A gép rázkódni kezdett. Lotti idegesen fordította a fejét az ablak felé. Fehér, sűrű köd gomolygott el a kis ablak előtt. A lány nem igazán tudta, hogy ez mennyire lehet baljóslatú, de rossz érzése volt. Aztán megszólalt a mikrofonban az egyik stewardess hangja, majd megszűnt létezni a külvilág számára.

 Szőkésbarna hajú, fiatal srác fészkelődött a törmelékek alatt. Szerencséje volt, mert ezek nem okoztak nagyobb sérülést rajta. Óvatosan a feje fölé nyújtotta a kezeit. Megkönnyebbült, mikor érezte, hogy tudja mozgatni őket. Majd megpróbálta kinyitni a szemét, de rögtön le is kellett csuknia, mert éles fény villant a szemébe. El se tudta képzelni mi lehet az. Aztán résnyire nyitotta a mandulavágású, keskeny, barna szemeit. Próbálta kivenni a felette lévő dolgokat, majd lassan beugrottak az emlékképek is. Nem akarta elhinni, hogy ez pont vele történik meg, és pont most. Neki nem itt kéne lennie, nem ezen a helyen és helyzetben.

Mikor megszokta a szeme az éles fényt már meg tudta állapítani, hogy a repülőgép teteje hiányzik a feje fölül és azon a nagy  „lyukon” ami a feje felett tátongott, szűrődik be az éles fény.

Nagyot sóhajtott. Gondolatok futottak át az agyán. És kezdett pánikba esni. Majd nyugalmat erőltetett magára és átgondolta a helyzetét. Nehéz volt nem arra gondolnia, hogy ő se kerülheti el a végzetet.

De egy dolog erőt adott neki, hogy az újdonsült felesége várja őt a nászútjukon.

Koncentrált és megpróbálta megmozdítania a lábait. Meglepetésére sikerült is neki, és még nagyobb fájdalommal nem is járt. A kezei szabadon voltak, így hátrébb tudta magát tolni, igaz fáradt volt, de muszáj volt erőt vennie magán.

Percek alatt végre sikerült kitolnia magát a gép alól. Lassan az oldalára fordult, és ekkor megpillantotta a környezetét. Nem akart hinni a szemének. Sűrű élénkzöld erdőben landolt a gép. A tőle balra eső roncs még füstölt. Teljes káosz uralkodott amerre csak nézett. A gép roncsai ezernyi darabra szakadva hevertek mindenfelé, az utasok csomagjai kibomlottak és mindenfelé ruhákkal borítottál el a sűrű erdő fáit.

A srác még mindig nem fogta fel a látott képet. Felült, és a másik oldal is láthatóvá vált a számára. Nem messze tőle egy férfi feküdt a hasán, kezei a feje mellett kinyújtva. A srác közelebb mászott hozzá, majd próbálta a hátára fordítani a férfit.

A látvány szinte sokkolta. Ijedtében hátrébb ugrott, de fél szemmel a halott férfit figyelte továbbra is. Az arca telesen eltorzult, és több helyen is rászáradt vércsíkok borították. A végtagjai természetellenes helyzetben álltak.

A srác a kezébe temette az arcát. Az első gondolata az volt, hogy mennyien lehetnek még halottak, és rá is ez vár. Megrémítette, hisz szinte alig élt még, és annyi terve volt, amit meg szeretett volna még valósítani. Időbe tellett mire le tudott nyugodni, és akkor már sikerült derűsebben látnia a helyzetét. Hálát kellett adnia sorsnak, hogy ő legalább túlélte, nem úgy, mint az a férfi….

De ha kapott még egy esélyt, mit kezdhet ezzel egy ismeretlen vad vidéken vele?

Leült egy nagyobb kőre háttal a halott férfinak, és próbálta összefoglalni a történteket.

Hangosan gondolkodott, mivel úgy gondolta, hogy nem sok mindenkit zavar ezzel.

-         Na…kezdjük az elején! Pár órája még Bangkok felé repültünk az egyik legmegbízhatóbb légitársaság gépével. Aztán túlságosan is rázkódni kezdett a gép, és én másra már nem emlékszem, hogy mi történt.- itt egy kis szünetet tartott és felnézett az égre, amiből nem sokat látott, mert a fák nagyon sűrű erdőt alkottak, és olyan magasra nőttek, hogy lombkoronájuk összeért, elzárva a fény útját.

-         Ez szinte áthatolhatatlan!- állapította meg lehangoltan a srác.- majd folytatta a gondolatmenetét.- Aztán itt ébredek egy halom törmelék alatt, az első ember, akit megpillantok már nem él….- borzongás futott végig a hátán, ahogy visszagondolt a látványra.

-         Na jó. Először is körbe kéne néznem, mert lehet, hogy más is túlélte… aztán ehető és iható dolog után kell nézni, mert ki tudja, mikorra találnak rám… vagy ránk….ha egyáltalán keresnek majd .- elmélkedett a srác.

Nem lett vidámabb ettől a megállapítástól. Bár a helyzete se adott sok okot a vidámságra. Abba már bele se mert gondolni, hogy mennyiféle vadállat kószálhat ebben a dzsungelben. Inkább felkelt és körbevezette a tekintetét. A gép három nagyobb részre szakadt, ő az elejében volt, mikor a baleset történt. Talán az ott lévők voltak a legszerencsésebbek, mert a másik két roncs teljesen kiégett és még mindig sötét füst szállt fel belőlük. A srác úgy döntött, hogy a gép elejében próbál szétnézni. 

Lassan haladt előre a sok törmelék miatt, ami eltorlaszolta a széksorok közti utat. Sorra üres székek mellett haladt el, ennek egy kicsit örült is, mert nem hiányzott neki a halott emberek látványa. Kezdte érezni, hogy a zuhanás közben megütötte magát, mert szinte minden porcikája fájt, ahogy mozgott.