újra szeretkeztek. Teltek a napok, Kimi és Riki úgy döntöttek, hogy Riki Brazíliáig nem utazik egyetlen versenyre sem. Pihennie kell és felkészülni a szülésre. Mivel már betöltötte a 18 at lett jogosítványa, így bárhova gond nélkül el tudott jutni a városban. Zürich jó hely volt abból a szempontból, hogy ha foglalkoztak is a sztárokkal mindig volt más, más téma amin csámcsoghattak. Így már Riki esetleges terhessége nem izgatta a kedélyeket. Gond nélkül tudott járni terhes tornára, és ha Kimi tehette ő is elkísérte, de ez sajnos csak ritkán fordult elő. A Ferrarinál senki sem kérdezte, hogy Riki hol van. Kimi elmondott mindent a vezetőségnek, és azok megértették a lány távolmaradását. Aztán elérkezett a pillanat irány a Brazil nagydíj.

- Annyira izgulok. – mondta Riki a reptéren.

- Nincs miért, bármi is történik, azért én már most boldog vagyok. – válaszolta Kimi és megcsókolta a lányt. Riki a 26. hétben járt és már teljesen tagadhatatlanul látszott rajta hogy gyereket vár, még így is hogy kantáros farmer volt rajta, már a bő cuccok sem segítettek elrejteni a testét. Semmitől sem félt csak a Heikkivel való találkozástól.

- Készülj fel hogy odaát nagyon meleg lesz.

- Gondolom, és mit mondunk majd mindenkinek?

- Az igazat, ezt már nem lehet tagadni.

- Hát igen, de tudod mitől félek Heikki nagyon megharagszik rám amiért átvertem.

- Ne félj Heikki megérti majd a dolgot. Én jobban félek a bulvárosoktól.

- Miattam el lehetnek lopva.

- De mégis kellene nekik mondani valamit.

- Ebben igazad van, legyen egy sajtótájékoztató, amin elmondod hogy a te gyerekeidet várom, és az lesz a vége, hogy feljelentenek, mert még nem voltam nagykorú.

- Most viszont neked van igazad.

- Tudod mit ignoráljuk őket ahogy vannak. – mondta Riki majd felszálltak a gépre, majd egyenesen a szállodába mentek, Riki is és Kimi is átöltözött. Riki már alig fért bele a kismama ruhába de nagyon jól nézett ki benne.

- Szép vagy. – mondta Kimi és megcsókolta, és kézen fogva mentek egészen a Ferrari Homejáig.

- Riki kérlek várj meg beszélnünk kell. – jött oda hozzá Tamara.

- Nincs mit mondanom. – mondta Riki és elindult befelé az épületbe.

- Várj, mist nem riporterként vagyok itt. – kapta el Riki kezét, és nem engedte bemenni.

- Hanem?

- Most mint Jho barátnője.

- Így még annyira sem érdekel mint eddig Jhoval végeztem.

- Hallgass meg, tudnod kell valamit. Mindent megbánt, és szeretném ha megbocsátanál neki.

- Neki, nem érdemli meg, és jobb lenne ha elgondolkoznál a jövőtökön, hogy van e egyáltalán közös jövőtök.

- Riki ezek szerint neked nem jelent semmit az a sok együtt töltött év.

- Pontosan ez az, még mindig túl sokat jelent, és pont ezért nem tudom neki megbocsátani azt amit velem tett, és most nem arról van szó, hogy arra kényszeríttet hogy elvetessem a kicsiket, hanem minden másról. Az a legkisebb baj, hogy ezt akarta tőlem, mert amint látod átvertem, és most boldog vagyok, és nincs rá szükségem, és ha most megbocsátasz mennék a dolgomra. – mondta Riki, kikapta a kezét a lányéból és bement az épületbe, Kimi meg egy vállrándítással elintézettnek tekintette a dolgot. – Kérlek Kimi beszélj vele. – mondta könyörgő hangon Tamara.

- Én ugyan nem, eszembe sincs, ha Riki így döntött akkor így döntött és kész. – azzal ő is bement. – Jól vagy kicsim? – kérdezte Rikit aki elég rendesen zilált.

- Persze nincs semmi baj, csak kicsit felhúztam magam.

- Ülj le.

- Nem kell annyira aggódni, nem fogok belehalni. – kezdett el kiabálni Kimivel

- Jól van na bocs, csak aggódom, de ha zavar akkor el is mehetek. – mondta Kimi aki mostanában kicsit ingerültebb volt a kelleténél, nagyon aggódott Riki, meg a babák miatt. Persze rendszeresen jártak ultrahang vizsgálatra, ahol mindig minden rendben volt, de sosem lehet tudni. Az orvos azt mondta, hogy nagyon kell vigyáznia magára, mert az ikerterhességeknél a stressz nem tesz jót sem a babáknak sem a mamának.

- Sajnálom, nem úgy gondoltam. – mondta riki és odabújt Kimihez.

- Tudom, de mindig felidegeled magad mindenen, nem tesz jót nektek. – válaszolta Kimi és közben megsimogatta a lány hasát. – Hol fogunk lakni ha megszületnek a kicsik? – váltott gyorsan témát Kimi.

- Nem tudom, mit szólnál ha visszaköltöznénk Finnországba. Még sosem voltam ott, de el tudnám képzeli hogy ott öregedjek meg, veled.

- Sziasztok fiatalság. Üdv újra köztünk Riki. – mondta Stefano.

- Jaj, de örülök neked. – válaszolta Riki és a pasi nyakába ugrott. – Sorry most mennem kell, mert hív a természet.

- Menj csak mi itt leszünk valahol. – mondta Kimi és miután a lány eltűnt Stefanohoz fordult. – Szeretném ha te lennél a tanúm az esküvőnkön.

- Megkérted a kezét?

- Még nem, de ma este szeretném, csak azt akartam tudni, hogy vállalod e?

- Persze hogy megtisztelő hogy rám gondoltál. – hát igen Heikkit azért mégsem kérheti meg,az pofátlanság lenne.

- Kis esküvő lesz. Csak mi ketten meg a két tanú, nem lesz felfordulás, volt már nagy esküvő és hogy ért véget.

- Ti tudjátok, és Riki tanúja ki lesz?

- Nem tudom, el sem tudom képzelni. – mondta Kimi, Riki akkor jött vissza a mosdóból. Egész nap nem csinált semmit csak a Paddockban téblábolt, feleslegesnek érezte magát, és elég rendesen elszomorodott a gondolattól hogy felesleges. Kimi látta a lányon hogy valami baja van, de nem kérdett  rá a dologra, csak mikor már a szobában voltak.

- Kicsi mi bajod van?

- Csak most jöttem rá, hogy rajtad kívül nincs egy igaz barátom sem. – kezdett bele Riki, de akkor kopogás zavarta meg őket, Kimi ajtót nyitott és a boy lépett be a szobába.

- Egy üzenetet hagytak Miss Richardsonnak. – azzal átadta Rikinek a borítékot, majd távozott. Riki elmerengve bámulta a borítékot amin csak ennyi ált, törpe. Remegett a keze ahogy kinyitotta, és kivette belőle a levelet, és ahogy kivette kiesett belőle egy kulcs. Riki elolvasta az üzenetet. „Egyszer régen ígértem neked valamit, szeretném betartani. Boldog születésnapot, lent vár a garázsban. Jho.”

- Mi az? – érdeklődött Kimi

- Gyere velem és megmutatom, amúgy Jhotól kaptam szülinapomra, és van is egy sejtésem, hogy mi az. – azzal lementek a pincébe, Riki megnyomta a kulcs riasztóját és a hang irányába mentek. Riki alig hitt a szemének mikor meglátta az autót, egy tűzpiros 1964-es Shelby Cobrat.

- Mi ez? – kérdezte Kimi elképedve

- Ez egy autó, Jhotól kaptam, egyszer régen tett nekem egy ígéretet. Azt mondta ha 18 leszek kapok tőle egy kocsit.

- De egy ilyet. – mondta pihegve Kimi, még mindig nem tért észhez a látványtól. – Nem gondolod, hogy ki kellene békülnöd vele?

- Nem tudom, egy ajándékkal még nem vásárolhatja meg a megbocsátást.

- Itt nem az ajándékról van szó, itt kettőtökről, meg arról, hogy rég egy család voltatok. Szerintem még mindig szeret, és adnod kellene neki még egy esélyt.

- Elkísérsz hozzá? – kérdezte Riki és már ráncigatta is Kimit a kocsi felé

- Most? – Kiminek más terve volt az estére nézve, de ha Riki menni akart, hát menni kellett. Riki vezetett és Tamara szállodájába mentek, a recepcióhoz ment.

- Hello, szeretném megkérdezni, hogy Tamara Ecclestone melyik szobában szállt meg?

- Sajnálom, de nem mondhatom meg, szállodánk híres a diszkréciójáról. – mondta a férfi a pult mögül.

- Teszek rá, ha nem mondja meg most azonnal, hogy hol lakik, olyan botrányt csinálok, hogy nem teszi zsebre. – fenyegetőzött Riki.

- Sajnálom de nem segíthetek. – Riki gondolkodás nélkül benyúlt a pult mögé, elkapta a férfi torkát.

- Tudja ki vagyok én?

- Riki nyugodj meg, mindjárt felhívom Tamarát és lejön értünk.

- Nem kell elintézem. – az egyik kezével a pasi torkát szorította a másikkal meg már a számítógépben pötyögött. – Na meg is van, mehetünk. Köszönöm a segítséget. – azzal elengedte a férfit, megigazította a nyakkendőjét, és hívta is a liftet. Riki szíve a torkában dobogott ahogy Tamara ajtója előtt állt, istenem mi lesz, ha már nem is akar látni, gondolt bele, de azért bekopogott. Tamara nyitott ajtót.

- Jho Riki van itt. – mondta boldogan, Jho előkerült és csak egymást nézték hosszúnak tűnő percekig.