Katnek elég mozgalmas napjai voltak, de Kimi csak ült a szállodai szobájában. Néha-néha kimozdult, de semmi kedve nem volt a rajongóival szétszedetni magát, plusz még az a gondolat is nyomasztotta, hogy most következik a Német Nagydíj, ami ugyebár nem a szíve csücske. És mivel ma utazik, már össze volt pakolva az összes ruhája. Nagyban nézte a tévét, mikor eszébe jutott valami. Szerencsére még volt 4 órája a gépe indulásáig, így összeszedte a bőröndjeit, bevágta a kocsiba és elindult a műhelybe.

Most jött be a szalonba az első vendégem, Shauna, pedig már fél 7 itt rohadok a pult mögött. Bár elvoltam, mert még van mit simítani a kollekciómon, de J profi, simán megcsinálja. Na, visszatérve Shaunára, ő egy chopper-építő üzlet tulajdonosa, és a karjára szeretné az emblémájukat. Szimpi a csaj, meg jó fej, csak a logójuk nem tetoválható. Ezt cakóm-púder megmondtam neki, és nem is bánta, ha csinálok neki egy dögösebbet. Jajj, neeee!!! Már kerek… 2 perce nem gondoltam rá, erre meg besétál ide! Igen, most már tényleg Kimi az.

-        Sziasztok! Kat, gyere velem egy kicsit! – meg se várta, hogy reagáljak, csak megfogta a karom és berángatott az öltözőbe. Mindenki elkezdett „húú”-gatni, én meg szépen felmutattam nekik a középső ujjamat.

-        Hé, ember, mi bajod va…? – kérdeztem volna tőle, de valami furcsa véletlen során a nyelve a számba tévedt. Először meglepődtem, elég rendesen, de utána már hagytam. Hát lehet neki ellenállni?! Határozottan nem!! Végül csak elengedett, pedig már kezdtünk belejönni… vagy épp azért?

-        Először is, ezt azért kaptad, mert amit a tegnapelőtti estén mondtam, az igaz. Másodszor pedig mi lett a teszttel?

-        Milyen teszttel? – még mindig az előbb átélt csók, és a hallottak hatása alatt vagyok, szóval eléggé nem tiszta a gondolkodásom, de rémlik valami. Viszont remélem, ő nem a…

-        Terhességi teszt. – Tudtam! Úristen, még most koppan, hogy fogalmam sincs, mit fogok neki mondani! Valamit gyorsan ki kéne találni…

-        Ööö… megcsináltam, és nyugi van! Voltál olyan ügyes, hogy nem csináltál magadnak egy potya-gyereket. – próbáltam volna kimenni, de a kezeit a falnak támasztotta, így elállta az utat. Felhúzódott a pólója és, igaz, hogy nem nagyon, de így kilátszott a hasfala, és persze az elmaradhatatlan fekete CK gatyója. Ááááá!!! Minden jó csáveszen ez van?!

-        Jó, de azért szeretnék róla bebizonyosodni. – nagyot nyeltem.

-        Nem hiszel nekem? – tettem keresztbe a kezeimet. Egy csúnya nézés volt rá a válasza. – Jól van, na! De neked nem most indul a géped Hockenheimbe?

-        De. Pontosan… - nézet rá az órájára. -… 3 óra 45 perc és 23 másodperc múlva. – a francba!

-        Okés, de akkor kiengednél végre? – asszem annak a vagány, bulizós, polgárpukkasztó Katnek vége, és az is miattad van, Szivi!

Azonnal elindul a vezérhangya, amikor meglátom, kész, végem van, ennyi, kakukk! Lényeg, hogy amikor a közelemben van, egyszerűen nem bírok magammal, bármennyire is akarnék. És olyankor nagy baj szokott lenni…

-        Persze. Te vezetsz, az én kocsimat meg majd elviszik.

Beültünk a kocsimba, de egész úton nem beszélgettünk. Nem tudom, hogy fogok kimászni ebből a trutyiból, de muszáj lesz! Épp váltani akartam 4-esbe a Sugárúton, mikor Kimi kezét éreztem a váltón. Kicsit megijedtem, és nem mellesleg beleborzongtam, a hideg futkos a hátamon… és egyéb nyalánkságok. Tessék! Már megint kész vagyok tőle. Szerencsére, vagy szerencsétlenségemre megérkeztünk hozzám.

Kimi nagyon élvezte a helyzetet. Szerette, mikor Kat mellette van. Most is csak mosolygott, avval a jellegzetes csibészes félmosolyával. Lassan besétáltak a házba, és Kimi valami furcsát vélt felfedezni Katen, mintha félne.

-        Maradj itt, míg megkeresem. Helyezd magad kényelembe, mintha otthon lennél. – na, valahol lennie kell egy használatlan tesztnek.

Hát hiába túrtam fel az egész házat, sehol nem találtam egyet sem. Valamit ki kell találnom, vagy cseszhetem az egészet. Lassan lesétáltam a lépcsőn és látom, hogy Kimi a családi képeket nézegeti, és mosolyog. Ilyenkor vérzik a szívem, de rendesen. Ha elmegy innen, többet nem fogom látni, és nekem akkor végem. Megálltam a lépcső felénél, és csak vigyorogva fürkésztem, miket művel a nappaliban.

-        Nem jössz ide? – kérdezte hírtelen. Összerezzentem, egyáltalán nem láttam, hogy észrevett.

-        Nincs meg, valószínűleg már azután kidobtam. De abba biztos vagyok, hogy negatív lett. – értem oda mellé. – Miért vagy ilyen letört. – a büdös francba! Miért nem tudom legalább egyszer befogni??

-        Hm? Á, semmi… - megint elkomolyodott. Valamivel fel kéne vidítani, annyira nem szeretem, mikor ilyenek körülöttem az emberek.

-        Na, kíváncsi vagy a ház többi részére? Úgy is van még időd! – meg sem vártam a válaszát, csak megragadtam a kezét és nevetve rohantam vele a konyhába…

-        Hé, lassíts! – röhögött. Megmutattam neki az egész házat.

-        És végül ez a hálószobám. Itt megtalálod eddigi életem legfontosabb pillanatait.

-        Woow! – csak ennyit tudott mondani.

-        Csak nem tetszik?

-        De, nagyon is! – még mindig nem engedte el a kezem, de… őszintén szólva ez egyáltalán nem zavar, sőt!

A szobám alapból sötét bordó, narancssárga szegélyekkel, fekete, zöld, kék és barna absztrakt mintákkal a falon. Körbevezettem a szobámban is, megmutogattam neki a képeket. De sajnos bekövetkezett az is, amit nem akartam: megtalálta Oliver hamvait.

-        Ez…? – mutatott az urnára.

-        Igen, az… - olyan szar, hogy akárhányszor szóbahozza valaki vagy rágondolok, elfog a bőghetnék, mert eszembe jutnak a szép emlékek, amikor még boldogok voltunk, és még Molly…

-        Csss, nincs semmi baj! – most az egyszer nem sírtam el magam, mert Kimi közelsége azonnal le tud nyugtatni. Olyan megértő, kedves, és ha kell, nagyon vicces is tud lenni. Ezt imádom benne többek közt! – Tudod, nekem volt már egy válásom… - egy kicsit megállt. Hogy mi??? – Jenni. Így hívták. Az egész úgy kezdődött, mint egy normális nap, csak Toni, a legjobb haverom elhívott egy divatbemutatóra, mondván ott tuti, jó csajok lesznek. Már egy ideje néztük a szebbnél szebb ruhákat, és a lányokat, mikor Jenni megjelent. – most direkt akarja, hogy még rosszabbul érezzem magam? A végén még elverném vagy elbőgném magam… Inkább a másodikra szavazok. – Azonnal felfigyeltem rá, nagyon tetszett már akkor is. Aztán Toni beszervezett nekünk egy randit, csak ekkor még nem sejthette senki, hogy elkövettem életem talán legnagyobb hibáját: 3 hónapra rá eljegyeztem, majd Finnországban megtartottuk az esküvőt.

-        Aha, és ehhez nekem mi közöm? – elég bambán nézhettem szegényre, mert elmosolyodott.

-        Hallgass végig, kérlek. – bólintottam. – Szóval, az esküvőnk után kb. 5 hónapig teljes volt a boldogság, mindketten fülig bele voltunk zúgva a másikba. Én legalább is szentül meg voltam róla győződve. Aztán jöttek a bajok. Jenni minden kisebb nézeteltérésből is óriási patáliát csinált. 4 évig bírtuk ki egymással, aztán mindennek véget vetett a válás… - ismét ránéztem. Komoran meredt maga elé. – Hiába haraggal váltunk el, nem gyűlöltem meg, hanem egy szép emlékként elzártam a boldog időket a szívem mélyére. Neked is ezt kellene tenned, hidd el, sokkal jobb lesz. – megpuszilta a homlokom. Most muszáj volt ezt?? Áháháháháááá!!! Most már tényleg bőgés lesz a vége!!

-        És… mi miatt mentetek szét? – fogd már be, Kat!!!!

-        Egyik nap hazafelé mentem a reptérről. Egy hamarabbi géppel haza tudtam jönni, Stef elengedett. Bementem a házba, de Jennit sehol sem találtam, gondoltam, a lovaival van megint. Igazam is lett, csak épp arra nem gondoltam, hogy a lovászfiúval fog fetrengeni a szénában…

-        Ó…

-        Hát akkor én is csak ennyit tudtam kinyögni! De ez még nem minden! Felhoztam neki úgy 2 év utána gyerek témát… - na, ez is jól kezdődik, mit ne mondjak! – De ő ellenezte, merthogy még én is aktívan versenyzek, ő pedig modellkedik, és nem akarja kockáztatni mindkettőnk karrierjét. Akkor még jó is volt, na de 2 évig ezzel jönni…

-        Aha, értem… - eltávolodtam tőle, és az órámra néztem. Neked nem kéne már indulnod? – muszáj lesz minél hamarabb kipaterolni innen szegénykémet, vagy itt rossz dolgok fognak történni.

-        De, kéne. – indult el az ajtó felé, de mikor odaért hírtelen visszafordult. – Kérhetnék tőled valamit, mielőtt elmegyek? – tőlem bármit kérhetsz… Kat, térj észhez!!!!!

-        Mondd!

-        Csókolj meg! Utoljára! – közelebb lépett.

-        Nem lehet… - nyögtem ki halkan. A falhoz szorított, alig tudok megszólalni. És még itt vigyorog a pofámba, mint egy tejbe tök, áááááá!!

-        És miért nem? – az ajkaink 2 centire sem voltak egymástól.

-        A francot érdekli már! – Kimi hangosan felnevetett, én meg megragadtam a pólóját, magamhoz rántottam, és megtettem, amit kért. – Most már tényleg menj, 3 óra van. – mondtam neki már az ajtóban. Még egy gyors csókot nyomott az arcomra, majd beült a taxiba, és elhajtott egyenesen a Miami International Airport reptérre.