4. rész
2009.03.24. 15:44
-Ezt nem teheted- lépett oda az asztalomhoz
-Miért?
-Mert, mert, mert……
-Na?? Mondj már valamit
-Utállak-, nyögte ki végül
-Nem azért vagyok itt, hogy szeress, bár viselkedhetnél valamivel normálisabban is, de ha neked ez így jó
-Uhhhhhh- azzal megfordult s elindult kifelé
-Kimi, nem ajánlom, hogy kisétálj azon az ajtón, ne feled mit mondott Stefano- szóltam utána
Gyilkos pillantásokat vetve hátrafordult majd leült az asztalhoz. Közbe Mark is megjelent. Kimi segélykérőn nézett rá a lányok társasságából.
-Mark nincs kedved velem vacsorázni?- mentem oda hozzá mikor elindult Kimiék felé
-De persze, de mit csinál Kimi?
-Vacsorázni akart, hát vacsorázik
-De hagyod, hogy megint lányokkal legyen, az össze újság címlapján rajta lesz holnap
-Igen- mosolyogtam gonoszul-, de ezáltal amiatt, hogy mennyire rendes a szurkolókkal
Mark értetlenül nézett rám.
-Tudod nem volt velem túl kedves a barátod, így kimentem és behívtam pár lányt
-Komolyan? De, hogy választottál?
-Hát tudod, azt a négy lányt hívtam be, aki a leghangosabb volt
-Nem vagy semmi- nevetett Mark
-Mi ilyen vicces?- fordult oda Kimi az asztalunkhoz
-Semmi- mondta Mark
-Te- vágtam rá rögtön
-Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok- vágta oda flegmán
Amilyen hamar tudta magába gyűrte a vacsorát.
-Remélem most már elmehetek?
-Persze ha a szobád felé veszed az irányt
-Ugyan, hová más hová mennék, hisz be vagyok ide zárva
-Csak a te érdekedbe
-Mert te tudod mi a jó nekem-, kérdezte gúnyosan
-Ha már te magadnak nem, akkor próbálkozok
-Nem kéne….- mondta halkan, s ki is viharzott az étteremből
-Utána megyek- állt fel Mark
-Oké, de kérlek, ne segíts neki kimenni, ha ez jutna eszébe
-Kimi a barátom, jót akarok neki, már rég meg kellett volna akadályoznom a hülyeségeit, szóval mindenben számíthatsz rám
-Köszönöm, és akár hiszed akár nem tényleg jót, akarok neki én is
Végre befejeztem a vacsorámat. Így úgy döntöttem felmegyek a szobába, mert nagyon fáradt voltam. Reggel viszonylag korán ébredtem fel így volt időm megcsinálni Kimi mai programját, szerezni kávét és reggelit.
-Hova siettünk ennyire?- kérdezte Mark miközben a lift felé tartottak
-Találkoztam Jeannal és azt, mondta, vigyük ki Nikit, de sietnem kell, és ha nem találkozunk, akkor…..
-Kimi- csóválta a fejét Mark
-Hova hova ilyen sietve?
-Semmi közöd hozzá- vágta oda Kimi
-A pályára megyünk-, mondta Mark
-Akkor azt hiszem veletek, megyek
-Azt ugyan nem- támadott le Kimi
-Kimi- szólt rá Mark
-Nem érdekel vele, nem ülök egy kocsiba
Esküszöm, mint egy kisgyerek.
-Jaj de szánalmas vagy- indultam el a kocsi felé
-Ne közelíts az autóm felé
-Miért mit fogsz csinálni akkor?
-Azt ne akard megtudni- indult el felém
-Jaj de félek
-Akkor se viszlek ki
-Senki nem kért meg rá, max ha akarsz, jöhetsz velem- válaszoltam egy bűbájos mosoly kíséretében
-Jó vicc- mondta lemondóan
-Most is így gondolod?- lóbáltam meg előtte a kocsi kulcsát
-De hisz….- na itt elkezdett vörösödni a feje,- hogy került az hozzád? Az az én kocsim.
-Otthagytad, tegnap az étterembe, vissza akartam adni, de miután ilyen voltál, inkább kipróbálom a kocsidat- s az utolsó pár szót, jól kihangsúlyoztam
Szerintem nem látott a dühtől.
-Pá, pá- szálltam be gyorsan a kocsiba
-De akkor, hogy jutunk ki a pályára?- kérdezte Mark
-Az már Kimi gondja, de ne felejtsd el 11-től, kezdődik a versenyzői parádé, azt ajánlom, legyél ott. Azt hiszem Stefano nem, örülne, ha késnél.
-Ne merészelj elmenni?- jött oda Kimi
-Miért? – beindítottam a motort
-Ne menj el – üvöltött
-11 Kimi, pontban 11-re legyél a pályán- kiabáltam még neki majd elhajtottam a Ferrarijával.
|