Az idő csak rohant. Pillanatok alatt eltelt az a néhány hónap, ami az első versenyig volt. Közben azért történt néhány változás. Kimivel közösen beköltöztünk a Helsinki mellett álló házába és Sebastian is odaköltözött Leenához. A fiúk pedig teszteltek gőzerővel, plusz Kimi részt vett néhány rali versenyen is. És ezek mellett ott volt az ígérete, hogy egy kortyot nem iszik és egészségesen él (ezt én tudom bizonyítani J). Én ez idő alatt sikeresen meggyógyultam és egyre inkább élveztem a függetlenséget. Majd eljött a március és ezzel együtt a szezon kezdete is. Pontosan a verseny hetének hétfőjén délelőtt egy kávézóban ültünk a húgommal.

-Mindenféleképpen el kell valahogy kerülnünk, hogy a fiúkkal utazzunk a versenyre.- kavargattam a tejeskávémat.

-Én rá tudom fogni egy halaszthatatlan tárgyalásra valami külföldi ügyféllel. De te…- nézett rám.

-Ez a problémám nekem is.- hajtottam le a fejem.

-Ne aggódj, kitalálunk valamit.- nyugtatott. És egy óra múlva meg is volt a kis tervünk. Valamikor 2 után értem haza.

-Végre itthon vagy!- jött oda hozzám Kimi és megcsókolt.- Ideje lenne elkezdeni a pakolást, hiszen szerdán indulunk.- mosolygott.

-Nem megy.- ültem le egyből a kanapéra.

-Jól vagy, kicsim? Olyan sápadtnak tűnsz.- ült le mellém.

-Nem vagyok jól. Úgy érzem, hogy felfordul a gyomrom.- hajtottam a fejem a vállára.

-Azt hiszem, hogy felhívom a körzeti orvost.- nyúlt a telefonért.

-Ne!- szóltam ijedten. Meglepve nézett rám.- Nem lehetne inkább Kaarlo-t? Nem akarom, hogy egy idegen ember vizsgáljon meg.

-És Kaarlo nem idegen?- húzta fel a szemöldökét.

-Csak részben. És a barátaidban megbízom.- bújtam oda hozzá. Szerencsémre beadta a derekát és a barátját hívta, aki meg is jött egy fél óra múlva. Felmentünk a hálóba, ahol megvizsgált és nyílt titok lett számára, hogy semmi bajom. Én pedig elmondtam neki, hogy miért is színlelek betegséget és megkértem, hogy segítsen meglepni Kimit. Csak remélhettem, hogy nem tesz nekem keresztbe. Magamra hagyott a szobában és lement a bajnokhoz.

-Na? Mi a baja?- lépett barátjához a Jégember.

-Csúnyán elrontotta a gyomrát. Jó lenne, ha a héten nem menne sehová.- csukta be a táskáját az orvos.

-De… most lesz a verseny… az első…- nézett rá Kimi esdeklően.

-Az utazás nem tenne jót neki. Ha szereted, akkor elfogadod, hogy nem tud veled tartani.- veregette meg Kaarlo barátja vállát, majd távozott. És minden úgy lett, ahogy azt mondta. Kimi elfogadta, hogy nem mehetek vele, és emiatt kissé szomorúan, egyedül készült a versenyre.

-Ne legyél ennyire elkenődve. Malajziában már én is ott leszek melletted.- adtam neki egy puszit kedd este.

-Tudom, csak szerettem volna, hogy most is velem legyél.- ölelt át és így aludtunk el. Másnap reggel az utazó Heikki, Sebastian, Mark, Catherine és az itthon maradó Leena jöttek a pilótámért, hogy elvigyék a reptérre. Alig csukódott be az ajtó utánuk, vettem elő a bőröndömet, hogy elkezdjek pakolni, mivel a délután folyamán nekem is indul a gépem Ausztráliába. Nem sokkal később megjött kishúgom is a saját holmijával.

-Megbeszéltem Cathy-vel, hogy foglal nekünk egy-egy szobát, hogy ott aludhassunk csütörtök éjszaka.- hajtott össze egy felsőt és beledobta a bőröndömbe.- Valamint beszéltem Di Montezemoloval és Mateschitz-cel, hogy ne szóljanak a fiúknak, hogy kik az új tulajdonosok. Minden meglepetés lesz. Viszont nem tudok veled menni a Ferraris bulira.

-Hogy mi?- álltam meg a pakolásban. Eddig csak szaporán bólogattam.

-Ugyanakkor van a Red Bull-nál is a parti és muszáj ott lenni valakinek kettőnk közül. Gondolom, nem te akarsz az lenni.

-Azt hittem, hogy valami nagyobb baj van.- sóhajtottam egy nagyot. Még bedobáltam néhány holmit a táskámba, elmentünk ebédelni és irány a reptér. Mindketten tudtuk, hogy ez lesz a legnagyobb meglepetés a srácoknak és akár ezzel a sikert is meghozhatjuk számukra.