Lucy meg sem állt a kapuban, csak áthajtott az ellenőrzőn. Megállt a ház előtt. Áthajolt a kocsi másik oldalára is kinyitotta KicsiChrisnek az ajtót.

- Szaladj. – mondta a kisfiúnak, aki kiugrott a kocsiból, és az aprócska lábait kapkodva rohant fel a lépcsőn.  Kicsit ágaskodnia kellett, hogy ki tudja nyitni az ajtót. De miután ez sikerült neki. Tele torokból kiabálni kezdett.

- Apa, megjöttem. Lucy eljött értem. – mondta a kissrác mosolyogva.

- Jézusom. – kiáltott fel Chris és a földre rogyott.

- Annyira unatkoztam, ott csupa öreg játék volt csak, és nem szerettem ott lenni, hiányoztál, meg a panda is. – mondta Chris miközben odabújt az apjához.

- Had nézzelek, nem bántott senki?

- Engem nem bántott senki, de Lucynak vérzik a válla. – mondta KicsiChris, és akkor jelent meg az ajtóban Lucy.

- Sziasztok. – mondta a lány, és közben az ajtókeretnek kellett támaszkodnia. De ez már nem volt elég, elájult. Chris azonnal odarohant hozzá és a karjába vette, úgy vitte a nappaliba a kanapéra.

Pörögtek az események. Chris azon vette magát, hogy idegesen mászkál fel s alá a kórház folyosóján.

- Hogy van? – kérdezte Chester, mert Susann azonnal értesítette őt és Timet is. Akik amint tudtak jöttek is.

- Szarul. – mondta Chris a haját hátrafogva, és hátat fordított az érkezőknek. – Minden az én hibám. Miattam fog meghalni. Azt mondta, ha belehal akkor is visszahozza a fiam.

- Nyugodj meg. Lucy erő lány, ezt is kiheveri. – mondta Tim

- Mennyi csapást bír még ki. Beteg, cukros, nem lehet gyereke, elveszette a férjét. Azt hiszem hogy meg akar halni. – most tudatosult csak benne igazán hogy Lucy tényleg meg akar halni. – Nem veszthetem el őt. – mondta a férfi és az egyik székre rogyott.

- Nyugi haver, kimásztok ebből a gödörből is, ti ketten már sok mindent végig csináltatok.

- Csak az a baj, hogy mi nem vagyunk együtt, ő még mindig Petert szereti. Láttam a szemében mikor megcsókoltam. Minden elveszett, és én már tehetetlen vagyok, ő meg akar halni. – ismételgette Chris és a tenyerébe temette az arcát.

- Most az lenne a legjobb ha hazamennél, pihenned kell. És a gyerekek is otthon vannak, kicsiChrisnek is szüksége lehet rád. Biztosan meg van rémülve. Tudom hogy itt akarsz lenni mikor felébred, de jobb lesz ha most hazamész. Pihenned kell. – mondta Chester. Chris belátta hogy a barátjának igaza van.

- Menjünk. – mondta Susann, és hálásan mosolygott Chesterre. Ő is próbálta rábeszélni Christ hogy menjenek haza, de hajthatatlan volt.

- Ígérjétek meg ha bármi van jelentkeztek. – mondta Chris még az ajtóban.

- Persze, ne aggódj. – válaszolta Chester.

- Hát nem semmi a csaj azt meg kell hagyni. – mondta Tim és leültek Chesterrel a fal melletti székekre.

- Nem tudom, de szerintem elhamarkodottan cselekedett, jobb lett volna ha a zsarukra bízza az ügyet.

- Anyám, mi ez a duma, nem ismerek rád.

- Te szerinted az a 3 ember rabolta el a kissrácot akiket Lucy kicsinált. Nem gondolod hogy valaki van a háttérben, és őt így elég nehéz lesz elkapni.

- De abból kiindulva, amit Chris mondott az FBi-osokról nem csodálom hogy Lucy kezébe vette az ügyet.

- De bele is hallhatott volna, ő még fiatal ahhoz, hogy meg akarjon halni. Nem szabad visszaengedni a Seattlebe, most a barátaira van szüksége.

- Hát ez nem rajtam fog múlni. – mondta Tim. Nem sokkal később kilépett egy orvos Lucy szobájából.

- Nos? – ugrottak fel mind a ketten

- Mrs. Cornell már jobban van, sok vért vesztett, ami az ő betegségénél elég veszélyes, de túl van a bajon. Néhány napik bent kell maradnia megfigyelésen. – mondta az orvos.

- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Chester.

- Persze, de nem maradhatnak sokáig, nagyon kimerült.

- Oké, csak beköszönünk. – mondta Chester és tuszkolta maga előtt Timet. Beléptek a kórterembe, a lány egy ágyon feküdt és több cső lógott ki belőle.

- Jézus. – rémült meg a látványtól Tim

- Sziasztok. – üdvözölte őket a lány, mert nem kellett géppel lélegeztetni

- Tudod, hogy hülyeséget csináltál. – kezdte Chester.

- Haver fogd vissza magad, most nem kellene ezzel terhelni. – mondta Tim

- Jajj, Tim nincs semmi baj. Tudom hogy hülyeség volt megölni mind a hármat, legalább egyet csak megsebesíteni kellett volna, hogy ki tudjuk hallgatni. – mondta Lucy.

- Te ezzel már ne foglalkozz. – simogatta meg Tim az arcát.

- Jó hogy itt vagytok. – erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Jobb lenne ha most mennénk, fáradt vagy és pihenned kell. – mondta Chester, és azzal elindult kifelé a szobából.

- Chester gyere vissza egy kicsit. – szólt halkan a lány, Tim kiment a szobából.

- Tessék Drága?

- KicsiChris jól van?

- Igen mindenki a legnagyobb rendben, Chris egész eddig itt volt. Aggódik érted, és nagyon szeret.

- Szeretnélek megkérni valamire. Meg van még a parti házad?

- Igen. – válaszolta a férfi és sejtette hogy mit akar a lány.

- Szeretnék odamenni néhány napra, míg rendbe nem jövök, és a zsaruk utána nem járnak az ügynek

- Nem értem miért akarsz a parti házba menni? Hozzánk is jöhetsz, vagy Timhez. De legjobb lenne ha Chrissel maradnál örökre. – mondta a férfi.

- Chrishez, - ismételte szomorúan Lucy. – hozzá sosem megyek vissza. Kiderítik ki rabolta el a kicsit és én eltűnök örökre.

- Lucy nem teheted ezt Chrissel, és magaddal.

- Kérlek ebbe most ne menjünk bele. Elmehet a házba erre a néhány napra?

- Persze, a kulcs a virágcserépben van. – mondta a férfi, és búcsúzóul nyomott egy csókot a lány homlokára. Lucy amint lehetett el akart tűnni. Minél messzebb innen, minél messzebb a gyerekektől, Christől, mindenkitől. Mennyire jó volt neki a munkában az új barátaival. Miért kellett visszajönnie, miért kellett hogy Chris megcsókolja. Ez az érzés sosem múlik el, kérdezte magától. Érezte hogy elnehezül a teste és elnyomja az álom.

Chris alig bírta nyitva tartani a szemeit míg hazaérnek. Susann vezetett de egyetlen szót sem szólt. Nem akarta megzavarni Christ. A ház előtt még mindig rengeteg kocsi parkolt, rendőrök voltak mindenütt. Chris tudomást sem vett róluk. A házban már egy másik nyomozó várta. Egy idősebb szimpatikusabb.

- Jó napot Mr. Cornell a nevem Jacob McKanzy. Nagyon sajnálom, hogy még mindig itt kell alkalmatlankodunk, de meg kell hogy mondjam, az önök élete most még nagyobb veszélyben van. – Chris próbált figyelni a férfira, de valahogy ez nem jött össze neki.

- Chris menj csak nyugodtan, pihenned kell. Ezt majd én elintézem. – mondta Susann. Chris szó nélkül felment a szobába és lefeküdt pihenni. Susann a nyomozóhoz fordult.

- Kérem jöjjön velem a dolgozószobába, ott nyugodtan tudunk beszélni. Sajnálom, de most be kell érnie velem. Chris nagyon fáradt, durva napok vannak mögötte és még durvábbak várnak rá. – mondta Susann, kicsit fölényesen, de ő ilyen volt ezért volt a zeneszakma legjobb menedzsere.

- Hát láttam már egy pár elrablási esetet, és elég sokan összeroppantak belé. De most beszéljünk inkább arról, hogy hogyan tovább. Mrs Cornell a lehető legkörültekintőbben cselekedett, mikor kiszabadította a kisfiút, de azt kell mondanom, hogy nem a legjobb pillanatban.

- Ha látta volna hogy dolgozott a kollégája. – vágta oda Susann.

- tudom, és ez teljes mértékben a mi hibánk. A nyomozót már eltávolítottuk. Arra akarok kilyukadni, hogy az önök élete még mindig veszélyben van. bár a kisfiú hazakerült, az igazi elrablót nem tudtuk elkapni. Már folynak a kihallgatások. Jason Thomas, elárult néhány fontos információt. De Mrs,. Cornell. Bocsánat Miss Karayiannis, addig nem hajlandó válaszolni a nyomozók kérdéseire,  míg Mr Cornell nincs jelen a kihallgatáson. Tudom, hogy elég kellemetlen lesz majd Chrisnek, de szükséges.

- Nem kell aggódnia, Chrisnek a család a legfontosabb és hogy ők biztonságban legyenek, hajlandó lesz bármire. – mondta Susann és abban a pillanatban kopogott valaki az ajtón. – Igen. – szólt Susann. Az ajtó kinyílt, és Tim jelent meg az ajtóban.

- Hello. – mondta és megölelték egymást a nővel.

- Tim, McKanzy nyomozó.

- Örvendek, azért jöttem, mert ez az áldatlan állapot nem maradhat így, hoztam pár testőrt.

- Ez nagyon jó ötlet. – mondta a nyomozó – Épp mondani akartam, hogy a rendőrök mellett nyugodtan bérelhetnek fel profikat is.

- Csak páran vannak, és két barátomat elküldtem Lucyhoz a kórházba. – mondta Tim, látszott az arcán hogy nagyon aggódik a lányért.

- Nos akkor köszönöm, és amint lehet és Mr. Cornell készen áll akkor mehetnénk is a rendőrségre. Most viszont mennem kell. Ha bármire szüksége lenne akkor ezen a számon elé tud érni. – mondta a nyomozó és Susann kezébe nyomott egy névjegykártyát.

- Miért kell Chrisnek a rendőrségre mennie? – kérdezte Tim

- Menjünk le, főzök egy teát. – mondta Susann és a konyhában mindent elmesélt – amúgy nem gondolod hogy kicsit túlzás ez a sok testőr.

- Gondolod, mindenkinek kettő. A gyerekeknek, neked, Chrisnek, és Lucynak. Csak 12 ember. Szerintem szükséges. Nem nyitok vitát. – mondta Tim, de magában belátta, hogy lehet kicsit tényleg túlzott.

- Miről nem nyitsz vitát? – kérdezte Chris ahogy belépett a konyhába.

- A testőrökről. – válaszolta Tim

- Chris van itt egy elég kellemetlen dolog. Be kell menned a rendőrségre. Vickyt is ki akarják hallgatni, de addig nem hajlandó beszéni míg te nem vagy ott.

- akkor induljunk azonnal. – mondta Chris és fogta a kocsi kulcsot.  Susann felhívta a nyomozót. És a 4 testőr követte őket. Ketten Chris kocsijában öltek kettő meg követte őket egy másik autóval. Leparkoltak a főkapitányság parkolójában, kiszálltak a kocsiból, és akkor megszólalt Chris telefonja.

- Hallo Chris Cornell. – mondta Chris

- Én pontosan tudom, hogy ki vagy, csak tudatni akarom veled, hogy még mindig nem vagy biztonságban. – mondta egy higgadt férfihang. Chris próbált természetes arcát vágni, de csak arra tudott gondolni, hogy otthon hagyta a gyerekeit a házban, egyedül. Eldördült egy lövés, bár csak a becsapódást lehetett hallani. Az egyik kettes szekrény  a kocsi mögé rántotta Susannt, a másik Christ kapta el, a maradék kettő, a kint tébláboló rendőrökkel a környéket pásztázta.

- Ez csak figyelmeztetés volt. Még mindig Jasont akarom holtan plusz 10 millát, és azt a szukát aki belerondított a levesünkbe. – mondta a férfi. Chris nem bírt megszólalni a rémülettől.  – Nem izgat, hogy csinálod. Jha most mész a volt feleségeddel beszélgetni. Érdekes dolgokat fog majd mondani. Van egy ötletem, ha küldesz még 10 milliót őt is elteszem láb alól, csak hogy ne okozzon több gondot. – mondta a férfi viccesen. – Most viszont megyek. Majd még jelentkezem. – mondta azzal megszakadt a kapcsolat.

- Elmúlt a veszély. – mondta Chris és egyszerűen besétált az épületbe. Odabent aztán mindent elmondott McKanzy nyomozónak. Aztán ő is tájékoztatta Jason kihallgatásának menetéről.

- Nos, azt hiszem önöket ez nem dobja majd fel teljesen, de sajnos egy venezuelai drogbáróval állunk szemben, a CIA és a nemzetközi szervezetek is nyomoznak utána, és Jason lehet a kapocs hozzá. Sajnálom, hogy az ön családja is belekeveredett. – mondta a nyomozó. Majd bementek Vickyhez a kihallgatóba. Chris megrémült a látványtól, azóta nem látta a nőt mióta elváltak. Hihetetlenül sokat öregedett, ahhoz képest hogy 31 éves, legalább 45 nek nézett ki. A haja ápolatlan, nem volt kifestve, ócska rongyokban volt.

- Helló szívecském, azért újra találkozunk. – mondta a nő és megvillantotta azt a mosolyát, amitől Chris mindig mindent megbocsátott neki. Chris félt ettől a mosolytól, de már nem volt rá hatással. Aztán jöttek a nyomozó szokásos kérdései.

- Milyen viszonyban álltak Mr. Thomassal.

- Ő látott el drogokkal már évek óta, és a szeretője volta. – mondta a nő és közben Chris szemébe bámult. Chris szíven ütötték Vicky szavai. – És még valami te szerencsétlen. Christopher nem is a te fiad, hanem Jasoné, és tudd meg, hogy sosem szerettelek, csak arra kellettél, hogy az országba jöhessek. – Chrisben megfagyott a vér, nem érzett mást csak gyűlöletet. De nem tudott mit mondani, csak felugrott a székből és elrohant. A két testőr, már csak a másik kocsival tudtak utána menni. Követték egészen a kórházig. Chris mint az őrült rohant Lucy szobája fel. Viszont az ajtóban megállították Tim testőrei.

- Engedjetek már be. – mondta, de a két pasi meg sem szólalt. Csak akkor engedtek utat Chrisnek, mikor meglátták a kollégákat, akik jelezek, hogy Chris mehet. A férfi belépett a szobába, de az ágy üres volt. Sehol senki, az ablak nyitva. Egy cédula az ágyon. „Elmentem, ne keress”. Olvasta Chris.