29. rész
2009.03.28. 18:05
Sisu már lázasan csomagolt, mikor kopogtak a szoba ajtaján. Még csak reggel 7 volt, így csodálkozva nézett az ajtóra.
- Gyere!- szólalt meg végül.
Kimi jelent meg az ajtóban.
- Jó reggelt!- köszöntötte lányát, miközben csodálkozva nézett a csomagokra és a lányára.
- Szia!
- Hát te mit csinálsz?- kérdezte értetlen képet vágva az apja .- Hisz, csak este érkeztél, máris itt hagysz?
Sisu bocsánatkérőn nézett az apjára, miközben leült az ágyra. Kimi is helyet foglalt mellette.
- Tegnap ígértél valamit.- emlékeztette Kimi.
- Tudom.- vágta rá Sisu.
- Késésben vagy?- érdeklődött az apja.
A lány az órájára nézett, és gondterhelten nézett az apjára.
- Belefér.- válaszolta egy kis gondolkodás után.
Kimi hálásan nézett rá.
- Szóval miután megszöktem, Sebbel szállodában töltöttük az éjszakát, majd vele mentem a nagyszüleihez. Te ismered őket?- firtatta Sisu.
- Igen.- volt a rövid válasza.
Kiminek eszébe jutott a lány „balesete”, mert ő csak így hívta magában az öngyilkosságát. Nem tudott megszólalni, csak ült maga elé meredten. Most értette meg, hogy mit veszített el, mikor elhagyta Vénuszt. De hogy mondhatná el az érzéseit a lányának? Szégyellte magát, és nem tudta, hogy Sisu hogy reagálna rá, hisz így is elég zavaros az élete.
- Apa!- a lány hangja térítette vissza a valóságba. Aggodalmasan nézett rá.
- Csak elmerengtem.- magyarázta Kimi.
- Értem….de nem akarod elmondani?- érdeklődött a lány.
- Azt hittem sietsz… egyébként mért jöttél el tőlük?- váltott gyorsan témát Kimi.
- Megjelent az anyja.- válaszolta lehangoltan Sisu.
- Vénusz?- kérdezte értetlenül Kimi.
- Igen… és szó szerint kidobott a házból.- magyarázta a lány.
- Ez meglep.- tűnődött el Kimi.- Ő nem ilyen. És Seb nem akadályozta meg?
- Egyedül voltam a házban… Nagyon felkavarhatták az események, mert szinte olyan volt, mint anya…- folytatta a lány.
- Pedig ők ketten… ég és föld…
- Elhiszem, de akkor velem mért ilyen? Nem ártottam neki semmit…- kesergett Sisu.
- Persze, hogy nem…nem is ellened szól a viselkedése.
Sisu értetlenül nézett az apjára. Kimi folytatta.
- Miattam, illetve, ahogy viselkedtem vele.
- És nem tudnád jóvátenni?- kérdezte bizakodva Sisu.
- Próbáltam. Mikor elmentél, rögtön nála kerestelek, de látni se akart…
- De ugye te nem akarsz Sebtől eltiltani?- kérdezte meg félénken Sisu.
- Nem, persze, hogy nem.- nyugtatta meg Kimi.
- Köszi.
- És most is találkoztok?
- Igen, de nem mondhatom el hol.- magyarázta Sisu.
- Pedig nyugodtabb lennék.- vélekedett Kimi.
- De nem akarom, hogy véletlenül elszóld magad.
- Anyád azt se tudja, hol vagyok…és Jari anyámékhoz ment.- mesélte még Kimi.
A további beszélgetést már a kocsiban, útban a reptér felé folytatták.
- Akkor ti most elváltok?- kérdezte hírtelen Sisu.
- Hát ahhoz azért több kell, egy vita után még nem rohan az ember válni.- vélekedett Kimi.
- Pedig nem ártana…anyát úgyse érdekeljük, és talán még Seb anyukája is megenyhülne…- vélekedett Sisu.
Kimi csak csodálkozva nézett a lányra, nem gondolta volna, hogy ilyeneken jár a lánya agy.
- Ez bonyolultabb Sisu.- válaszolta gondterhelt arccal Kimi.
- De remélem, gyorsan megoldjátok, mert nekünk ez szörnyű helyzet…
- Ígérem lányom… én mindent megteszek .- ígérte Kimi miközben megérkeztek a reptérre.
Kimi még segített bevinni a cuccait, majd megölelték egymást.
- Aztán nagyon vigyázz magadra!- kérte a lányát.
- Oké, és te is! És beszélj Seb anyukájával mihamarabb!- kérte a lány.
Kimi csak bólintott. Majd Sisu vállára dobta a táskáját és elindult a terminál felé. Kimi addig követte a szemével, míg el nem tűnt lánya a tömegben.
Még mindig Sisu kérdésén rágódott „Akkor ti most elváltok?” sose gondolt még erre. Talán igaza lehet a lányának, ha már ő is így vélekedik. De mi lenne akkor az életével? Vénusz gyűlöli őt, és mindig is gyűlölni fogja, ha csak valami csoda nem történik. Bántotta, hogy megígérte a lányának, hogy mindent megtesz, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy küzdjön Vénuszért. Ilyen gondolatok közt szállt vissza a kocsijába.
Seb lelkesen pattant ki az ágyból. Miután rendbe szedte magát, jókedvűen ment reggelizni. A többiek csodálkozó tekintettel nézték a jókedvű srácot.
- De jó kedve van valakinek.- állapította meg cinikusan Dani, mikor Seb is asztalhoz ült.
- Semmi közöd hozzá!- szólt rá Seb.
- De míg a mi házunkban vagy tesó….- kezdte Dani, de Nico leintette.
- Srácok, legalább evés közbe ne vitatkozzatok!- kérte.
Csalódott arccal néztek mindketten rá.
- Remélem, most tovább maradsz!- szólalt meg Vivian, hogy oldja a feszültséget.
- Hát nem igazán.- kezdte a srác.- Pár óra múlva megy a gépem….- magyarázta.
- Igen?- kérdezte Nico és Vivian egyszerre.
- Igen. Sisuval találkozom.- válaszolta lelkesen.
- A volt nevelőapád lányával?- kérdezte provokálva Dani a testvérét.
- Igen.- jelentette ki Seb.
- Hát te tudod… bár én se tétováznék, ha egy ilyen lány várna rám.- vigyorgott Dani.
- Daniel!- szólt rá Vivian a fiára.
A nevezett kérdőn nézett az anyjára.
- Hagyjátok!- kérte Seb.- Már itt se vagyok.- mondta miközben felállt az asztaltól.
- Mikor látunk legközelebb?- kérdezte aggodalmasan Nico.
- Azt még nem tudom.- válaszolta Seb, majd elköszönt tőlük, és már ott se volt.
Lelkesen szállt be kedvenc Ferrarijába, és szinte már el is felejtette Dani beszólásait.
|