Sisu könnyes szemmel szállt ki a taxiból a reptéren. Minél messzebb akart ettől a helytől lenni. Úgy érezte, hogy mindenki összeesküdött ellene. Seb,azért mert egyedül hagyta, és az anyja, szinte mintha csak a saját anyját hallotta volna. Nem értette mért ilyenek vele, hisz ő csak szeretni akar egy srácot… Sose gondolta, hogy ennyi akadály kerül majd elé. Idáig mindig sikerültek a dolgok neki az életben. Most pedig szinte pár nap alatt teljesen összekavarodott minden. Még nem is tudta, hova mehetne. Haza nem, abban biztos volt. Az apjával vitáztak, igazán közeli barátnője nem volt, Jari pedig otthon lakott.

Elmerengve ült le a váróban. Csak úgy hagyta, hogy teljen az idő. Egyre fáradtabb és éhesebb lett. A Sebbel együtt töltött időre gondolt. Hol lehet most? És láthatja még valaha? Hisz se telefonja, se otthona nincs már. Hol fog a srác rátalálni? És ő hol keresse a srácot? Számtalan megválaszolatlan kérdés merült fel benne, és nem tudta, hogy kitől kaphatna rá választ. Ahogy ült és járt az agya, eszébe jutott, hogy az apjának van egy háza még régről Kaskisaariban. Ahogy ez beugrott neki egyre jobban nőtt benne az elhatározás, hogy oda fog menni.

Gyorsan el is sietett jegyet foglalni. Már kicsit jobb kedvvel nézett ennivaló után. Aztán mire befejezte, már indulhatott is a géphez.

Seb idegesen ült a kocsiban. Féltette a lányt, akiről azt se tudta, hogy merre jár. Gyűlölettel gondolt az anyjára, aki hagyta, hogy Sisu egy idegen országban magára maradjon. Tudta persze, hogy Sisu talpraesett lány, de mégis féltette, mert lány volt.  Sajnos fel se tudta hívni, mert a lánynak otthon maradt a mobilja. Remélte, hogy Sisu ahogy csak teheti keresni fogja őt. Még a repülőn ülve sem nyugodott meg teljesen. Percenként pillantott a mobiljára, de nem volt hívása. A reptérről taxival ment az apjáékhoz.

Meglepetésére Nico jött elé. Seb kérdőn nézett rá.

-          Anyád felhívott, hogy nem tudja hol vagy… nálam keresett, vagy legalább is bízott benne, hogy mi tudjuk merre vagy.- magyarázta miközben megölelte a fiát.

Seb lehangoltan nézett apjára.

-          Mi történt?- kérdezte aggodalmasan Nico.

-          Nem tudom…- válaszolta elmerengve Seb.

-          Gyere, menjünk be! Gondolom éhes vagy meg fáradt.- vélekedett Nico.

A fiút kicsit meglepte Nico figyelmessége, de végül is jólesett neki. A házban összefutottak Daniellel is, aki nem volt túl barátságos vele.

- Már megint mi a bajotok egymással?- kérdezte a fejét csóválva Nico.

Egyik srác se volt hajlandó válaszolni. Nico folytatta.

-          Legalább a pályán kívül rakjátok félre a versengést!

Mivel Nico látta, hogy nem érnek célba szavai Sebet az étkezőbe kísérte és leültette.

-          Nos?- nézett kérdőn a fiára.

-          Összevesztem anyával… de nagyon.- kezdte Seb.

Aztán elmesélte Sisut, a fogadást meg minden lényeges dolgot. Nico végre egyszer végighallgatta őt. Seb már attól megkönnyebbült, hogy elmondhatta valakinek a problémáját.

-          És most mit akarsz csinálni?- kérdezte nagyot sóhajtva az apja.

-          Hát, újra meg akarom keresni Sisut.- jelentette ki.

-          Látom elszánt vagy.- állapította meg az apja.

-          Az. Anya nem tilthat el tőle….és más se.

-          És a lány szülei?

-          Tudod, Kimivel még nem lenne baj, de az anyja már nehezebb eset. Nem hiszem, hogy valaha is megbékél a helyzettel.- vélekedett Seb.

-          Hát akkor nehéz dolgod lesz.- értett egyet Nico is.

-          De pár hónap múlva nagykorú lesz, és akkor már nem szólhat bele a dolgaiba.

-          Ez már biztatóbb… nézd fiam, ha bármiben szükséged van segítségre, szólj nyugodtan!- kérte Nico komolyan.

-          Köszi…de nekem elég, ha itt maradhatok.

-          Persze, maradj nyugodtan. Remélem Danivel is sikerül normális viszonyt kialakítanod.

-          Én is remélem! Ja és ha anya keresne, kérlek, ne szólj neki, hogy itt vagyok!- nézett kérlelőn az apjára Seb.

Nico már épp rá akarta vágni, hogy ezt ne várja, mikor meglátta a srác tekintetét. Nehéz szívvel, de beleegyezett.

Sisu tétován állt a ház előtt. Még sose látta közelről. Csendesnek tűnt. De még percekig csak állt, és nézte. Egy kicsit tartott attól, hogy kivívja az apja haragját, ha az ő beleegyezése nélkül jön ide. De az utcán nem maradhat, és ezt az apjának is be kell látnia. Mivel tudott róla, hogy a kulcsot hol tartja, így nem lett volna nehéz dolga bejutni. Elsétált az ajtóig, de a díszes szobor tövében nem lelte a kulcsot. Értetlenül állt az ajtó előtt. Ekkor vette észre, hogy az egyik helyiségben világosság gyúlt.

-          Apa?- kérdezte magától csodálkozó tekintettel.

Hírtelen nem is tudta, hogy mit tegyen. Maradjon, vagy menjen. Végül az első lehetőség mellett döntött. Megnyomta a csengőt. Kisvártatva ismerős arc jelent meg az ajtóban, ami fáradt és meglepődött képet vágott mikor meglátta a lányt.

-          Sisu!- mondta ki megkönnyebbülten a lány nevét. A lány szólni se tudott az ámulattól. Gyorsan beljebb húzta a lányt, majd szorosan ölelte át.

-          Apa, ne már! Nem kapok levegőt!- méltatlankodott a lány.

-          Hova tűntél?- kérdezte végre elengedve a lányát Kimi.

-          Jó helyen voltam…

-          Vele?- nézett kérdőn a lányára.

-          Igen.- válaszolta halkan a lány.

-          De hogy-hogy ide jöttél?- kérdezősködött Kimi.- És hol van Seb?

-          Ez elég hosszú és bonyolult történet….- kezdte a lány.

-          Oké, értem. Akkor majd holnap mindent elmondasz. Van az emeleten egy szoba és fürdőszoba is….- magyarázta Kimi.

Sisu megkönnyebbülten és hálásan nézett apjára.

Miután Sisut felfrissítette a fürdő, derűsebb gondolatokkal lépett ki a fürdőszobából. Pizsamába öltözött, majd lesétált a földszintre. Az apját a konyhában találta.

-          Szia.- köszöntötte kedvesen.

-          Mond!- kérte Kimi.

-          Honnan gondolod, hogy kérni akarok?- kérdezte értetlenül Sisu.

-          A lányom vagy… ismerlek.- magyarázta Kimi.

-          Ez igaz. Szóval kellene egy internet hozzáférés…

-          A hálóban van a laptop.- válaszolta röviden Kimi.

Sisu hálásan nézett apjára, majd elrohant a laptopért, és visszasietett a szobájába. Gyorsan bekapcsolta és belépett az msn-re. Hosszú ideig nem történt semmi. Csak ült az ágyán felhúzott lábakkal, és már időnként el is szenderedett. Mikor egyszer kinyitotta a szemét, meglátta a neki szánt üzenetet, és a hozzá tartozó „feladót”. Idegesen húzta közelebb a gépet és olvasni kezdte az üzenetet:

„Szia Babe, nagyon aggódtam érted, ugye jól vagy? Hol vagy most? Mikor láthatlak? ne haragudj anya viselkedéséért, kérlek! Szeretlek”

Sisu elmosolyodott az üzeneten, és gyorsan válaszolt rá:

„ Szia édes, te is hiányzol!”

„Érted megyek, hol vagy most?”

Sisu elmondta, hogy az apjánál van, de nem tartja jó ötletnek, hogy oda menjen Seb. Így abban maradtak, hogy a következő verseny helyszínéhez közel, a németországi Königswinterbe mennek, ami kb. 20 km-re van a bonni reptértől, ahol Seb várni fogja a lányt.