Lucy teljesen bezsongott az ötlettől, szinte mással nem is foglalkoztak, csak a koncert megtervezésével, meg persze magukkal. Minden egyes alkalmat kihasználtak hogy együtt lehessenek. Mikor Peter valahova maga ment el, Lucy mindig azon aggódott hogy többet nem jön vissza. Önző volt, és csak magának akarta a férfit. Már egyre kevesebbet gondolt Chrisre. Szombat reggel volt, Lucy szerette az ilyen reggeleket. Április közepe volt, már odakint is szép idő fogadta őket. Lucy nyújtózott egyet az ágyban. Peter még aludt. Lucy nem is csodálkozott rajta, megint egy eszeveszett éjszakán vannak túl. Peter hason feküdt, a kezei a feje alatt volta, a hátán kirajzolódtak az oly finoman megmunkált izmai. A testét, vagyis csak a csupasz fenekét takarta be a lepedő, amit a múlt éjszaka olyan nagy gonddal gyűrtek maguk alá. Lucy szorosan a férfi testéhez feszítette a magáét, és simogatni kezdte a kezeit.

- Szeretem a szombat reggeleket. – suttogta a férfi fülébe. Peter megrezzent a lány érintésétől. Hidegek voltak az ujjai mint mindig. Megcsókolta a férfi vállát, majd a hátát, a gerincének minden egyes apró kidudorodását. Szerette Peter testét, mert szép volt, és Lucy szerette a szép dolgokat. Bármennyire is aprók, és óvatosak volta Lucy érintése akkor is megérezték, hogy Peter teste feszült, és tele van fájdalommal. Egyre többet fájt a háta. Lucy félt hogy valami komoly dolog van a háttérben, de Peter mindig azt mondta hogy biztosan csak a sok stressztől, meg a munkától van.

- Én meg minden reggelt szeretek, ha így ébresztesz. – mondta Peter halkan.

- Á szóval fent voltál. – válaszolta nevetve a lány, és a fejét a férfi hátához nyomta és a kezeivel átkarolta a mellkasát. – Bár mindig minden így maradna.

- Minden így marad, ígérem neked. – mondta Peter halkan, de a szíve sajgott hogy hazudni a kell a lánynak. Mindennél jobban szerette őt, de nem volt bátorsága bevallani neki, hogy a boldogságuk már nem tart sokáig.

- Mi lenne ha ma felhívnám Timet?

- Most ne beszéljünk munkáról, inkább arról, hogy mi a helyzet a suliban?

- Inkább arról se beszéljünk, elmegy, de nem fogják a szívembe zárni magukat. – Lucy ki nem állhatott suliba járni, a csoporttársai kiközösítették, csak Peter miatt csinálta, hogy ő boldog legyen. Bár a tanárokkal jóban volt, lehet a többiek azért nem szerették.

- Mi a baj? – kérdezte Peter a lánytól mikor látta hogy az arca elszomorodik.

- Öreg vagyok én már ehhez. – mondta a lány

- Te öreg, akkor mit mondjak én. 50 éves múltam

- Ha én is ilyen lepedőakrobata leszek 50 évesen akkor nem számít.

- Ez fog egyszer a sírba vinni. – mondta Peter és elkapta a lány derekát, és már fölé is hajolt és csókolgatta.

- Ha nagyon akarod én vigyázok rád. – mondta a lány két elhaló nyögés közt.

- Én most egész mást akarok. – mondta Peter. – Először is leszedni rólad ezt a dögös hálóinget. Tudod hogy mikor először láttalak benne akkor is majd megvesztem. Totálisan kész voltam tőled. – mondta a férfi és közben csókolgatta a lány vállait, a keze meg a hálóing végét kereste.

- És miért nem csináltál semmit? – kérdezte a lány pajkosan.

- Mégis mit gondolsz te rólam? – kérdezte megjátszott dühösséggel Peter.

- Mondjam el. Te vagy a legdöglesztőbb szexis seggű pasi az egész városban. – válaszolta a lány és egy csókot nyomott a férfi mellkasára.

- Erről én más véleménnyel vagyok, rajtam kívül még sok ilyen pasi él a városban

- Lehet, de én csak téged szeretlek. – vágta rá a lány és már kezdtek belemelegedni a dolgokba mikor megszólalt a csengő.

- Na puff, ennyit a dögös seggemről. – mondta Peter.

- Mi lenne ha befejeznénk amit elkezdtünk? – kérdezte Lucy és megragadta Peter nyakát.

- Ne nézz így rám, mert akkor tényleg nem megyek sehova.

- Az a célom. – és akkor újra megszólalt a csengő.

- Muszáj kinyitnom. Matt az, elfelejtettem hogy jön, még meg kell beszélnünk néhány dolgot.

- Akkor csak menj nyugodtan. – mondta a lány és kimászott az ágyból. – Én meg lezuhanyozom, egyedült. – azzal hátat fordított a pasinak és levetette a hálóinget.

- Kösz. – mondta a férfi fancsalian, majd gyorsan alsónadrágot húzott, papucsba lépett és már rohant is le a lépcsőn. Újra csengettek, de mire abbamaradt Peter már ki is nyitotta az ajtót. – Hello gyere be. Kicsit elaludtunk. – mondta kipirosodott arccal.

- Azt vettem észre, már vagy 10 perce itt szobrozok. – mondta szemrehányóan Matt, ahogy bement a házba

- Kávét vagy teát?

- Kávé jöhet. Tudod min agyalok már napok óta?

- Na, de szerintem hamarosan megosztod velem.

- Figyi a koncerttel minden oké, de nincs név. Hogy fogjuk reklámozni? – kérdezte Matt, Peternek ez még eszébe sem jutott, valami ütős dögös név kell, valami ami jól tükrözi, hogy mit is akarnak megmutatni.

- Anyám, ez eszembe sem jutott. – fogta a fejét Peter, hogy lehet ekkora marha.

- Fiúk ez az erős gondolkodás még megárt, ne legyetek már ennyire feszültek. – mondta Lucy ahogy belépett a konyhába.

- Szia Lucy. – mondta Matt a lánynak aki az ajtóban állt és figyelte a két pasit.

- Gondban vagyunk.

- És pedig, nem tudjátok melyik 100 éves bakancsotokat vegyétek fel a koncertre?

- Vicces vagy, de a koncert nevén agyalunk.

- Á már vágom. – mondta a lány közben töltött magának egy bögre forró fekete kávét, leült az asztalhoz és maga elé vette a jegyzeteit.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Matt elkerekedett szemekkel

- Tanulok, erre varrjál gombot. – Lucy kicsit ellenszenvesen viselkedett és ezt ő maga is észre vette. Ezért visszafogta magát. Matt nem tehet róla hogy épp a legrosszabbkor érkezett. Ki is nevette magát ezért, a szája mosolyra görbült mikor arra gondolt hogy egyetlen napot sem bír ki szex nélkül. Függő, gondolta magában.

- Mit vigyorogsz? – kérdezte Peter és látta a lány szemében a cinkosságot. – Csak nem eszedbe jutott valami?

- De mit szólnátok a Spark Frequency névhez.

- Te ez egész jó ötlet. – vágták rá egyszerre.

- Akkor lehet örülni, én most felhívom Timet, hogy akkor tőlük kik jönnek, aztán már tényleg meg kellene csinálni a plakátokat. – mondta a lány, és előkotorta a telefonját, közben pedig az egyik könyvét nézegette. A klinikai biokémia és a molekuláris patológia alapjai.

- Megnézhetem? – kérdezte Matt érdeklődve.

- Reggeliztél már? – kérdett vissza Peter.

- Igen. – válaszolta Matt és már fel is lapozta a könyvet.

- Akkor jobb lenne ha nem néznéd meg, eléggé gyomorforgató képek vannak benne. –

- Te jó ég. – mondta matt és becsukta a könyvet. Lucy látta a férfi arcára kiülő undort, szerette a helyzeteket mikor az emberek megrökönyödnek a munkájától. – Mi a francot tanulsz te?

- Patológiai posztdiplomát csinálok, hogy elfogadják az otthonit.

- Kész vagyok tőled. – mondta Matt. De Lucy már nem is figyelt rá, mert már hallotta Tim hangját a telefon másik gégén.

- Csááá, Kislány. – üdvözölte Tim Lucyt.

- Mackó, jó hallani a hangod, hiányzol. Alig várom már a koncertet, azért hívtalak hogy akkor kik jönnek tőletek. – úgy egyeztek meg hogy az jön aki akar, és hogy előre bejelentkezik, és Lucy meg P választanak neki egy dalt. – Kihangosítalak, itt van Peter és Matt is. – azzal megnyomta a kihangosító gombot és már mindenki hallotta a válaszát

- Rendicsek Cukorfalat. – mondta Tim, hallani lehetett a hangján hogy fülig ér a szája. – Na akkor mondom hogy kik jönnek. Will.I.Am, meg Nelly, azt Justin is szeretne, meg Rihanna, Chester, és Nicole. De neki mondtam hogy most inkább ne. Jay-Z és én. Chris is jönne de neki akkor fellépése van. De szerintem ez az első alkalom hogy ezt a bulit megrendezitek, hiszem, hogy nem az utolsó. Lesz még alkalom hogy felléphessen a koncerten

- Tudod milyen nevet találtunk ki neki? remélem tetszeni fog

- Na mond.

- Spark Frequency

- Jól hangzik. Akkor majd ha megvannak a dalok akkor hívj hogy ki mit fog énekelni.

- Rendicsek. Puszillak, meg Moniquet is.

- Én is mindenkit üdvözlök. – azzal Tim bontotta is a vonalat.

- És mikor lesz a vizsgád? – kérdezte Matt.

- A koncert előtti pénteken. De addig még előttem van egy boncolás.

- És az mikor lesz? – kérdezte Peter, mert eszébe jutott hogy az ágyban meg akarták beszélni ezt a suli dolgot, de végül egész másra terelődött a szó

- Az két hetire, de most hétfőn lesz egy amin nézők leszünk. Már előre utálom, hogy úgy kezelnek majd bennünket mint a hülyéket. És ha ott lesznek azok a nyafogós kis ribik akkor megüt a guta. – Lucy arca elkomorodott, ahogy a csajokra gondolt, majd tovább bújta a könyvét. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, hogy Matt elment. Csak arra lett figyelmes, hogy Peter a háta mögött áll és a hátát masszírozza.

- Akarsz róla beszélni?

- Miről, hogy alig várom, hogy vége legyen ennek a suli mizériának

- Valaki megbántott a suliban?

- Nem igazán, egyszerűen nem foglalkoznak velem, szeretem az embereket. Sosem voltam az a fajta a ki szeret a középpontban lenni, de szívesen megismertem volna őket. De ők még csak tudomást sem vesznek rólam.

- Jaj kicsim, ne légy szomorú, én itt vagyok és a lényeg hogy szeressük egymást. – mondta a lánynak aki már a nyakában lógott és keservesen zokogott. – Sosem gondoltam volna hogy a lányt ennyire elkeseríti a suli. Hétfő reggel Peter elvitte a lányt a suliba. Rengetek ember özönlött fel a lépcsőn.

- Erre igazán semmi szükség menni fog egyedül is.

- De én melletted akarok lenni. – mondta Peter és kiszállt a kocsiból. Lucy nem akarta hogy meglássák a férfival. De vajon miért, eddig sosem okozott gondot neki a férfi. Lucy térj észhez, szereted ezt a férfit, és megfogadtad hogy jóban rosszban. Lucy mosolyogva fogta meg a férfi kezét és együtt mentek be az épületbe.

- Gyere megmutatom a labort ahova megyünk. Sajna oda nem jöhetsz be.

- Nem baj, idekint megvárlak. – mondta a férfi és egy csókot nyomott a lány arcára. Látta hogy nagy a csoportosulás az egyik ajtónál. És a szempárok többsége Lucyra tapadt mikor meghallották, hogy jönnek. – Itt leszek. – mondta és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.

- Nos hölgyeim és uraim, a mai nap meglátjuk, hogy kiből lesz igazi patológus. – mondta az idős professzor. Kizárta az ajtót, és mindenkit beengedett a laboratóriumba. Lucy vett egy mély levegőt és utolsónak ment be az ajtón. Emlékezett az első ilyen boncolására. Szörnyű volt, de végig tudta nézni, azóta már rengeteg ilyet látott. Néha úgy érezte hogy már meg sem hatja a látvány. – A páciens egy természetes halállal elhunyt, önként engedélyezte hogy a diákok tanuljanak az ő halálából. – mondta a prof, felnyitotta a villanyt és ott feküdt a boncasztalon egy 50 év körüli férfi. Lucy kicsit rosszul érezte magát pont úgy néz ki mint Peter, ezt nem fogom tudni végig csinálni, gondolta magában. Aztán megrázta magát, és meghallotta a nevét. A prof észrevette hogy Lucy rosszul van.

- Mrs. Cornell, kérem jöjjön ide, és kezdjük meg a boncolást. – Na puff Lucy most eszedbe ne jusson eljátszani hogy azt sem tudod miről van szó. Magabiztosan kilépett a tömegből, megfogta a szikét és megejtette az Y vágást az idegen férfi mellkasán.