-         Blair hol van? – törölte meg az arcát Sarah a törölközőjébe.

-         Azzal a kaliforniai bunkóval ment. – felelt Bastian.

-         Erickel?

-         Ezek szerint.

Bastian és Sarah már hazautaztak. Én két nappal később mentem.

-         Szia! – láttam meg Lukast az utcán.

-         Blair! Szia. Hogyhogy itthon?

-         Elég volt Kaliforniából. – mosolyogtam. – Münchent százszor jobban bírom.

-         Elhiszem. Mit csinálsz?

-         Fotózásra megyek. Hát te?

-         Edzésre. Blair! – nézett hirtelen rám.

-         Igen?

-         Mit csinálsz ma este?

-         Semmit, miért?

-         Elkísérnél? Hivatalos parti és ha te nem jössz, akkor megint valami negyvenes nővel a nyakamon leszek egész este.

-         Meggyőztél. Oké – nevettem.

Sarah Bastian mellett kihúzta magát, a fotósok kedvéért. Vadonatúj Pucci estélyi volt rajta. Sötétlila, selyem, vállpánt nélküli. A barátja viszont hirtelen oldalra nézett, és Sarah erőteljes oldalba-bökdösésére sem reagált.

-         Az ott Blair? – kérdezte hangosan és mosolyogva. Mire az összes fotós abba az irányba fordult. És tényleg. Lukas Podolski, oldalán München leghíresebb modelljével. Naná, hogy egy fotós sem maradt Sarah mellett. Akár asztalra állva is ordibálhatott volna, mindenki inkább Blair Waldorfot akarta lekapni Lukas Podolskival. Sarah maga elé nézett. Blairen ugyanolyan ruha volt, mint rajta. Azzal a különbséggel, hogy Blairen jól állt.

-         Sziasztok. – mosolyodott el kicsit keserűen. Azon vette észre magát, hogy egyre jobban utálja Blairt. Rendes meg minden. De nem lehetett nem észrevenni, hogy a tengerparton Bastian Blairt nézte. Blairt és nem őt. Vagy Eric nem őt hívta röplabdázni, most meg rá senki nem kíváncsi. Mindenki Blairt imádja.

-         Sziasztok. – köszöntek egyszerre, majd egymásra néztek és mosolyogtak. Bastian és Lukas vigyorgott, Blair kicsit zavarban volt, Sarah… nős, ő majd’ belefulladt a dühébe.

- Na mi volt? – kérdezte Bastian, miközben Lukassal elment az italok felé.

- Semmi. – vigyorgott. – Elhívtam és eljött. Ennyi.

- És még? – könyökölt a pultra Bastian.

- Nincs és még. Ennyi. Tényleg.

- Oké. – emelte fel a kezeit a srác, majd hozzátette – Örülök, hogy Blair a barátnőd.

- Nem a…

- Jól van, igyál már…!

-         Hogy vagy? – kérdezte Blair.

-         Kösz, jól. – mosolyodott el kényszeredetten Sarah – És te?

-         Én is.

-         Mióta vagytok együtt? – kérdezte, mire Blair összeráncolta a homlokát, majd hirtelen eszébe jutott.

-         Mi nem… vagyunk együtt.

-         Jól van, ha nem mondod, hát nem, semmi gond. Szép a ruhád. – mondta, az utolsó mondatot sértődötten, mire Blair ránézett.

-         Köszönöm, a tiéd is. – Sarah kis híján elsírta magát. Maga Blair sem vette észre, hogy ugyanolyan a ruhájuk…