Sebastian az ágyában feküdt, és újra Sisura gondolt. Olyan hihetetlen volt számára, hogy pont Kimi Räikkönen lányába szeretett bele.  De ez nem változtatott az érzésein. Ő csodálatos teremtés volt,aki az első pillanatban levette a lábáról. Nem érdekelte kik a szülei. Csak újra látni akarta őt.

Elhatározta, hogy ezért mindent meg fog tenni. Remélte, hogy a lány ne, fogja visszautasítani őt. Azokra a jégkék szemekre gondolt. Jóleső borzongás futott át rajta. Nem volt álmos, így felkelt és a konyhába ment. Sokáig csak ült a sötétben, majd lépteket hallott a lépcső felől. Az anyja volt az.

Lámpa gyúlt a nappaliban, majd megpillantotta Vénuszt a konyha ajtajában.

-          Nem bírsz aludni?- kérdezte lehangoltan az anyja.

-          Nem igazán…de látom te se.

-          Hát én se igazán….- ismerte el Vénusz.

-          Rá gondoltál?- kérdezte óvatosan a srác.

-          Pedig nem akarok.- jelentette ki az anyja.

-          Ne haragudj rám!- kért ismét bocsánatot Seb.

-          Mondtam már, hogy nem haragszom.

-          Értem…de nem mesélnél a múltadról?- kérdezte bátortalanul a srác.

-          Nem olyan érdekes az.- hárított Vénusz.

-          Biztos?- kérdezett rá Seb.

-          Ne aggódj, több váratlan dolog már nem érhet.- nyugtatta meg az anyja.

Seb ezt nem így gondolta, főleg hogy eszébe jutott, egyszer el kell mondania az anyjának is, hogy beleszeretett Kimi lányába.

Ez a tudat elszomorította, és inkább úgy döntött, hogy megpróbál aludni, és kikapcsolni az agyát.

-          Na én megyek.- állt föl az asztaltól a srác.

-          Akkor jóéjt!

-          Neked is.

Elköszöntek egymástól, majd Seb visszament a szobájába.

Reggel első dolga volt átmenni Leonához. Szerencsére egyedül volt.

-          Szia!- köszöntötte a kissé még kómás lány.

-          Szia! Korán jöttem?- kérdezte csodálkozva a srác.

-          Meglehetősen….éjjel értem haza.- magyarázta Leona.- A reptérről .- tette még hozzá, mikor látta a srác csodálkozó tekintetét.

-          Áh, értem.- mondta már megnyugodva Seb.

-          Gyere be!

Sebet leültette a nappaliba, majd ő eltűnt a fürdőben.

-          Egyedül?- kérdezte érdeklődve Seb, mikor újra feltűnt a lány.

-          Aha.

-          Akkor jó.

-          Mért is?- kérdezte csodálkozva Leona és leült a sráccal szemközti fotelba.

-          Mert kérni akarok valamit.

-          Mit?- kérdezte rosszat sejtve a lány.

-          Hát tudod, tegnap anyát eléggé kiborította a hír….mivel nem is tudta, hogy Kiminek családja van.- magyarázta Seb.

-          Akkor váratlanul érte a lerohanásod, igaz?- szegezte a srácnak a kérdést a lány.

-          Enyhén szólva.- válaszolta lehangoltan Seb.

-          Nem semmi vagy! És hogy van most?

-          Hát, nem bírt aludni, ahogy én se.- vallotta be a srác.

-          Majd átmegyek hozzá.- ajánlotta Leona.

-          Oké. Ezért is jöttem, hogy megkérjelek, ne szólj neki Sisuról.

-          Ezek szerint ezt nem tudja?- kérdezte rosszalló tekintettel a lány.

-          Elég sokk volt ez neki….szerinted hogy reagálna, ha megtudná?- kérdezte kétségbe esve Seb.

-          De ha komolyan gondolod, egyszer meg kell tudnia.- vélekedett a lány.

-          Komolyan gondolom.- jelentette ki Seb.- És tudom.

-          Akkor mit akarsz most csinálni?

-          Megkeresem Sisut. Most már nem lesz olyan nehéz rábukkanni….- vélekedett Seb.

-          Hát, anyád nem fog örülni.- állapította meg Leona.

-          De értsd meg, szeretem!- nézett kérlelő tekintettel a srác.

-          Én megértelek…de Vénusz nem fogja ilyen könnyedén venni.- magyarázta Leona.

-          Akkor ellenem vagy?- kérdezte rosszalló tekintettel a srác.

-          Nem. Csak ez a tény.

-          Tudom, és nem azért csinálom…és még nem is biztos, hogy neki is tetszem.- tette hozzá kicsit lehangoltan Seb.

-          Erre had ne válaszoljak!

-          Na, én inkább megyek.- jelentett ki Seb.

Elbúcsúztak egymástól. Seb úgy döntött nem megy még haza, inkább sétál egy kicsit, hogy kiszellőztethesse a fejét. Közben azon gondolkodott, hogy tudná felvenni a kapcsolatot a lánnyal. Abban nem lehetett biztos, hogy a következő futamon is ott lesz a lány.

Beszélhetne Félixszel és elkérhetné Kimi számát tőle, reménykedve abban, hogy nem tesz fel keresztkérdéseket neki.

Végül megegyezett magával, hogy megvárja a következő versenyt, hátha ott lesz a lány.

A további napokban nem esett szó Vénusz és Seb közt Kimiről. Seb úgy látta, hogy az anyja túltette magát a híren.

- Akkor hétfőn látjuk egymást!- búcsúzkodott Seb már a reptéren.

Most egyedül utazott, mert Leonának iskolába kellett mennie.

-          Vigyázz nagyon magadra!- kérte Vénusz.

-          Jól van, tudod, hogy vigyázok.- mondta unottan Seb.

-          Persze… mint a múltkor.- emlékeztette az anyja.

-          Jaaj!

-          Jól van, csak féltelek.

-          Tudom. És mit üzensz Kiminek?- kérdezte hírtelen Seb.

-          Nagyon vicces vagy!- méltatlankodott Vénusz.

-          Látom, már jobb a kedved.- állapította meg Seb.

-          Ki a fenét érdekel Kimi? Megvoltam nélküle 15 évig.- magyarázta Vénusz.

Sebet ez a válasz meglepte, de egyben jókedvre is derítette.