- Főnök. – szólalt meg az adóvevő a nyomozó kezében. – Bocs, de egy nő érkezett, azt állítja, hogy a családhoz tartozik. – folytatta a férfi.

- Hogy hívják? – kérdezte higgadtan a nyomozó.

- Azt mondta, hogy Lucy Eavens Cornell.

- A személyi igazolványát elkéred?

- Igen, és mellé mutatott egy FBI os igazolványt.

- Engedd be. – mondta a nyomózó, majd Chrisék felé fordult. – Ki értesítette Elizabeth Cornellt?

- Én. – válaszolta Susann határozottan.

- Nincs szükségem egy zöldfülű okoskodására. – Lucy akkor lépett be az ajtón, mindent hallott. Na veled sem leszek puszi haver, gondolta magában Lucy, és azzal hangosan becsapta az ajtót, hogy mindenkivel tudassa, hogy itt van. egy egyszerű farmer volt rajta, egy sima fehér póló, meg egy világosbarna félhosszú bőrkabát. Illet a hajához, kifejezetten jól nézett ki állapította meg Susann.

- Sziasztok, bocs, de hosszú volt az út.

- Hello Fickr nyomozó vagyok. – nyújtotta a kezét a férfi.

- Örvendek Lucy, a nagynéni.

- Nos, én vezetem a nyomozást, és szeretném, ha nem folyna bele az ügybe. Tudom, hogy nagy szaktekintély, de ez egy emberrablás. – kezdte a férfi fölényesen.

- Nem azért vagyok itt. Biztos vagyok benne, hogy itt is mindenki jól végzi a munkáját. Azért vagyok itt mert ők a családom, és mert szükségük van rám. – vágott közbe Lucy. – És ha most megbocsátotok, megnézném a kicsiket aztán ha lehet lepakolnám a cuccaimat.

- Persze, gyere megmutatom a szobádat. – mondta Susann, és azzal távoztak.

- Mióta ismerik egymást Mrs. Cornelllel?

- A jövő hónapban lesz 2 éve. – mondta Chris és csak most gondolt bele hogy már mennyi idő telt el az első találkozójuk óta.

- Mindent mesélj el, amit tudsz. – kérte Susannt, miközben felmentek az egyik emeleti szobába.

- Tegnapelőtt történt a Coldwater Canyon parkban voltunk, mind az öten plusz Vicktor. Hazafelé vettük az irányt, mikor megjelent egy csaj. Valami kis plázacica. Talpig rózsaszínben, egy kutyával, valami kis ridiküldöggel. Elszaladt neki, persze Vicktor meg utána. A kis liba meg sápítozott, Chris a kutyák után ment a csaj meg elkezdett velem jópofizni. Aztán csak azt vettem észre, hogy KicsiChris már nincs sehol. Először azt hittem hogy Chris után ment, de mikor visszajött a két kutyával nem volt vele. – Susann sírni kezdett. – Minden az én hibám, nem vigyáztam rájuk.

- Ne sírj senki sem hibáztat. A csajt leellenőrizték? – kérdezte Lucy.

- Nem tudom, nekem nekünk nem mond senki semmit. A nyomozó nem hajlandó megosztani velünk semmit.

- Már telefonáltak az elrablók? – tette fel az újabb kérdést Lucy, de Susann nem tudott válaszolni, mert akkor megjelent az ajtóban a két kislány.

- Szia Lucy. – ugrott a nyakába Toni. – Ugye hazahozod a tesómat? – kérdezte szomorúan.

- Jaj, kis Bóbitám, ha rajtam múlna.

- De te erős vagy, és biztosan tudsz segíteni a bácsiknak, hogy hazahozzák öcsit. – magyarázott Toni. Lillian az anyjához ment és a kezét simogatta.

- Anya ne sírj nem a te hibád. – mondta kislány, akiről Lucy nem tudta eldönteni, hogy az anyjára vagy az apjára hasonlít e jobban.

- Beszélhetnénk? Négyszemközt. – jelent meg az ajtóban Chris.

- Lányok, menjünk nézzük meg mi a helyzet odalent. – mondta Susann, és kitessékelte a két lányt a szobából.

- Jól nézel ki. – mondta Lucynak, aki az ablakban állt háttal neki. – Kösz, hogy eljöttél. – folytatta, Lucy nem tudta hogy mit is mondhatna a férfinak, csak bámult ki az ablakon. Látta magukat az üvegben, látta hogy a férfi szorosan a háta mögött áll. Érezte a leheletét a vállán, halotta a szuszogását. És látta a szemében a félelmet.

- Hiányoztatok. – bökte ki végül, miközben megfordult, és a férfi még közelebb került hozzá. Egyikük sem tudott megszólalni, csak nézték egymást, töprengtek. Lucy sosem akarta viszontlátni a férfit, most mégis itt áll vele szemben.

- Ha tudnád, te mennyire hiányoztál nekünk, nekem és a kicsiknek. Főleg Chrisnek, mi lesz ha többet nem látom, ha nem kapom őt vissza? – kérdezte Chris és sírni kezdett.

- Ha addig élek is visszahozom őt neked. – mondta a lány és megölelte a férfit. Behunyta a szemét és szorosan a férfihoz bújt. Christ átjárta Lucy testéből áradó erő, nem akarta hogy vége legyen az ölelésnek. Nem tudott ellenállni a lánynak. Lassan siklott az ajkuk a másikéhoz. Lucy bármennyire is küzdött nem tudott ellenállni, meg kellett csókolnia a férfit. Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Lucy elengedte Christ, és várt hogy ki telefonál. Chris felkapta a kagylót, majd miután beleszólt. Lucy kirohant a szobából, a lépcsőhöz.

- Felvette. – kiáltott le a lentieknek, ezzel jelezve, hogy ők is beszállhatnak a hallgatózásba. Lucy Chris dolgozójába ment és hangtalanul leemelte a kagylót és a füléhez fogta.

- Te nem tudod ki vagyok, de nálam a fiad. És baja is eshet ha nem teszed amit mondok.

- Bármit megteszek, csak ne bántsák. – könyörgött Chris.

- Emlékszel még a barátotokra Jason Thomasra?

- Igen. – válaszolta Chris. Húzza az időt, és ez jó, gondolta magában Lucy.

- Na először ő kell holtan, 24 órán belül. Nem érdekel hogy csinálod, de meg kell halnia. Aztán a 10 kilónyi kokainom amit elvittek tőle mikor letartóztatták, és végül legyen mondjuk 20 millió egy svájci számlán,  azt viszont 12 óra múlva.  – mondta el a férfi a követeléseit. Chris szóhoz sem jutott, ezt képtelenség teljesíteni.

- Szeretnék valami bizonyítékot, arra hogy a fiam még él.

- Postaláda a szemközti háznál. – mondta a férfi és azzal a vonal megszakadt.

- A hangját akarom hallani. – mondta Chris a süket telefonnak. Néhány pillanatig csak várt de nem jött válasz. Lerakta a telefont, majd az ágyra roskadt. Lucy visszament hozzá, és melléült.

- Ne aggódj megoldjuk.

- Ez, hogyan?

- Először menjünk le és nézzük meg, hogy mit találtak a postaládában. – mondta Lucy, mind a ketten lementek a lépcsőn, és ott találták a tehetetlen nyomozókat, akik egy képet néztek. Fickr Chrisnek adta, végül is ők már nem sokra mennek vele.

- Megnézték, hogy vannak e újlenyomatok? – kérdezte Lucy, mert egyáltalán nem bízott a nyomozó képességeiben.

- Nem. – válaszolta a hülyéje.

- Elemi hiba. Hányan fogták meg?

- A képet csak és a borítékot meg egy kollégám. – Lucy belenyúlt a zsebébe és elővett egy pár kesztyűt. Elvette a nyomozótól a képet és az asztalra rakta.

- Susann lehoznád a kistáskám. – kérte meg a nőt.

- Persze. – pattant fel a nő és már rohant is a táskáért. Lucy kipakolta a dolgait. Az ecsetet meg a szénport, elővette a PDA-t, és egy hordozható scannert. A kép mindkép felét beszórta a porral de nem talált mást csak egy nagy hüvelykujj pacát a képen és egy mutatóujj foszlányt a hátulján. Mint a két nyomot rögzítette és a kép már nem is érdekelte tovább. A ragasztókat aztán átküldte a scanneren., majd csatlakoztatta a PDA-hoz. Chris a képet bámulta. A kisfia ült egy széken az aznapi újsággal a kezében. Lucy újra megfogta a képet és azt is bescannelte. Nem nagyon foglalkozott a többi nyomozóval. Úgy döntött, hogy magánakcióba kezd. Fogta a PDA-t és telefonálni kezdett.

- Csá Zack. Küldök neked valamit, nézd meg kié. Aztán indíts keresést a Cornell házba bejövő hívás után. Tudni akarom, honnan telefonáltak.

- Mégis csak belemásztál?

- Nyakig, ezek nem értenek semmihez. Van még egy kép, keress rajta jellegzetes dolgokat, amikről lokalizálni lehet a helyet. Például, hogy készült a tapéta, vagy hogy kik csináltatnak olyan ablakkilincset.

- Nem vagyok kezdő, adj 10 percet, visszahívlak. – mondta Zack, majd letette a telefont. Lucy idegesen mászkált fel-alá a teraszon, míg Zack nem jelentkezett.

- Na vagyok. A part menti részről hívott, mobilról. De sajnos csak 4 háztömbnyire pontosan tudom megmondani.

- Nem baj, ez is több mint amit ezek itt csinálnak. Az újlenyomat?

- Az Fickr nyomozóé. Mit keresett a képen?

- A szerencsétlen kesztyű nélkül vette ki a képet a borítékból. Nem lényeg, gondoltam hogy nem az elrablóé. Elég profinak tűnik. A kép?

- Szerencsénk van, a tapétát és a kilincset is ugyanaz a cég rendelte. Házak felújítást vállalják, azon a környéken, ahol bemértem a telefont.

- Kösz zseni vagy. – mondta a lány.

- Tudom. – vágta rá a srác.

- Te figyuzz most megyek.

- Lucy vigyázz magadra, nem kell hősködni.

- Vigyázok, add meg az iroda címét.

- Már elküldtem.

- Király, amint van valami jelentkezem. – mondta a lány majd letette a telefont. Visszament a házba, és odament Chrishez. – Én most lelépek, beszélnem kell Timmel. Amint van valami hívjatok telefonon. – mondta a lány, tudta hogy most ezzel megbántsa Christ, de azért azt mégsem mondhatja, hogy magánakcióba kezd, és hazahozza a kicsit. Visszavitte a cuccait a szobába, magához vette a fegyverét, és távozott a fekete Mustanggal. Megnézte a címet amit Zack küldött neki, és egyenesen odament.

- Jó napot Lucy Cornell vagyok, és érdeklődni szeretnék egy nyaraló felől.

- Egyszer úgy két éve az önök egyik kiadó házában nyaraltak egy ismerősömék, és nagyon tetszik a tapéta ami a falon van.

- Esetleg tudna nekem egy képet mutatni?

- Természetes. – azzal előkapta a PDA-t és megmutatta neki a képet.

- Tudom, melyik ház, ez a fajta tapétát, ezzel az ablakkilinccsel csak két házban használtuk.

- Esetleg megtudná nekem monda hogy hol találom őket, vagy van olyan lehetőség hogy megnézhessem a házakat.

- Pillanat utánanézek, hogy esetleg nincs e kiadva valamelyik. Itt is van a Santa Anna 136 most üres, de a 257, egy hétre le van foglalva.

- Nagyon köszönöm, akkor egy hét múlva visszajövök, ha nem túl nagy gond. – mondta Lucy, és próbálta leplezni, hogy mennyire fel van villanyozódva. Pontosan tudta, hogy kell keresni KicsiChrist.

- Dehogy okoz gondot, szívesen várjuk a jövő héten. – mondta a nő és kezet nyújtott Lucynak. A lány búcsúzott, de alig várta már hogy a kocsiba üljön és induljon a kisfiúért bestartolta a kocsit és indult. Több mint 40 perc kocsikázás után megérkezett a házhoz, a felhajtón egy púder kék sportkocsi állt. Semmi extra gondolta magában Lucy. Két házzal arrébb megállította a sajátját. A menekülést nem kell elsietni, nem hagy maga után túlélőket. Körüljárta a házat, két embert látott odabent, mind a kettő a konyhában.  Tiszta célpontok voltak. Csak kétszer lőtt, mind a kettő a földön hevert. Az egyiket halántékon, a másikat meg a ball vállán. Gondolkodás nélkül bement a házba. És az egyetlen csukott ajtó fel vette az irányt. A kulcs a zárban volt. Elfordította majd kinyitotta. KicsiChris az ágyon ült és játszott.

- Szia. – szólt a lány.

- Szia Lucy, de jó hogy értem jöttél, már annyira hiányoztak a játékaim. – mondta a kissrác. Lucy hangokat hallott odakintről. Egy másik kocsi állt meg a ház előtt. Jobb lesz ha sietnek, hátha többen vannak. A pisztoly a kezében, Chrisnek mutatta hogy maradjon csendben. Óvatosan lépett ki a szobából, karján a kisfiúval. Közben kinyílt a bejárati ajtó, egy férfi hangját hallotta. Lerakta Christ és mutatta hogy a hátsó ajtó felé menjen.

- A franc. – hallotta a férfi hangját, ahogy felfedezte a két hullát a konyhában. Chris szobája felé ment. Lucy ott várta, de elkésett a férfi meghúzta a ravaszt. Eltalálta, de Lucy lövése is célba ért. A pasi holtan rogyott össze. Könyörgöm, most ne. Tudom, hogy hónapok óta azért könyörgök, hogy meghalhassak, de ne most, had vigyem haza a kicsit. Fohászkodott magában, ahogy a kisfiú után ment. Aki a kertben ácsorgott ás Lucyra várt. A kezét nyújtotta a fiúnak majd a kocsihoz mentek. Amilyen gyorsan csak lehetett a hazavitte a fiút.