A következő napok hamar elteltek s néha feszült hangulatban. Rebecca mindent megtett, amit Kimi mondott, Kimi pedig megprobálta a lány tudtára adni, mit is vár el tőle, s mikor a lány besokalt, ő emlékeztette rá, hogy az ő kezében van. Ez egész hét gyorsan elment. Szinte alig beszéltek. Kimi egész héten edzett vagy elment valahova esténként bulizni aztán részegen jött haza. Bármit megtett csak ne kelljen otthon lennie, de élvezte is. Élvezte az életet és nemtörődött semmivel és senkivel. Örült, hogy végre a maga ura lehet, és bízott benne, ha Rebecca tényleg betartja az ígéretét, mégpedig be kell, mivel sorsa a kezében van, végre mindenki leszáll róla.Rebecca is csak úgy lézengett egész héten. Nem találta a helyét. Hiába volt nyugodt helyen, mégis mindig eszébe jutott, hogy ez csak egy átmenet, ami egyszer végetér és nagyon félt tőle, hogy mi lesz azután. Hisz csak úgy nem törölheti ki a múltat. És addig nem is fogja tudni, míg Kimi kezében van. Tehát most már Kimi irányítja az életét,  bár eddig még semmi konkrétat nem követelt, de hisz alig találkoztak. Általában elkerülik egymást, hisz Rebecca fent kuksol a szobájában vagy elmegy bevásárolni, míg Kimi csak bulizik és bulizik. Most is már éjfél felé jár és Kimi még mindig nincs otthon. Rebecca már-már majdnem elaludt, mikor lent kicsapódott az ajtó és Kimi esett be rajta. Az eddigi éjszakákon ehhez képest még józan volt. Ahogy ma kinézett... A kabátja nem volt meg, a táskáját csak ledobta, ahogy az autókulcsokat is. A lány lerohant hozzá.

-Úristen! Te hogy nézel ki?

-Valami nem tetszik?-habogta Kimi.

-Most mit mondjak? Ugye nem autóval jöttél?

-És miért? Csak nem aggódtál értem?-mosolygott bambán.- Tudod nekem mindent szabad! Tudod ki vagyok én?

-Igen tudom, egy részeg disznó, aki megérdemelne egy két pofont.

-Na! Hogy beszélsz?

-Gyere....felviszlek!-a lány átkarolta a fiút és úgy ahogy sikerült felvonszolnia az emeltre. Ahogy beértek a szobába rögtön az ágyra lökte Kimit, de az magával rántotta a lányt így szerencsétlenül egymásra estek. A lány rögtön felugrott.

-Mi van? Nem tetszik a helyzet?

-Ne gúnyolódj, inkább told le a nadrágod!

-Hü de céltudatos itt valaki!

-Csak nem akarom, hogy ruhástól aludj, elég kényelmetlen lenne.

-Mióta törődsz velem ennyire?

-Hát te akartad.-a lány már épp indult volna kifelé, mikor meghallotta a fiú hangját.

-Egyébként csomagolj össze, holnap lesz az első színrelépésed!

-Tessék?

-Holnap megyünk Finnországba!

-És minek?

-Mégis minek? Kirándulni......

-Oda mehetsz egyedül is, ígyis jól meg voltál nélkülem eddig is!

-Beneveztem a Lapland rally-ra. Egy hét egy gyönyörű síparadicsomban. És nem mellesleg teli lesz fotósokkal, itt az ideje, hogy megmutatkozzunk együtt.

-Na én nem veszek részt a mocskos játékaidban!

-Pedig kénytelen vagy, ezt te is tudod!

-Istenem, bánom a percet mikor rátaaláltam a házadra.

-Héjj szivi! Csomagolj.-elhagytam a szobáját. Idegesen pakolni kezdtem egy bőröndbe pár ruhát, amit találtam. Majd mikor végeztem, lefeküdtem, de álom nem igen jött a szememre. Reggel korán ébredtem, így Kimit is felkeltettem.

-Nem tudom mikor indulunk, úgyhogy gondoltam jobb ha korábban felébresztelek, gondolom még ki kell pihenned a tegnap estét. Hoztam vizet is.-majd a fejére öntöttem- Uppsz, bocsi ez mellé ment, neharagudj.

-Te beteg vagy? Azt se tudom miről motyogsz!

-Motyogni te szoktál és egyébként az indulásról Finnországba. Na ki az ágyból.

-A francba tényleg, el is felejtettem-ugrott ki az ágyából.

-Pedig tegnap még nagyon elragadtatva beszéltél róla.-gyorsan összedobált ő is pár cuccot a bőröndjéba, majd azt vettük észre, hogy a Helsinkibe tartó gépen ülünk.