A szalvétán a szabadedzés végeredményét láttam, vagy legalábbis azt, ahogy Kimi elképzelte. Ő volt az első helyen, Seb a másodikon 1 századnyi hátránnyal, Heikki a harmadikon újabb 1 századdal és Hamilton a negyediken fél másodperccel elmaradva a csapattársától. Szóval ez volt az a megérzés… kíváncsian várom, hogy mennyire fog bejönni. Megmutattam a szalvétát Stefanonak is, ahogy kérte.

-Ez mi?- kérdezte, mikor a kezébe nyomtam.

-Ez a pilótájának a megérzése a mai edzés végével kapcsolatban.- feleltem és ránéztem a monitorra. A bajnokom neve lilán villogott.- És tesz azért, hogy így legyen.- mutattam rá. Eddig a „kedvenc” csokoládéemberünk vezetett. De csak amíg az F60-as át nem száguldott a célvonalon. Még volt egy órácskája próbálkozni. Benn ültem a szerelők mellett és nyugodtan figyeltem az eseményeket. És mikor vége lett, egyből odaléptem a képernyő elé. A szám is tátva maradt, mikor megláttam az eredményt. Pont ugyanaz volt, mint amit a Jégember megjósolt. Ekkora beért mellém a csapatfőnök is és megjelent Mark is.

-Valami baj van?- nézett rám. A kezébe nyomtam a szalvétát, hogy lássa, mi is olyan meglepő számunkra. Majd ő is csatlakozott a kis társasághoz, akik várták vissza a pilótákat. Szép lassan be is gurult a 2007-es világbajnok. Ahogy megállt felcsapta a sisakrostélyát.

-Na?- pillantott rám kérdőn.

-Ezt hogy csináltad?- feleltem egy kérdéssel.

-Mondtam már akkor is.- pattant ki a kocsiból.- Megérzés.- hámozta le a sisakját, meg minden egyebet.

-Lehetne egy olyan megérzésed is, hogy idén könnyen leszel világbajnok.- szúrta közbe Stefano, majd hátba veregette és el is ment.

-Ez csak jött!- kiáltott utána a drága, majd átölelte a derekam és elindultunk a home felé. De nem mehettünk sokáig, mert összefutottunk néhány kellemes és kellemetlen ismerőssel.

-Hannah! Kimi!- hallottuk Catherine hangját. Meg is álltunk, mert ott volt még Leena, Sebastian és Heikki.

-Itt a másik tulajunk is.- mosolyodott el Sebi.

-Csak okosan, mert nálatok ¼ része a csapatnak a miénk és illik jóban lenni a tulajokkal.- mosolyogtam rá.

-Értettem, kisasszony!- hajolt meg és kezet csókolt.

-Oh, nálatok visszatértek a középkorba?- hallottuk meg a mezőny egyetlen olyan tagjának a hangját, akit nagyon nem kedveltünk.

-Nézzenek oda! Még ki mersz állni a srácok ellen egy olyan csúnya vereség után?- pillantottam rá gúnyosan.

-Te meg sütteted a hasad a kis talpnyalóid mellett?- nézett végig a kis társaságon.

-Nem is tudom… talán van, aki dolgozik is.- szúrta közbe Heikki.

-Valami bajod van?- fordult felé Hami.

-Nyugalom.- szóltam nyájasan.- Nehogy verekedni kezdj, mert nem úsznád meg ép porcikával.

-És akkor kit fogunk mi lealázni holnap a versenyen?- szállt be a szócsatába Kimi is.

-Milyen nagyra vagytok magatokkal. De én vagyok a világbajnok!- húzta ki magát.

-Én úgy emlékszem, hogy Kimi is világbajnok.- szúrta közbe Leena.

-De én uralkodom!- kiáltott fel.

-Akkor vonulj vissza a váradba fényezni a serlegeidet, amíg még megteheted.- szólt egy újabb hang. Mindannyian megfordultunk és megláttuk Fernandot.

-Te még élsz?- nevetett fel gúnyosan Ron bácsi kedvence.

-Ha nem vetted volna észre, egy hajszálon múlt, hogy nem alázott le ő is.- szólt az unokatesóm.- Csak éppen feltartottad, ezért esélye sem volt rá.

-Méghogy én feltartottam!- háborodott fel teljesen a mi „kedvencünk”.- Hogy állíthatsz ilyet rólam? Hiszen a haverod vagyok és…

-Hagyd csak, Heikki,- vágott közbe Nando- miattam nem kell vele vitázni. Majd holnap meglátja, hogy a három világbajnoki cím diadalmaskodik- utalt Kimire és magára- nem pedig az egy.

-Jajj, de nagyra van magával valaki. Nem is hallgatom tovább ezeket a vádakat, mert tudom, hogy nem vagyok hibás.- fordított hátat és elindult a McLaren home-ja felé.

-Ez hamarabb is eszébe juthatott volna.- szólalt meg Cathy. Mindannyian helyeseltünk. Utána elköszöntünk és ki-ki ment a saját csapat felségterületére ebédelni, majd pedig felkészülni a délutáni időmérőre.