Barbi csak állt és nem tudta levenni a nőről a tekintetét. Ezernyi kérdés gyülemlett fel benne, de nem tudott megszólalni a dühtől és a fájdalomtól.

-         Szia, szivi!- hallotta a nő komor hangját. - Szeretnéd tudni mért vagy itt, ugye?- kérdezte gúnyosan. - Egyébként a barátod nagyon jó szerető. - tette hozzá még elvigyorodva. A lányban teljesen felment a pumpa, és ha a két katona nem fogja le, meg is tépte volna a nőt. Bosszúsan nézett a nőre és a katonákra. Roosa tekintete meg se rebbent.

-         Milyen harcias. - mondta csodálkozva az egyikük.

-         Jól van fiúk, mehettek, mos már!- szólította fel őket a nő.

-         Boldogulsz vele?- kérdezte kételkedő hangon a Harry nevezetű férfi.

-         Megvannak a módszereim. - válaszolta magabiztosan a nő. Kettesben maradtak a szobában. Barbi hátrébb lépett.

-         Na, mi van, félsz tőlem?- kérdezte vigyorogva a nő.

-         Én? Dehogy! A barátomról pedig csak annyit, hogy jó sok piát kellett megitatnod vele, hogy rád fanyalodjon!- válaszolta elégedetten Barbi.

-         Igen? Pedig végig nagyon kedves volt velem… tudod, minden áron segíteni akart, mikor nekem jött…- bosszantotta tovább Roosa a lányt.

-         Egy szavad se hiszem!- jelentette ki Barbi.

-         Na, jól van, te tudod. Majd meglátjuk megment-e téged a szőke herceged… esetleg apuci… vagy senkinek se hiányzol?- kérdezte elgondolkodva a nő.

-         Mért vagyok itt? Apám miatt? Az ő mocskos üzletei miatt? – zúdította a nőre a kérdéseit felháborodottan Barbi.

-         Kislány! Több tisztelettel beszélhetnél az apádról!- szólt rá Roosa.

-         Szóval miatta?- kérdezett rá a lány.

-         Nézd,- kezdte a nő, majd kis szünetet tartott. - majd ha a főnök úgy látja jónak… beavat téged. - válaszolta sejtelmesen.

-         Menj a fenébe!- dühöngött a lány. Roosa nem reagált a lány válaszára, csak hátat fordított neki és otthagyta a szobában. Barbi megint egyedül maradt. Csak úgy pörgött az agya. Ezerszer végiggondolta az elmúlt nap eseményeit, de nem tudta összerakni a dolgokat. Abban biztos volt, hogy az apja miatt rabolták el, de fogalma se volt, hogy ki állhat mögötte, és arról se, hogy-hogy került ez a nő a képbe. Hisz nem tudhatta, hogy pont akkor fog beállítani… esetleg csak akkor, ha már előtte figyelték őket. Beleborzongott. Elrémítette a tudat, hogy az ő tudta nélkül valaki vagy valakik figyelték minden lépésüket. Elkeseredetten nézett körbe a szobába, és arra gondolt, hogy még azt se tudja, hogy reggel van-e vagy este. Ledőlt az ágyra, és megpróbált csak a szép és jó dolgokra emlékezni.

Toni és Kimi autóba ültek és visszamentek Kimi házába. Leültette az ideges és feldúlt barátját a kanapéra, ő pedig leült vele szembe.

-         Hová mehetett?- tette fel a költői kérdést Toni.

-         Hát ez az… senkit nem ismer itt!- mondta elkeseredetten Kimi. - Mi van, ha baja esett?- nézett kétségbe esve barátjára.

-         Hát erre hamarabb kellett volna gondolnod!- állapította meg Toni.

-         Kösz haver!- méltatlankodott Kimi.

-         Ne csináld már!- kérte Toni. - Tudod, hogy én melletted vagyok.

-         Akkor van ötleted, hol keressük?- kérdezte bizakodva Kimi.

-         Haver kifogytam, de mi lenne, ha körbetelefonálnák a kórházakat, meg a rendőrségeket?!

-         Jó ötlet! –mondta Kimi és így tettek, de másfél órányi telefonálgatás után ugyanott tartottak, mint előtte.

-         Nem jutottunk semmire!! – dűlősen kiabált Kimi. Toni próbálta csitítani, de nem tudta. Hátradőlt a kanapén és a tv távirányítóra tette véletlenül a kezét, a készülék bekapcsolt. Éppen hírek mentek benne. Toni kapcsolgatni kezdte a csatornákat.

-         Haver neked mióta van magyar nyelvű adód? – kérdezte Toni meglepődve.

-         Azóta mióta Barbival együtt vagyok…- megint eszébe jutott a lány. Leült a kanapéra és a két tenyerébe temette az arcát.

-         Nézd, az ott nem Barbi???- kérdezte üvöltve Toni.

-         Mi?? De ő az!!!!- mondta Kimi és felhangosította a tv-t.

-         A mai nap folyamán a miniszterelnök, Forrás Máté bejelentette, hogy lányát ismeretlen tettesek elrabolták és váltságdíjat követlenek érte. Kérik mindazok jelentkezését, akik a képen látható férfit felismerik vagy tudnak, valamit a hollétéről az alábbi telefonszámon jelentkezzenek. - Kimi miután látta a tv-ben a híreket azonnal az emeletre rohant, elővette bőröndjét és pakolni kezdett. Majd vett magának a legközelebbi Budapestre tartó járatra jegyet.

-         Haver, te mit csinálsz?

-         Mint látod, pakolok! Megyek Pestre! Meg ne próbálj lebeszélni, megyek és kész! –mondta Kimi elszántan, tüzes szemmel.

-         Haver, ezzel a nézéssel megölsz!- tette fel mindkét kezét Toni.

-         Ha-ha!- mondta Kimi és már lent is volt a garázsban, ahol az új Audi Q7-be készült beszállni.

-         Te eszednél vagy?! –kérdezte Toni és kivette Kimi kezéből a slusszkulcsot.

-         Add vissza és hagyj békén!- üvölt rá legjobb barátjára.

-         Nem, azt felejtsd el, irány az anyósülés!!!! Nincs vita! –szólt rá erélyesen haverjára. Kimi jobbnak látta, ha engedelmeskedik, mert nem ér ki a reptérre. Egész úton nem szóltak egymáshoz, pedig ez ritka nálunk. Mikor ők együtt vannak, le sem lehet őket lőni, állandóan beszélnek. Kiértek. Kimi gyorsan kivágta magát a kocsiból. Megölelték egymást és Toni megígértette Kimivel, hogy nem csinál semmi hülyeséget. Kiminek csak járt az agya, egy csomó kérdés fogalmazódott meg benne Barbi elrablásával és Roosaval való dolog ügyében is. Miért pont Barbit? Miattam? Kinek ártott ő? Miért voltam Roosaval? Én hülye!!!!! Folyamatosan ezeken járt Kimi agya.

Barbinak sikerült nagy nehezen elaludnia, de szörnyű fájdalommal ébredt. Fájt mindene, de legfőképpen a bal oldala. Ahogy felült az ágyon látta, hogy tiszta vér körülötte minden, majd az oldalához kapott.

-         A francba!!!- mondta, amikor látta, hogy a sebe felszakadt és hogy nagyon csúnyán vérzik neki, sőt a seb koszos is volt. Kintről megint zajra lett figyelmes. A két férfi hangja ismerős volt, de a harmadiké nem. Majd hallotta, hogy ha nem lép Máté hamarosan, akkor vele végeznek. Az ajtó nyitódott.

-         Áááhhh… a mi kis édes lakónk, mint látom, fent van! –mondta gúnyosan és megnyalta a szája szélét a Harry nevezetű ember. Barbi nem válaszolt neki, csak feküdt a fájós oldalán, így nem vette észre a férfi, hogy véres körülötte minden.

-         Hagyd már békén a tyúkot!!!.- szólt neki Pavol.

-         Fiúk itt a főnők! Inkább gyertek ki! – szólt rájuk Roosa. Eközben leültek az asztalhoz és a férfi ismertette a további tervet. Majd bement a lányhoz. Barbinak egyre jobban fájt az oldala, már nehezen bírja. Amikor kinyitotta a szemét, egy fekete göndör hajú, sötétebb bőrű negyvenes éveiben járó férfi állt előtte. Barbinak valahonnan nagyon ismerős volt a férfi, de egyelőre nem tudta hova tenni.

-         Üdv a vendégnek! Remélem, jól érzed magad itt nálunk? Gondolom, már sejted, hogy ki miatt vagy itt? – mondta a férfi öntelt mosollyal a száján. Barbi nem válaszolt neki, mivel már nem igen volt magánál. – Na, mi van, elvitte a kiscica a nyelvedet?!- viccelődött, mikor meglátta a földön az igencsak nagy vértócsát.

-         Emberek, ti mit csináltatok a lánnyal? Nem megmondtam, hogy semmi baja nem eshet! – üvöltözött az embereivel.

-         De főnők, mi semmit nem csináltunk!- mondta Pavol.

-         Akkor megmondanátok, mitől úszik vérben????- mondta, majd megfogta a lányt és keresni kezdték, hogy honnan van a sok vér. Majd észrevették, hogy a bal oldalán van egy seb és ebből folyik a vér. Barbi eddigre már ájult volt. Nem tudtak mit tenni, kórházba kellett vinniük, több okból is. Roosa vezetett. A férfinak a régi időkből volt egy orvos ismerőse, aki ellátta a zűrős embereket is. Tizenöt percnyi autóút után megérkeztek egy Karva nevű kisvárosba. Beérve a klinikára már barátja fogadta, akit még a kocsiból hívott fel. Miután beértek a férfi vázolta, hogy mi történhetett a lánnyal, majd a doki eltűnt Barbival egy műtő feliratú ajtó mögött. A férfi megvizsgálta Barbit és megállapította, hogy azonnali vérátömlesztésre van szüksége. Ritka vércsoportja van, AB rh negatív.

-         Az elsődleges vizsgálataim alapján vérátömlesztésre van szüksége. A lánynak ritka vércsoportja van, ami a klinikán nem áll rendelkezésünkre! Valamelyiktőknek esetleg AB rh negatívos a vércsoportja? – kérdezte az orvos.

-         Nekem az van. –felelte a férfi. Majd a barátja egy nővér kíséretében bevezette egy szobában, ahol levették a szükséges mennyiséget. A vért elvitték kivizsgálásra. Barbi még mindig eszméletlenül tele fájdalomcsillapítókkal feküdt a klinikai ágyon. A vérvizsgálat hamar megvolt az ügy fontossága miatt. Alaposan megvizsgálták a levett vért, hogy nincs-e valami örökletes betegsége és ehhez hasonlókat. Miután a laboros végzett a vizsgálatokkal az orvoshoz sietett velük.

-         Tessék a vizsgálatok eredményei dr. Tajovský. –mondta a nő és a papírokat a doki kezébe, adta aki éppen a férfival beszélgetett. Alaposan megvizsgálta az adatokat majd így szólt:

-         Krisztián a véreddel minden rendben, de van itt még valami!

-         És mi lenne az?

-         Az, hogy te és a behozott lány rokoni kapcsolatban álltok.

-         Hogy micsoda???- nézett barátjára Krisztián. Nem fogta fel, hogy mit is mondott a doki.

-         Igen, jól hallottad!- mondta meggyőzően Rastislav.

-         Ez nem igaz, vizsgáljátok meg még egyszer, követelem!!!!- üvöltözött a folyósón már Krisztián.

-         Nyugodj meg haver, megvizsgáljuk. –mondta Rastislav és elment. Fél óra múltán visszatért. Ismételten ugyanaz lett az eredmény.

-         Krisztián most már hidd el, rokonok vagytok!

-         Mennyire?

-         Apja-lánya kapcsolat, 99%-os pontossággal. – mondta Ratislav. Krisztián magába roskadt, nem tudta hova tenni a történteket. A barátja magára hagyta, hogy gondolkozzon. Elment megnézni Barbit, aki időközben megkapta a vért és stabilizálódott az állapota. Krisztián még mindig nem tért magához, nem tudta felfogni, hogy hogyan is lehet Barbi az ő lánya? Gondolkozott és eszébe jutott egy 24 évvel ezelőtti éjszaka. Ez volt Kornéliával töltött utolsó éjszakája, mielőtt Máté elvette volna feleségül. Ezen az éjszakán elbúcsúztak egymástól, mert tudták nincs több számukra. Aznap úgy lettek egymáséi, mint még soha… Miután ebbe jobban belegondolt a férfi, tudta, hogy ekkor fogant Barbi. Összeszedte magát és elment megkereste barátját.

-         Senki nem tudhat arról, hogy Barbi az én lányom, még ő sem!!! Értve vagyok?! –mondta kissé ingerülten Krisztián.

-         Igen, hisz tudod, hogy köt az orvosi titoktartás. Még tisztáztak pár dolgot, majd megköszönt mindent Krisztián és távozott a klinikáról, de az egyik emberét otthagyta, hogy nézzen Barbira.