Szerencsére Kimi megértette, hogy mit jelent az, hogy mellettem van és mennyi erőt ad a folytatáshoz. Újabb két hét telt el, mire annyira rendbe jött a lábam, hogy nem panaszkodtam és csak a hosszabb terhelés viselte meg kicsit. Egy kellemes hétfő délelőtt, miután megreggeliztünk, visszamentünk a szobájába.

-Mit szólnál, ha elmennénk a többiekhez és ott lennénk egész héten?- vetettem fel az ötletet hirtelen.- Már nagyon hiányoznak.

-Nem is rossz ötlet. Pakoljunk össze és menjünk.- mosolygott rám a férfi. Összeszedtük a holminkat, szóltunk Paulának és Mattinak, majd el is indultunk. Kimi magabiztosan indult a sofőr oldala felé, mígnem…

-Khm…, khm…- krákogtam egy kicsit. Megállt és felém fordult.

-Mi a probléma?- nézett rám.

-Csak annyi, hogy a kocsi az enyém… és nem vezettem, mióta volt a balesetem.- nyújtottam a kezem a kulcsokért, amiket meg is kaptam. Gyorsan beültem a volán mögé. Ahogy meghallottam a motor duruzsolását, elmosolyodtam. Jó volt az érzés, hogy ismét vezethetek. Az utat végigbeszélgettük. Mikor odaértünk a házhoz, egyből meg tudtuk állapítani, hogy ott van Heikkin és Catherine-en kívül Leena és Sebastian, Atte és Toni is. Kiszálltunk, majd az ajtóhoz léptünk és ki is nyitottam a kulcsommal.

-Sziasztok!- köszöntem hangosan, mire mindenki rohant hozzánk.

-Hugi!- jelent meg először Heikki és fel is kapott, meg körbeforgatott párszor a levegőben. Utána hagyta, hogy a többiek is üdvözöljenek, majd bementünk a nappaliba.

-Sebi! Már meg sem lep, hogy itt látlak.- néztem a srácra.

-Komolyan gondolkozom azon, hogy átteszem a székhelyem ide.- mondta a húgomat ölelve.- Hiszen itt van, akit szeretek és itt élnek a barátaim is.

-Jó ötlet!- szólalt meg Kimi is.- Akkor ha te is idejössz, én is visszaköltözöm Svájcból.

-Tényleg?- lepődtem meg a bejelentésen.

-Igen, komolyan. Már semmi nem köt oda, csak a nyugalom. De azt melletted is meg tudom találni.- ölelt szorosan magához. Ekkor megcsörrent a Leena telefonja. Elvonult a konyhába beszélni, majd mikor visszatért, megkért, hogy menjünk a szobámba.

-Történt valami?- kérdeztem, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.

-Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy a cég fektessen be a Forma-1-be?- ült le az ágyamra.

-Persze, hogy emlékszem.- foglaltam helyet mellette.

-Megtettük. Beszéltem jó pár fejessel, és végül sikerült. Résztulajdonosai vagyunk a Ferrarinak és a Red Bullnak.- mosolyodott el.

-Komolyan?- csodálkoztam. Még a szám is tátva maradt a döbbenettől.- Mégis milyen arányban?

-A Red Bull 25%-a, és a Ferrari 10%-a a mi kezünkben van. Ha nem gond, a Ferrari részvényeit a nevedre irattam.- mosolyodott el.

-Hogy lenne már gond?- öleltem meg.- A fiúk már tudják?

-Nem. És arra gondoltam, hogy meg is lephetnénk őket…- kezdett el mesélni egy tervet. Tetszett az ötlete, így bele is mentem. Mikor mindent megbeszéltünk, lementünk a földszintre.

-Minden rendben, csajok?- kérdezte Toni.

-Persze, csak nem egyszerű örökösnek lenni.- ültem le mellé.

-Én azért kipróbálnám.- morfondírozott el Atte.

-És a versenyzésre költenél minden fillért.- nevetett Kimi.

-Miért? Te is ezt tennéd. Meg Heikki, Sebastian és Toni is.- háborodott fel.- Amúgy meg nem olyan biztos, hogy azt tenném. Addig nem tudhatom, amíg nincs a zsebemben egy hatalmas summa.

-Nehogy panaszkodj!- kiáltott Kimi.- Te vagy a legjobban fizetett pilóta a Räikkönen-Robertson Racingnél.

-El is felejtettem, hogy a főnököm itt ül velem szemben.- csipkelődött tovább a fiatal srác. Így telt el az egész napunk, jókedvvel és rengeteg nevetéssel.