20. rész
2009.03.09. 19:09
-Istenem, ezt el se hiszem-suttogta Kimi a lány fülébe,amire a lány elmosolyodott:
-Én sem…- Isa furán érezte magát, szokatlan volt neki ez az érzés, ami rátört a férfi közelében.
-Min gondolkozol kicsim, hm?-adott egy puszit neki Kimi
-Kicsim?- visszhangzott Isa fülében ez a szó, nemrég még Rafael hívta így őt.
-Semmin- állt fel lassan Isa és a szemeivel elkezdte a ruháit keresni a padlón, közben Kimi is felállt. A lány a szemeivel elkezdte keresni a szanaszét dobált ruha darabjait, azonban nyílt az ajtó és Luca lépett be rajta. Isa ijedtében egy jól irányzott mozdulattal maga elé rántotta a döbbent Kimit, szinte komikussá vált az abszurd helyzet.
-Jézusom, mi a francot keresel itt Luca?-szólalt meg először Kimi, miközben felrángatta magára a farmerját.
-Én csak gondoltam megnézlek titeket, úgy elrohantatok, azt hittem megölitek egymást, de úgy látom hatalmas bakot lőttem eme gondolatommal…
-Nézzd, mivel teljesen egyértelmű, hogy nem gyilkolásztuk egymást kár magyarázkodnunk, de kérlek ez maradjon köztünk…
-Azt hiszem ebben egyetértünk, nincs szükség felesleges botrányokra, de ha lehet akkor legközelebb ezt máshol intézzétek. Most pedig öltözettek fel, mert már mindenki rátok vár…..
-Azonnal megyünk….
-Helyes-csapta be maga mögött az ajtót a tulajdonos.
-Ez rémes volt-kezdett el felöltözni Isa is…
-Ugyan már, annyira nem….
-Kimi….
-Na jó, de előfordul….
-Soha….
-Mármint?Azt akarod mondani, hogy szép volt, de ennyi?
-Ezt szerintem ne most beszéljük meg, oké?
-Akkor mikor?
-Majd, de most inkább haza mennék, ha nem gond…
-Isa, ezt ne csináld velem… -fogta meg gyengéden a nő karját
-Jó, akkor gyere utánam az autóddal, a lakásomba tuti nyugalom van….
-Rendben, akkor megyek utánad…
Pár perc múlva már indulásra is készen voltak, elbúcsúztak mindenkitől, majd a megbeszélt terv szerint jutottak el a nő lakásáig.
-Ülj le, kérsz valamit?
-Igen, választ a kérdésemre…-kopogtatott az ujjaival az asztalon a finn.
-Szóval-ült le Kimivel szembe a nő-először is leszögezném, hogy semmit nem bántam meg. Még sose éreztem olyat, mint akkor ott, veled, de…
-De?
-De egy dolgot meg kell, hogy érts. Rafaelt én nagyon szerettem és eléggé megviselt a szakításunk.
-Én ezt megértem…
-Még nem fejeztem be. Kimi én még nem állok készen egy új kapcsolatra, sajnálom….
-Értem, de azért remény van rá?
-Az mindenképp van, vonzódom hozzád, ezt te is tudod, de semmit sem szeretnék elkapkodni…
-Megértelek, én várok rád-csókolta meg lágyan Isát, majd távozott.
A következő hétvégét mindketten a szülői házban töltötték, távol a színháztól illetve a versenypályától. Isa édesapja az egyik legnagyobb londoni vállalat tulajdonosa, így ő is csak ritkán van otthon. Édesanyja tanítő nő, a bátyja Adam pedig szintén üzletember. Éppen békésen fogyasztották a vasárnapi ebédjüket, miközben Isa áradozott a legújabb szerepéről, amikor is megszólalt a mobilja.
-Bocsi, azt hiszem ez az enyém lesz- vette elő a zsebéből a mobilját. Alig akart hinni a szemének, amikor a Rafa név jelent meg a kijelzőjén. Nem is érti miért nem törölte, de most nem is az a lényeg, hanem, hogy mégis mit akar.
-Mi az kicsim, nem veszed fel?-kérdezte szelíden az apja
-De, csak Rafa az….
-Rafael?-tette le a kanalát Adam
-Aham….
-Mégis mi a francot akar még tőled???
-Na de kisfiam-nézett rá rosszalóan az anyja
-De anya….
-Mindjárt megtudjuk-vette fel a mobilt Isa
-Hallo!
-Szervusz Isa!Mégis mit képzelsz te magadról????Hogy képzeled hogy nyilvánosan lejáratsz????Mégis milyen nő vagy te, mi????
-Hé, Rafael lassabban, mégis miről beszélsz????
-Arról, hogy a szőke hercegeddel való kis légyottodat mutogatják a TV-ben!!!!!!
-Micsoda??????
-Jól hallottad, szégyellem magam, hogy rád pazaroltam egy percet is az életemből!!!!!!
-Állítsd le magad, oké?Inkább mond hová kapcsoljam a TV-t!!!-pattant fel a lány az asztaltól és átrohant a nappaliba, ahol azonnal a távírányítóért nyúlt.
-Teljesen mindegy, mindenhol ez megy….
Rafa nem hazudott, akárhová kapcsolta a TV-t, mindenhol ugyanazt látta.
-Úristen-ejtette el a telefonját, ami hangos puffanással a földön landolt.
A családja azonnal berohant.
-Minden rend…???-akadt el az anyja szava, amikor rápillantott a képernyőre….
|