Az éjszakám szörnyű volt, alig aludtam. Másnap pedig nem voltam hajlandó felkelni.

-… Hannah! Ne csináld már!- jött be Rami is. Már ott volt egy ideje Paula, Matti és Mark.

-Nem megyek, amíg nem jön haza. Nélküle egyátalán nem viselem a fájdalmat.- feleltem és hátat fordítottam a vendégseregnek. Belátták, hogy semmivel nem lehet meggyőzni, úgyhogy kimentek.

-Felhívom!- mondta már lenn, a nappaliban Rami. A telefon kicsöngött, de senki nem vette fel. A többiek ránéztek. Csak megrázta a fejét jelezve, hogy nem kapott választ. Ekkor Mark tárcsázta a Kovalainen házat.

-Halló!- vette fel egy férfi.

-Sebastian?- kérdezte meglepve nevelőapám.- Te mit keresel ott?

-Leena megkért, hogy jöjjek vissza hozzá, mert a nővére nélkül egyedül van.

-És Kimi a közeledben van?- kérdezte az edző.

-Adom!- felelt Seb. Hallani lehetett a háttérben a suttogást, majd végül csak megszólalt a keresett személy.

-Igen?- motyogta a készülékbe.

-Mikor szándékozol hazajönni?- kérdezte tőle felháborodva az édesanyja, aki időközben magához vette a telefont.

-Anya?- döbbent meg ő.

-Igen, én. És remélem, hogy nagyon jó okod van arra, hogy egyedül hagytad a beteg barátnődet, akit állítólag szeretsz és…

-De én…- vágott közbe Kimster.

-Hadd fejezzem be!- szólt élesen Paula.- Szóval, itt hagyod szegény lányt, aki azóta alig evett valamit és most már nem hajlandó felkelni sem, pedig már a bátyád is unszolja.

-Rami? Ő meg mit keres ott?- lepődött meg.

-Az most lényegtelen. Beszéljünk inkább a te felelőtlenségedről. Hogy merted egyedül itt hagyni a házban?- kérte rajta számon a tettét.

-Anya! Nekem is nehéz, ami vele történik, értsd meg!- mondta ki az első értelmes mondatát a beszélgetés alatt.

-És neki milyen nehéz lehet újra átélni azt, amit a baleset után? Az soha nem jutott eszedbe, hogy mennyi fájdalmas emlék juthat ilyenkor az eszébe? És arra sosem gondoltál, hogy talán a te jelenléted adja neki azt az erőt, amivel minden egyes napot túlél?- vette kicsit csendesebbre a hangerőt a nő.

-Igazad van, nem gondoltam rá. De nekem is vannak szükségleteim, én is igénylem a törődést.- kontrázott a bajnok.

-Hogy te mennyire önző vagy!- kiáltott fájdalmasan a Paula.- Kimi Matias Räikkönen! Addig be nem teheted a lábad ebbe a házba, amíg bocsánatot nem kérsz attól a szegény lánytól és félre nem teszed a saját kis szeszélyeidet. Megértetted?

-Persze, anya.- sóhajtott a férfi, de választ már nem kapott. A telefonban a vonal élesen csengett.

-Jól vagy, édesem?- lépett Matti a felesége mellé és átölelte. Rami közben feljött hozzám, és leült mellém.

-Anyu most veszett össze vele.- közölte.

-Tessék?- néztem rá meglepve.

-Most szidta le, hogy mennyire nem figyel rád és hogy ennyire nem lehet érzéketlen.- nézett el a távolba.- Még soha nem beszélt így vele.

-Miattam nem kellett volna.- csuktam be a szemeimet.

-De, kellett. Végre boldog lehetne egy olyan nő mellett, aki szép, bár Jenni is az volt, de emellett kedves, aranyos, érzéki, ismeri a munkáján belüli barátait, a legfontosabb lelki támaszát, a családját és akit mindenki tárt karokkal fogad. Csak van annyira önfejű és büszke, hogy elfelejtse mindezeket.

-Rami! Köszönöm a bókjaidat! Sajnos ezek nem segítenek abban, hogy a bátyád megértse, miért van rá szükségem.- ültem fel. Ránéztem és akkor vettem észre, hogy a szemei nagyon hasonlóak. Ismét becsuktam a szemem és felrémlettek azok az igézően kék szemek, amiket úgy imádtam. Lassan visszadőltem a párnámra és percek múlva már aludtam.