Peter megállt még Mattnél, mielőtt hazament volna. Alig bírta ki hogy ne egyenesen Lucyhoz menjen. Szüksége volt a lányra, érezni akarta az illatát, a bőrét a teste minden porcikáját. Ki volt éhezve a szerelmükre. De ez egy fontos találkozó volt Mattal, bárhogy is akarta nem mondhatta le. Leparkolt Matt nagy fekete kocsija mellett, kiszállt. Nagyon fájt a dereka, már napközben is és nem csak hajnalban. Felballagott a lépcsőn és becsengetett. April nyitott ajtót.

- Gyere be. Matt már vár.

- Hol van?

- Odalent a próbateremben. – bökött a fejével a pinceajtó felé. – Mond meg neki hogy fél óra és kaja. Ha nem jön fel akkor vessen magára. – tette hozzá a nő kicsit ingerülten. A férfi csak intett a fejével, és kinyitotta a lejárati ajtót. Egy sima egyszerű hétköznapi ajtó volt. De utána várta még egy, egy hangszigetelt ajtó. Kinyitotta és amilyen gyorsan csak tudott bement rajta. Matt épp dobolt egy régi dal. Nagyon ment neki, talán ő a világ legjobb grunge dobosa, gondolta magában Peter. Lement a lépcsőn és a falnak támaszkodva figyelte, ahogy a férfi mindent belead a zenébe. Három dalt játszott el, mire észrevette hogy Peter az ajtóban áll.- Haver, régóta itt vagy? – kérdezte lihegve.

- Csak néhány perce. A feleséged üzeni hogy fél óra múlva kaja.

- Ráér. – legyintett Matt.

- Baj van? – kérdezte Peter.

- Dehogy csak terhes, és eléggé zabos néhány napja.

- Gratulálok, ez igazán remek hír.

- Igen én is örülök, csak kicsit öreg vagyok én már ehhez.

- Viccelsz, még mindig te vagy a legjobb dobos a világon.

- Hát az nem olyan biztos, ahogy az sem hogy végig tudnák csinálni egy egész estés koncertet. – mondta Matt, közben az arcát törölgette a törölközővel.

- Valójában azért jöttem, mert meg akarom kérdezni, hogy merre indulunk majd az új tervünkkel kapcsolatban.

- Azaz igazság, hogy most nem nagyon gondolkoztam ezen, megegyeztem egy New Orleans-i zenekarral, hogy amikor nekik jó lesz jelentkeznek, és valamelyikünk elmegy meghallgassa őket. 

- Ok rendben, majd szólj ha jelentkeznek. Úgy is ígértem Elizabethnek hogy megmutatom neki Amerikát.

- Rendes csajnak tűnik. – mondta Matt.

- Szeretem.

- az tuti, ha elvetted feleségül. – vágta hátba Petert. – Kérsz egy sört.

- Á kösz nem még terveim vannak estére. – mondta a férfi.

- És milyen vele? - kérdezte miközben felnyitott egy sört és ledobta magát a kanapéra.

- Eszeveszett, újra 20 évesnek érzem magam. – válaszolta Peter.

- Valahogy a ráncaid is kisimultak mióta vele vagy. – húzta az agyát Matt.

- Vicces vagy. Most viszont megyek

- Várj maradj még, dumáljunk kicsit. Szerinted lesz valami újra Chris és Susann közt.

- Nem tudom. Szerintem ha akarna is kialakulni valami, azt a Hollywoodi csillogás megfojtja.

- Hát Susann Silver megjelenik Los Angelesben, tuti azzal lesz tele minden pletykalap, hogy Soundgarden reunion lesz.

- Te ez nem is rossz ötlet. – kapott a fejéhez Peter

- Micsoda? Hogy újra turnézzunk a Soundgarden név alatt. Szerintem még viccnek is rossz. – mondta Matt, de Peter csendre intette

- Nem pont arra gondoltam, de lehetne valami jótékonysági koncert öreg grunge dalokkal. Most felkapott énekesek énekelnék az üreg számokat. Mindenki hozzáadna valamit a saját stílusából. Olyan formán mint az MTV Icon, csak nem egy zenekarnak szentelnénk a figyelmet, hanem egy egész korszaknak.

- hallod ez nem is rossz ötlet. Csak meg kell egyezni a fellépőket, meg támogatókat kell keríteni. És valakit akiket mi támogatni.

- Nyugi a pénznek találunk helyet. De mit szólsz jó ötlet?

- Naná, haver én benne vagyok.

- Rendben akkor majd teszek lépéseket az ügy elindításában. De most lelépek a feleségemhez. Remélem valami fini kajával vár. – azzal Peter felállt, Matt pedig követte, majd a kijárati ajtóban búcsúzott tőle.

- Na akkor jó szórakozást nektek. – azzal megveregette a barátja vállát.

- Abban biztos lehetsz. – azzal kocsiba pattant és meg sem állt hazáig.  Viszont a feleségét nem találta a földszinten. Felment az emeletre, benézett a hálószobába. Lucy az ágyban aludt. Peter leült az ágy szélére és egy csókot nyomott a lány homlokára. Lucy mocorogni kezdett

- Elfáradtál kicsim ebben a néhány napban. – mondta Peter és megigazított a lány takaróját, majd lement a konyhába. Megkajált, már épp mosogatott mikor valaki átkarolta a derekát.

- Szia szerelmem. – súgta a fülébe Lucy.

- Felébresztettelek? – kérdezte Peter, miközben megfordult

- Nem, arra ébredtem hogy hiányzol. – és szenvedélyesen megcsókolta a férfit. Olyan csók volt amilyet Peter még sosem kapott. Benne volt a határtalan szerelem, a félelem, hogy Lucy elveszti Peter, és talán még az univerzum ereje. – Akarlak. – suttogta a lány. A vágy átjárta minden porcikáját, és ezt Peter is érezte, és nem tudott ellenállni a lánynak. Ő is kívánta a lányt. Minden egyes együtt töltött pillanatban a magáévá akarta tenni. De míg itt voltak Chrissék nem nyílt rá alkalom. Mert Toni az első este bekéredzkedett az ágyukba. És sem ő sem Lucy neki tudtak neki nemet mondani. Peternek nem is kellet több. Nem is bírt volna magával. Lucy hívogató volt, tele vággyal, és érzékiséggel. Egy hirtelen mozdulattal lesöpörte a pultról az edényeket, néhány tányér csörömpölve szilánkokra tört, ugyanazzal a lendülettel elkapta Lucyt és felültette a konyhapultra. Lucy a férfi derekára fonta a lábait, vad csókokat váltottak. Szeretkeztek, olyan volt mint akik most búcsúznak egymástól, olyan volt, mintha ez lenne az utolsó alkalom. És Lucy néha máskor is érzett így egy, egy együtt töltött éjszaka után. Mintha Peter minden egyes alkalommal búcsúzna tőle.

- Szeretlek. – suttogta a lány.

- Én is szeretlek. – válaszolta a férfi, majd megcsókolta a lányt.

Teltek a napok, egy egész hét telt el Chrisék elutazása óta. Az élet csodás volt. Megérkezett a tavasz, és vele Chris első üzenete is az első koncert után.

- Kaptam egy e mailt Christől. – mondta Peter. Lucy az ölébe ült és úgy olvasták el a levelet, és nézték meg azt a néhány képet amit a képhez csatolt nekik.

- Annyira aranyosak ezek a gyereke. – mondta Lucy.

- Zabálni valók az biztos. Főleg Toni, élvei a rivaldafényt.

- Mi lenne ha mi is megpróbálkoznánk egy kisbabával? -  kérdezte Lucy, miközben hozzábújt Peterhez.

- Kicsim, én lennék a legboldogabb, ha nekünk lehetne közös babánk, de neked nem szabad, mert belehalsz.

- És mi van ha tévedtek az orvosok.

- Kérlek ne menjünk most bele ebbe.

- Te nem is szeretsz engem, nem akarsz tőlem gyereket. Bezzeg Susann tőle biztos akartál volna. – mondta undokul Lucy. Tudta hogy megbántotta a férfit. Ez is volta célja fájdalmat okozni neki. azt akarta hogy tudja meg, mit érez most Lucy.

- Kicsi ne mondj ilyeneket. Tudod hogy szeretlek, és hogy te vagy a legfontosabb nekem.

- Nem fogod fel, hogy gyereket akarok.

- Neked már van egy kislányod, sosem mondtam hogy nem hozhatod ide.

- Kendra nem jöhet ide, nem vehetem el Ramiéktól

- de a te lányod, és én melletted vagyok

- Nem érted meg hogy ők szeretik, és mikor bajban voltam segítettek, és az apja  azt sem tudja hogy létezik. Ha tudná bajba kerülnénk mindannyian, és hozzá kerülne Kendra, azt viszont nem akarom. Szeretem a kislányt, de ő már nem az én gyermekem többé. – mondta Lucy és zokogott. – Miért kell minden egyes alkalommal előhoznod őt. Nem tehet semmiről. – vágta a fejéhez Lucy.

- Pontosan, ő nem tehet semmiről. – mondta Peter. És szerette volna megölelni a lányt, de Lucy felugrott az ágyról.

- Ezek szerint, te úgy gondolod hogy minden az én hibám, szóval szerinted az egészről én tehetek. – kérdezte kiabálva a lány.

- Nem ezt akartam mondani.

- Na persze, de ezt gondolod. – vágta a fejéhez és azzal kirohant a szobából.

- Szerinted ez megoldás. Elrohansz mikor már nem tudsz mit felhozni ellenem. Engem miért nem hallgatsz meg. – rohant a lány után. Lucy a lépcső legalsó fokán ült a térdére hajtott fejjel, és zokogott. – Miért nem érted meg, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Nekem te vagy a legfontosabb. – mondta Peter és szorosan magához ölelte a lányt. Nem tudta hogy mit is mondhatna még. Azt biztosan nem, hogy Matt és April gyereket várnak. Az most nem tenne jót Lucynak.

- Tudod mit találtunk ki Mattel? – kérdezte végül Peter

- Elmeséled?

- Azaz ötletünk támadt hogy csinálunk egy grunge emlékkoncertet. Régi grunge dalok új átiratban, új előadókkal.

- Jól hangzik.

- Arra gondoltam, hogy mostani hírességek adnák elő a régi dalokat. És azt szeretném ha segítenél.

- Én? – kérdett vissza Lucy

- Persze, miért is ne. Talpra esett vagy, és nekünk szükségünk van a segítéségre.

- More gondoltál, miben tudok én neked segíteni.

- Például a dalok kiválasztásában, aztán meg az előadók választásában.

- És kikre gondoltál?

- Justin Timberlake, a Metallica, a Korn, meg mondjuk Nelly Furtado, Jay- Z. Mindenki hozzáadna valamit a dalhoz a saját stílusából. Persze a bevételeket jótékonysági célokra fordítanánk 

- Apám ez egész jó ötlet. – vágta rá Lucy, és az arca teljesen megváltozott. Van célja, van miért élnie, most segít Peternek megszervezni ezt a jótékonysági koncertet. – Szerintem Chester Bennington is énekelhetne. Meg ha gondolod beszélek majd Timmel, hogy mit szól hozzá, és hogy ha akar ő is felléphet. Hol lenne a koncert?

- Arra gondoltam, hogy itt Seattleben végül is ez a grunge hazája. Itt született és itt is van eltemetve.

- Ez igaz, de mi van ha akkora lesz az érdeklődés. Mehetnénk majd más városba, más fellépőkkel.

- Ez is jól hangzik, majd meglátjuk. És még tudod mire gondoltam? – kérdezte Peter. Látta Lucyn hogy teljesen felvillanyozta a lány az ötlet.

- Na halljam, jó páros vagyunk mi ketten. – mondta a lány és már fülig ért a szája. Szomorúságnak nyoma sem volt.

- Nem a koncerttel kapcsolatos. Mi lenne ha elkezdenél itt is egyetemre járni, vagy valami külön órákra hogy elismerjék a diplomádat.

- Ezen még gondolkodom. – mondta a lány.

- Be kell neked vallanom, hogy én már utánanéztem, és azt mondták, hogy elég egy különbözeti vizsgát tenned, egy gyakorlati boncolást csinálnod, és már dolgozhatsz is.

- Ez jó, de először szervezzük meg a koncertet aztán meglássuk hogy mi lesz. – mondta a lány és megsimította a férfi arcát. Arra gondolt hogy néhány pillanat alatt hogy megváltozott a kedve, és hogy Peter mindig kirángatja a letargiából.