Másnap reggel a szálloda halljában találkozott Seb Leonával. Már nyoma sem volt az előző esti kiborulásának, így vidáman köszöntötte a feléje siető srácot. Leona megfogadta, hogy Seb sose fogja őt sírni látni, és sosem fog tudomást szerezni a valódi érzéseiről.

Most Seb kocsijával indultak a pályára. Útközben elmerültek a forma-1 rejtelmeiben. Mindketten otthonosan mozogtak már a csapatnál. Leona örült az ismerős arcoknak, persze legjobban Seb közelségének és figyelmének örült. Míg a srác a mérnökével tárgyalt és a szabadedzés folyt, addig Leona az egyik monitor előtt kapott helyet. Seb összeszedetten rótta a köröket, és néhány veszélyes helyzetben is villámgyorsan tudott reagálni.

Leona gondolatai elkalandoztak. A szülei versenyzők voltak, az ő életéből mégis kimaradt ez. Sose tiltották tőle, de nem is erőltették rá. Így Leona maradt a tudományoknál. Fizikát tanult. És ő beérte annyival, hogy elkísérhette Sebet a versenyekre. Már a gokart versenyeken is mindig vele volt. Szinte elválaszthatatlanok voltak, ezért néha rájuk is „ragasztották”, hogy biztos szerelmesek. Ők persze tiltakoztak ez ellen, és végül mindenki megbékélt a ténnyel, hogy csak nagyon jó barátok. Leonában fokozatosan változott át a barátság rajongássá, majd szerelemmé, bár azt nem igazán tudta mi volt az a pont, mikor már többet érzett iránta. A gondolataiból Seb hangja térítette vissza a valóságba.

-          Igeeeeeen!- hallotta a boldog kiáltását a fejhallgatóban.

Leona lelkesen gratulált, ugyanis Seb megnyerte az első szabadedzést. Ő volt az első, aki eléje sietett. Majd a csapattársa és a csapat többi tagja is gratulált neki. Seb megkönnyebbülten távolodott az öltöző felé.

Seb sikere az elkövetkező napokban is tartott. Nem bízta persze el magát, de remélte, hogy a versenyen is rendben lesz minden. Leonával minden nap együtt mentek a pályára, és a lány a nap végén is megvárta őt. Mindenféléről beszélgettek, de nem esett szó köztük a titokzatos lányról, akinek Seb csak a keresztnevét tudta. Leona reménykedett benne, hogy a srác számára ez csak egy fellángolás lesz, és ha majd látja a srác is, hogy így lehetetlen megtalálni valakit szép lassan el fogja felejteni azt a lány.

A verseny előtti este Seb még végig hallgatta anyja jó tanácsait, majd az apjáét, amin Seb meg is lepődött, mert nem sokszor volt rá példa, hogy felhívja őt a verseny előtt. Jól érzéssel töltötte persze el.

Mikor Leonával leültek beszélgetni meg is osztotta vele ezeket a dolgokat.

-          Örülj neki!- vágta rá a lány.

-          Jó örülök….de akkor se szokása.- magyarázta Seb.

-          Te nem akarod elhinni, hogy valaki tud még a kora ellenére változni, ugye?- szegezte a kérdést Sebnek.

-          Valahogy úgy.

-          Na, de azért ne ítéld el, mert próbál többet törődni vele!- kérte a lány.

-          Okés, inkább megyek aludni, és nem rágódok ezen.- jelentette ki a srác.- Te nem jössz?

-          De megyek.

Elbúcsúztak a srác szobája előtt. Seb pedig épp hogy bedőlt az ágyba már aludt is.

A verseny napjára virradt. Seb egy kicsivel idegesebb volt a szokottnál, de próbálta Leona és a csapattársai előtt is leplezni ezt. Már az utolsó igazításokat végezték a szerelők a kocsin, mikor megjelent a lány a kocsija mellett.

- Aztán vigyázz magadra!- kérte aggodalommal a tekintetében.

- Jaj, ne csináld már úgy, mintha ez az első versenyem lenne!- kérte Seb, de azért megígérte a lánynak, hogy óvatos lesz. Felvette a bukósisakot és beszállt a kocsiba. Lassan kigurult a garázsból. Leona szíve a torkában dobogott. Ma ő is idegesebb volt a szokásosnál.

 A rajtrácson álltak már a gépek, mikor Seb gondolatai egy pillanatra elkalandoztak, és ez elég volt ahhoz, hogy valami furcsát, de egyben vonzót lásson. Becsukta a szemeit és megrázta a fejét, mikor újra kinyitotta a látomás eltűnt. Pedig nagyon is valóságosnak érzékelte, hogy lassan beúszik a látómezejébe egy fiatal, csinos lány, hosszú nyári ruhában, barna hosszú hajjal, majd mikor felé fordul, felismeri benne az oly keresett lányt.

- Sisu?- kérdezte halkan magától, de egy ismeretlen alak megfogta a lány karját, és maga után húzta. Már hiába hordozta körbe a tekintetét nem látta a lányt.

Próbált megnyugodni és a versenyre koncentrálni, végül Leona hangja térítette észhez.

-          Persze, oké minden.- válaszolta mintha mi sem történt volna.

Aztán elindultak a felvezető körre, majd kialudtak a lámpák és megkezdődött a verseny. Seb a pole-ból indult, így nem kellett különösebb erőfeszítés hozzá, hogy megtartsa elsőségét, persze ehhez egy megfelelően gyors gép kellett. A Ferrarinál jól dolgoztak, és ez sikerült nekik. A versenyben végig vezetett. Mögötte féltestvére, Dani autózott. Most sokkal figyelmesebb volt, mert nem akarta elkövetni ugyanazt a hibát még egyszer.

Szerencsére nem is került annyira közel hozzá a srác.  Az utolsó körben arra gondolt, hogy vajon neki mit mondhatott a verseny előtt Nico. És verseny után mit fog neki mondani. Nem szívesen lett volna most az apja helyében. Ahogy így merengett, szinte fel se tűnt neki, hogy már áthaladt a célvonalon, csak mikor az ismerős hangot meghallotta, akkor fogta fel.

Boldogan ugrott ki a kocsiból, Leona csak úgy repült a srác felé. Seb is boldog volt, hisz már szinte behozta a Danivel szembeni hátrányát a pontversenyben, és még sok verseny van hátra, hogy fordítson a helyzeten.

Boldogan állt fel a dobogó legfelső fokára. Az interjúk alatt még Dani is gratulált neki, és elismerte, hogy jobb kocsi van jelenleg Seb alatt.

Seb elgondolkodva indult vissza az öltözőbe, mikor újra feltűnt a látomása, de most is annyira valósnak tűnt a számára. Megtorpant és csak nézte a lányt, még szebbnek és vonzóbbnak látta, mint valaha. A lány a VIP vendégek részére fenntartott tribűn legalsó soránál állt. Mikor meglátta a srácot, csodálkozó tekintettel nézett rá. Percekig csak nézték egymást, majd egy ismeretlen hang riasztotta meg.

-          Sisu, gyere már!- a lánnyal kb. egyidős, szőke srác kiáltott oda neki.

A lány csak felemelte a kezét, de nem válaszolt.

- Gyere már!- kiáltotta még egyszer a srác.- Apa megöl minket.- tette hozzá már nem kiabálva.

A lány végre megfordult és megindult a srác felé. Seb nem tudta mitévő legyen. Oda szeretett volna menni a lányhoz, köszönni neki, de félt, hogy a lány elküldi a fenébe, mert már nem is emlékszik rá. De mégis ahogy nézte őt a lány, abból nem ezt vette ki a srác. De mire döntött volna, már eltűnt a lány a szeme elől.

Zavartan folytatta az útját az öltözőbe.

Örült, hogy végre egyedül lehetett. Becsukta maga mögött az öltöző ajtaját és nekidőlt a falnak. Ezernyi gondolat merült fel benne. Hogy kerül ő ide? Mért nem látta még egy futamon se? Ki az a srác mellette? A barátja lehet? De annyira hasonlítottak egymásra…a barátja csak nem lehet. Így elmélkedett, mikor kopogtak. Seb először nem is akart válaszolni, de a kopogás megismétlődött.

Leona volt az.

-          Mi van?- kérdezte gyanakvó tekintettel, mert rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel a sráccal, olyan réveteg volt a tekintete.

-          Itt vagy?- faggatta tovább, mert nem kapott választ.

-          Mi? Ja, igen.- ocsúdott fel végre Seb.

-          Mi van veled?- kérdezte értetlenül Leona.

-          Semmi… illetve csak az, hogy láttam őt!- mondta lelkesen Seb, de aztán hírtelen el is komorodott.

-          Lassabban!- szólt rá Leona.- Először is kit láttál?

-          Hát őt, Sisut!- mondta átszellemülten Seb.

-          Hol?- kérdezte röviden a lány.

-          Itt.

-          Pontosabban?

-          A lelátóknál, a VIP részen.- magyarázta Seb.

-          Biztos ő volt?- kérdezte óvatosan Leona.

-          Ezer százalék.- vágta rá Seb, és a szeme csillogott. Ez kicsit megrémítette a lányt. Erre nem számított, bár még nem lehetett biztos benne, hogy Seb a lányt látta.

-          De hisz már hetek teltek el mióta…- kezdte Leona.

-          Tudom, hogy ő volt.- vágott a szavába Seb.

-          Hát te tudod.- hagyta rá a lány.- És most mihez kezdesz?- érdeklődött Leona.

-          Nem tudom, de ki kell derítenem, hogy mi köze a forma1-hez.- mondta határozottan Seb.

-          És mégis, hogyan? Beállítasz minden csapathoz, és megkérdezed, hogy nem ismernek véletlenül egy Sisu nevű lányt?- kérdezte gúnyosan a lány.

-          Mondjuk.- gondolkodott el a srác.

-          Idiótának fognak tartani.- állapította meg a lány.

-          Kösz.

-          Inkább menjünk!- kérte Leona.

-          De…

-          Nézd, ha a sors úgy akarja, úgyis látni fogod még.- bölcselkedett a lány.

-           Én ebben nem hiszek.- jelentette ki Seb.

-          Akkor?

-          Gyors átöltözöm, és rákérdezek mindenkitől, akivel összetalálkozom.- határozta el Seb.

-          Hát sok szerencsét! Kint megvárlak.- mondta a lány, majd otthagyta a srácot.

Seb még soha ilyen gyorsan nem készült el, mint ma.

Leona csodálkozva nézett rá, mikor kilépett az öltöző ajtaján, de nem szólt semmit.

Csendben indultak vissza a csapathoz.

  Félix Todt ekkor kísérte ki vendégeit az épületből. Az ajtó előtt még megálltak búcsúzkodni.

-          Aztán gyertek sűrűbben!- kérte Félix a szőke férfit.

-          Azt hiszem többet fogunk találkozni a jövőben.- mondta vigyorogva a férfi.

-          Jenni.- fordult a nő felé Félix.- Gyönyörű vagy, mint mindig….és le se tagadhatnád a lányod .- bókolt neki Félix, majd kezet fogott vele is.

-          Köszönöm.- mondta szégyenlősen a nevezett.

-          Sisu, Jari, sokat nőttetek, mióta nem találkoztunk.- mondta elképedve, majd tőlük is elköszönt Félix.

Még tekintetével végigkísérte őket, míg a kocsijukhoz nem értek. Ekkor ért Seb és Leona Félix mellé. Ők is a távolodók felé fordították tekintetüket.

-          Ez nem lehet igaz!- mondta elképedve Seb.- Ez ő!

-          Melyik?- kérdezte Leona naivan.

-          A fiatalabbik…- mondta ingerülten Seb.

-          Ő?- kérdezte elképedve Leona. Semmi különlegeset nem látott azon a lányon, de a szőke férfi nagyon is ismerős volt neki.

Ekkor a lány is észrevette őket, még hosszasan nézte a srácot mielőtt beszállt volna a kocsiba.

-          Lányom!- hallotta Seb a másik nő hangját.- Sisu, elkésünk!- sürgette a nő.

A lány végre beszállt a kocsiba.

-          De az ott… nem Kimi volt? – kérdezte le se véve a tekintetét a távolodó kocsiról Seb.

-          Kimi?- kérdezte csodálkozva Leona, és ő is a távolodó kocsit nézte.- Kimi Räikkönen?

-          Ő bizony, és a családja.- magyarázta Félix.

Seb és Leona először egymásra, majd Félixre néztek értetlen képet vágva.