-         Hayley! – öleltem meg nővéremet a reptéren.

-         Blair… – mosolyodott el, majd körülnézett. – melyik taxival megyünk?

-         Nem taxival megyünk – mutattam a királykék Lamborghinire.

-         Jesszus. Ez gyönyörű. – vigyorgott.

-         Jól van már, ne tátsd a szád, hanem ülj be!

Hayley két centivel magasabb, mint én. Modellkedett, de most inkább műsort vezet. Rikító, narancsszínű haja van, kék szeme és egy piercing a szájában. És New Yorkban mindig benne van a legjobb bulikban. Huszonhárom éves. És megváltoztatta a vezetéknevét, mert igaz ugyan, hogy fiatalabb vagyok tőle, mégis mindig „Waldorf testvére” ként azonosította. Így most mát hivatalosan Hayley-Jessica Knolews. Felvette a férje, Derick nevét.

-         Hová megyünk ma este? – kérdezte Hayley.

-         Sehová? – találgattam, mire lecsapta a szemhéjpúderje tetejét.

-         Ne már! Az tök gáz lenne!

-         Oké, felőlem menjünk, rajtam nem múlik.

-         Hívd el valamelyik barátodat. – mondta, mire a szememet forgattam. – Siess már! Így jössz? – nézett a Puma trikómra.

-         Nem. – vágtam hozzá a cipőmet.

A DKNY ruhámnak vékony pántja volt. Kék és sárga volt az egész. Hayleyn Heidi Klum fülbevaló és Sparkling ruha volt. Egyből talált társaságot. Lemondóan néztem rá. Két perc múlva már Németország bulvársztárjaival iszogatott. Miközben álltam, valaki elém állt és kezembe nyomott egy Manhattant.

- Lukas? – néztem fel döbbenten.

- A nagyképű, sznob focista. Igen. – mondta, mire elvörösödtem.

- Én… csak…

- Nem gond. Gyere. – mondta és odavezetett az asztalukhoz. Sarah, Natalja Voldjanova, Christian Lell és barátnője, Michael Rensing.

- Szia. – köhögte Sarah, ugyanis cigarettázott. Natalja fölényesen rám nézett. A Christian jobbján ülő lány mosolyogva köszönt, úgyhogy odaültem mellé.

- Bianca Allan –mutatkozott be.

- Blair Waldorf. – köszöntem neki én is.

- Igazat megvallva, jó hogy van itt más lány is. – bólintott Sarah és Natalja felé, akik rá se néztek.

- Azt hiszem értem, mire gondolsz – nevettem.

-         A nővéred? – nézett fel Lukas meglepetten a nővéremre.

-         Ja, Hayley. – mondtam.

-         Kicsit… hasonlítasz rá. – mondta.

-         Borzalmas. Komolyan. Egyszerűen nem lehet mellette meglenni. Olyan sok hülyeséget tud mondani, hogy néha már sajnálom. Bastian hogyhogy nincs itt?

-         Nem volt kedve jönni. Azt mondta, fáj a feje, de szerintem kutya baja, csak nem bírja Natalját. Amit tökéletesen megértek.

-         És hogy van München álompárja? – kérdezte nevetve Christian.

-         Ne is mond, egész héten erről kérdezgettek – ráztam meg a fejemet.

-         Szóval nem vagy Lukas barátnője? – nézett rám nagy szemekkel – Lukas nem ezt mondta. – Felkaptam a fejmet.

-         Én…

-         Nyugi, vicc volt. – röhögött, mire sípcsonton rúgtam.

A hatalmas ágyamon ültem és felvettem a telefonomat, ami megállás nélkül csengett.

- Igen? – szóltam bele. – Ja, szia Rose!

- Szia… én… - remegett a hangja. – nem akartam, hogy mástól tudd meg. Ne legyél rám mérges… én… nem így terveztük, esküszöm…

- Mi van? – kérdeztem összeszűkült szemmel.

- Isaias meg én… szóval… mi… hidd el, egymásnak vagyunk teremtve… - ki se nyomtam, egyszerűen kinyitottam az ablakot és a telefont kidobtam rajta. Hayley benézett a csattanásra. Mikor kihajolt az ablakon hozzám fordult.

- Jól vagy? – nézett rám. – Háromezerért vetted egy hete! Érdemes volt…?

- Isaias összejött Rosieval. – adtam meg a magyarázatot.