Mivel Kiminek 6 nappal hamarabb el kellett jönnie Hawaiiról, elhatározta, hogy a következő 1 hetet a szüleivel tölti majd Espooban. Mióta elváltak Jennivel csak ingázik Finnország és a futamhelyek között. Sokszor elgondolkozott már azon, mi lesz vele, ha visszavonul, és nem találja meg az ideális társat. Költözzön vissza a szüleihez, vagy éljen egyedül? Egyiket sem szeretné. Hogy nézne már ki, ha 30 évesen a szüleivel lakna? Na, azt már nem!

Miután megérkezett Helsinkibe, a bátyja, Rami vitte haza. Paula és Matti is nagyon megörültek fiuknak. Kimi kipakolta a ruháit a még mindig érintetlen szobájába. Elmélázva nézte a képeket és posztereket a falon. Ott volt többek között Ayrton Senna, Mika Häkkinen és még sokan mások a virágzó Forma-1 világából. Mosolyogva emlékezett vissza boldog gyerekkorára, aktív gokartos és F3000-es éveire. Így visszagondolva már nem volt olyan biztos döntésében a visszavonulást illetően. Szereti azt a nyüzsgést, ami körülveszi egy-egy versenyhétvégén. Mindenkivel, akit csak ismer a Száguldó Cirkusz világban, jól kijön. És nem mellékesen imádja a száguldást.

A Ferrarinál minden alkalmazott tiszteli, és ez kölcsönös mind a mai napig. Jól érzi magát abban a családban. Igen, a Ferrari nem csak egy egyszerű autógyártó-cég vagy egy menő Forma-1-es csapat, hanem egy nagy, szeretetteljes olasz család. A 2009-es monzai kettős győzelem óta az olaszok szinte istenként tisztelik, de nem csak őt, hanem Felipe Massát is. Ugyanis a „Kis Brazil” lett minden idők 31. F1-es világbajnoka. 2009 teljesen Felipe és a Ferrari érája volt. Végre áttörte a falat, amit a Scuderiához való érkezése óta maga köré épített. Kimi és Felipe eleinte nagyon jóban voltak, de mindez a porba hullott a 2008-as Ausztrál Nagydíjat követően. Ugyanis Melbourne-ben megkezdődött az elkerülhetetlen rivalizálás. Felipe ki akart törni a többiek árnyékából, Kimi pedig meg akarta védeni a címét. Sajnos egyiküknek sem sikerült megvalósítani az álmukat, mert jött a Fekete Villám, azaz Lewis Hamilton és mindent elsöpörve második évében megszerezte a világbajnoki címet a McLaren-Mercedesszel. Sem Kimi, sem Felipe nem tudtak magukhoz térni egy ideig, de talán ez a helyzet térítette őket észhez. Egy év után, Melbourne-ben már teljesen más volt minden. A világ és az F1 is küzdött a válsággal, de ez a pilótákat nem érdekelte, ahogy Kimiéket sem. A Ferrari ettől fogva sorra nyerte a versenyeket. Hol Kimi, hol Felipe nyert, és megdöntötték a legtöbb egy idényben elért kettős győzelem statisztikai rekordját. Ez a 180°-os változás pedig az együttműködésnek köszönhető, ami most is meghozta a gyümölcsét, vagyis a Jégember második, és egyben utolsó Formula-1-es világbajnoki címét.

Kimi egy teljesen más világon járt. Magával ragadták a múltbéli képek, emlékek, amik boldogsággal töltötték el. Elmélkedését édesanyja szavai szakították meg.

-        Kimi! Jössz hát enni, vagy nem? – nézett be a szobába Paula. Látta a fián, hogy eléggé elbambult. – Valami baj van, kisfiam?

-        Nem, semmi. Egy kicsit elgondolkoztam.

-        Azt látom. És mi kötött le ennyire? Csak nem valami új barátnő?

-        Dehogyis! – felelte gyorsan. Talán túl gyorsan is. Paula is látta, hogy érzékeny pontra tapintott, de nem firtatta tovább, majd elmondja, ha akarja és, ha eljön az ideje. – Csak az emlékek meg a visszavonulás jutott eszembe.

Ezután megebédeltek és jól kibeszélgették magukat a fiúk távollétéről. Kiminek eszébe jutott Kat, de egy szóval sem említette. Minek? Nincs is köztünk semmi komoly! Sajnos… - gondolta magában. A szülei egész nap talpon voltak a ház tatarozása miatt, így pihenni mentek. Ramit a felesége, Kriisti hívta, hogy hozza el Yuustut és Titust az oviból. Kimi imádta őket, mint ahogy mindenki a családban. Ez volt az első napjuk az oviban. A nagy havazások miatt csak október közepén tudtak megnyitni az óvodák, az iskolák és a helyi munkahelyek. Rami csak haza szalad Kriistiért és jönnek is vissza, de míg nem érnek ide és Pauláék is pihennek Kimi bekapcsolta a tévét. Csak váltogatta a csatornákat, semmi sem kötötte le a figyelmét. Ránézett az órájára. Pontban 3. Na, akkor elvileg most kezdődik a Pofozd ki!, király! – gondolta. Néha, mikor volt ideje egy kicsit tévézni, örömmel nézte az autóépítő, vagy átalakító show-kat. Régen, még a gokartos korszakában mindig neki jutott a megtiszteltetés, hogy rendbe tegye a versenygépet egy-egy futamra. Imádta egyedül bütykölni a kocsikat, de mára már nemhogy a kocsikkal, lassan már saját magával sem tud eleget foglalkozni. Ezek a műsorok szintén felszínre hozták benne a régi szép időket, mikor még nem kellett törődnie az újságírók és a riporterek hülye kérdéseivel.

-        Mivel Kat szereti a száguldást, feldobom az egóját és befestem a verdát vadító vörössel! Először felviszem a fehér alapot. – vette fel a maszkot és kezdett hozzá Luiz a festéshez, miután Dave és Cabe beglettelték a kikalapált részeket. – Ha ez megvan, kitakarom a versenycsíkok helyét. – mindez kb. fél napjába kerül szegény és ártatlan latin-amerikai festőművészünknek, de a tévénézők 5 perc alatt megnézhetik. – És most, hogy kész van minden, Kat lángokat kap tőlem a versenycsíkok belsejébe. Igaz, hogy alig látszik, de épp ez a lényeg!

Miután Luiz végzett a festéssel, hagyják száradni, és jöhetnek a kocsi oldalára szánt matricák.

-        Vigyázni kell velük! Ezek az ülések nagyon ritkák és értékesek! – motyogta Rick az asztalhoz bújva. Épp a valószínűleg Cabe által mozgatott 65’-ös üléseit próbálta lekapni. Egy határozott mozdulattal felugrott az asztalra, megfogta a szivacsot és kapásból letépte a fémszerkezetről. – Huh, ez aztán a vad ülés! Teljességgel környezetbarát anyagokat használok majd, így a kenderborítás kötelező. Először ráragasztom a fémszerkezetre a vadiúj emlékezőhabos szivacsokat. Majd összevarrom a fehér és vörös kenderből készült szövetet. Ha minden stimmel, Mike segítségével elkészítem a valódi, tetovált vörös bőr a műszerfalat, amit Kat kollegája, Chris Garver varrt ki nekünk belevaló rockos mintákkal.

Az egyik, direkt a belsőtér kipofozására kialakított részlegben voltak az ülések Mike-kal, Dave-vel, és Z-vel együtt.

-        Srácok, ezek az ülések bódítóak! – mondta dülöngélve Z. Persze ez csak megint egy király kis effekt, ami olyan, mintha be lennének állva, de tök jól néz ki!

-        Nem alapítunk egy fiúbandát? – kérdezte bambán mosolyogva Dave.

-        Diggity, te nem vagy észnél! – szólalt meg kómásan Mike.

Egy újabb jó adag hülyülés után végre az ülések is a helyükre kerültek. A kocsi teljes egészében átkerült a kasztni részlegbe, Hot Diggity Dog főhadiszállására.

-        Ebben az Izében a motor annyit ért, mint egy nagy kalap szar… mostanáig! Elhívtam pár haveromat a PPE-től, hogy segítsenek felturbózni a kicsikét. – Leslie, Cody és Memphis a PPE Tuningalkatrészektől jöttek, és jó kis zséért simán segítenek Davenek.

Mivel előzőleg már kiszedték a motort és a váltót már csak be kell kábelezni az egészet. De előtte újra előtérbe kerül a műhelydaru, hogy beemeljék a 800 lóerős Diesel lovacskát és a vadiúj krómozott váltót. Cody beszerelte a turbót, Leslie kábelezett és Memphis… szóval ők jól elvoltak Dave-vel. A csávón egyáltalán nem látszik, pedig zsír olyan, mint Double D. Mikor végeztek a kocsival, átküldték Mike-nak.

-        Na, szóval! Mivel Diggity-ék elvégezték a piszkos munkát helyettem is, már csak be kell passzintanom a monitorokat és a Jackhammert. Először is Jason kivágja az ajtókon a tábla PC-k helyét. – míg Jason az ajtókat babrálta, addig Mike előkészítette a csomagtartót. Jason hamar végzett, így maradt Mike-nak segíteni. – Kivágjuk fából a tartóelemeket és a Jackhammer dobozát, bevonjuk az egészet egy gyapjúszálas poliészter anyaggal, és végül lekenjük folyékony üvegszálas gyantával. Ha reakcióba lépnek egymással, ebből a puha, nedves vacakból ultrakemény, masszív anyag lesz, ami simán elbírja a hangtechnikás cuccokat.

Ez a folyamat is elég sokáig tart, de Mike olyan ügyes, hogy seperc alatt végez vele. Míg Jason csiszolta az elkészült tartószerkezetet, Mike eltűnt egy kicsit.

-        Mad Mike, be kell szerelned! – hallott egy hangot messziről. Remegés fogta el, nem tudta irányítani a testét, csak ment amerre a lába vitte. Egy páncélajtó mögül jött a titokzatos halk hang. Benyitott. Fél perc múlva már egy műhelydaru előtt jelent meg az Impalánál. Amúgy az egész megint a jó öreg Windows Vista és az überkirály tervezőprogramok műve.

-        Hadd mutassam be nektek a Jackhammert! Ez egy 22”-os mélynyomó, 24000 Watt és 300 Volt energiát képes leadni! A maga 55 centi magasságával, 58 centis átmérőjével és 190 kilójával a legnagyobb és a leghangosabb mélynyomó a világon! Ahhoz, hogy egy ilyen dögöt be tudjunk szerelni egy Impalába szükségünk van pár dologra, mint például egy 5 centi vastag acélmerevítőre, ami magát a mélynyomót fogja tartani, és baromi sok helyre, ezért kiszedjük a hátsó üléseket.

Szépen megcsináltak mindent. Először betették a csomagtartóba az egyedi mélyládát, bele a Jackhammert, és végül Mike becsavarozta a szintén vörös acélmerevítőt.

-        Hogy a rendszer igazán brutál legyen, beszerelek még 10 MTX hangszórót. De ahhoz, hogy működni is tudjon, szükségem lesz 5 szintén MTX Thunder erősítőre és 6 kondenzátorra, amiket a csomiba szerelt rejtett tárolókba fogok tenni. De ezek nem akármilyen erősítők, 6000 Wattosak és 14 karátos arannyal vannak bevonva, béjbe! És végül, hogy ne maradjon az egész ilyen csupasz, kihagyva a hangszórók fejét, eltakarom egy fedlappal, és egy fekete üvegszálas burkolattal. – szinte teljesen kész voltak, már csak a próba hiányzott. – Oké fiúk, felkészülni, éééés… kezdődjön a buli!

Bekapcsolta a hangtechnikát, és maximumon kezdett el üvölteni a Jackhammer. Jason nem hitte el, hogy ekkora ereje van ennek a gépnek ezért füldugókkal felszerelkezve odatette a fejét közvetlen a hangszórók elé. Annyira dübörög, hogy Jason haját szinte lefújta a fejéről.

-        Azt hiszem, rosszul vagyok! – szólalt meg kábán Z.

-        Húhúú, ez az bébi!! Jeee!! Jelentem Beau, hogy a hangtechnika remekül szuperál! – ment oda a tulajdonoshoz Mike még mindig vadul zakatoló szívvel. Erre képes a Jackhammer! – Rendben srácok, idő van! – folytatta, miközben Gyasi és Rick a kereket szerelték fel. – Adolf, pucold már le azt a nyavalyás hűtővicsort, hadd csillogjon! Mutatós legyen ám a verda, csillogjanak a felnik, ragyogjon a festés! Rendben emberek, fejezzük be a munkát, Kat már az épületben van!