1. rész
2009.03.22. 19:37
Szóval a nevem Alisha Taylor. Ha ismerős nektek a nevem, azon nem is csodálkozom, hisz egy rockbanda énekese vagyok...illetve voltam. Hogy miért a múltidő? Éppen azt szeretném most nektek elmesélni. A pszichodoki tanácsára kezdtem el vezetni nektek ezt a blogot, bár kétlem, h bárkit is érdekelne. Na mindegy, szerinte ez segít, könnyít a lelkemen. Én meg hiszek neki, hiszen ő az orvos. Holnap kell mennem rehabilitációra, de addig leírok pár sort, aztán majd meglátjuk.
7 hónappal ezelőtt történt minden, július reggel volt. Egy koncert előtt álltunk, szokás szerint késésben voltam, szerettem későn kelni (mostanság a rémálmok miatt aludni sem bírok). A telefonom csörgésére ébredtem. Ray hívott, h már elindultak nélkülem. Szép, az énekesnő nélkül... Erre ő beharangozta, h mivel előre tudták, h késni fogok, a későbbi gépre foglalatak nekem jegyet. Ezért imádtam őket, mert ismertek mint a tenyerüket. Tehát a fiúk ott hagytak Monte-Carlóban, egyedül a repülőjegyemmel, ami a Finnországba tartó, délután 2 órai gépre szóllt. Dél körül járt, így összecsomagoltam és hívtam egy taxit.
Mire kiértem a reptérre, a hangosbemondó már jelezte, h a Finnországba tartó gépre megkezdik a beszállást. Így fogtam magam és én is felszálltam a gépre. Már kényelembe helyeztem magam, mikor egy szőke pasi állt fölöttem és mérgesen bámult rám.
-Történt vmi?-gondoltam illedelmes leszek és megkérdezem.
-Történetesen a helyemen ül.-mérgelődött.
-Elnézést, de biztosan vmit félre értett, mivel ez az én helyem.- előrántotta a jegyét és hevesen mutogatni kezdett, mire az egyik stewardes is már odajött.
-Történt vmi?
-Igen ez a hölgy itt, az én helyemen ül!!!-kiabált.
-Kisasszony?-nézett rám érdeklődve a hölgy.
-Sajnálom, akár az én jegyemet is megnézheti, ide szól.-a nő szemügyre vette, majd fogta mindekettőnk jegyét és eltűnt pár percre. Én addig lehunytam a szemem, a pasas meg csak állt. Pár pillanat múlva visszatért az előbbi utaskísérő és nagy bocsánat kérések közepedte közölte, h bizonyára vmi hiba történt, mert mindkettőnk jegye ugyanoda szól.
-Ezesetben megkérném uram, hogy foglaljon helyet a hölgy mellet, ugyanis az a hely szabad. Ja és ha bármire szükségük van, kárpótlásul a legitársaságunk vendégei.-majd elviharzott. A férfi fintorogva leült, majd maga elé mormolta:
-Miért én, miért nem maga ül most itt? Hisz nekem is jogom lenne ott ülni, hisz az én jegyem is oda szóll! –megrökönyödve bámultam rá.
-Már elnézést, de én voltam itt előbb.-majd bekapcsoltam az iPodomat és megpróbáltam aludni, de éreztem, h a férfi löködi a karom. Mérgesen ránéztem.
-Nem ismerem magát vhonnan?- a francba márcsak ez hiányzott.
-Nem hiszem- próbáltam közömbös arcot vágni- Egyébként ez a csajozós dumája? –dugtam vissza a hallgatót a fülembe, mire ő kiszedte.
-Pedig határozottan hasonlít vkire. Csak nem bírok rájönni kire. Egyébként bocs az előbbiért, kicsit fáradt vagyok a hétvége után.
-Bulizós hétvége miii???
-Ááá nem! –a férfi furcsállotta, h a lány nem ismerte fel.- Matias vagyok!- nyújtotta felém a kezét.
-Őőő.... Ashley.-nem nagyon szerettem felfedni a kilétemet, ha az emberek maguktól nem jöttek rá, h ki is vagyok. Az út további részében nem nagyon beszélgettünk, de vhogy nem hagyott nyugodni, nekem is nagyon ismerős volt. Mikor leszállt a repülő, mi is leszálltunk.
-Szóval, remélem még látjuk egymást.- fogta meg a karom, miközben egy fura érzés kerített hatalmába, de jól esett.
-Én is!-aztán elköszöntünk és elválltak útjaink. Nem is sejtettem, hogy milyen hamar viszont látjuk egymást.
Már egy ideje a reptéren álltam a fiúkra várva, mikor a semmiből előtűnt egy kocsi és az ablakon kiszóllt Matias.
-Hé elvigyünk vmerre?- ekkor kanyarodtak be a fiúk... látom megint béreltek egy szuperjárgányt.
-Ááá köszi nem kell, már itt a barátaim.
-Hát jól van, hello! Ja és ne feledd, viszlát.-ezen csak mosolyogni tudtam, jó lenne újra látni. Amilyen nem szimpi volt az elején, most annál inkább az.
|