19. rész
2009.03.23. 16:45
- Talán jobb lenne, ha… szóval… Sarah… - kezdte Blair
- Sarah nem érdekel. – válaszolta Bastian rögtön.
- De ha…
- Megígérem, hogy szakítok vele…
- De…
- De mi? – kérdezte a srác türelmetlenül.
- Nem akarom, hogy miattam…
- Dehogy miatt! – rázta meg a fejét Bastian.
- De a sajtó…
- Egyéb de? Már úgyis hírbe hoztak minket egymással. És pár hónapig nem mutatkozunk nyilvánosan együtt.
- De…
- Na?
- Bastian, alig ismersz… és Saraht…
- De nem érdekel. Van még de-vel kezdődő rész?
- Nincs.
- Akkor jön ez... - vont vállat a srác...
- Édesem, segítesz megkeresni a naptejet? – hallottam Sarah hangját. Finoman ellöktem magamtól Bastiant,és kislisszoltam az ajtón.
- Minden rendben? – lépett be Sarah, ugyanis Bastian zavartan álldogált.
- I…gen… - válaszolta furcsán.
- Akkor segítesz?
- Igen. – állt továbbra.
- Segítesz megkeresni? – kérdezte a lány türelmetlenkedve.
- Mit?
- Hát a naptejet!
- Miért, hol van?
Bastian éppen lefelé lépkedett, mikor meghallotta a veszekedést lentről.
- Értse meg, Miss Waldorf, nem engedhetem… - de a lány meglátta Bastiant, úgyhogy hátat is fordított a portásnak és odaszaladt.
- Szia.
- Szia. – suttogta a srác – Hogy vagy? – erőltetett mosolyt az arcára.
- Jól… és te? – kérdezte, miközben kiértek az utcára.
- Csak… a meccs előtt… gondoltam… szóval sok szerencsét…
- Köszönöm… Blair… a…
- A meccs után beszélek Lukassal, igen.
- Én pedig kerülöm Saraht.
- Nagyon kiborult?
- Nagyon. Akkor… meccs után. – mondta, majd a lányhoz hajolt: - Szeretlek… - Blair elmosolyodott és bólintott:
- Én is… na szia, majd találkozunk. – mondta hangosan.
Lukas nagyon jól focizott. Blair pedig végig idegeskedett. Mégis mit fog mondani neki? Tényleg nagyon bírlak, de sajna a legjobb haverodat szeretem? Meccs végén Lukas után szaladt, de a srác már elment.
A rohadt életbe! Elegem van! Dühösen mentem vissza a házamba. Ránéztem a telefonomra. 21 nem fogadott hívás Bastiantól.
- Szi… - kezdte Blair, de a srác közbe vágott:
- Lukasról van szó.
- Mi történt? – kérdeztem. Máris meggondoltad magadat…?
- Lezuhant három emeletet. Életveszélyben van. – hadarta. Döbbent volt a hangja.
- Úristen… - suttogtam, fejemet a hűs ablaküveghez nyomtam és szó nélkül lenyomtam a telefont. Tíz perc múlva Bastian megjelent az ajtóban.
- Az én hibám. – suttogta Blair.
- Dehogy. Ne vádold magadat. – mondta a srác. Aztán letörölte a lány könnyeit. – Ne sírj.
Lukas Podolski, a huszonhárom éves, izmos focista eszméletlenül feküdt, lélegeztető géppel tartották életben.
- Súlyosan sérült a tüdeje. Nem kizárt, hogy abba kell hagynia a pályafutását. – mondta az orvos. Bastian megfogta Blair kezét és sóhajtott.
- Nem a te hibád. – mondta újra. Ekkor lépett be Sarah.
- Tudtam! Tudtam, hogy te… te… - mutatott Blairre.
- Nem a legalkalmasabb… - mondta halkan Bastian, de azért Blairt maga mögé húzta. – És nem ajánlom, hogy akár egy ujjal is hozzá nyúlj.
- Utállak. – sziszegte Sarah, majd kivágta a kórterem ajtaján.
|