26. rész
2009.03.23. 16:28
- Na végre!- hallotta Kimi felesége hangját mikor belépett a házba.
Nem sok kedve volt a beszélgetéshez, de tudta, hogy Jenni úgyse hagyja annyiban.
- Merre jártál? És a lányod?- érdeklődött Jenni.
- Amint látod nincs velem… és a te lányod is.- helyesbített Kimi.
- Szóval nem találtad meg.- állapította meg csalódottan Jenni, majd sarkon fordult, és elindult az ellenkező irányba.- Jellemző.- tette még hozzá távozóban.
Kimi felkapta erre a mondatra a fejét.
- Köszönöm, Jenni!- válaszolta felháborodva.- Én legalább megpróbáltam, míg te itthon tétlenkedtél.
- Végül is te vagy a férfi .- vágott vissza Jenni.
- Igen? Hogy én ezt idáig nem vettem észre!- gúnyolódott Kimi.
- Nem vagy vicces… inkább szánalmas.- jelentette ki Jenni.
- Szóval így állunk?- kérdezte gúnyosan Kimi.- Akkor a te kis szánalmas férjed házon kívül tölti a nap további részét, és lehet, hogy a többit is.- jelentette ki Kimi, majd otthagyta az ámulattól szóhoz se jutó Jennit.
- Kimi Räikkönen, ne menekülj!- kiabált még utána Jenni, mikor Kimi beszállt a kocsijába.
Már a városközpontban járt, mikor megszólalt a telefonja, a fia hívta.
- Szia, ugye tudsz valamit Sisuról?- kérdezte bizakodva Kimi.
- Te gondolatolvasó vagy.- jegyezte meg Jari.- Egyébként felhívott, és azt mondta, jól van, és biztonságban van.
- És nem mondta, hogy hol?- kérdezte bizakodva Kimi.
- Nem… sajnos nem árulta el. De apa, te hol kerested őt?- érdeklődött a srác.
- Ez bonyolult, de az egyetlen elképzelésem nem jött be, így bárhol lehet a nagyvilágban.- magyarázta Kimi lehangoltan.
- Ez nem jó hír. De ne aggódj, előbb-utóbb hazajön!- próbálta nyugtatni Jari. Közben pedig nagyon remélte, hogy helyre billen a húga, és nem gondolta komolyan, hogy már nem akar hazamenni többet.
- Neked legyen igazad fiam!
- És te apa?- kérdezte óvatosan a srác.
- Mi van velem?- kérdezte értetlenül Kimi.
- Á, semmi… csak, hogy mikor jössz haza… tudod anya olyan kiállhatatlan most.- panaszkodott Jari.
Kimi nem is tudta mit válaszoljon neki. Az eredeti terve az volt, hogy az espooi házába megy, aztán majd meglátja a dolgokat.
- Nézd Jari, ha úgy gondolod, menj el anyuékhoz, ők biztos örülnének neked.
- Jaj ezt most úgy mondod, mintha más nem örülne.- méltatlankodott Jari.
- Nehogy félre érts! Én is örülnék neked, de szeretném egyedül rendeznem a gondolataim.- magyarázta Kimi.
- Értem.- válaszolta kicsit csüggedten a srác.
- Nyugi, rendben lesz minden!- próbálta bíztatni a fiát Kimi.
- Ezt én is remélem. Na akkor megyek csomagolni, míg anya nincs itthon.
- Jari!
- Igen?
- Tudod, hogy szeretlek fiam, ugye?- kérdezte kissé bizonytalanul Kimi.
- Persze….én is.- válaszolta megkönnyebbülten a srác.
- Akkor vigyázz magadra! És ha Sisu jelentkezne, szólj!- kérte Kimi.
- Persze, szólok. Szia apa!
- Szervusz fiam!
Kimi elmerengve tette le a telefont.
Már csak pár kilométerre volt a régi háztól. Kaskisaari Helsinki egyik külvárosa volt. Tele gyönyörű örökzöld fenyőkkel, és vidékies házakkal. Az évszakhoz képest meleg és napsütéses idő volt, ez pedig Kimit is jobb kedvre derítette. Végre megpillantotta a házat. Rég járt itt, de nem volt elhanyagolva, mert mindig volt, aki gondját viselje ennek a helynek.
Felhajtott a kocsibejáróra, majd lefékezett. Leállotta a motort. Levette a napszemüvegét, és kiszállt a kocsiból. Egyenesen a bejárat felé indult. A szokott helyen megtalálta a bejárat kulcsát.
Ahogy belépett a házba előtörtek az emlékek. A barátságnak indult szerelem….mennyi bonyodalom árán találtak egymásra Vénusszal…és ő újra ezen a helyen volt. Egyedül. Lassan elindult az emeletre, a szoba felé ahol a lány aludt abban a pár napban. Benyitott a szobába. Szinte látni vélte a lány alakját.
Mennyi minden változott azóta. Ő is mennyire más volt akkor. Szinte már el is felejtette azokat a dolgokat, amik akkor a legfontosabbak voltak az életében. A versenyzés, és a szerelem. A társ, a barát és szerelem iránti vágya mindennél erősebb volt. Most pedig megelégedett azzal, hogy anyagi biztonságban élhet a két csodálatos gyermekével és a feleségével.
Leült az ágyra, és nem bírta tovább, eleredtek a könnyei. Elsiratta a boldogságát, amit ő dobott el magától egy másfajta boldogság miatt. Úgy érezte rosszul döntött akkor. És már nem volt biztos benne, hogy nem akarja e újra a régi életét.
Kezdte úgy érezni, hogy a szorosnak vélt családi kötelék meggyengült azzal, hogy Vénusz újra belépett az életébe. Nem hibáztatta ezért a nőt, csak nem volt felkészülve rá. Sose gondolt bele mi lesz, ha újra összetalálkoznak. Bár annyira jól sikerült nekik a nyilvánosságon kívül maradni, hogy szinte 100 százalékosan biztos volt benne, hogy ez sosem fog bekövetkezni.
Aztán maga se tudta mért, de újra elkezdett kacsingatni a forma-1 felé, de már csak, mint befektető. Ezzel persze együtt járt, hogy bekerül a médiába, de még ekkor se gondolt bele, hogy ilyen hatással lesz rá Vénusz viszontlátása.
Ezzel együtt viszont felnyílt a szeme, és végre ő is kezdte látni, amit Sisu már évek óta, Jari pedig az elmúlt napokban vett csak észre, hogy Jenni mindenben önző, és magának való. Nem a család, hanem csak saját maga a fontos a számára, és a családi idill a kívülálló embereknek szól.
Vénusz végre rászánta magát, hogy bemenjen a konyhába és összetakarítsa a felrobbant kávéfőző okozta nyomokat. Ez a tevékenység kissé megnyugtatta, és már képes volt gondolkodni is. Változásra volt szüksége és megértő emberekre maga körül. Felrohant a szobájába, bedobált néhány cuccot egy hátizsákba, majd letusolt, átöltözött és kiment a kocsijához. Nem bajlódott a repülőjegy foglalással, inkább úgy döntött kocsikázik egy kicsit. Végül is nem volt olyan messze Magyarország. Annyi vezetés pedig kellett neki, hogy kikapcsolhassa a gondolatait. Aztán mikor a kocsi GPS-én meglátta a kilométert lelkesedése alább hagyott, a majdnem 1000 kilométer láttán, de nem tért el az eredeti tervétől. A kalkulált út Németországot és Ausztriát érintette.
Gázt adott és kihajtott a főútra. A város határában még megállt egy benzinkútnál tankolni, és vett néhány szendvicset az útra. A szüleinek nem szólt, mert meglepetésnek szánta jövetelét.
|