Pavolnak csörgött a telefonja.

-         Áno.

-         Už spí. Nič sa nestalo.

-         Vporiadku. Hlásim sa, keď je niečo.

-         Ahoj.

Barbi egy szót sem értet az előző beszélgetésből. Ismét agyalni kezdett. Honnan ismerős nekem az a pasi? Láttam már valahol?- kérdezgette magától Barbi. Közben Pavol kiment a szobából.

A fiúk összenéztek, tudták, hogy a doki tud valamit. Velük szembe lévő szobából egy fura alak jött ki, aki elég feltűnően összenézett a dokival. Kimi ránézett a férfira, igencsak fura volt neki az utóbbi jelenet. Majd a szeme a szobában fekvő nőre tévedt, ismerős alak tűnt fel személyében.

-         Talán Barbi az! –mondta félhalkan, majd lassan elindult a szoba felé. Ez másnak is feltűnt. Pavol már nem volt sehol, de a dokinak gyanús lett Kimi viselkedése.

-         Uram maga hova megy? – kérdezte Ratislav. Kimi nem válaszolt, csak ment a szíve és a lábai után. Már bent volt a szobában. És igen, a szeretett lányt találta maga előtt.  Barbi épp ébredezett. Mikor kinyitotta a szemét nem akarta elhinni, hogy Kimit látja.

-         Te mit…- kezdte volna a lány, de Kimi leintette.

-         Majd megbeszéljük. - jelentette ki, azzal az ágyhoz sietett. Felkapta a lányt és magához szorította. Mikor megfordult a lánnyal a kezében, a doki akkor ért be a szobába, de szólni nem volt már ideje, mert erős kéz húzta vissza a folyosóra. Charlie volt az.

-         Siess vele a lifthez!- parancsolta. - Az alagsorba! - Barbi megkönnyebbülten látta, hogy Charlie is itt van. Kb. ennyire emlékezett, mert elvesztette az eszméletét. Míg Charlie a dokit tartotta „kézben”, addig Kimi elért a folyosó végén lévő lifthez. Gyorsan megnyomta a hívó gombot. Az eszméletlen lányra esett a pillantása.

-         Jaj, ne!- nyögött fel a srác. Megérkezett a lift. Kimi gyorsan beszállt és megnyomta az alagsor gombját.

Közben Charlie hírtelen ötlettől vezérelve betuszkolta a szobában lévő szekrénybe, majd egy székkel eltorlaszolta az ajtaját. Gondolta ezzel nyerhetnek egy kis időt. A recepciós hölggyel már nem volt gondja, mert őt pedig egyszerűen odakötözte az egyik szekrényhez, a száját pedig gézzel tömte tele. Kirohant az ajtón, mikor a kocsihoz ért ekkor tűnt fel a bejáratnál a Barbi szobájában látott pasas. Charlie gyorsan beugrott a kocsiba és gázt adott. Fogalma sem volt, hol lehet az alagsor kijárata, de reménykedett benne, hogy nem hagyták ki, és hogy Kimi időben odaér a lánnyal.

Eközben Pavol tárcsázta főnökét.

-         Meg fogják szöktetni! - lihegte a telefonba, és már újra a folyosón volt.

-         Mi!???- kérdezte ámulva Krisztián.

-         Két férfi. Egy szőke északi, meg egy kétméteres kosaras fazon.

-         És te hol voltál???- kérdezte dühösen Krisztián. - Ne válaszolj, inkább menj utánuk! Küldöm Harryt és a biztonságiakat is. - jelentette ki. Pavel letette a telefont, ekkor hallotta meg a szekrényből a dörömbölést. Kiszabadította a dokit.

-         Az alagsorba mentek. - magyarázta Ratislav. Pavel elrohant a lépcsőház felé.

Kimi leérve az alagsorba azt se tudta merre induljon. Gondolt egyet és jobbra fordult a folyosón. Szerencsére nem találkozott össze egy kórházi dolgozóval sem. A folyosón a falak mellett hordágyak sorakoztak. Kimi megállt, és ráfektette az egyikre az eszméletlen lányt, így tolta tovább. Remélte, hogy nem késtek még el, és Barbi rendbe fog jönni, de ahogy nézte az eszméletlen testét, nem sok reményt látott benne. De elhessegette ezeket a borús gondolatokat és tovább tolta a hordágyat. Ajtó következett. És mögötte még egy, majd nappali világosságot látott meg a folyosó végén. Remény gyúlt benne. Az utolsó ajtó után végre ott volt a külvilág. Egy erdős területre vezetett az ajtó, csak egy keskeny földút vezetett a bejárathoz. Kimi megállt és kifújta magát.

Charlie mikor beszállt a kocsiba nem gondolkodott csak elindult előre, reménykedve, hogy valahol a kórház mögött megtalálja az alagsori bejáratot. A kórház egy erdős terület mellett volt. Lehajtott a betonozott útról, itt már csak földút vezetett tovább közvetlen a fák mellett. Hírtelen megpillantotta a szőke finnt. Gyorsan a fékre taposott, ennek következtében megpördült a kocsi, de még idejében elhagyta a lendület, így épségben meg tudott állni.

Kimi felkapta a fejét a hangra. Megkönnyebbülten látta, hogy Charlie az. Óvatosan leemelte a hordágyról a lányt és a kocsihoz sietett. Charlie ekkorra kinyitotta a hátsó ajtót, Kimi pedig az ülésre fektette a lányt. Ölébe vette a fejét.

Charlie újra gázt adott és az előbb az erdő fái közt látott földes út felé vette az irányt. Eközben Pavol leért az alagsorba, de sehol nem látta a lányt és a szőke fazont. Tárcsázott.

-         Harry? Ezeket elnyelte a föld. - magyarázta a telefonba.

-         Olyan nincs!- mérgelődött a férfi. - Hol vagy most?

-         Az alagsorban, a liftnél.

-         Mindjárt ott leszek, el ne mozdulj, csak tartsd nyitva a szemed!- kérte a férfi, majd letette a telefont. Pavol elindult balra a folyosón. Benézett minden egyes helyiségbe, de sehol nem látott semmi rendkívülit. Mikor épp kilépett az egyik szobából akkor érkezett meg Harry és a biztonságiak. Gyorsan megegyezetek, hogy ki merre megy. Harry indult jobbra. Előre rohant a kijáratig, még látta, hogy az üldözöttek beszállnak a kocsiba. Rögtön tárcsázta a főnökét, aki kiadta az utasítást, hogy kövesse őket. Harry megkerülte az épületet, persze gyalog nem volt túl gyors, majd bepattant a terepjárójukba, amivel idehozták a lányt. A tájékozódással nem volt sok gondja, mert az erdőn keresztül csak egy járható út vezetett át. Útközben tárcsázta Pavolt, és utasította, hogy amennyi kocsival csak tudnak, menjenek utána.

Kimi szorosan fogta a lányt, mert az erdei út nagyon göröngyös volt.

-         Kitartás Barbi!- kérte halkan a lánytól. Csak nézte szomorúan a lányt. - Kérlek, bírd ki! Erős lány vagy! Neked nem szabad feladnod!

-         Kimi erre ne is gondolj!- hallotta Charlie hangját.

-         Hogy mi?- kérdezte Kimi felocsúdva.

-         Ajaj, társaságunk akadt!- kiáltotta mérgesen Charlie és a műszerfalra csapott. Kimi hátrapillantott és ő is meglátta a közeledő terepjárót. Vészesen közeledett a hatalmas gép. Kiminek hírtelen ötlete támadt.

-         Add át a kormányt!- kiáltott rá Charliera.

-         Mit?- kérdezte értetlenül a srác.

-         Jól hallottad. Lehet, hogy te jó vagy a kézilabdában, de a vezetést még gyakorolnod kell. - válaszolta fölényesen Kimi. - Na, add már!- kiáltott rá Kimi.

-         És mégis hogy?- ellenkezett tovább Charlie.

-         Mássz az anyós ülésre, én meg mászok előre, és tartsd egyenesbe a kormányt addig. - utasította Kimi.

-         És Barbi? Mi lesz vele?- kérdezte aggodalmasan Charlie.

-         Hát az egyik kezeddel fogod őt, a másikkal meg a kormányt. - ajánlotta Kimi. Még jó, hogy Charlie jó nagyra nőtt, így sikerült kiviteleznie a műveletet. Igaz eközben szinte beérte őket a terepjáró. Mikor Kimi a volánnál ült, gázt adott és lassan növelte az előnyüket a másik kocsival szemben. Kiminek a vérében volt a vezetés. Ezen a terepen pedig jóleső kihívást jelentett neki, de ő szerette a kihívásokat. Iszonyatos tempóval száguldott, és villámgyors reflexeinek köszönhetően elkerülték az ütközést. Harry mérgelődött magában. Nem értette, hogy az a másik kocsi, hogy tud ilyen gyors lenni. Hírtelen véget ért az erdei út. Egy gyorsforgalmi út keresztezte útjukat. Kimi nem csökkentett a sebességén. Bevágódott keresztbe az útra. Hírtelen a fékre taposott. Még épp volt elég ideje, ahhoz, hogy a menetirányba forduljon a szinte állóra fékezett kocsival. Harry nem volt ilyen vakmerő. Mikor meglátta az aszfalt utat, a fékre taposott, és csak tátott szájjal figyelte a másik kocsi sofőrjének hajmeresztő mutatványát. Harry bosszúsan figyelte a távolodó üldözöttjét, ami végül eltűnt az út forgatagában.