23. rész
2009.03.18. 20:59
Sisu fáradtan dőlt le a szállodai szobában lévő kétszemélyes ágyra.
- Éhes vagy?- érdeklődött Seb, miközben leült a lány mellé az ágyra és végigsimította a még nedves haját. Sisu a srácra mosolygott.
- Egy kicsit.- válaszolta sejtelmesen a lány, miközben felkönyökölt az ágyon.
- És te?
- Nagyon.- válaszolta ösztönösen a srác.
Sisu komoly maradt, így nézett a srác szemébe, és egy határozott mozdulattal magához húzta. Hosszan és szenvedélyesen csókolták egymást. Seb ragaszkodón karolta át Sisut, a lány pedig karjait a srác nyaka köré fonta. Csókjuk egyre hosszabb és vágyakozóbb lett, nem tudtak és nem is akartak elszakadni egymástól. Seb kissé bátortalanul simította végig a lány karját, vállát, majd keze az átnedvesedett ruhák alá tévedt. Sisu nem tiltakozott a gyengéd simogatás ellen. Sisu hátrasimította Seb nedves haját, majd apró csókokat lehelt a srác szabaddá váló nyakára. Seb is viszonozta ezeket a csókokat, majd lejjebb húzta a lány pulóverét, és szabaddá váló vállát csókolta.
Sisu finoman tolta kissé távolabb magától a srácot. Seb kérdőn nézett rá.
- Megéheztem.- válaszolta röviden, és bocsánatkérő tekintettel Sisu.
- Rendben.- válaszolta megkönnyebbülten a srác.
Mindketten felkeltek az ágyról. Sisu a fürdőbe ment átöltözni, addig Seb rendelt maguknak vacsorát.
Nem sokat beszéltek, míg fogyasztották a késői vacsorát. Mikor szinte mindent eltűntettek kimerülten dőltek az ágyra, Sisu a srác vállára hajtotta a fejét, Seb pedig átkarolta őt. Pillanatok alatt álomba szenderültek.
Jenni értetlenül állt az érintetlen ágy mellett. Nem értette, hogy lehet ez. Hogy a kérdésére választ kapjon a fia szobája felé indult. Jari értetlen és álmos szemekkel nézett a szobájába rontó anyjára.
- Mi ilyen sürgős?- kérdezte álmosan a srác.
- A hugod.- válaszolta dühösen az anyja.
- Mi van vele?- firtatta a srác.
- Megszökött.- magyarázta Jenni.
- Hogy mi?- értetlenkedett Jari, miközben felült az ágyon.
- Jól hallottad. Az ágya érintetlen, és az egyik hátizsákja is hiányzik….- sorolta Jenni.
- Hát nem csodálom.- merengett el Jari.
- Fiam!- szólt rá Jenni.
- Ne haragudj anya, de ahogy viselkedtél vele…én nem csodálom….
Jenni sértődötten nézett fiára, majd szó nélkül otthagyta.
Az útja Kimihez vezetett. Hátha ő komolyabban veszi a dolgot és aggódik majd a lánya miatt.
- Kimi, ébresztő!- kiabálta Jenni már a ház folyosóján a háló felé haladva.
Mikor belépett a szobába nem lepte meg a kép, Kimi még mélyen aludt. Ki tudja mikor ért haza az éjszakai kimaradásából. Még egyszer elkiáltotta magát. Kimi végül mocorogni kezdett.
- Mi az, mi van?- kérdezte rekedt hangon Kimi, miközben kidugta az orrát a takaró alól.
- A lányod megszökött.- jelentette be Jenni.
- A te lányod is….- válaszolta rutinból Kimi, miközben lüktető fejéhez kapott.
- Kimi, nem hallottad, hogy mit mondtam?- kérdezte felháborodva Jenni.
- Sisu megszökött…tudom, mit mondtál. Hogy miiii?- kapott észbe Kimi mikor felfogta a mondat értelmét.
Villámgyorsan felült az ágyon, álmossága pillanatok alatt eltűnt, csak a feje lüktetett az előző este elfogyasztott alkohol mennyiségétől. Az állapotához képest gyorsan kiugrott az ágyból majd öltözni kezdett.
Jenni értetlenül nézte.
- Mit csinálsz?- kérdezte mikor Kimi már a sportcipőjét, húzta fel.
- Megkeresem Sisut.- jelentette ki.
- És honnan tudod, hol keresd?- értetlenkedett Jenni.
- Ismerem a lányom…nem úgy mint te.- válaszolta lemondóan Kimi.
Jenni szóhoz se jutott a meglepődöttségtől.
Kimi nem foglalkozott a döbbent feleségével. Váltott pár szót az időközben már felkelt Jarival, majd a garázsba ment.
Seb egy csésze gőzölgő kávéval ébresztette a lányt.
- Jó reggelt!- mosolygott rá, mikor Sisu kinyitotta a szemét. A lány is mosolygott.
- Neked is!
- Nem tudom, hogy szoktál e inni kávét, de azért készítettem neked.- magyarázta Seb, miközben a lány felé nyújtotta a csészét.
Sisu felült az ágyban, és még mindig csak mosolygott. Seb kezdett zavarba jönni.
- Mi van?- kérdezte zavartan a lánytól.
- Nem szeretem a kávét…. De köszönöm!
- Hát, akkor ez nem sikerült.- válaszolta letörten a srác.
- Ne búsulj, azért értékelem a fáradozásod.
- Hát, köszi.- válaszolta már jobb kedvvel Seb.- És akkor mit szoktál inni?
- Teát, vagy kakaót.- válaszolta Sisu, miközben végig simította a srác arcát.
- És akkor ma reggel melyiket kéred?- kérdezte lesütött szemekkel Seb.
- Én beérem veled is.- válaszolta a lány miközben a sráchoz bújt. Seb gyorsan lerakta a csészét az ágy mellé, majd átkarolta a lányt. Kérdőn néztek egymásra, majd elnevették magukat.
- Akkor?- kérdezte nevetve Seb.
- Legyen tea.- válaszolta a lány, és egy puszit adott a srác arcára.
Seb lelkesen indult vissza a konyhába. Sisu kihasználta, hogy egyedül maradt a szobában, gyorsan fel is öltözött, majd a srác után ment.
Seb csodálkozva nézte a konyha ajtajában felbukkanó lányt.
- Azt, hittem, hogy ágyba kéred.- mondta meglepődötten.
- Á, nem létfontosságú… egyébként is remélem lesz majd még módod sokszor ágyba hozni nekem.- válaszolta elmerengve Sisu.
Seb csak megkönnyebbülten mosolygott ezen a válaszán. A tea elkészült, mindketten asztalhoz ültek, és enni kezdték a srác által frissen vásárolt péksüteményeket.
- Sisu.- kezdte komolyan Seb
- Igen.- nézett kérdőn a srácra a lány.
- Tényleg komolyan velem akarsz maradni?- kérdezett rá a srác.
- Tényleg. És nem csak a szüleim elviselhetetlensége miatt.- magyarázta a lány.
Seb megkönnyebbült a válasz hallatán.
- Ennek örülök… tudod, én is összevesztem az anyámmal, így hozzá nem mehetünk.- kezdte Seb.
Sisu együtt érzőn nézett rá. Seb folytatta.
- Tudod a nagyszüleim, akik anya szülei, Magyarországon laknak… szóval arra gondoltam, hogy mehetnénk hozzájuk.- vetette fel Seb.
- És ez jó ötlet? Mármint anyukád biztos náluk is keresni fog.- vélekedett Sisu.
- Valószínű, de a nagyiék jó fejek, és ha meg kérem őket, nem fogják elárulni, hogy ott vagyunk.- nyugtatta meg Seb.
- Hát, asszem jobb, mintha egy hotelban lennénk.- egyezett bele Sisu.
- Ne aggódj, nagyon rendesek! És a nagyi jól főz!- bíztatta Seb.
- Köszi, de azt hiszem nem a kaja a legfontosabb.
- Értem.
Aztán mindketten jót nevettek Seb kijelentésén.
|