Máté már épp indulni készült a kórházba Barbihoz, mikor csörgött a telefonja.

-         Tessék. - szólt bele elkalandozva.

-         Gyorsan fogy az időd!- hallotta a fenyegető hangot.

-         Már megint te?- kérdezte idegesen Máté, közben jelezte a nyomozóknak, hogy megint Krisztián hívja.

-         Ne törd magad, úgyse tudják lenyomozni, hogy honnan hívlak. - mondta kárörvendően Krisztián.

-         Mit akarsz?- kérdezte idegesen Máté.

-         A pénzem. - válaszolta röviden Krisztián.

-         Mondtam, hogy megkapod! - emlékeztette rá Máté.

-         Mondtad, de változott a terv. Ma estére kell!  - jelentette ki Krisztián.

-         Tessék?- kérdezte hitetlenkedve Máté.

-         Jól hallottad. Estére, a Citadellához, 50 millió, pontban éjfélre és egyedül gyere, vagy a lányod nem éli túl. - fenyegette Krisztián.

-         Rendben. - válaszolta Máté egy sóhaj kíséretében. A vonal megszakadt. Máté gondterhelten nézett a rendőrfőnökre.

-         Meglesz a pénz. - ígérte meg a rendőrfőnök. - Magának nincs más dolga, mint hogy átadni a pénzt. - magyarázta. - A többit bízza ránk!- kérte a rendőrfőnök.

-         És mégis mit akarnak vele csinálni?- kérdezte kíváncsian Máté.

-         Attól függ ő mit lép. - mondta sejtelmesen az egyik nyomozó. Máté aggodalma nem csökkent, de próbált nyugalmat erőltetni magára.

-         Bemegyek a lányomhoz. - jelentette ki.

-         Ez nem jó ötlet! - szólt rá a rendőrfőnök.

-         Nem tilthatja meg nekem!- csattant fel Máté.

-         De igen! - válaszolta nyugodta a rendőr.

-         Hogy?- kérdezte értetlenül Máté.

-         Az ön és a lánya biztonságának érdekében megtilthatom! - válaszolta a rendőrfőnök.

-         És megtiltja?- kérdezte a szemöldökét ráncolva a miniszterelnök.

-         Igen uram!

Kata gépe megérkezett. Rögtön kiszúrta a nagyra nőtt srácot a váróban. Futva ért oda hozzá.

-         Mondd, már mi van vele!- kérte idegesen a lány, miközben megölelte.

-         Mindjárt csak nyugodj meg egy kicsit!

-         Próbálok. - ígérte a lány.

-         De menjünk közben!- kérte Charlie, és átkarolta a lány vállát. Összeszedték a lány csomagjait, és elindultak ki a váróból.

-         Még nem tért magához, mikor elindultam érted, de Kimi ott maradt vele, meg Kornélia is. - mesélte a srác. Kata lehangoltan nézett Charliera.

-         Ő a legjobb barátnőm… szörnyű, hogy semmit nem tudtam arról, mi történik vele. - magyarázta és megint a sírással küszködött. - De mégis hogy került ilyen állapotba?

-         Ugyan, hisz minden olyan gyorsan történt. - magyarázta Charlie. - És nekem is csak egy pár sort hagyott mielőtt elindult Kimihez. A kórházhoz tartó úton Charlie elmesélte, hogy mi is történt velük és Barbival. Kata meg se tudott szólalni csak ült és bámult maga elé a kocsiban.

-         Megérkeztünk. - mondta halkan Charlie és megérintette a lány vállát. Kata felnézett, de látszott rajta, hogy még nem sikerült felfognia a történteket. Kiszálltak a kocsiból.

-         Kata, még annyit, hogy Barbi még nem tudja, hogy Máté nem az apja. - jegyezte meg Charlie, mielőtt a lány bement volna Barbihoz.

Közben Krisztián mozgósította minden emberét, hogy Barbi nyomára bukkanjanak. Mivel elvesztették a lány kiszabadítóinak nyomát, így nehezebb volt a dolguk. Bárhol lehettek. Az emberei Kornélia nyomát is elvesztették, ezért Krisztián nagyon ideges volt. Az egyetlen ember, akit még nyomon tudtak követni, az Máté volt. Ő pedig egyelőre ki se mozdult a parlamentből. Így nem tudtak mit tenni, csak azt, hogy vártak. Krisztián fel-alá járkált az irodájában, mikor Roosa jelent meg az ajtóban.

-         Mit akarsz?- kérdezte ingerülten a férfi.

-         Segíteni. - jelentette ki a nő.

-         Mégis hogyan?- kérdezte kételkedő arckifejezéssel a férfi.

-         Kiderítettem, hogy a Forrás családnak van egy magánklinikája Pesten. - mondta elégedett arckifejezéssel Roosa.

-         És?- kérdezte értetlenül Krisztián.

-         Jaj, drágám!- válaszolta szelíden a nő és megsimította a férfi borostás arcát. - Látom nagyon megviseltek az elmúlt napok. Krisztiánnak most nem volt kedve a nő érintéséhez, így erősen megfogta a nő kezét. Roosa értetlenül nézett rá.

-         A lényeget!- szólt rá a férfi.

-         Jól van, na!- mondta felháborodottan a nő, elhúzta a kezét. - Odamehetnék kicsit körbenézni, hátha megtalálom a lányt. - magyarázta.

-         Azért, hogy felismerjenek?- kérdezte elcsodálkozva a férfi.

-         Dehogy! Persze kell egy kis külső változás. De jó vagyok benne, még te se fogsz rám ismerni. - mondta magabiztosan Roosa. Krisztián pár másodpercig elmerengett.

-         Jól van, csináld!- hagyta rá a nőre.

-         Kösz, drágám!- ugrott fel lelkesen a nő, és egy puszit nyomott a férfi arcára, majd elviharzott.

Krisztián elgondolkodva ült le az íróasztala mögé. Hátradől a székben, és lábait feltette az asztalra. A lányára gondolt. Sose gondolta, hogy így fog alakulni az élete, 24 év után kiderül, hogy van egy lánya… akit elrabolt. De mentségére váljon, hogy nem tudta. Dühös volt a szeretett nőre, amiért eltitkolta előle, mert abban biztos volt, hogy Kornélia tudja az igazságot. Végig tudta.