Seb lenyugodott mire a reptérre ért. Leparkolt a kocsival, majd elindult a váróterem felé. Csak ült és merengett maga elé nézve. Megpróbálta Sisut hívni, de ki volt kapcsolva. Remélte, hogy nem esett baja a lánynak. Gyorsan eltelt az egy óra, és már a repülőn ült, ami Finnország felé tartott. Egyetlen dologban volt biztos, hogy bármi áron megkeresi Sisut. Abban reménykedett, hogy ha Kimi már üzleti kapcsolatban van a csapatfőnökével, Félixszel, akkor a címét is tudja.

Kavarogtak benne az érzések. Kicsit félt a találkozástól, attól tartott, hogy a lány valamiért neheztel rá, és ezért nem találkozott vele a verseny után. De bizonyosságot akart, így mindenképp beszélni akart a lánnyal.

Mikor leszállt a gép, csak akkor merte felhívni Félixet. Nem is tudta, hogy kezdje, és milyen ürüggyel is kérje el Kimi finnországi címét. Végül mire felvette Félix a telefont körvonalazódott az elképzelés benne.

Arra hivatkozott, hogy Kimi nyugodt természete, és szaktudása segítségére válhat a jövőben, és mivel volt két hét szünetük, jó alkalomnak találta a személyes találkozót Kimivel.

Félix készségesen segített a srácnak.

Seb megkönnyebbülten tette le a telefont. Mély levegőt vett, majd keresett egy bérelhető autót. A reptéren vásárolt térképen meg is találta a kisvárost, Kirkkonummit.

Seb beindította a motort, majd a térkép által mutatott irányba indult tovább. Erdős vidéken autózott keresztül. Az út, kanyargós és igen keskeny volt, így nagyon kellett figyelnie. Végül megpillantotta a városnév táblát. Elvette a gázról a lábát és lassabb tempóban haladt tovább.

Szép kisváros volt sok-sok zöldterülettel. Seb követte a főutat a központig. Ott próbált kérdezősködni a járókelőktől.

Kicsit furcsán néztek rá, legtöbbjük nem is tudott angolul, de végül sikerült útbaigazítást kapnia. A betonút lassan elfogyott és földúttá vált. Seb kezdett bizonytalanná válni, hogy nem e tévedt el. Mindenfelé fenyőket látott, amik nagyon magasra nőttek, és úgy érezte, hogy a kis út fölött csúcsaik összeérnek. Mintha valami mesebeli tájon haladt volna.

Aztán lassan szélesedni kezdett előtte az út, és feltűnt a távolban a farönkökből készült ház. Szép nagy volt, és beleillett a tájba. Seb ámulva nézte miközben szinte állóra lassult a kocsival.

A vízszintesen egymásra helyezett fenyőrönkök natúr színűek voltak. A ház egyszintes volt. Ami legelőször feltűnt Sebnek, hogy széles rámpába torkollik az út, amin haladt, de a rámpa alján kettéágazott az út. Az egyik a garázshoz vezetett, mely a ház része volt, a másik ága az útnak megkerülte a házat.  Szép, élénk színű fű szegélyezte a díszkavicsokkal felszórt utat. Távolabb pedig magas fenyőket látott.

Seb jópár méterre a háztól állt meg a kocsival, mivel nem tudta mennyire fogják szívélyesen fogadni. Leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Idegesen szemlélte a házat. Minden békés volt, míg azon tanakodott magában, hogy elsétáljon e a bejáratig, egy vékony, barna, hosszú hajú, középkorú nő jelent meg a bejáratnál. Seb elképedve nézett a nőre, mintha Sisut látná idősebb változatban.

A meglepettségtől hírtelen meg se tudott szólalni. A nő viszont ellenségesen fordult felé.

- Maga mit keres itt?- kérdezte szinte kiabálva.

Seb meglepődött a hangnemen, de összeszedte magát.

-          Jó napot! Sebastian Shafer Rosberg vagyok, és Sisu Räikkönent keresem.- adta elő jövetele célját Seb.

-          Honnan veszi, hogy itt lakik?- érdeklődött a nő.

-          A központban mondták… egyébként Félix Todt adta meg a címet. Szóval biztos, hogy jó helyen járok.- magyarázta Seb.

-          Az közel se biztos! Sisu nincs itthon, és magának nem is lesz!- mondta felháborodottan a nő.

-           Azért megtudhatom, hogy maga kicsoda?- kérdezte a lehető legudvariasabb hangján Seb.

-          Az anyja.- érkezett a rövid válasz.

Ekkor tűnt fel a lány az anyja mellett az ajtóban.

-          Anya ki jött ezzel a jó kocsival? Ismered?- kérdezte lelkesen a lány.

Mikor megpillantotta Sebet, egy pillanatra megtorpant és értetlenül nézett rá, majd indult volna hozzá, de az anyja megfogta a kezét. Dühösen nézett a lány az anyjára.

-          Eressz! – szólt rá Sisu.

-          Nem. Ehhez a fiúhoz nincs semmi közöd!

-          Anya, nem tilthatod meg!

-          De igen.- válaszolta fölényes mosoly kíséretében.- Most, hogy apád nincs itthon….- tette még hozzá halkan Jenni.

Sisu próbálta kiszabadítani a kezét, de az anyja erősen fogta a csuklóját.

-          Mindig úgyse leszel itt!

-          Ha az kell, hogy elfelejtsd, akkor itt leszek!- ellenkezett Jenni.

Sebnek nem tetszett, amit látott és próbálta jobb belátásra téríteni Sisu anyját.

-          Kérem Mrs. Räikkönen! Csak beszélni akarok a lányával….ez csak nem bűn?- nézett kérlelőn a nőre Seb.

-          Bűn???? Tudod, mi a bűn? Az hogy te egyáltalán megszülettél!- kiabálta felbőszülve Jenni.

Seb csak állt némán és nem értette mi lelte a nőt.

- Takarodj innen te fattyú! Nem engedem, hogy valaha is a lányomhoz közöd legyen! Ő jobbat érdemel!- zúdította haragját Sebre Jenni.

- Most megyek.- szólalt meg halkan Seb, mikor már befejezte Jenni a kiabálást,- De nem zárhatja be Sisut örökre.- tette még hozzá.

Pár pillanatra még végigmérte az ilyen felfokozott lelki állapotban is gyönyörű lányt, majd visszaszállt és elhajtott.

Csak kilométerekkel később mert megállni. Minél messzebb akart lenni attól a nőtől. Sose gondolta volna, hogy egy ilyen kedves lánynak ilyen boszorkány az anyja. Látszott, hogy Sisu Kimi természetét örökölte. Ennek Seb nagyon örült, de nem tudta, hogy is láthatná újra a lányt. Ha tudja előre, hogy így történnek a dolgok nem állított volna be hozzájuk fényes nappal.

-          Persze, ha Kimi otthon lett volna….- gondolkodott hangosan Seb.

Igazából abba se lehetett biztos, hogy Kimi nem ellenzi a kapcsolatukat, de a modora sokkal elviselhetőbb volt, mint annak a hárpiának.

Elgondolkodva ült a kocsijában, mikor megszólalt a telefonja. Megörült a név láttán, Sisu volt az.

-          Szia, nincs sok időm, mert anya elkobozta a telcsimet…. ha látni akarsz, legyél este 11-kor a terasz felöli kerítésünknél a kocsiddal.

-          Persze, látni akarlak, de mi ez az egész?- kérdezte értetlenül Seb.

-          Majd elmondom, de most mennem kell, mert anya mindjárt ideér, 11-kor, várlak!

Seb már csak a foglalt jelzést hallotta a vonal túlsó oldalán. Remélte, hogy a lánynak nem lesz baja a telefonálásból. Kissé megnyugtatta, hogy mégis hallotta a lány hangját, és remélte, hogy semmi nem akadályozza meg abban, hogy végre találkozhassanak.

Úgy döntött addig keres egy szállodát, és kivesz egy szobát.