A gép meg is érkezett Pestre. Miután Kimi leszállt azonnal autót bérelt és a Parlamentbe hajtott. Maga sem tudta, hogy miért oda először, bár senkit és szinte semmit nem ismert a városban, csak a már jól ismert és bejáratott útvonalat. Hamar odaért a neves épülethez.
Kimi kiszállt a kocsiból, majd határozott léptekkel indult meg a bejárat felé. Persze rögtön útját állták az őrök. Kimi próbált nyugalmat erőltetni magára, de nehezen ment neki. Gyorsan elhadarta kit keres, és hogy ő az elnök lányának a barátja.
Az őröket ez persze nem hatotta meg. Kimi nem bírta tovább cérnával és hangosan követelte, hogy engedjék be hozzá. A szóváltástól persze visszhangzott az épület, így pár perc múlva megjelent az áhított személy. Kimi ölni tudó tekintettel nézett a férfira.
- Te itt?- kérdezte elcsodálkozva Máté.
- Látom meglepődött. - állapította meg Kimi.
- Eltaláltad. - válaszolta a férfi. - És mégis minek köszönhetem a látogatásod? Ha nem tévedek, a hangokból ítélve engem kerestél. - állapította meg a miniszterelnök.
- Akkor jól hallotta… és Barbiról van szó. – mondta komolyan Kimi.
- Mit tudsz róla?- kérdezte aggódó arckifejezéssel Máté.
- Remélem maga többet, mint a hírekben mondtak… és magyarázatot ad a miértekre is!
- Nincs mit mondanom, és nem is tudok… azt hiszem te többet láttad a lányom mostanában, mint én. - állapította cinikusan a férfi.
- De maga miatt rabolták el!- kiabálta Kimi.
- Te már csak tudod!- mondta felháborodottan Máté.
- Milyen ocsmányságba keveredett, hogy Barbinak szenvednie kell?- szegezte a férfinak a kérdést Kimi.
- Te ne kérj tőlem számon semmit! Te sem vigyáztál rá!- vágott vissza a férfi.
- Ezt hogy képzeli?!- kérdezte felháborodottan Kimi.
- Nekünk nincs miről beszélnünk! - jelentette ki a férfi határozottan, majd hátat fordított Kiminek és indulni készült, de Kimi karja megállásra késztette. Megragadta Máté vállát és felkarját, majd maga felé fordította a férfit. Eközben a másik keze ütésre lendült, de az egyik biztonsági ember gyorsabb volt nála, így megakadályozta a tervében. A másik biztonsági ember is kapcsolt addigra, így már ketten fogták le Kimit, és fejtették le ujjait Mátéról. Kimi ellenállt, de ketten erősebbnek bizonyultak nála, még arra volt ideje, hogy odakiáltson a férfinak:
- Megölöm, ha Barbinak valami baja esik! A két biztonsági őr egészen a kocsijáig vitték Kimit. Dühösen szállt be a kocsiba, és csak úgy porzott az út a gumik alatt mikor a gázra taposott. Az agya gyorsan járt, és elhatározta, hogy felkeresi Barbi anyját, hátha ő többet tud segíteni, hisz minidig is kedves volt vele. Szerencsére Barbi leírta a számát neki, így most csak ki kellett keresnie a telefonjából.
- Tessék. - szólt bele egy fáradt női hang.
- Jó napot Mrs. Forrás, én Kimi Räikkönen vagyok… és Barbi miatt telefonálok. - kezdte Kimi kissé idegesen, közben félrehúzódott az út széléhez a bérelt kocsival és leállította a motort.
- Jaj Kimi, ugye te tudsz Barbiról valamit?- kezdte reménykedve a nő.
- Sajnálom, de én is ebben reménykedtem, hogy talán maga…- válaszolta Kimi együtt érzőn.
- Istenem, akkor már tudsz róla?- kérdezte szomorúan Kornélia.
- Igen, de csak a hírekben láttam, így nem sokat tudok. Találkozhatnánk?- kérdezte félve Kimi.
- Persze, hol vagy most?- kérdezte a nő.
- Itt valahol Pesten, most jöttem el a Parlamenttől. - magyarázta Kimi.
- Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy voltál a férjemnél?- kérdezte ijedten Kornélia.
- Hát…
- Na, majd mindent elmesélsz, ha itt leszel! Ugye tudod, hol lakik Barbi?- kérdezett rá Kornélia.
- Persze. - válaszolta röviden Kimi.
- Jó akkor ott találkozzunk!- kérte a nő.
Kimi beleegyezett majd letette a telefont. Gyorsan beütötte a címet a GPS-be, majd újra gázt adott.
Ekkor ért Kornélia Barbi lakásához. Előkereste a kulcsot, majd belépett az előtérbe. Charlie ekkor ért le a lépcsőn.
- Jaaaaj, már azt hittem, hogy Barbi az. - mondta kis csalódottsággal a hangjában Charlie, miközben Kornélia elé sietett és megölelte.
- Láttad a híreket?- kérdezte lehangoltan a nő.
- Láttam… és ezt a levelet hagyta nekem itt. - nyomta a nő kezébe Barbi pár soros üzenetét. - Egyébként épp hozzád készültem.
Kornélia elolvasta a levelet, majd felnézett.
- Mindjárt itt lesz Kimi. - jelentette ki.
- Micsoda?- kérdezte indulatosan a srác.
- Mi nem tetszik benne? Aggódik érte, mert szereti. - magyarázta Kornélia a srácnak.
- Az nem tetszik, hogy ő látta utoljára! Mi van, ha ő is benne van?- kérdezte komolyan Charlie.
- Dehogy!- vágta rá Kornélia. - Ez az egész az apja hibája. - magyarázta miközben leroskadt az egyik fotelba. Charlie érdeklődve nézett a nőre. Kornélia röviden összefoglalta Máté vallomását. Charlie elkerekedett szemekkel hallgatta a nőt.
- De ha Kimi jobban vigyáz rá!- ellenkezett Charlie, miután Kornélia befejezte a történetet.
- Nem! Te nem ismered őket! - magyarázta Kornélia. - Ezek mindenre képesek. - folytatta.
- De kik azok az ezek? Nem tudta folytatni, mert kopogtak az ajtón. Kimi volt az. Idegesen, szinte Charliet feldöntve sietett be a nappaliba. Kornélia látta a feldúltságát, így gyorsan próbálta megnyugtatni.
- Ne aggódj annyira, Barbi okos lány… és nagyon bátor!- lelkesítette a nő.
- Hát nem érti?- kérdezte Kimi kétségbe esve. - Megcsaltam. - mondta halkan. - Mikor épp megérkezett Helsinkibe… én… mással… voltam. - Kiminek nehezére esett kimondani ezeket a szavakat. Kornélia szótlanul ült le.
- Na, ugye megmondtam?- kérdezte felháborodottan Charlie.
- Kérlek!- szólt rá határozottan Kornélia. - A történteken ez sem változtat. És ne vádold magad Kimi, még ha elítélendő is, amit tettél, mert nem a te hibád.
- De akkor… mért?- kérdezte csodálkozva Kimi.
- Ahogy mondtam Charlienak is ezek mindenre képesek.
- De kik? Kornélia újból elmesélte a történetet, amit hallott a férjétől.
- És hinni lehet neki?- kérdezte komolyan Kimi.
- Ha a lányáról van szó, együttműködik mindenben… ameddig úgy tudja…- itt Kornélia szava elakadt és nem tudta tovább folytatni.
- Mi a baj?- kérdezték a fiúk egyszerre.
- Semmi. - válaszolta elmerengve Kornélia.
- De mégis…- erősködött Charlie.
- Nehéz, ezt elmondani…- kezdte Kornélia.
- De mit?- kérdezte Charlie türelmetlenül.
- Hát… azt, hogy… Barbi…
- Mi van vele?- kérdezte már Kimi is türelmetlenül.
- Szóval… az apja… nem… Máté. - vallotta be Kornélia. Lesütött szemekkel ült, és nem mert a srácokra nézni.
- De akkor ki?- kérdezte Charlie magához térve az ámulatból.
- Krisztián. - válaszolta halkan a nő, de még mindig nem nézett fel.
- Az a fazon?- kérdezte megvetéssel a hangjában Charlie.
- Tényleg ő?- hitetlenkedett Kimi is.
- Régen volt… és akkor még nem volt ilyen!- állt a férfi védelmébe Kornélia.
- Te jó ég!- méltatlankodott Charlie. - És képes volt a saját lányát… elrabolni?- kérdezte felháborodottan.
- Mert nem tudja, hogy a lánya. - magyarázta Kornélia.