-          Na mesélj haver!- kérte Martin miután beszálltak a srác kocsijába.

-          Nem is tudom, hol kezdjem.- gondolkodott el Seb.

-          Az elején… javaslom.

-          Hát megpróbálom. Szóval gondolom, emlékszel még a lányra a múltkori versenyről.- kezdte Seb.

Martin vigyorogva bólogatott.

-          Na, miközben azon agyaltam, hogy találhatnám meg a lányt, akinek csak a keresztnevét tudom… felbukkant az egyik versenyen.- mesélte Seb.

-          A forma1-es versenyen?- kérdezte elképedve a haverja.

-          Ott bizony. És hogy még jobban el legyél képedve, a lány Kimi Räikkönen lánya.

-          Értem…de mér is olyan nagy dolog ez?- kérdezte értetlen képet vágva Martin.

-          Tudod, ő volt anya volt férje… és a nevelőapám 3 éves koromig.

-          Tényleg egyszer már mondtad.- emlékezett vissza a srác.- És pont az ő lányát nézted ki?- kérdezte elképedve Martin.

-          Nem tehetek róla…nem volt ráírva a neve.

-          Hát gondolom anyukád nem örült neki.

-          Erről még nem is tud….elég volt neki azzal szembesülnie, hogy Kiminek családja van.- magyarázta Seb.

-          Elhiszem.

-          De ez még nem minden. Közben majdnem elvesztettem Leona barátságát…mert kiderült, hogy ő többet akar barátságnál….- aztán Seb belelendült a mesélésbe, így az egész autóutat végigbeszélte.

-          Na megérkeztünk.- szólalt meg végül Martin mikor a sportcsarnok parkolójába értek.- És szerinted itt lesz?- kérdezte kíváncsian Sebet.

-          Majd kiderül.- mondta izgatottan a srác.

Zoéval, Martin húgával a bejáratnál találkoztak. Szőke, 15 éves alacsony és mindig mosolygó lány volt. Seb gratulált neki az összes sikeréhez és a lány is az övéhez. Beszélgettek még egy kicsit majd Zoénak készülődnie kellett. A srácok a lelátón elfoglalták e helyüket. Majdnem teltház volt. Seb rögtön a lelátót kezdte fürkészni a tekintetével.

-          Ugye azért Zoé meccsére is kíváncsi vagy.- kötözködött a haverja látva a srác kereső tekintetét.

-          Viccelsz? Jóhogy!- mondta kissé sértődötten Seb.

Az elődöntőkből Zoé továbbjutott vereség nélkül. A középdöntőben már nehezebb dolga akadt, de végül a pontozás az ő javára döntött. Így már az elődöntőben volt.

Seb a két meccs szünetében végre megpillantotta, amit keresett. A legelső sorban állt, és mintha bíztatott volna valakit. Sebnek beugrott, hogy a legelső találkozáskor említette, hogy a tesója miatt van itt. Aztán a kijelzőn is megjelent a Räikkönen név. Azon mélázott, hogy a múltkor ez fel se tűnt neki.

-          Menj oda hozzá!- szólt rá Martin, mikor észrevette mit néz a haverja.

-          El van foglalva.- vetette oda neki Seb.

-          Ugyan már!

-          Majd Zoé meccse után.

-          Ne csináld már! Azt akarod, hogy eltűnjön?- kérdezte értetlenül Martin.

-          Hát… nem.

-          Akkor menj már!- unszolta.

-          De, nem tudom, mit mondjak neki….

-          Nehéz eset vagy.- állapította meg Martin.

Végül pár perces unszolás után Seb elindult a lépcsőn lefelé. Már az utolsó lépcsőket tette meg a srác, mikor a lány felnézett. Rögtön elmosolyodott mikor találkozott a tekintetük. Seb kicsit megkönnyebbült, mikor látta, hogy felismeri őt a lány. Aztán intett neki, hogy menjen oda hozzá. Egy világosszőke srác társaságában volt, akit a lelátónál is látott már mellette.

-          Szia!- köszöntötte, mikor Seb mellé ért.

-          Szia!- a srácnak nehezére esett megszólalni annyira zavarban volt.

-          Hát te? Megint a barátod húga miatt vagy itt?- kérdezte érdeklődve a lány, közbe pedig mosolygott.

Seb szinte fel se fogta a kérdést, csak nézte megbabonázva a lány kedves mosolyát és jégkék szemeit.

-          Öö…igen.- habogta, és érezte, hogy elpirul.

-          A tesóm.- mutatott a mellette álló srácra, aki épp összepakolta a cuccait.

 A srác felnézett és egy pillanatig értetlenül nézett Sisura.

- Jari, ő Sebastian a Ferrari pilótája.- mutatta be neki a lány.

- Szia, Jari Räikkönen.- mutatkozott be a srác és kezet fogtak.

- Helló, örvendek.- válaszolta Seb.

- Mivel nem lepődtél meg a tesóm családnevén, gondolom, rájöttél ki az apám.- állapította meg a lány.

 - Igen… kicsi a világ.- jegyezte meg Seb. És te miket tudsz.- folytatta kissé elcsodálkozva Seb a lánynak.

- Mire gondolsz?- kérdezte értetlen képet vágva a lány.

- Hát én még abba se voltam biztos, hogy a nevemre emlékszel.- mondta aggodalmasan Seb.

A lány ezen csak mosolygott.

- Örülök, hogy találkoztunk.- mondta a lány miközben a testvérére nézett.

Seb felvonta a szemöldökét.

-          Mennünk kell.- magyarázta a lány .- Jari versenyének vége, a gépünk meg 1 óra múlva indul vissza Finnországba.

A srácban ezernyi kérdés és aggodalom merült fel.

-          És mikor láthatlak újra?- kérdezte összeszedve minden bátorságát a srác.

-          Ki tudja…- mondta elgondolkodva a lány.- Tán a Hungaroringen kint leszünk.- tette hozzá eltűnődve.

-          Örülnék neki.- válaszolta a srác felderülve.

-          Akkor vigyázz magadra! Tényleg mennünk kell.- mondta a lány, majd egy gyors puszit adott a srác arcára.

Seb csak állt megbabonázva, és legszívesebben nem eresztette volna a lányt. A lány bocsánatkérőn nézett rá. Seb halkan elmormolt egy „sziát”, majd tekintetével addig követte, míg el nem tűnt a nézők sokasága közt a lány, közben pedig újra gyönyörködött a tökéletes alakjában.

Egész úton hazafelé Seb a lányról áradozott a haverjának. Martin még sose látta ilyennek, így biztosra vette, hogy Seb szerelmes. Bár kicsit aggódott érte, mert nem a legmegfelelőbb lányba zúgott bele.

Sebnek nehezére esett eltitkolnia jókedvét, de nem akarta, hogy kellemetlen kérdéseket szegezzen neki az anyja és Leona. Így inkább azt a pár napot amit még otthon töltött, videojátékozással múlatta. Persze Leona, mint figyelmes barát az utolsó napon rákérdezett, hogy mi ennek a nagy elvonulásnak az oka. Seb összehordott néhány zagyvaságot, amit Látszólag Leona elfogadott, de a lány a lelke mélyén tudta, hogy másról van szó.