- Riki. – mondta Jho könnyes szemekkel.

- Jho istenem úgy hiányoztál. – válaszolta a lány és végre valahára megölelték egymást

- Annyi mindent meg kell magyaráznom, hogy miért volt. De először tudnod kell hogy sajnálom.

- Hát, amint látod nem vetettem el a kicsiket, szóval itt egy, egy. – mondta Riki mosolyogva.

- Magunkra hagynátok bennünket, van pár dolog amit meg kell beszélnünk. – mondta Jho Tamarára és Kimire nézve.

- Bocs haver, nem rosszból, de nem szívesen hagylak kettesben vele. – mondta Kimi

- Kimi gyere velem, meghívlak egy italra, és én majd mindent elmondok, hidd el jobb lesz nekik kettesben megbeszélni a dolgokat. – mondta Tamara és szinte erővel vonszolta ki Kimit a szobából.

- Kérlek Riki ülj le. – mondta Jho, Riki leült és csak várt, hogy a pasi elkezdje. – Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, hisz ismersz. De most mégis olyan nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. A féltestvéred vagyok, Frank volt az apám, és elhagyta anyámat. Ő maga nem tudott semmiről, ezért ne gyűlöld, mert én sem haragszom rá. Anyám, nem mondta el neki, hogy gyereke lesz, Frank meg elhagyta, mert Annát szerette. Sosem tudta meg hogy a fia vagyok, lehet hogy így a legjobb, így legalább nem gondolta, hogy a vagyonát akarom. Riki  mindent sajnálok, kérlek bocsáss meg mindenért amit ellened tettem.

- Jho ha tudnád mennyre hiányoztál. – mondta Riki és megölelte a férfit, majd egymás vállán sírtak.

Kimi elég idegesen ült le a bárban, Tamara is látta rajta, rendelt két narancslevet.

- Figyelj Kimi nem kell aggódnod, nem fogja bántani

- Honnan tudod, eddig is csak bántani tudta. – mondta gonoszul Kimi.

- Nem, mert Riki Jho féltestvérek. – mondta Tamara, és rögtön folytatta mert látta, hogy Kimi nem ért semmit. Aztán körülbelül egy óra beszélgetés után megjelent Riki és Jho. Riki Kimi ölébe ült, és megölelte.

- Kibékültünk Jhoval. – mondta.

- Helyes, akkor most én is megragadom az alkalmat, romantikusabb helyre gondoltam, de már nem bírom tovább. – mondta Kimi és felállt, majd letérdelt Riki elé, elővette a gyűrűt a zsebéből. – Szeretném ha hozzám jönnél feleségül.

- Kimi szeretlek. – mondta a lány és megcsókolta a pasit. Aztán verseny, és utána nekiálltak tervezgetni az esküvőt. Tamara segített Rikinek mindenben, és december 5. ére tűzték ki a nagy napot, Monacóban. A fényűzés a csillogás városában, ahol minden lehet, és ahol mindent szabad, csak ilyen kis esküvőt nem, de azért döntöttek a hely mellett, mert a kis országból kitiltották a lesifotósokat, és így nem kellett  attól tartaniuk, hogy valamelyik újságba látják viszont magukat. Riki reggel korán ébredt, a kicsik keltették, már biztos érezték, hogy hamarosan jön a nagy pillanat. Tamara segített neki az öltözködésben, egy fehér hosszú ruhája volt, mell alatt szabott, olyan igazi kismama ruha, szépvolt, a terhességnek köszönhetően már egész gömbölyű volt mindenütt, Tamara festette ki és készítette el a haját.

- Gyönyörű vagy, és köszönöm, hogy itt lehetek. – ölelte meg a lányt.

- Ugyan a családom része vagy, fél évvel ezelőtt még egyedül voltam, mint az ujjam, és most megint együtt vagyok Jhoval, és ezt neked is köszönhetem.  – csak Jho Tamara Stefano és Kimiék voltak jelen. Jho kísérte be Rikit a terembe.

- Vigyázz magatokra, és szeretlek. – súgta a fülébe, majd elengedte a  kezét és átadta Kiminek. – Te is nagyon vigyázz rájuk. – mondta a férfinak, aki csak némán bólintott, aztán kezdetét vette a szertartás. És miután házastársak lettek, elmentek ebédelni az egyik puccos vendéglőbe. Kimi pezsgőt rendelt, Rikinek is aki csak koccintott vele.

- Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer veletek fogom megülni a lakodalmam, és sosem hittem volna, hogy ember lehet ennyire szerelmes mint én most. Mindenkinek szeretném megköszönni a támogatást és a segítséget. Riki most neked szólok, tudd hogy már rég szerelmes voltam beléd, csak elfojtottam az érzést és annyira jó most hogy mégis együtt vagyunk és örökre boldogok leszünk. – aztán magasba emelte a poharát, mindenki így tett, pillanatokig, csak a csilingelő üveg hangját lehetett hallani, aztán az öröm pillanatait egy elfojtott sikoly törte meg. Riki a székére roskadt és a hasához kapott

- Baj van csak. – csak ennyit tudott kinyögni, és már el is ájult.

- Riki, Riki térj észhez, nem hagyhatsz itt, gyere segítened kell. – Kimi végig beszélt Rikihez, míg a kórházba nem értek. A doki nem engedte be Kimit a műtőbe, így hát odakint kellettet várakoznia a többiekkel. És 3 óra múlva megjelent az orvos, vigyorogva.

- A felesége és a két baba is jól vannak. Gratulálok, a kisfiú született először, és a kislány másodszor.

20 év múlva Párizsban.

 Azt mondják, hogy a tavasz a legszebb évszak a világon, és főleg a szerelem városában, de szerintem tévednek, ilyenkor a legszebb mikor befedi ez a pihe puha fehér réteg, de lehet csak számomra szép, mert az otthonomra emlékeztet. Igen Finnországban nőttem fel, de Párizsba jöttem tanulni, zeneművészetet. Lett volna választásom, de én így döntöttem. Nehéz volt elszakadni a családtól és az ikertesómtól, de minden ilyen döntés nehéz. Szeptember óta nem találkoztam velük, azóta itt élek, de már nem magam. Van egy barátom 3 évvel idősebb nálam pont 3 évvel. Hihetetlen kék szemei vannak, és emlékszem az első találkozásunkra. Kora őszi napsütés volt. Épp órára mentem, és akkor belebotlottam valakibe.

- Nem tudsz kicsit jobban vigyáz? – mondtam miután már a földön heverő papírjaimat szedem össze, ez is pont ilyenkor jön belém, mikor életem első előadására sietek, és nem akarok elkésni.

- Excuses-moi. – mondta a srác, miközben segíteni próbált.

- Na tessék és még nem is beszél emberi nyelven. – kicsit ideges voltam, sokszor volt ilyen. Azt mondják ezt anyámtól örököltem.

- De beszélek angolul, de Párizsban vagyunk, sajnálom ami történt.

- Semmi gond, de most megyek. – kaptam ki a kezéből a papírjaim maradék részét. Elindultam az egyetem felé, és ő jött utánam. Gyorsítottam és ő is gyorsabban szedte a lábait. Megálltam és megfordultam

- Mond miért követsz engem? – szegeztem a szemébe a kérdést, és akkor megállt az élet, én még olyan szemeket nem láttam, égszínkék szemei voltak és piszkos szőke haja, és hihietlen volt ahogy rám nézett.  

- Én nem követlek, az egyetemre megyek, mert ott lesz előadása egy közeli ismerősömnek.

- A rockrörténele órára jössz te is?

- Igen, csak nem te is?

- De, erre várok már hosszú évek óta, talán mióta először volt kezembe a gitár.

- Szia Nicholas vagyok.

- Én meg  Lena.

- Gagyi szövegnek fog tűnni, de annyira ismerős vagy nekem, vannak emlékeim egy lányról, de nagyon régről, úgyhogy nem lehet ő. Annak is hosszú fekete haja volt és ilyen igézően kék szeme, de te nem lehetsz ő, mert az 20 éve volt, talán de lehet hogy csak álom. – Így lett egy barátom, aki az előadás után bemutatott a nagyon közeli ismerősének. Már azóta együtt vagyunk és én vagyok a legboldogabb ember a világon. Megismertem Nicholas családját, igaz még nem személyesen, de tudom, hogy van két nővére Lilian Jean és Toni, és van egy húga  Leona., én is meséltem neki a családomról. És úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk egymásnak a két családot.

- Szai Anya, arra gondoltam, hogy mi lenne ha Párizsba jönnétek apával, és itt ünnepelnénk meg a szülinapunkat?

- Én azt hittem hazajössz végre, annyira hiányzol.

- Be akarom mutatni a barátomat, és az ő családja is most ér rá, szóval szeretném ha ti jönnétek.

- Rendben kicsim, megbeszélem apával és utána visszahívlak. – apa is belement a dologba, és hát 5. –én este érkeztek, a bátyámmal. Matthias Johnatannal, de mindenki csak Johnnak hívta. Havazott odakint Nicholas már nagyon aggódott, hogy Lenaék késnek. De aztán kinyílt a vendéglő ajtaja, és Lena lépett be először rajta, majd az édesanyja az apja és a testvére. Lena odament Nicholashoz és megölelte.

- Megjöttünk, had mutassam be a szüleimet Juliett Raikkönen, az anyukám, Kimi az apukám, és a tesó.

- A bátyja vagyok, John. – mondta mosolyogva a fiú aki szintén kék színű volt, csak szőke volt a haja.

- Anya, apa, bátyó, ő Christopher Nicholas Cornell. – mondta aki Lena a nevet, és akkor a színpad felől megszólalt egy hang, egy ismerős hang. Egy bárszéken ülő férfi körvonalai látszottak. Riki felismerte, tudta, hogy ő az és ez a fiatal férfi a lánya oldalán Stoffi. Mennyire kifürkészhetetlen a sors.

- Jó estét hölgyeim és uraim. Szeretnék boldog születésnapot kívánni minden ma ünneplőnek, kőztök a fiamnak Nicholasnak, a barátnőjének Lenának, és annak ikertestvérének Johnnak. – és a férfi énekelni kezdett franciául egy dalt. Még mindig szexi volt így jócskán 60 felett is. A haja félhosszú, de rengetek ősz hajszál tarkította, ami nagyon jó állt neki. Kimi és  Riki is felismerték a férfit, Kimit elfogta valami fura érzés tudta, hogy a felesége őt szereti, mert ezt az elmúlt 20 évben sokszor bebizonyította, de néha voltak pillanatok mikor látta a nő szemében a vágyódást, egy másik élet felé. A pasi befejezte a számot és a fia asztalához ment.

- Jó estét mindenkinek. – mondta mikor odaért. Lena felállt.

- Had mutassam be a szüleimet. – mondta

- Nem kell mi már ismerjük egymás., régről, nagyon régről,én már akkor is vén csont voltam. – mondta a férfi. – Szia Kimi. – mondta kezét nyújtotta Kiminek és megölelte.

- Szia Chris. – Kimi még mindig tartott a pasitól.

- Kiscsillag még mindig gyönyörű vagy. – mondta Rikinek, és őt is megölelte. – Szép a családod.  Biztosan te vagy Johnnatan. – Chris Lena testvérével is kezet rázott.

- Kiscsillag. – mondta Nicholas. – Istenem ez hihetetlen, Riki te vagy az, nem hiszem el.

- Mi a jó élet van már, egészen elviselném, ha minket is beavatnátok. – mondta Lena.

- Pont olyan vagy mint az anyád. – mondta Chris, és aztán elkezdte mesélni a dolgokat – El sem tudod képzelni, hányszor akartalak megkeresni, hogy milyenek lettek a kicsik, de ezt az életben sosem gondoltam volna, hogy itt találkozom veletek. – mondta Chris.

- Látod mi boldogan élünk azóta és megfogadtam a reptéri  tanácsod, szeretem Kimit és így a legjobb. De látod a sors mennyire kifürkészhetetlen. Azért csak összehoz bennünket újra.