Valenciában minden a papírforma szerint működött. Ennek az egész csapat örült, még Felix is megdicsérte Sebet.

A srác fél szemmel mindig a lelátót fürkészte az edzések és az időmérő után is, hátha megpillantja a lányt. De nem így lett.

A szállodába érve evett pár falatot, majd letusolt és aludni ment. Nem jó aludt, mert rémálma volt.

Már hajnalodott, mikor felriadt az álmában látottakra. Sisuról, Kimiről az anyjáról és egy ismeretlen nőről szólt. Zavaros volt a kép, és nem is volt igazán története az álomnak, csak úgy feltűntek előtte ezek az arcok. Mégis zaklatottan ébredt. Rossz érzés volt benne, mintha mindenki a lánnyal való kapcsolata ellen lett volna.

-          Hisz még nem is ismerem.- mondta hangosan és elképedve.

Visszafeküdt, és próbált visszaaludni, de nem ment már neki. Ezért inkább felkelt és letusolt. A hidegvíz jót tett neki, és kijózanította egy kicsit. Már korán kint volt a pályán.

Fél szemmel a lelátót figyelte és többször is elsétált arra a verseny kezdete előtt, de a lányt nem látta. Egész verseny alatt csak arra tudott gondolni, hogy vajon mikor fogja újra látni Sisut. Az egyik szakaszon annyira elkalandozott a gondolata, hogy kisodródott a kavicságyra, és nem is tudta folytatni a versenyt.

Szitkozódva szállt ki a kocsiból. Dühös volt magára, mert megint megszegte a fogadalmát, hogy kizárja a külvilágot versenyzés közben. Letörten sétált vissza a boxba. Elsőnek a mérnökével találkozott össze, aki olasz lévén hatalmas vehemenciával esett a srácnak. Seb pedig csak némán állt, és hallgatta a jogos leszidást. Aztán csendben elkullogott átöltözni, ekkor találkozott össze Felixszel.

-          Mi van veled?- szegezte a srácnak a kérdést nem túl kedvesen.

-          Semmi, csak elnéztem.- magyarázta Seb.

-          Elnézted?- kérdezte ámulva a férfi.- Ennyivel elintézed?

-          Nem, de nem tudok mit mondani.

-          Gyere, menjünk az irodámba!- kérte már szelídebben Felix.

Seb követte a férfit. Leültek, Felix egy üdítőt nyomott a srác kezébe, majd ő is leült.

-          Idefigyelj! Tehetséges fiatal vagy, ebben nem kételkedem, de iszonyatosan érzelmi beállítottságú.

Seb értetlenül nézett csapatfőnökére.

-          Úgy értem, hogy az érzelmeid vezérelnek az élet minden területén.- magyarázta Felix.- De ez a versenyek alatt nem jó, mert ha jó passzban vagy, akkor tökéletes munkát végzel, de ha egy kis zavar támad a lelkedben, máris hibázol.

-          Tudom.- ismerte el Seb.

-          De változtatnod kell rajta, ahhoz, hogy te legyél a legjobb. Tudom nem könnyű úgy, hogy a testvéred az ellenfeled.

Seb csak hallgatta Felixet, és nem látta értelmét közbeszólnia. Igazat adott neki, még ha rossz is volt neki szembesülnie ezzel.

-          És egy más téma.- folytatta Felix.- Tudod, hogy a következő verseny a Hungaroringen lesz… azon a héten, szerdán, Budapesten lesz egy fogadás, ahol szeretném, ha megjelennél, mert sok leendő szponzor fordulhat meg ezen a fogadáson. A részleteket, és a belépőket majd elküldöm édesanyádnak.- fejezte be mondandóját Felix.

-          Értem.- volt a rövid válasza Sebnek.

-          Kérdés?

-          Nincs.- válaszolta kissé elkenődve a srác.

-          Na, ne legyél úgy letörve! Még nincs veszve semmi….csak mindig a célra koncentrálj!- kérte Félix, azzal felkelt a székből és az ajtóig kísérte Sebet.

Seb elgondolkodva sétált a boxutcában, mikor csörgött a telefonja. Meglepődött a név láttán, de nagyon megörült neki.

-          Szia Martin haver!- vette fel lelkesen a telefont.

-          Szia…de jó kedved van, pedig nagyon peches voltál.- állapította meg a srác.

-          Á, ne is mond!

-          Akkor gondolom nem bánod, ha elhívlak a hugi újabb versenyére.

-          Dehogy haver! Ott a helyem. És mikor lesz?

-          A következő hétvégén, gondolom akkor nincs versenyetek.

-          Tökéletes, tényleg nincs. Fejlődsz. Egyébként te mikor jössz ki az én versenyemre?

-          Csak ha megígéred, hogy világbajnok leszel.- válaszolta Martin.

-          Ezt inkább hagyjuk!- kérte Seb.

Még megbeszélték a helyet és időpontot, hogy hol találkoznak a verseny előtt.

Seb hangulata már jobb lett, már csak azon kesergett, hogy jöhetett volna ez a telefon a verseny előtt is. De így is lelkesítette, mert abban reménykedett, hogy a versenyen újra láthatja Sisut, ha már itt nem sikerült neki.

Seb szombat délután feltűnően jókedvű volt. Vénusznak is feltűnt ez. De mikor rákérdezett csak kitérő választ kapott. Aztán a készülődés közben Leona is meglátogatta, ekkor már ketten próbálták kideríteni mi is lehet a jókedvének oka.

-          Jaj, ne csináljátok már!- könyörgött Seb a lányoknak .- Már jókedvem se lehet?- kérdezte csodálkozva Seb.

-          De lehet.- válaszolta vigyorogva Leona.

-          Nektek nincs valami dolgotok?- kérdezte a zoknija párja után kutatva Seb.

A két nő egymásra nézett, majd egyszerre válaszolták, hogy nincs. Mindketten a nappaliban ültek, és árgus szemekkel figyelték Seb jövés- menését.

- Idegesítők vagytok.- mondta felháborodottan Seb.

- Nem lennénk azok, ha elmondanád, mi van.- válaszolta Vénusz.

- Tudom, hogy akkor se szállnátok le rólam.- vágott vissza Seb.- De szerencsére nemsokára itt lesz Martin.

- És hova mentek?- kíváncsiskodott Leona.

- Magánügy.- vágta rá Seb.

- Biztos csajozni.- vélekedett Vénusz.

Seb már tényleg felhúzta magát, hogy nem hagyják nyugodtan készülődni. Mikor újra a nappaliba ért, épp készült kiosztani őket, mikor csöngettek.

-          Ez biztos Martin lesz.- mondta megkönnyebbülten és az ajtóhoz sietett.

-          Sebastian?- kérdezte elcsodálkozva, mikor meglátta Leona apját az ajtóban.

-          Mást vártál.- állapította meg Sebastian.- És be se jöhetek már?- érdeklődött Sebastian.

-          De, és remélem, jó messzire elviszed a lányokat!- válaszolta, miközben beljebb tessékelte a házba.

Sebastian csak értetlenül nézett a keresztfiára.

-          Az agyamra mennek!- fakadt ki Seb.

-          Ez nem újdonság….képzeld el mikor Danica és Leona így együtt vannak….- mondta együtt érzőn Sebastian.

-          Szegény fiúk!- szólt közbe Vénusz, aki hallotta az iménti beszélgetést.

-          Sziasztok!- köszöntötte a lányokat Sebastian mosolyogva.

-          Na Seb, megszabadítalak tőlük.

A srác hálásan nézett rá.

- Gyertek lányok!- kérte Sebastian.

- Mégis hova?- kérdezte Vénusz elcsodálkozva.

- Meglepetés.- volt Sebastian rövid válasza.

Mindkét lány értetlenül nézett rá.

-          Gyertek már!- kérte újra.- Jók vagytok így.- tette még hozzá.

A két nő értetlen képet vágott, de engedelmeskedtek Sebastian kérésének.

Seb végre nyugodtan folytathatta a készülődést.