Bastian nagyot nyelt, amikor meglátta Blairt és Biancát. Nem mintha Bianca érdekelte volna, de… Blair…

- Bastian…

Lukas fülig szerelmes Blairbe, ezt tudja.

-         Bastian.

Bár…

-         Bastian! – szólalt meg hangosan Sarah mellette.

-         Bocs.

-         Segítesz vinni?

-         Add. – lökte a vállára gyors mozdulattal.

Lukas végignyúlt az ágyon. A nyaraló nem volt túl nagy, legalábbis hét emberhez képest. Hét szobából így használtak három szobát. Minden szobának volt egy saját apró gardróbja, amihez egy rendkívül szűk folyosón lehetett eljutni. Lukas a plafont nézte. Kopogtak, Blair belépett.

-         Bocs, csak… mondták a többiek, hogy kérdezzem meg, hogy jössz e le a partra.

-         Megyek. Mindjárt.

-         A többiek lementek. Ha gondolod, megvárlak…

-         Menj csak. – mosolygott Lukas.

-         Oké. – zárta be az ajtót Blair.

Natalja és Sarah egymás mellett feküdtek a napozóágyakon. Bastian Christiannal veszekedett, valami meg nem adott gólon, Blair és Bianca a vízben úszkáltak, közben pofákat vágat. Ezt nevezik szórakozásnak és nem a napozást… Lukas lesétált.

-         Kezdesz élőhalottra hasonlítani. – mondta Christian.

-         Ja, szerintem is határozottan jobban nézel ki az utóbbi időben. – felelt Bastian.

-         Hagyjatok már. – vigyorgott Lukas

-         Vágd fel a petrezselymet. – utasította Bianca Blairt a konyhában, ugyanis bevállalták a vacsorát. – És aztán mond meg, mit mondtál Lukasnak, hogy ilyen letört. – Blair maga elé vette a petrezselymet, és darabolni kezdte.

-         Semmit… ha jól emlékszem, annyit: Ha gondolod, megvárlak…

-         És Bastiannak, hogy ilyen vidám?

-         Ez… - nevetett Blair – Semmit… nem is beszéltem még ma vele, szerintem… Ezt nem tudom apróra vágni! – csapta le a kést. Bianca tíz másodperc alatt szinte masszává aprította.

-         Ugye nem csontokkal csinálod ugyanezt? – kérdezte Blair, mire Bianca hozzávágott egy konyharuhát, majd a homlokára csapott.

-         A majonéz! Nem vettem majonézt! De hülye vagyok. Maradj itt, két perc és jövök. Addig vágd fel a krumplit.

-         Oké. – Blair nekilátott felszeletelni a krumplit, mikor belépett Bastian.

-         Haladsz? – kérdezte mosolyogva a lánytól – Segítsek?

-         Köszi, hagyd csak, valamikor csak kész leszek. – mondta Blair. Bastian elővett egy poharat, majd megtöltötte vízzel és letette.

-         Nem… iszod meg? – kérdezte nevetve Blair.

-         Sarah találta ki, hogy vigyek neki le vizet. – a lány kiejtette kezéből az éles kést, majd utána kapott. Így tenyerelt bele a kés élébe. Aztán ijedtében végighúzta a tenyerét rajta…

-         Basszus – sziszegte, majd hirtelen elfehéredett tenyerére nézett, amiből patakzott a vér.

-         Gyere a fürdőszobába. – mondta Bastian – Bianca hol van?

-         Nem tudom. Elment venni valamit.

-         Hát ez remek. – rázta meg a fejét a srác, majd a lány tenyerére nézett. Három-négy milliméter mélyen vágta szét a kezét. A hófehér csempén vastag vércsík maradt.

-         Ilyenkor mi kell? Szorítókötés vagy nyomókötés vagy…? – kérdezte Blair.

-         Hát… ez olyan ragtapaszos lesz… - mondta Bastian, mire a lány nevetni kezdett. Bár elsápadt és könnybe lábadt, Bastian így is, mint mindig, rácsodálkozott a lány szépségére. Lassan rátekerte a gézt a kezére, de aztán kezdhette is elölről, mivel a kötés másodperceken belül elázott a vértől. – Blair, ugye… nem ájulsz el a vértől? – kérdezte, kicsit félve a választól.

-         Nem. Ha iszonyodnék, már több perce itt feküdnék ájultan.

-         Igaz. Ez nagyon csúnya – emelte fel a kezét. – Fáj?

-         Aha. – bólintott a lány összeszorított fogakkal. Bastian kezébe fogta a lány tenyerét, mikor belépett Bianca.

-         Szi… jesszus mária! – nézett a hatalmas vértócsára. – Gyere Blair!

-         Bianca! – lépett be Chritian. Bianca kijött. – Úgy volt átugrunk…

-         Nem tudok. Blair…

-         Menj már! Én elvagyok! – kiabált ki a lány.

-         De…

-         Siess!

-         Oké, akkor megyek.

-         Oké.

- Jobban érzed magad? – kérdezte Bastian.

- Hé. Jól vagyok. Elvágtam a kezemet, ennyi. Bekötötték aztán kész.

- Ilyenkor… elmaradnak a fotózások, nem?

- Attól függ, de nem mintha érdekelne. – mosolyodott el Blair.

- Azt hittem, szeretsz modellkedni.

- Mindenki azt hiszi. Néha én is – vigyorgott. Majd jobb kezével kezdte leszedni az átvéresedett gézt.

- Segítek. – tekerte le lassan Bastian. Aztán végigsimított a nagy vágáson. Blair kicsit felszisszent.

- Bastian… köszönöm.