Susann már a ház ajtajában várt Peterre. Pontosan tudta hogy mikorra ér majd oda. Csak egy fejbólintással üdvözölték egymást, majd bementek a házba. Titkos találkozó volt a kívülállók azt hihették hogy szeretők. De a látszat csak köztük sosem volt több barátságnál. Peter a konyhába ment, szó nélkül töltött magának egy üdítőt, és bele egy jó nagy adag vodkát.

- Nincs még túl korán az iváshoz. – Peter nem válaszolt csak megrántotta a vállát. – Elmondod végre hogy mi a frász bajod van?

- Először meg kell ígérned nekem, hogy soha, senkinek nem mondod el amit most mondok neked.

- Az isten szerelmére bökd már ki végre hogy mit akarsz. – mondta Susann és leült Peterrel szembe.

- Lillian itthon van?

- Nincs ma hosszú napja van a suliban

- Remek, akkor sokáig leszünk egyedül. Hosszú történetet akarok neked elmondani. – Susann is töltött magának az italból és figyelmesen nézett Peterre.

- Szeretem Elizabethet, és nem akarom elveszíteni.

- Ezzel mindannyian így vagyunk ha szeretünk valakit.

- Nem értesz, ő beteg. Nem lehet gyereke mert abba belehal, és én nem akarom elveszíteni, mert abba belepusztulnák.

- Mi a baja?

- Súlyos eddig kezeletlen cukorbetegsége van, és belehalna a terhességbe. A kórházból jöttünk haza aznap mikor ott jártál nálunk. Terhes volt. – Peter nagyot kortyolt az alkoholos üdítőből. Már érezte is a szesz hatását, elzsibbasztotta az agyát és könnyebb volt a beszéd.

- Jézus, csak volt?

- Igen, nem tarthatta volna meg. és nem elég neki az a sok csapás ami eddig érte, most még ez is.

- Ugyan mit tudhat ő az életről? Hány éves is? – kérdezte kicsit szemrehányóan Susann

- Nem az számít hogy hány éves hanem hogy min ment keresztül eddig. Van egy kislánya akit nem tudott felnevelni, de minden nap látta míg Európában élt, ő a keresztanyja.

- Én is magam nevelem Lilliant.

- Ez is igaz, de te neked volt biztos háttered, és Chris is veled volt még mikor megszületett. De Elizabeth már akkor maga volt mikor megtudta hogy terhes.

- Akkor sem értem, hogy egy anya hogy tudja elhagyni a gyermekét.

- Igazságtalan vagy. Már bánom hogy idejöttem hozzád. Megértésre volt szükségem, de benned a szimpátia szikráját sem látom. Megváltoztál.

- Én változtam meg, könyörgöm gondold végig amit beszélsz. Feleségül vettél egy csitrit akit nem is ismersz. Lehet csak azért mert az öcsét szeretője volt és így akartál bosszút állni.

- Kicsinyes vagy. Én akartam bosszút állni. Elmondanád nekem, hogy miért is? Mert nem vagyok vele tisztában

- Azért mert elvett feleségül.

- Az rég volt talán igaz sem volt. És tudtommal köztünk sosem volt semmi.

- De te sosem mondat, hogy szeretnéd ha lenne.

- Jézus Susann hallod magad. Most mondtam el hogy életem értelme beteg és szenved, te meg jössz a múlttal amin én már túltettem magam. Azért jöttem ide mert azt hittem, te majd megértesz, és hogy kiönthetem a szívem. Most egy igaz barátra van szükségem, te meg a régi dolgokról akarsz beszélni. Nekem erre most nincs szükségem. Jobb lesz ha most megyek, te pedig felejtsd el hogy itt voltam, és hogy beszéltünk. Vagy mondok jobbat felejtsd el hogy élek, hogy valaha is ismertük egymást. Csalódtam benned. – mondta Peter és megitta az itala maradékát. Majd felállt az asztaltól és indulni készült.

- Peter kérlek ne menj el. Nem akarom hogy vége legyen a barátságunknak. Kérlek. – könyörgött Susann. Tudta hogy nem most kellett volna felhoznia a dolgot. – Szeretnélek meghallgatni és sajnálom, hogy kiállhatatlan voltam. Belátom hogy vannak olyan tényezők amik egy anyán arra kényszerítenek hogy elhagyják a gyermeküket. Ha neked az segít akkor szívesen meghallgatlak. – Peter csak megfordult hogy lássa a nő szemét. Mikor belenézett tudta hogy nem hazudik

- Elizabeth azt mondta hogy túl van rajta, egyik pillanatról a másikra, de azt hiszem, hogy ez koránt sincs így. Szerintem nem fogja szedni a fogamzás gátló tablettát. Biztos vagyok benne hogy újra teherbe akar esni. Gyereket akar szülni nekem. De nem fogja fel hogy én nem akarok gyereket. Nem akarom őt elveszteni, nem érdekel hogy nem lesz gyerekem, nekem csak ő számít.

- És mit akarsz tenni?

- Voltam orvosnál és teszek érte hogy nekem ne lehessen gyerekem.

- Hogyan? – Susann annyira elcsodálkozott Peter határozottságán, nem tudta hova tenni. Látszott a férfin hogy Lucy nagy hatással van rá.

- Vasectomiát csináltatok. Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Pontosan tudom mivel jár, de nem érdekel. Csak arra kérlek, hogy falazz nekem.

- És mégis megmondanád, hogy hogyan. A feleséged finoman a tudtomra adta hogy ki nem állhat.

- Dehogy, csak kicsit ki volt idegileg. Elég húzós napok voltak mögöttünk. Amúgy azt hiszem,  hogy jobb ha tőlem tudod meg Chris és Vicky elváltak.

- Mikor? Hogyan? Miért? – zúdította Peterre a kérdéseit Susann.

- Néhány napja. Miután hazajöttek az európai turnéról.

- Gyereke?

- Chrisnél maradtak. Vicky ellen büntetőjogi eljárást indítottak becsületsértésért.

- Sosem szívleltem azt a nőt. És ezt nem azért mondom mert elvette a férjem, hanem mert egy kiállhatatlan teremtés volt.

- Hidd el hogy én sem kedveltem, de hát ugye ez van a vágy az nagy úr. Most viszont megyek haza. Elizabeth maga van otthon, és attól félek, hogy agyon hajszolja magát. Kitalálta hogy kitakarítja az egész házat.

- Energia van benne. – mondta mosolyogva Susann.

- Mikor mi is ennyi idősek voltunk bennünk is volt.- válaszolta Peter majd megölelte a nőt és hazament.

Chris fel alá mászkált a nagy házban. El kell adnom, mondogatta magában, de nem volt szíve túladni rajta. Tim felajánlotta hogy költözzenek hozzá.

- Elég nagy ez a ház négyünknek, és nekem is hiányzik a társaság. Fura hogy Lucy nincs itt.

- Nem telik el úgy nap hogy ne gondolnák rá.

- És miért nem látogatod meg, van még néhány nap az új koncertkörútig igazán megérdemelnél néhány nap pihenést.

- Ugyan és mit mondanák nekik. Bocsika, jöttem megnézni, hogy minden rendben van e. meg ha baj van akkor magammal viszem Lucyt mert szeretem. Na az tuti szép lenne.

- Figyelj nem azt mondom hogy légy a szeretője, de lehet ha látnád hogy jól van belenyugodnál.

- Gondolod, hogy jó lenne látnom, hogy boldog a bátyámmal, mikor velem is az lehetne.

- Nem azt mondom, de azt se feledd hogy ott él a lányod.

- Igen akit négy és fél éve nem is láttam. Lehet már nem is emlékszik rám. Mit mondhatnák neki. hogy szia kicsi én vagyok az édesapád, és hogy legszívesebben leköpném magam, mert eddig feléd sem néztem

- Könyörgöm kezdj valamit magaddal, mert egyre idegesítőbb vagy. Mi lenne ha elkezdenél csajozni, ha gondolod bemutatlak pár hírességnek.

- Rám akasztanál valami kiscsajt mert jó reklám lenne. Még szerencse, hogy Nicole már foglalt. – mondta keserűen Chris.

- Tudod mit senyvedj ahogy csak akarsz, én már nem mondok semmit. – mondta Tim és ott hagyta Christ a besötétített nappaliban. Chris nem foglalkozott vele. Töltött magának egy italt. Leroskadt az egyik fotelbe és Lucy arca lebegett a szeme előtt. Annyira életűen, hogy próbálta megsimítani, de a kép szertefoszlott.

- Drága Lucy ha tudnád mennyire szeretlek. Sosem hittem volna hogy ennyire hiányozni fogsz. – mondta ki a gondolatait hangosan. Aztán töltött magának még egy italt, a sokadik feles után végül úgy döntött, hogy abbahagyja. Nagy nehezen feltápászkodott a fotelből és Tim dolgozószobájába ment. Leült az íróasztal mögé és egy lapot keresett. Eldöntötte hogy ír egy levelet Susannak. Fogott egy tollat, amit először a tenyerén próbált ki hogy ír e. Talán a negyedik toll kezdett el azonnal írni. A lap fölé hajolt és leírta a megszólítást. Drága Susann! Basszus így mégsem kezdheti el a levelet. Fogta és összegyűrte a papírt, majd réveteg szemmel bámulta a tiszta lapot maga előtt. Eszébe jutott mikor még boldogok voltak Susannal, mikor a Facérok film bemutatójára mentek, vagy a Grammy gálára, kéz a kézben. Vett egy mély levegőt a  papírhoz nyomta a tollat és csak írt, mindent ami eszébe jutott. Majd befejezte és újra elolvasta mindazt amit leírt.

Susann. Nem magyarázkodom semmiért, mert nincs értelme. Tudnod kell hogy most csak azért írom meg mind ezt mert részeg vagyok. És ilyenkor az ember sokkal bátrabb, talán még ahhoz is lesz merszem hogy feladjam neked ezt a levelet. Hiányzol, te is és a kislányunk is. Az elmúlt 4 évben nem sokat törődtem veletek, és ez az én hibám, nem keresek kibúvókat. Gyenge voltam, elhomályosította a szemem egy látomás, egy délibáb. Azt hittem Vicky más, de tévedtem és 4 évet vesztegettem el az életemből rá. Bár ott van a két kicsi akiket szeretek, mégis minden más lett volna ha te mellettem vagy. Hiányoztok, szükségem van rátok. Nem azért nem kereslek személyesen mert félek, hanem, mert nem tudom, hogy akarsz e még az életben valaha látni. Nem akarok újabb fájdalmat okozni sem neked sem Lilliannek. Lehet már nem is emlékszik rám, vagy azt sem tudja hogy ki vagyok. Megértelek ha azt mondtad neki, hogy meghaltam, vagy hogy valaki más az édesapja. Nem is érdemlem meg a szeretetét, de ha mégis meg tudsz nekem bocsátani szeretnélek benneteket újra látni, megölelni, és szeretném a lányom megismerné a testvéreit.

Anyám, Chris ez nagyon ömlengősre sikeredett, mondta egy hang a fejében. Fogta a papírt gondosan összehajtotta és belerakta egy borítékba. Ráírta a címet Susann Silver régi közös otthonuk címét adta meg. ha még ott lakik akkor megkapja, ha viszont elköltözött, akkor talán megadta az új címét és majd utána küldik. Most már csak el kell vinni a postára és feladni. Vajon mit szól hozzá, lehet el sem olvassa, gondolta magában Chris ahogy a borítékot bámulta. Susann azonnal felismeri Chris írását, mindig húzta hogy milyen szépen ír, ami igaz volt. Chris szája akaratlanul is mosolyra húzódott, mikor eszébe jutott hogy Susann mit szokott neki mondani. Pont olyan szépen írsz mint amilyen szexis vagy.  Chris addig akarta feladni a levelet míg a pia hatása alatt van, mert nem számított semmi, és sokkal bátrabban érezte magát.  De ivott és így nem ülhet kocsiba. Hívott egy taxit, majd a legközelebbi postahivatalba vitette magát. Ezer éve nem volt postán, az ilyen dolgokat Tim intézett, de ezt nem akarta rábízni. Remegett a keze ahogy odaadta a lánynak a borítékot. A csajra nézett és meglátta a szemében hogy felismerte őt. A lány bátorítóan rámosolygott, Chris meg vissza. Majd búcsúzott és kilépett az épületből, megkönnyebbült mikor már nem volt nála a levél. Már csak arra tudott gondolni, hogy Susann kezében a döntés