32. rész
2009.03.04. 19:40
Ahogy megpillantottam, elfordultam az ablakból.
-Menjünk le! Most!- nyúltam a férfi keze felé.
-Biztos vagy benne?- aggódott Rami, miközben azért tartott.
-Látni akarom őt bármi áron. Kérlek!- néztem rá, miközben elindultunk. Odakint először mindenki csak bámult rám, nem hitték, hogy megjelenek. Majd amikor Jenni észbe kapott és nekem akart ugrani, Mark elkapta a karját és nem engedte, hogy felém mozdulhasson. Én már közbe a lépcsőn bicegtem lefelé a fal és az idősebb Räikkönen támogatásával. A fiatalabb pedig eközben megállt a bejárón. Kipattant a kocsiból és megindult az ajtó felé. Észre sem vette, hogy futott. Tudta, hogy édesanyja nagyon ügyel a tisztaságra, de nem volt annyi ideje, hogy levegye a cipőjét. Alighogy belépett, a lépcső felé vette az irányt és el is indult felfelé. A kanyarban aztán majdnem visszagurult a földszintre, annyira meglepődött. A lány ott állt előtte, az egyik kezével a falat támasztva, a másikkal görcsösen a bátyjába kapaszkodva. Belenézett az annyira szeretett kék szemekbe. Remélte, hogy lát majd benne haragot, dühöt és csalódottságot. De ezek közül egyik sem volt meg. A lány szemeiből csak a megkönnyebbülést, a vágyat és a szerelmet olvasta ki.
-Kimi!- léptem lejjebb még egyet, hogy meg tudjam ölelni. Ahogy a karjaimat a nyaka köré kulcsoltam és beszívtam az illatát, teljesen megnyugodtam. Hirtelen nem éreztem a fájdalmat sem.
-Sajnálom! Anyának igaza volt, önző vagyok.- súgta a fülembe és az arcát szorosan az enyémhez nyomta.
-Ha önző lennél, nem lennél itt.- simogattam meg a fejét és egy apró puszit adtam az arcára.
-Elég volt az ácsorgásból, gyere!- szólt hirtelen, majd a karjaiba kapott és levitt a nappaliba. Rami meg mosolyogva jött utánunk. A kanapéra ült le, engem pedig az ölébe ültetett. Testvére pedig még alig lépett be, már ott volt a felesége is, akitől éppen válik.
-Méghogy csak Mark kicsi lánya!- kiáltott fel gúnyosan.
-Akkor még csak Mark lánya volt.- felelt nyugodtan a férfi és a kezeivel átölelte a derekam. Ekkor értek le a szülei és a nevelőapám is.
-Tönkretette a házasságunkat! Pont, amikor minden tökéletesen alakult!- sopánkodott tovább Jenni.
-Azt a tökéletest nem ugyanúgy gondoljuk. Te feküdtél le mással, nem én.- nézett rá a megszokott Jégember-arccal.
-Én még mindig szeretlek!- lépett közelebb.
-Ó, arról van bizonyítékom is!- nevetett fel a férfi gúnyosan, majd a telefonján lejátszott egy felvételt, amin a nő hallható.- Remélem, emlékszel erre.
-Ez nem én vagyok!- tagadta egyből.
-Leena és Catherine is láttak, úgyhogy hiába tagadnád. És szépen kérlek, ne rontsd itt tovább a levegőt, mert különben én magam doblak ki.- segített leülni rendesen a kanapéra, majd felállt.
-Mondj csak egy okot, amiért el fogok menni.- nézett rá a nő dacosan.
-Ha lenne szíved és lelked, akkor azt mondanám, hogy Hannah beteg és nyugalomra van szüksége. De mivel neked egyik sincs, csak annyit tudok mondani, hogy ha maradsz, akkor felhasználom az egész felvételt a tárgyaláson, és akkor semmit nem kapsz.
A nő szemei villámokat szórtak, ahogy körbenézett a kis családon, de végül távozott.
-Végre, nyugalom van.- sóhajtott Paula.- Megyek is, még meg kell csinálnom a vacsit.
-Én segítek.- kelt fel Rami is.
-Vágok egy kis tűzifát, kelleni fog a kandallóhoz.- indult el Matti is.- Mark! Csatlakozol?
-Persze, hiszen még meg kell vitatnunk azt a múltkori jégkorong meccset.- ugrott fel nevelőapám is. Kettesben maradtunk.
-Milyen rendes mindenki.- sóhajtottam.
-A pulcsi, ami rajtad van, az…- csodálkozott el.
-Az a pulóvered, amiben akkor voltál, mikor rájöttem, ki is vagyok valójában.- fejeztem be helyette.
-Miért pont ez?- ült le szorosan mellém.
-Azért, mert ebben ismertelek meg. Tudom, hogy már találkoztunk előtte is, de ez a pillanat különleges volt, mert akkor kezdődött el az új életem.
-És ebben az életben te leszel a legboldogabb nő a világon.- súgta és végül megcsókolt.
|