Krisztián tajtékzott, mikor visszaértek az emberei és beszámoltak a fejleményekről.

-         Ilyen esetlen bandát!- kiabálta barátja kórházi irodájában Krisztián.

-         Te pedig jobban vigyázhatnál a betegeidre! - fordult már kissé higgadtabban orvos barátja felé.

-         De, de… te nem láttad azt a két méteres gorillát!- védekezett az orvos.

-         Nem érdekel! Nekem kell a lány! Élve, és minél előbb! - jelentette ki Krisztián. - Máté és Kornélia nem tudhatja meg, hogy nincs nálunk. - az emberei csak bólogattak.

-         Mi most Roosaval visszamegyünk a búvóhelyre és megsürgetjük a pénz átadását! – jelentette ki Krisztián. - Ti pedig vegyétek fel az összes magyarországi taggal a kapcsolatot, mert nagy valószínűséggel átvitték a lányt a határon. És fokozottan figyeljenek minden kórházra, mert a lánynak kórházi ellátásra van szüksége. - adta ki az utasításokat a férfi. Aztán szó nélkül, Roosaval az oldalán távozott az irodából.

Kimi tövig nyomta a gázt, mikor már csökkent a forgalom az úton. Ráfordultak a Duna hídra, és végre magyar földön voltak. Lopva hátrapillantott. Charlie a fejével intett, hogy nincs változás a lány állapotában. Kimi tovább növelte a sebességet. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így autózhatta a saját tempóját. Végre elérték a városhatárt. Charlie kapcsolt, hogy fel kéne hívnia Kornéliát és szólnia a fejleményekről.

A nő épp Mátéhoz tartott, mikor Charlie hívta.

- Ez komoly?- kérdezte hitetlenkedve az asszony. - Tényleg sikerült?

- Ha mondom. Csak sajnos kórházba kell vinni. - magyarázta a srác.

- Vigyétek a magánklinikánkra!- kérte Kornélia aggodalmasan.

- Rendben. Akkor majd jelentkezem, ha ellátták Barbit. Bontották a vonalat. Charlie gyorsan felvázolta az útvonalat Kiminek. Be kellett látnia, hogy a finn zseniálisan vezet. Megérkeztek a kórházhoz. Kimi kiszállt a kocsiból, és karjába vette a falfehér lányt. Charlie is kiszállt és előre futott. Egy orvos és két nővér jött eléjük. Charliet már ismerősként köszöntötték, majd mikor meglátták Kimi kezében a lányt, rögtön intézkedni kezdtek.  A két srác egyedül marad a kórház előterében.

- Ne aggódj haver!- kérte Charlie és Kimi vállára tette a kezét.

- Sosem fogom magamnak megbocsátani, amit tettem. - mondta Kimi és arrébb hózódott.

Kornélia feldúltan sietett végig a parlament folyosóján, majd benyitott a férje dolgozó szobájába. Nem lepte meg a kép. Egy csomó rendőrrel volt körülvéve és épp telefonált.  A rendőrfőnök csendre intette. Kornélia csodálkozó tekintettel nézett körbe. Máté végre letette a telefont.

- Már megint mit akarsz?- kérdezte unottan a férfi.

- Barbi már nincs náluk! - jelentette ki a nő.

- Ezt honnan veszed?- kérdezte hitetlenkedve a férfi.

- Charlieval és Kimivel van. - folytatta a nő.

- És mióta?- kérdezte még mindig kételkedve Máté.

- Pár órája.

- Az nem lehet! A miniszterelnök Urat most hívta Kocsis, és hallottuk Barbi hangját. - vette át a szót a rendőrfőnök.

- Én inkább hiszek Charlienak és Kiminek.- jegyezte meg Kornélia. - Egyébként találkozhatsz vele a magánklinikánkon. - folytatta az asszony.

- Igaz ez asszonyom?- kérdezte a rendőrfőnök mielőtt még Máté megszólalhatott volna.

- Igen, Uram.

- Akkor életbe lép a B terv. - jelentette ki, majd sokatmondó pillantást vetett a kollégáira. Azok, mint a méhkas megbolydultak.

- Együtt kell működnie velünk. - fordult a miniszterelnökhöz a rendőrfőnök.

- Van más választásom?- kérdezte zavartan a férfi.

- Nem hiszem. Szóval el kell hitetni Kocsissal, hogy nem tud Barbi megszöktetéséről… és jó lenne asszonyom, ha egy másik klinikára vinnék. - fordult a nő felé.

- De mégis mért?- értetlenkedett az asszony.

- Mert ez a legkézenfekvőbb hely, ahol keresni fogják annak a Kocsisnak az emberei, feltételezem ők is tudják, milyen állapotban van a lányuk. - jelentette ki a rendőrfőnök. Tovább egyikük se kérdezősködött, inkább elfogadták a rendőrfőnök utasítását.

Húsz perc elteltével jött ki a doki a vizsgálóból.

-         Hogy van? Ugye túléli?- kérdezte Kimi aggódva.

-         Mond, Iván mennyi esélye van? Felépül?- kérdezte Charlie.

-         Nézzétek, nem szolgálhatok semmi jóval. Mi mindent megteszünk, hogy megmentsük. Ahonnan hoztátok ott vért kapott, ez mentette meg végül is az életét. De a sebét nem tisztították ki teljességgel, így kapott egy nagyon csúnya és lehetséges, hogy egy végzetes vérfertőzést. A következő harminchat óra lesz a döntő, de ha most megbocsátotok, én folytatnám a vizsgálatokat. – mondta, majd távozott.

-         Soha nem bocsátom meg, ha történik vele valami!- temette az arcát a tenyerébe Kimi.

-         Hallod ez nem rólad szól, ez Barbiról!!! Ne sajnáltasd magad! Most az a legfontosabb, hogy rendbe jöjjön és mi mellette legyünk!!- mondta idegesen Charlie. Kimi nem válaszolt neki, csak hirtelen felpattant és a doki után sietett.

-         Dr. Úr kérem, várjon! –szólt utána Kimi.

-         Igen, tessék.

-         Bemehetnék hozzá, kérem, csak pár percre, fontos lenne?!- kérleltet Ivánt.

-         Nagyon ki van merülve!

-         Kérem!

-         Rendben, de szigorúan csak tíz percre. – mondta, de Kimi már az ajtó másik oldalán volt. Odalépett a lány ágyához, leült a szélére. Megfogta a lány hideg kezét és könnyeinek utat engedett. Talán életében először sírt. Sírt, mert tudta, hogy elveszítheti a szeretet nőt, kit bár még nem ismer teljesen, de tudja, hogy ő élete szerelme és nem veszítheti el. Barbi élettelenül feküdt az ágyon. Kimi lassan a lány ajkához hajolt és megcsókolta, közben könnyei egyre jobban és jobban folytak. A monitoron látszott, hogy Barbi pulzusa megszaporodott.

-         Kicsim nem hallhatsz meg, sosem bocsátanám meg magamnak. Tudnod kell, hogy köztem és Roosa között nem történt semmi, hinned kell nekem, csak rossz pillanatban érkeztél. Kicsim, ne hagyj itt, te erős vagy!!! Emlékezz a versenyre, legyőztél mindenkit!!! Ezt is legyőzőzd, legyőzzük együtt, csak ne hagyj itt! Még nem voltál a mérnököm!!!- mondta Kimi és a lány kezére tette a fejét. Barbi hallotta Kimi minden egyes szavát, de nem tudott neki válaszolni. Csak annyi ereje volt, hogy kicsit megszorítsa a férfi kezét. Kimi ezt érezte is.

Kornélia miután tisztáztak mindent a rendőrökkel elhajtott a Parlamentből és egészen a klinikáig meg sem állt. Két civil ruhás rendőr követte őt mindenhova. Kiszállt a klinikánál, majd a recepciónál dr. Moharecz Ivánt kereste. A recepciós szólt a doktornak, aki perceken belül ott is volt. Majd elmondott mindent Barbi állapotáról az asszonynak, aki nagyon ki volt borulva. Ezek után a lány szobájához vezette. Míg ideértek Kornélia röviden vázolta a helyzetet. Kint Charlie ült, aki éppen telefonált.

-         Szia, Charlie vagyok!

-         Szia, szépfiú! Jó hallani a hangod! – szólt bele a telefonba Kata.

-         A tiedet is, de sajnos baj van. Gondolom te még nem hallottad, hogy mi történt, különben nem lennél ennyire vidám.

-         Megijesztesz! Csak nem valami baj van? Barbi?- Kata hangja aggodalmassá vált. Ismerte a férfit és tudta, hogy ő nem viccelne vele.

-         Mint tudod Barbit a Magyar GP alatt meglőtték, majd két héttel később elrabolták, most pedig Pesten, egy magánklinikán fekszik élet és halál között. – vázolta röviden a történteket Charlie.

-         Jézusom… ezt nem hiszem el… de miért? És ki? – sírt Kata. – A következő géppel repülők Pestre! Kijössz elém?

-         Igen, természetesen. – mondta, majd Kata elmondta mikor érkezik pontosan a gépje és bontották a vonalat. Charlie ekkor vette észre Kornéliát. Felállt, majd megölelték egymást, Kornélia zokogott.

-         Most már nem lesz semmi baj, már jó kezekben van!- simogatta meg a nő hátát.

-         Legyen igazad. Krisztián nagyon megfogja báni, hogy így bánt a lányommal!!! Még azt is megbánja, hogy a világra jött!!!- mondta tüzes szemmel a nő.

-         Nyugodj meg, a rendőrség meg fogja találni és megkapja a méltó büntetését. –mondta. A nő körülnézett és nem látta sehol Kimit.

-         Kimi hol van? Tán baja esett?- aggodalmaskodott.

-         Nem, Barbival van bent. – mutatott az ajtóra.

Kimi észlelete, hogy Barbi megszorította a kezét. Felpattant és a dokiért ment.

-         Doktor Úr, Barbi megszorította a kezem!- mondta csillogó szemekkel. Iván bement a szobába a monitorra nézett, majd nővért hívott.

-         Most hagyjatok, magunkra had vizsgáljam meg!- mondta, majd becsukta az ajtót és hozzálátott Barbi vizsgálásához. Kornélia egyből megölelte Kimit és megköszönte neki, hogy visszahozta lányát. Így tett Charlieval is. Hosszú percek teltek el, míg Iván kijött.

-         Sajnálom, de az ilyen előfordul. Bár Barbi észleli a külvilágot, és amit mondunk neki, de a teste nem engedi, hogy erősebben reagáljon rá.

-         De hisz éreztem, hogy megpróbálta megszorítani a kezemet!- hitegette Kimi.

-         Igen, tudom, ezért mondtam, hogy felfogja, mi történik körülötte, de ennél többre jelenleg nem képes! Hagyni kell pihenni. – mondta.

-         Értem. – mondta csalódottan Kimi. Kornélia megsimogatta az arcát.

-         Bemehetek hozzá? – kérdezte Kornélia.

-         Szigorúan öt percre, pihennie kell!- majd mind a ketten bementek hozzá. Kimi és Charlie kint maradtak.

-         Köszönöm, hogy segítettél! Nélküled nem sikerült volna! – vallotta be Charlie, majd barátian hátba veregette, és kezet ráztak.

-         Ugyan, én „eltörpülök” melletted! - mondta kissé zavartan Kimi. Halvány mosoly futott át az arcukon, mikor visszagondoltak a történtekre, de aztán gyorsan el is komorodtak újra.

-         Nekem most mennem kell Katáért a reptérre. Siettünk vissza. –mondta, majd kezet fogtak és már ott sem volt. Kimi egyedül maradt. Percekig csak ült, majd érezte, hogy a zsebe rezeg. Lassan előkotorászta a készüléket. Elszörnyedt mikor a kijelzője 6 Sms-t, 50 nem fogadott hívást mutatott. Elolvasta őket és meghallgatta az üzenetrögzítőjén hagyott összes üzenetet. Ezek közül a legtöbbet főnőkétől kapta, aki igencsak harapós kedvében volt. Jónak látta, hogy ha visszahívja őt.

-         Halló, Stefano Domenicali.

-         Szia, Kimi Räikkönen.

-         Oh… végre őfelsége méltóztatottá felhívni alattvalóját!- mondta gúnyosan Stefano.

-         Ne haragudj rám, de gond van…- itt Kiminek szünetet kellet tartania, majd vett egy nagy levegőt és folytatta- Barbi… élet és halál között van! –nehezére esett kimondani.

-         Micsoda??? Mi van???

-          Finnországban voltunk, ő hazament megtudni, hogy ki lőtt rá, majd mikor visszajött egy másik nő karjaiban talált… elrohant és ekkor elrabolták… Szlovákiába mentünk ma érte és szabadítottuk ki… most pedig egy pesti magánklinikán fekszik és nem tudni, hogy felébred- e. – itt megint elcsuklott Kimi hangja.

-         Jesszusom!!! Odarepülők, ne csinálj semmit, még oda nem érek!!!!!- ezzel bontotta Stefano a vonalat.