39. rész
2009.03.19. 20:04
Szép lassan eljött a délután és az időmérő kezdete. Én pedig éppen a Red Bull boxában voltam.
-Seb, nagyon szeretnélek az első 3 között látni.- néztem a srácra.
-Én is nagyon szeretnék oda kerülni.- mosolygott rám.
-Mark, azért ezt te is magadra veheted.- szóltam nevetve a másik pilótának. Csak egy bólintás volt a válasza. Kissé zavarta, hogy a fiatal csapattársa eddig minden edzésen előtte végzett. Még adtam egy puszit Sebinek, majd elindultam vissza a mi boxunkba. Útközben viszont összefutottam a húgommal.
-Kimi már nagyon hiányol.- mosolygott. Ő eddig a Ferrarinál vendégeskedett.
-Sebastiannak is szüksége van rád.- mosolyogtam és elindultunk, de azért még utána kiabáltam.- Este együtt vacsizunk?
-7-kor lenn, az étteremben.- kiáltott vissza és mindketten siettünk a pilótánkhoz. Mire visszaértem a felségterületemre, Kimster már az autóban ült. Szerencsére a sisak még nem volt rajta.
-Azt hittem, nem is szándékozol visszajönni.- nézett rám a férfi, mikor leguggoltam az autó mellé.
-Ugyan! Csak biztattam egy kicsit a másik csapatom kedvencét. De azt akarom, hogy te indulj a pole-ból.- pillantottam rá szigorúan.
-Csak egy esetben fog sikerülni…- mosolygott sunyin. Természetesen megkapta a biztató csókját, amire annyira vágyott. Jó néhány szerelő és velük együtt Felipe is csak sasolt, hogy mi is történik köztünk.
-Nem hagyod, hogy csalódjak, ugye?- álltam fel.
-Egy pillanatra sem!- vigyorgott, majd a fejére húzta a sisakot és kihajtott a pályára. Az edzés első etapjából már eltelt 8 perc. És nagy örömömre a kedvenc németem vezetett. De amint Kimi megfutotta a gyors körét, átvette a vezetést. És a második etapban is ugyanez lett. Ekkor kaptam egy sms-t: „Azt hiszem, hogy megvan az idei világbajnokunk. Jó befektetés volt! :D” Hát igen, Leena igazán pozitívan tudja nézni az életet, de abban egyetértettem, hogy ha így halad a pilótám, akkor nagyon nagy esélye van arra, hogy visszavegye a vb-címet. Szép lassan eljött az időmérő utolsó szakasza. Stefano rám nézett, majd maga mellé mutatott. Odamentem, leültem, a szemem a monitorokra szegeztem és a fejhallgatót is a fejemre raktam. Hallgattam, ahogy magyaráznak Kiminek, és ahogy ő válaszol. A győzelemért viszont nagyobb lett a harc, mint amilyenre számoltunk. 6 pilóta volt 2 tizeden belül. Végül Felipe lett a 6., Fernando az 5., Heikki lecsúszott a dobogóról (emiatt én eléggé elszomorodtam, a csapat egy része pedig megbámult, hogy miért sajnálom a legnagyobb ellenségünket), a kismajom lett a 3, Seb a 2. és Kimi nyert.
-Gratulálok, Kimi, megvan az idei első pole. A csapat büszke rád!- mondta a mérnöke.
-Köszönöm. És az új tulajdonosunknak mi a véleménye?- kérdezte kíváncsian.
-Csak annyi, hogy ezt a formát szeretném egész évben látni, különben meggondolom a kedves versenyző pozícióját.- nevettem.
-Megígérhetem, hogy nem fog csalódni.- mosolyodott el ő is. Szép lassan begurultak a mérlegelésre. Nem mentem oda, mert úgy beszéltük, hogy úgysem engednének a közelébe. Csak ültem a homeban, ahová azóta átmentem és néztem a képernyőt. Levette a sisakját és a legnagyobb meglepetésemre hatalmas mosoly terült szét az arcán. Majd leparkolt mellé egy Red Bull és kiszállt a legfiatalabb német. Ahogy levette a bukót, neki is levakarhatatlan volt a mosolya. Odament finn társához és megölelgették egymást. Ezután bementek mérlegelni, majd az interjúkon dicsérték a csapatot és köszönetet mondtak az új tulajdonosoknak a beléjük vetett bizalomba. Mivel tisztában voltam azzal, hogy Kiminek még válaszolnia kell pár újságíró kérdésére, ezért beültem a szobájába és átnéztem néhány papírt, ami a Ferrari elmúlt években elért jövedelmeit mutatta. Nem nagyon volt hozzá kedvem, de azért jó tisztában lenni azzal, hogy mibe is fektetett az ember. Miután ezzel készen lettem, ránéztem az órámra és úgy számoltam, hogy körülbelül végezhetett a drágám, ezért elindultam megkeresni. A paddockban sétálgatva viszont összefutottam valakivel, akiről nem hittem, hogy itt van. Arra pedig végképp nem számítottam, ahogy viselkedett.
|