- Mi lesz velünk? – kérdezte Chris halkan, miközben ötösben ballagtak vissza a szállodába.

- Kettőnkkel? – kérdett vissza Susann.

- 20 éve minden olyan más volt semmi sem számított. – mondta Chris. Maga sem tudta hogy hova akar kilyukadni, de csak tudta hogy nem akar egyedül maradni.

- Akkor fiatalok voltunk és a zenén kívül semmi sem számított. – válaszolt Susann. – És most a zene számít a legkevesebbet. – mondta Susann, Chris tudta hogy igaza van, és hogy ha meg is próbálnák együtt újra a sajtó meg a pénzhajhászás megölné a kapcsolatukat

- De akkor is szeretném ha Los Angelesbe költöznétek Lilliannal.

- Ezen még gondolkodom. – mondta Susann, a szíve mélyén szeretett volna minél közelebb lenni a férfihoz. De azt is tudta hogy semmi szoros nem lehet már köztük.

- Nem kell most válaszolnod, és nem is kell az én házamban laknod. Keresünk valami helyes házat a környéken, közel a miénkhez és akkor sokat tudunk majd találkozni, és mégsem érzed majd azt hogy bele akarok folyni a magánéletedbe.

- Chris tudom, hogy félsz az egyedülléttől, de túl kell tenned magad azon a lányon. Ő Petert szereti és vele marad örökre.

- Susann még mindig te vagy az egyetlen ember aki igazán ismer. Szeretem Lucyt, de a bátyám boldogsága is fontos a számomra. Főleg hogy most megint jóban vagyunk, nem akarom őt újra elveszíteni. – mondta Chris, már a szállodai apartmanban.

- Azt hiszed hogy te már sosem leszel boldog? – kérdezte Susann, és leült Chris mellé az ágyra.

- Nem érdemlem meg hogy az legyek, először elvettelek tőle téged, aztán téged is elhagytalak Vickyért, és most szemet vetettem Lucyra. Ha akkor rég másképp történnek a dolgok

- Akkor most nem lenne Lillian, és te lehet épp ilyen boldogtalan lennél. Azért volt néhány boldog percünk együtt. – mondta Susann, és megölelte a férfit.

- Ez igaz, és mi lenne ha a régi szép idők emlékére mégis adnánk a kapcsolatunknak még egy esélyt.

- Chris kérlek ne nézz így rám, mert hiába múlt el a szerelmünk varázsa a tekintetednek még mindig nem tudok ellenállni. Nem akarok most hülyeséget csinálni. Egy szenvedélyes éjszak veled, attól nem lesz semmi olyan mint rég. Köztünk már semmi sem lehet. A lányom édesapja vagy, jogod van látni őt, de csak ennyi és nem több. Mind a ketten éljük a saját életünket. – mondta Susann és Chris vágytól csillogó szemét nézte. – És te nem is engem akarsz igazán, te attól félsz hogy egyedül maradsz. – Tette hozzá a nő és kiment a szobából. Chris az ágyon ült és Lucyra gondolt. Eszébe jutott az első alkalom mikor látta őt. Aztán az, az éjszaka. Mindent odaadna érte ha még egyszer láthatná és elmondhatná neki hogy szereti. Még egyszer érezhetné az illatát, a bőre selymét, a haja csillogását. Beszélnek kell vele, el kell neki mondanom hogy szeretem, gondolta magában Chris. Teltek a napok, vége lett a koncertkörútnak, Susann talált magának munkát Los Angelesben, és egy kis házat Chrisétől kétutcányira.

- Tetszik a ház? – kérdezte még egyszer Chris.

- Persze, kettőnknek pont jó lesz. – mondta Susann, az üres nappali közepén állva. – és ha átjönnek a te gyerekeid is akkor is gond nélkül elférünk. – Susann szerette a két kis Cornellt, és ők is ragaszkodtak hozzá. Lillian is kijött velük, először kicsit tartózkodók voltak, de aztán már úgy viselkedtek mint akik régről ismerték egymást.

- Haza kell mennem Seattlebe a cuccainkért, mindenünk ott van. De csak néhány nap.

- Tudod mit veled megyek, a gyerekek meg addig ellesznek Chesteréknél. Talinda úgy is megveszik a kislányokért. Neki nincs és mindig örül ha kicsit Tonival lehet.

- Arra semmi szükség hogy velem gyere, csak a hétvégéről van szó.

- Legalább találkozom a többiekkel. – mondta Chris, és látta Susann szemében a rosszallást, de teszek rá hogy mit gondol Susann beszélni akarok Lucyval, történjék bármi megmondom neki hogy szeretem, döntötte el magában Chris és nem volt hajlandó vitázni ez ügyben.

Lucy óriási görccsel a gyomrában ébredt. Peter már nem volt mellette, mostanában már hajnalban felkelt, nem tudott fekve maradni, Lucy néha látta a férfi szemében hogy fájdalmai vannak, de nem vett róluk tudomást. Lucy hiába könyörgött neki hogy menjenek el egy orvoshoz. Peter hallani sem akart róla. Lucy most viszont a vizsgáján aggódott. Tudta hogy bármit kérdezhetnek ő tudva a választ, bármi történhet ő kivágja magát, mégis ideges volt, mint minden vizsga előtt. Ő már csak ilyen stresszelős fajta volt.

- Kicsim már fent is vagy? – kérdezte Peter ahogy belépett a szobába egy tálcával.

- Wáááá, ágyba kapom a reggelit, ki tudnám bírni életem végéig.

- Ne szokj hozzá- vigyorodott el Peter.

- Olyan jó lett volna ha mellettem vagy mikor felébredek. – mondta a lány kicsit szomorú arccal.

- nem tudtam aludni, viszont téged meg nem akartalak felkelteni. – mondta Peter. Hazudott, már megint hazudott Lucynak, azért kelt fel mert eszeveszettül fájt a háta, és egy pillanatig sem bírt tovább fekve maradni. Egyre gyakoribbak voltak a fájdalmak és egyre elviselhetetlenebbek. Ez már a vég, nincs sok hátra gondolta magában Peter ma reggel is, aztán azért imádkozott hogy láthassa Lucyt amint boldog és van munkája, azt csinálja amit szeretet. Lement készített reggelit majd nagy nehezen visszament az emeletre. Aztán az ajtó előtt vett egy mély levegőt, megerőltette magát, próbálta elrejteni Lucy elől, hogy fájdalmai vannak. De a lány ezt az első pillanatban kiszúrta.

- Megint fájt a hátad? – kérdezte a lány, közben pedig falatozni kezdte a reggelijét.

- Dehogy csak már kicsit izgulok a vizsgád, meg a holnapi koncert miatt. A fellépők már mind itt vannak. Tim hívott hogy este néhánya átjönnek, és meg is ünnepeljük a vizsgádat.

- Még meg sem csináltam, mi van ha kivágnak? – kérdezte Lucy

- Ugyan Elizabeth ne viccelj, még 2 hete megállás nélkül erre tanulsz, semmi mással nem fogalakozol.

- Igen 2 hete téged is hanyagollak. – mondta Lucy. – szóval remélem hogy Tim nem marad sokáig, mert ki vagyok éhezve a szexi seattlei seggedre. – mondta Lucy.

- Én meg a tiédre, de sajnos most mennünk kell. Neked a suliba, nekem meg a Sportcsarnokba. Az előbb hívtak, hogy valami baj van.

- Jézus mi történt? – Lucy kicsit megrémült a hír hallatán, de Peter megnyugtatta.

- Semmi komoly csak a büfével volt valami gond, és Matt épp nem ér rá, mert Aprillel mentek dokihoz. – Peter elszólta magát, Lucy még nem tudta, hogy April terhes, de az is igaz hogy ezt már sokáig nem titkolhatja előtte. – Neki sincs semmi baja, csak valami rutin vizsgálat, de Matt nem akarta egyedül elengedni.

- Értem, de valamit te is ígérj meg nekem, a koncert után mi is elmegyünk dokihoz, meg akarom tudni hogy miért fáj a derekad ennyit. – mondta Lucy. Peter tudta hogy esélye sincs a lány ellen, ezért csak némán bólintott. A lány lenyomott néhány falatot, majd remegő kézzel felöltözött. Peter kocsival vitte el a suliba.

- Nyugi Kicsi nem lesz semmi baj, megy minden mint a karika csapás. – bíztatta a férfi a lányt, és egy csókkal búcsúzott tőle. Lucy nem mondott semmit, csak némán bámulta a férfit. – Mire végzel itt leszek. – mondta Peter és a kocsinak támaszkodva megvárta míg Lucy bemegy az épületbe. Attól tartott hogy a lány esetleg visszafordul és be sem megy a vizsgára. Míg el nem kezdődött addig a suli előtt parkoló kocsira támaszkodott. Néhányan megbámulták őt, két fiatal csaj pedig elég rendesen csorgatta a nyálát.

- Biztos hogy nem ő. – mondta az egyik.

- Szerintem meg igen, pont olyan a haja és ezek a döglesztő szemek 

- Ne viccelj, ez a pasi fiatalabb mint Chris.

- Nem érdekel én odamegyek hozzá – mondta a lány és odalépett Peterhez. – Bocs a barátnőm nem hiszi el nekem, hogy te vagy Chris Cornell.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, de én a bátyja vagyok. – mondta Peter mosolyogva.

- Anyám. Te? – lepődött meg a lány.

- Igen én. És hízelgő hogy fiatalabbnak néztetek mint Chris. – mondta Peter és tényleg örült neki.

- Azért készíthetnénk egy közös fotót? – kérdezte a lány, de meg sem várta hogy Peter válaszoljon, már be is pózolt a telefonja elé. Átkarolta Peter nyakát és elvigyorintotta magát. – És mit keresel erre?

- A feleségem ma vizsgázik és rá várok. – felelte Peter és még mindig vigyorgott, látta a lány arcán a csalódottságot.

- Akkor mi most megyünk is. – mondta a másik lány aki hátrébb állt, és elráncigatta a lányt Peter mellől. Peter szíve repesett a boldogságtól, Lucy megfiatalított gondolta magában. Kocsiba ült és meg sem állt a Sportcsarnokig. Ott már minden készen állt a holnapi koncertre, a színpadot már felállították, a világítás és a hangosítás is kész volt. Már tényleg csak a zenészek hiányoztak. Nagy buli lesz, méltó megünneplése Lucy diplomájának. Épp az egyik hangosítóval beszélt mikor megérezte a telefonját, előkotorta a zsebéből, és Susann nevét írta ki.

- Szia Susann. – szólt bele Peter

- Hello, csak azért hívlak mert a hétvégére hazaugrunk Chrissel. – válaszolt a nő és rájött hogy elég félreérthető volt amit mondott.

- Chrissel? – kérdett vissza keserűen Peter

- Igen, hozzáköltözöm, vagyis Los Angelesbe, és Chris felajánlotta hogy segít a költözködésben.

- Rendes tőle. – Peter maga sem tudta hogy miért fél Chris mostani látogatásától.

- Ha nem gond akkor nálatok aludnánk.

- Dehogy csak nyugodtan, igaz ma buli lesz, Elizabeth ma vizsgázik és itt van Tim, meg Chester és azt mondták átjönnek hozzánk. Holnap meg koncert, de szerintem úgy is velünk tartotok.

- Talinda nem is mondta hogy Chester Seattleben van.

- Kicsoda?

- Chester felesége. Ott hagytuk a gyerekeket Chesteréknél, de a felesége egy szóval sem mondta hogy Chester nem lesz otthon. – válaszolta Susann Peternek.

- Mikorra értek ide?

- Most szállt le a gépünk.

- Akkor maradjatok a reptéren, hamarosan ott vagyok értetek, utána pedig felvesszük  Lucyt a sulinál. – mondta Peter.

- Rendben. – válaszolta a nő és bontotta a vonalat. Kocsiba pattant és meg sem állt a reptérig. Felvette két utasát, majd az egyetem elé parkolt kiszállt a kocsiból és Lucy elé ment. A kocsi és a bejárat közt járhatott félúton, mikor meglátta Lucyt az ajtóban, majd kicsattant a boldogságtól. Peter megállt ott ahol volt és megvárta, hogy a lány odarohanjon hozzá.

- Meg van. – kiáltotta a lány és Peter nyakába vetette magát, majd megcsókolta a férfit. Hosszan csókolóztak, Peter meg is feledkezett róla hogy a többiek a kocsiban ültek, a dudaszó térítette észhez. Lucy kérdőn nézett rá.

- van egy meglepetésem. – mondta Peter és a kocsi felé indultak. Lucy kíváncsi volt a meglepetésre, de mikor megpillantotta Chris egyáltalán nem örült neki. olyan jó volt nekem eddig kettesben Peterrel, minek kellett ennek itt megjelennie, kérdezte magában, de választ nem kapott rá. Beült a kocsiba, és egy kurta Sziasztokkal üdvözölte a kocsiban ülőket.